3.     Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ.

8.     Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.

10.     Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten.

24.     Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,

25.     Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét;

26.     Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

27.     Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.

1. Zsoltárok 36 : 7-9

8     Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

9     Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

10     Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

2. Zsoltárok 139 : 14, 15, 17

14     Magasztallak téged, mert félelmesen és csodálatosan teremtettél; Csodálatosak a te munkáid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15     Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

17     És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

3. II Királyok 4 : 1-7

1     Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának.

2     Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj.

3     Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset.

4     Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!

5     Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett.

6     Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Hozz ide még egy edényt. De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj.

7     Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!

4. Példabeszédek 3 : 9, 10

9     Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

10     Eképpen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtóid.

5. Máté 4 : 23

23     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

6. Máté 5 : 1 (és amint), 2

1     ... és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

7. Máté 6 : 19-21, 24, 25, 30-34 (első .-ig)

19     Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,

20     hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.

21     Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.

24     Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

25     Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?

30     Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!

31     Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

32     (Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik.) A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.

33     Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.

34     Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl.

8. II Korinthusiakhoz 5 : 1-9

1     Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

2     Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,

3     ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.

4     Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.

5     Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] aki a Lélek zálogát is adta minékünk.

6     Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

7     (Mert hit által járunk, nem látás után);

8     Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.

9     Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.

9. Kolosséiakhoz 3 : 1, 2

1     Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

2     Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

10. Rómaiakhoz 8 : 28

28     Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.

1. 468 : 16-24

Kérdés: — Mi a szubsztancia?

Válasz. — A Szubsztancia [lényeg] az, ami örök, és képtelen a disszonanciára és romlásra. Az Igazság, Élet és Szeretet a szubsztancia, ahogy az Írás használja ezt a szót a Zsidókhoz írt levélben: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága [szubsztanciája], és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” A Szellem az Elme, Lélek vagy Isten szinonimája, az egyetlen igaz szubsztancia. A szellemi univerzum, beleértve az egyéni embert, egy összetett idea, mely a Szellem isteni szubsztanciáját tükrözi.

2. 516 : 4-8

A szubsztancia, Élet, intelligencia, Igazság és Szeretet, amelyből Isten áll, tükröződnek az Ő teremtésében; és amikor a testi érzékek hamis tanúságát alárendeljük a Tudomány tényeinek, ezt a hű képmást fogjuk látni mindenhol.

3. 124 : 14-19, 25-26 (első .-ig)

A világegyetemet, mint ahogy az embert, isteni Alapelvéből, Istenből kiindulva kell értelmezni a Tudománnyal, akkor megérthető; de ha a fizikai érzékek alapján magyarázzák, mint amely növekedésnek, érettségnek és romlásnak van alávetve, a világegyetem, mint az ember is, egy talány és annak is kell maradnia.

A Szellem minden dolog élete, szubsztanciája és folytonossága.

4. 278 : 4-22

A Szellem az egyetlen szubsztancia és tudat, melyet az isteni Tudomány elismer. Az anyagi érzékek ellenkeznek ezzel, de anyagi érzékek nincsenek, mivel az anyagnak nincs elméje. A Szellemben nincs anyag, csakúgy, ahogy az Igazságban nincs tévedés, és a jóban nincs gonosz. A gondolat, hogy valódi szubsztancia-anyag létezik, mely a Szellem ellentéte, hamis feltevés. A Szellem, Isten végtelen, minden. A Szellemnek nem lehet ellentéte.

Az, hogy az anyag szubsztanciális (lényegi), vagy hogy élete és érzékelése van, a halandók hamis hiedelmeinek egyike, és ez csak a feltételezett halandó tudatban létezik. Ennélfogva, amint megközelítjük a Szellemet és Igazságot, úgy veszítjük el az anyagról való tudatosságot. Annak elfogadása, hogy létezhet anyagi szubsztancia, megkövetel egy másik elismerést is, mégpedig, hogy a Szellem nem végtelen, és hogy az anyag önteremtő, önmagában létező, és örök. Ebből az következne, hogy két örök ok van, melyek örök harcban állnak egymással; és hogy ennek ellenére azt mondjuk, hogy a Szellem a legfelsőbb és mindenütt-jelenlét.

5. 301 : 17-29

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen. A halandó ember önmaga előtt anyagi szubsztanciának látszik, holott az ember „képmás” (eszme). A téveszme, vétek, betegség és halál az anyagi érzet hamis bizonyságából erednek, amely egy feltételezett, a végtelen Szellem fókuszpontján kívüli álláspontból, az Elme és a szubsztancia fordított képét mutatja, amelyben minden fonák.

6. 530 : 5-12

Az isteni Tudományban az embert Isten, a létezés isteni Alapelve, tartja fenn. A föld, Isten utasítására, ételt terem az ember használatára. Tudván ezt, Jézus egyszer azt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.” - nem feltételezve kiváltságokat a teremtőjétől, hanem elismerve Istent, mindennek az Atyját és Anyját, mint aki képes táplálni és felruházni az embert, ahogy azt a liliomokkal is teszi.

7. 494 : 10-19

Az Isteni Szeretet mindig kielégített és mindig ki fog elégíteni minden emberi szükségletet. Nem helyes azt képzelni, hogy Jézus a gyógyító isteni hatalmat csak néhány kiválasztott számára és csak egy korlátozott időszakra demonstrálta, mivel az isteni Szeretet az egész emberiséget minden órában ellátja minden jóval.

A kegyelem csodája nem csoda a Szeretet számára. Jézus demonstrálta a testiség képtelenségét, csakúgy mint a Szellem végtelen képességét, így segítve a tévedő emberi érzetet, hogy megmeneküljön saját meggyőződéseitől és biztonságot keressen az isteni Tudományban.

8. 204 : 30 (Az)– 6

Az a hiedelem, hogy Isten az anyagban él, panteisztikus. A tévedésnek, amely azt mondja, hogy a Lélek a testben van, és a jó a gonoszban, az Elme az anyagban, vissza kell vonnia ezt, és tartózkodnia az ilyen kijelentésektől, különben Isten továbbra is rejtve marad az emberiség előtt, és a halandók vétkezni fognak anélkül, hogy tudnák, hogy vétkeznek, a Szellem helyett az anyagra fognak támaszkodni, bénán fognak botladozni, ittasan összeesni, betegségben sínylődni, mindez pedig vakságuk, Istenre és az emberre vonatkozó hamis érzetük miatt.

9. 60 : 29-3

A Léleknek végtelen forrásai vannak, amelyekkel megáldja az emberiséget, és a boldogságot hamarabb nyernénk el, és biztosabban a miénk maradna, ha a Lélekben keresnénk. Egyedül a magasztosabb örömök elégíthetik ki a halhatatlan ember vágyódásait. Nem korlátozhatjuk a boldogságot a személyes érzet határain belülre. Az érzékek nem nyújtanak valódi örömet.

10. 280 : 1 csak, 6-8, 30-4

Az Elme végtelenségében az anyagnak ismeretlennek kell lennie. ... Mindaz, ami szép és ártalmatlan, az Elme ideája. Az Elme teremti és sokasítja őket, és az eredménynek szelleminek kell lennie.

Az egyetlen mentség emberi vélemények táplálására és a létezés Tudományának elutasítására a halandó tudatlanságunk a Szellemről, mely tudatlanság csakis az isteni Tudomány megértésének enged, mely megértés által betérünk az Igazság országába a földön, és megtudjuk, hogy a Szellem végtelen és legfelsőbb.

11. 519 : 11-21

Az emberi képesség csak lassan ismeri fel és fogja fel Isten teremtését és azt az isteni erőt és jelenlétet, amely ezzel jár, és amely annak szellemi eredetét demonstrálja. A halandók addig nem ismerhetik meg a végtelent, amíg le nem vetik a régi embert és el nem érik a szellemi képmást és hasonlatosságot. Mi mérhetné fel a végtelent! Hogyan nyilvánítsuk ki Őt, addig, míg, az apostol szavaival élve „el [nem] jutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére?”

12. 265 : 3-15

Az ember olyan mértékben érti meg a lelki létezést, ahogyan kincsei az Igazságból és Szeretetből növekszenek. A haladóknak Isten felé kell gravitálniuk, ragaszkodásaik és céljaik lelkibbé kell váljanak - meg kell közelíteniük a lét tágabb értelmezéseit, és valamilyen helyes érzetet kell szerezniük a végtelenről, hogy levetkezhessék a vétket és a halandóságot.

A létezés ezen tudományos értelme, mely elhagyja az anyagot a Szellemért, egyáltalán nem utal az ember Istenségben való elmerülésére és identitásának elvesztésére, hanem megnövelt egyéniséggel ruházza fel az embert, szélesebb körű gondolkodással és tettel, kiterjedtebb szeretettel és egy magasabb fokú és állandóbb békével.

13. 264 : 15-19

Amikor tudatosítjuk magunkban, hogy az Élet a Szellem, és soha nincs az anyagban vagy az anyagból, akkor ez a megértés önmagunkban való teljességgé válik, mely mindent megtalál Istenben, a jóban, és nincs szüksége más tudatra.