16.     Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

17.     Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

18.     Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

19.     Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

23.     Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

25.     Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

28.     Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29.     Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

1. 2 Mózes 20 : 1, 17

1     És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

17     Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

2. Prédikátorok 5 : 7, 9, 10, 12-14 (első ,-ig), 18-20

7     Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

9     Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést [kedvelõ] király.

10     A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot [nem telik be] jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.

12     Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bõvölködése nem hagyja õt aludni.

13     Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az õ urának veszedelmére tartott gazdagság;

14     Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt,

18     Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden õ munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az õ élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az õ része.

19     És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az õ részét elvegye, és örvendezzen az õ munkájának: ez az Istennek ajándéka!

20     Mert nem sokat emlékezik meg [az ilyen] az õ élete napjainak [számáról,] mivelhogy az õ szívének örömét az Isten kedveli.

3. Apostolok Cselekedetei 8 : 5-9, 11-13 (első ,-ig), 14, 15, 17-22, 24

5     És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust.

6     A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék.

7     Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula.

8     És lõn nagy öröm abban a városban.

9     Egy Simon nevû ember pedig már elõbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván:

11     Azért figyeltek pedig rá, mert sok idõn át az ördögi mesterségekkel elámította õket.

12     De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.

13     És Simon maga is hûn,

14     Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;

15     Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket:

17     Akkor kezeiket reájuk veték, és võnek Szent Lelket.

18     Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá õket pénzzel,

19     Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.

20     De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehetõ.

21     Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten elõtt.

22     Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.

24     Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jõjjön.

4. II Korinthusiakhoz 10 : 13, 15 (első ,-ig), 17, 18

13     De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérõzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.

15     A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával,

17     A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

18     Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.

5. II Korinthusiakhoz 9 : 6 (Aki)-8

6     Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.

7     Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

8     Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,

6. Zsidókhoz 13 : 1, 2, 5, 6 (első ,-ig), 20, 21

1     Az atyafiúi szeretet maradjon meg.

2     A vendégszeretetrõl el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.

5     Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled;

6     Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem,

20     A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát,

21     tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

1. 60 : 31-11

Egyedül a magasztosabb örömök elégíthetik ki a halhatatlan ember vágyódásait. Nem korlátozhatjuk a boldogságot a személyes érzet határain belülre. Az érzékek nem nyújtanak valódi örömet.

Az emberi érzelmekben a jónak túlsúlyban kell lennie a gonosz felett, és a lelkinek az állati felett, különben a boldogságot soha nem éri el. Ennek a mennyei állapotnak az elnyerése nemesebbé tenné utódainkat, csökkentené a bűnözést és magasabb célok felé irányítaná törekvéseinket. A bűn minden völgyét fel kell tölteni, és az önzés minden hegyét el kell hordani, hogy Istenünk országútja elkészülhessen a Tudományban.

2. 57 : 15-21

A szépség, a gazdagság vagy a hírnév nem képes kielégíteni a vonzalmak követelményeit, és soha nem szabadna mérlegre tenni az értelem, a jóság és az erény jobb igényeivel szemben. A boldogság lelki, mely az Igazságtól és Szeretettől születik. Önzetlen; ezért nem létezhet egyedül, hanem azt igényli, hogy az egész emberiség ossza.

3. 181 : 21-14

Ha túl anyagi vagy ahhoz, hogy szeresd az Elme Tudományát, és megelégszel a jó szavakkal az eredmények helyett, ha ragaszkodsz a tévedéshez, és félsz bízni az Igazságban, akkor újra felmerül a kérdés: "Ádám, hol vagy?”. Szükségtelen bármi máshoz folyamodnod az Elmén kívül, hogy meggyőzd a betegeket arról, hogy teszel értük valamit, mert ha meggyógyulnak, általában tudják ezt, és elégedettek.

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Ha jobban hiszel a gyógyszerekben, mint az Igazságban, ez a hit az anyag és a tévedés oldalára fog hajlítani téged. Bármilyen hipnotikus erő, amit gyakorolnál, csökkenti a képességedet arra, hogy Tudóssá válj, és fordítva. A betegek meggyógyítása kizárólag az isteni Elmével, a tévedés Igazsággal való kiűzése, mutatja meg helyedet mint Krisztusi Tudós.

Isten követelményei csak a gondolkodáshoz szólnak; de a halandóság igényei és az úgynevezett természeti törvények az anyaghoz tartoznak. Akkor melyiket fogadjuk el jogosnak és képesnek a legmagasabb emberi jó megteremtésére? Nem engedelmeskedhetünk egyszerre a fiziológiának és a Szellemnek, mert az egyik teljesen elpusztítja a másikat, és az egyiknek vagy a másiknak kell uralkodnia az érzelmekben. Lehetetlen két álláspontból dolgozni. Ha megkíséreljük, hamarosan „az egyikhez ragaszkodunk, a másikat megvetjük”.

4. 272 : 19-25

A gondolat spiritualizálása és a mindennapi élet Kereszténnyé tétele, ellentétben az anyagi létezés rettenetes bohózatának eredményeivel; a szeplőtlenség és tisztaság, ellentétben az érzékiesség és tisztátalanság lealacsonyításra törekvő hajlamaival és föld felé való gravitálásával, azok, amelyek valóban tanúskodnak a Krisztusi Tudomány isteni eredete és működése mellett.

5. 445 : 27-4

Nagy veszély rejlik abban, ha az Elme általi gyógyítást válogatás nélkül tanítjuk, figyelmen kívül hagyva ezzel a tanuló erkölcsét, és csak a tandíjjal törődve. Jefferson rabszolgaságról szóló szavait felidézve: „Reszketek, amikor arra gondolok, hogy Isten igazságos”, a szerző reszket, valahányszor azt látja, hogy egy ember a pénz kicsinyes ellentételezéséért az Elme-hatalomról való csekély ismeretét tanítja – talán a saját rossz erkölcsét közvetíti, így könyörtelenül bánva egy önvédelemre felkészületlen közösséggel.

6. 239 : 5-10

Tegyük félre a vagyont, a hírnevet és a társadalmi szervezeteket, melyek egy jottányit sem nyomnak Isten mérlegén, és tisztább képet kapunk az Alapelvről. Oszlasd fel a klikkeket, egyenlítsd ki a vagyont becsületességgel, bíráld az értéket a bölcsesség szerint, és helyesebb nézeteket kapunk az emberiségről.

7. 296 : 14-18, 26-30

Az anyag úgynevezett örömei és fájdalmai elpusztulnak, és ki kell múlniuk az Igazság, a spirituális érzék és a lét ténylegességének lángja alatt. A halandó hitnek el kell veszítenie minden elégedettségét a tévedésben és a bűnben, hogy megváljon tőlük.

A halandó elme az anyagi érzékek tanúságtétele alapján ítélkezik, amíg a Tudomány el nem törli ezt a hamis tanúságtételt. Egy továbbfejlesztett hiedelem egy lépés kifelé a tévedésből, és segít a következő lépés megtételében, valamint a helyzet megértésében a Krisztusi Tudományban.

8. 62 : 20-28

Nem szabad egyre több intelligenciát tulajdonítanunk az anyagnak, hanem egyre kevesebbet, ha bölcsek és egészségesek lennénk. Az isteni Elme, mely a bimbót és a virágot formálja, gondot fog viselni az emberi testről, mint ahogyan a liliomot is felruházza, de ne hagyjuk, hogy egy halandó beavatkozzon Isten kormányzásába téves, emberi elképzelések törvényének beerőltetésével.

Az ember magasabb természetét nem az alacsonyabb irányítja; ha így lenne, a bölcsesség rendje megfordulna.

9. 407 : 6-20

Az ember rabszolgaságát a legkérlelhetetlenebb uraknak – a szenvedélynek, az önzésnek, az irigységnek, a gyűlöletnek és a bosszúnak – alávetve, csak egy hatalmas küzdelem győzi le. Minden óra késés súlyosabbá teszi a küzdelmet. Ha az ember nem győz a szenvedélyek felett, azok szétzúzzák a boldogságot, az egészséget és az emberséget. Itt a Krisztusi Tudomány a legfelsőbb csodaszer, mely a halandó elme gyengeségének erőt ad - erőt a halhatatlan, mindenható Elméből - és az emberiséget önmaga fölé emeli tisztább vágyakhoz, sőt, lelki erőhöz és az emberek iránti jóindulathoz.

Hagyd, hogy a helytelen vágy rabszolgája megtanulja a Krisztusi Tudomány leckéit, és felül fog kerekedni azon a vágyon, és feljebb lép majd eggyel az egészség, a boldogság és a létezés skáláján.

10. 265 : 24-30

A mennyei jó utáni vágyódás előbb jön, minthogy felfedeznénk, hogy mi tartozik a bölcsességhez és Szeretethez. A földi remények és gyönyörök elvesztése már sok szívnek megvilágította a felfelé vezető utat. Az érzék fájdalmai hamarosan tudtunkra adják, hogy az érzék gyönyörei halandók, és hogy az öröm lelki.

11. 66 : 11-16

A lelki fejlődés nem az anyagi remények földjébe vetett magból ered, hanem amikor ezek megromolnak, a Szeretet újra szaporítja a Szellem magasztosabb örömeit, amelyekben nincs földi salak. A tapasztalat minden következő lépcsője új nézeteket ad az isteni jóságról és szeretetről.

12. 60 : 2-3

A Tudomány elkerülhetetlenül felemeli az ember lényét a harmónia és a boldogság skáláján.