1.     Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

2.     Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3.     Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4.     Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

7.     Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

8.     Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9.     Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10.     Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed tartana engem.

1. Ézsaiás 41 : 10

10     Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

2. 1 Mózes 28 : 10-13 (;-ig), 15-19 (:ig), 20, 21

10     Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

11     És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

12     És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

13     És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene;

15     És ímé én veled [vagyok], hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.

16     Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

17     Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

18     És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

19     És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek,

20     És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;

21     És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;

3. 1 Mózes 32 : 1, 2 (;-ig), 3, 6, 7 (,-ig), 24-30

1     Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.

2     És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez;

3     Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,

6     És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.

7     Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el,

24     Jákób pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

25     Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26     És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27     És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28     Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29     És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.

30     Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Penúelnek: Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem.

4. Zsoltárok 119 : 76, 77, 80

76     Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

77     Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

80     Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

5. I Korintusiakhoz 3 : 9-11, 16, 21, 23

9     Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

10     Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.

11     Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

16     Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?

21     Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.

23     Ti pedig Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené.

6. II Korinthusiakhoz 6 : 16-18

16     Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.

17     Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

18     És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

7. Zsidókhoz 13 : 1, 2, 5, 6, 20, 21

1     Az atyafiúi szeretet maradjon meg.

2     A vendégszeretetrõl el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.

5     Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled;

6     Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, ember mit árthat én nékem?

20     A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát,

21     tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

1. 465 : 14-15, 17 (Az Alapelv)-4

Isten sajátosságai az igazságosság, irgalmasság, a bölcsesség, a jóság és így tovább.

Az Alapelv és eszméje egy, és ez az egy Isten, a mindenható, mindentudó és mindenütt jelenlévő Lény, és visszatükröződése az ember és a világegyetem. Az itt használt „Omni” előtag a latin „minden” jelentésű melléknévből származik. Ezért Isten magában egyesíti a mindenhatóságot vagy a hatalmat, a mindentudást vagy az igaz tudást, valamint a mindenütt jelenlétet.

2. 303 : 25-15

Isten, Saját képmása és hasonlatossága nélkül egy nemlét lenne vagy kifejezés nélküli Elme. Saját természetének tanúja vagy bizonyítéka nélkül lenne. A szellemi ember Isten képmása és ideája, egy idea, amely sem elveszni nem tud, sem nem választható el isteni Alapelvétől. Amikor az anyagi érzékek bizonyítéka engedett a lelki érzetnek, az apostol kijelentette, hogy semmi sem idegenítheti el őt Istentől, az Élet és az Igazság örömteljes érzetétől és jelenlététől.

A dolgok anyagi érzetén alapuló tudatlanság és hamis hiedelem az, ami elrejti a lelki szépséget és jóságot. Ezt megértve, Pál azt mondta: „sem halál, sem élet, ... sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl.” A Keresztény Tudomány tanítása a következő: hogy az isteni Szeretet nem fosztható meg megnyilvánulásától vagy tárgyától; hogy az öröm nem fordulhat bánatba, mert a bánat nem uralkodik az öröm felett; hogy a jó soha nem hozhat létre gonoszt; hogy az anyag soha nem hozhat létre elmét, és az élet nem eredményezhet halált. A tökéletes ember - Isten, az ő tökéletes Alapelve által kormányozva - bűntelen és örök.

3. 336 : 25 (Isten)-31

Isten, az ember isteni Alapelve, és az ember Isten hasonlatosságában elválaszthatatlan, harmonikus és örök. A létezés Tudománya megadja a tökéletesség szabályát, és napvilágra hozza a halhatatlanságot. Isten és ember nem ugyanaz, de az isteni Tudomány rendjében, Isten és ember együttléteznek és örökkévalók. Isten a szülő Elme, és az ember Isten lelki sarjadéka.

4. 251 : 15-27

Meg kell tanulnunk, hogyan irányítja az emberiség a testet – akár a higiéniába, akár a gyógyszerekbe, akár az akaraterőbe vetett hit révén. Meg kellene tanulnunk, hogy a testet a betegség és a halál, a bűn és a megbocsátás szükségességébe vetett hiedelem révén irányítják-e, vagy abból a magasabb megértésből kiindulva, hogy az isteni Elme teszi tökéletessé, és hat az igazság révén az úgynevezett emberi elmére, és arra vezeti az emberi elmét, hogy feladjon minden tévedést, és felismerje, hogy az isteni Elme az egyetlen Elme, a bűn, a betegség és a halál gyógyítója. A magasabb szellemi megértés ezen folyamata javítja az emberiséget, amíg a tévedés eltűnik, és nem marad semmi, ami megérdemelné a pusztulást vagy a büntetést.

5. 205 : 32-3

Amikor teljesen megértjük az Istenihez való viszonyunkat, akkor nem lehet más Elménk, csak az Övé - más Szeretetünk, bölcsességünk vagy Igazságunk, az Életről más értelmünk, és nem tudhatunk az anyag vagy tévedés létezéséről.

6. 308 : 14-23

A Lélek által inspirált patriarkák hallották az Igazság hangját, és ugyanolyan tudatosan beszéltek Istennel, mint ahogy ember beszél emberrel.

Jákób egyedül volt, a hibával birkózva - küzdve az élet, szubsztancia és intelligencia anyagban való létezésének halandó érzetével, annak hamis örömeivel és fájdalmaival,- amikor egy angyal, egy üzenet az Igazságtól és Szeretettől, megjelent neki és lesújtott tévedésének ínjára - vagy erejére - amíg meg nem látta annak valótlanságát; és az Igazság, melyet így megértett, szellemi erőt adott neki isteni Tudományának Penúeljén.

7. 309 : 7 (Jákób)-16

Jákób küzdelmének eredménye ezáltal jelent meg. Legyőzte az anyagi hibát a Szellem és a szellemi erő megértésével. Ez megváltoztatta az embert. Többé nem Jákóbnak hívták, hanem Izraelnek - Isten hercegének vagy Isten katonájának, aki a nemes harcot megharcolta. Azok atyjává kellett válnia, akik komoly erőfeszítés árán követték demonstrációját a Szellem anyagi érzékszervek feletti erejéről; és a föld fiai, akik követték példáját, Izrael fiainak neveztettek, mindaddig, amíg majd a Messiás át nem nevezte őket.

8. 296 : 4 (A haladás)-6, 14-18, 28-30

A haladás tapasztalatból ered. Az a halandó ember érlelődése, amely által elhagyja a halandót a halhatatlanért.

Az anyag úgynevezett örömei és fájdalmai elpusztulnak, és ki kell múlniuk az Igazság, a spirituális érzék és a lét ténylegességének lángja alatt. A halandó hitnek el kell veszítenie minden elégedettségét a tévedésben és a bűnben, hogy megváljon tőlük.

Egy továbbfejlesztett hiedelem egy lépés kifelé a tévedésből, és segít a következő lépés megtételében, valamint a helyzet megértésében a Krisztusi Tudományban.

9. 297 : 12 (A téves)-19

A téves hiedelmet az igazság semmisíti meg. Ha megváltoztatjuk a bizonyítékokat, akkor eltűnik mindaz, ami korábban valóságosnak tűnt ennek a téves hiedelemnek a szemszögéből, és az emberi tudat magasabb szintre emelkedik. Így elérjük a létezés valóságát, és rájövünk, hogy az ember halhatatlan. Bármely anyagi fogalommal kapcsolatban az egyetlen tény az, hogy az sem nem tudományos, sem nem örök, hanem változásnak és megszűnésnek van kitéve.

10. 292 : 27-31

Ez a testi, anyagi mentalitás, amelyet helytelenül elmének neveznek, halandó. Tehát az ember megsemmisülne, ha a szellemi valóságos embernek nem lenne felbonthatatlan kapcsolata Istenével, amelyet Jézus napvilágra hozott.

11. 114 : 23-29

A Keresztény Tudomány minden okot és hatást elmebeliként és nem fizikaiként határoz meg. Felemeli a titokzatosság fátylát a Lélekről és testről. Megmutatja az ember tudományos kapcsolatát Istenhez, kibogozza a lét bonyolult kétértelműségeit, és felszabadítja a fogva tartott gondolkodást. Az isteni Tudományban a világegyetem, az embert beleértve, szellemi, harmonikus és örök.

12. 91 : 5-8

Szabaduljunk meg a hiedelemtől, hogy az ember el van választva Istentől, és csak az isteni Alapelvnek, Életnek és Szeretetnek engedelmeskedjünk. Itt van a nagyszerű kiindulópont minden lelki fejlődés számára.

13. 316 : 3-7

Minthogy a valóságos ember Alkotójával a Tudomány által összekötött, a halandóknak csak el kell fordulnia a vétektől, és szem elől kell veszíteniük a halandó ént, hogy rátaláljanak Krisztusra, a valódi emberre, és az ő Istenhez való kapcsolatára, hogy felismerjék az isteni gyermekiséget.

14. 306 : 18 (az ember)-20

... az ember egy pillanatra sem választható el Istentől, ha az ember Istent tükrözi. Így a Tudomány bizonyítja, hogy az ember léte sértetlen.