3.     Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén,

9.     Azért mi is, amely naptól fogva [ezeket] hallottuk, nem szûnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az [Isten] akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben,

10.     Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;

11.     Minden erõvel megerõsíttetvén az Õ dicsõségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútûrésre örömmel;

12.     Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;

13.     A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Õ szerelmes Fiának országába;

1. Jób 32 : 8 (a lélek)

8     ... a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki!

2. Ézsaiás 64 : 4 (öröktől)

4.     ...öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, aki így cselekszik azzal, aki Õt várja.

3. Ezékiel 11 : 16 (így) (:-ig), 19 (és új) (,-ig), 20, 21

16     így szól az Úr Isten:

19     és új lelket adok belétek,

20     Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.

21     De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.

4. 3 Sámuel 1 : 1-11, 19, 20

1     És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2     És történt egyszer, mikor Éli az ő [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),

3     És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4     Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig felele: Ímhol vagyok!

5     És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; õ pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.

6     És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És õ felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7     Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

8     És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

9     Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az õ helyére.

10     Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11     És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.

19     Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala õ vele, és semmit az õ ígéibõl a földre nem hagy vala esni.

20     És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.

5. Ézsaiás 30 : 21

21     És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.

6. I Korintusiakhoz 1 : 1 (második ,-ig)

1     Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola,

7. I Korintusiakhoz 2 : 1-7, 9-16

1     Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

2     Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettrõl.

3     És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

4     És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek megmutatásában:

5     Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.

6     Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;

7     Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;

9     Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

10     Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

11     Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely õ benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.

12     Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

13     Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

14     Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.

15     A lelki ember azonban mindent megítél, de õ senkitõl sem ítéltetik meg.

16     Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

8. I János 5 : 6 (a Lélek)

6     a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság.

1. 124 : 25-26 (az első .-ig)

A Szellem minden dolog élete, szubsztanciája és folytonossága.

2. 467 : 3 (Ennek)-7

Ennek a Tudománynak az első követelménye: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!”. Ez az én a Szellem. A parancsolat tehát ezt jelenti: Ne legyen más intelligenciád, más életed, más szubsztanciád, más igazságod, más szereteted, csak az, amely lelki.

3. 505 : 16-2

A Szellem nyújtja a megértést, amely felemeli a tudatot és minden Igazságba bevezet. A Zsoltáríró azt mondta: „A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.” A lelki érzék a lelki jó felismerése. A megértés a választóvonal a valóságos és a valótlan között. A lelki megértés feltárja az Elmét - az Életet, Igazságot és Szeretetet - és demonstrálja az isteni érzetet, a Krisztusi Tudományban az univerzum szellemi bizonyítékát nyújtva.

Ez a megértés nem intellektuális, nem iskolai végzettség eredménye; ez mindennek a világosságra került valósága. Isten ideái a halhatatlant, a tévedhetetlent és a végtelent tükrözik. A halandó, téves és véges emberi hiedelmek, amelyek azt a számukra lehetetlen feladatot tűzik maguk elé, hogy megkülönböztessék a hamisat az igaztól.

4. 266 : 27-5 (az első .-ig)

Az ember Isten ideája; az üdvözült jelenlétet tükrözi vissza, fénnyel világítva meg az univerzumot. Az ember halhatatlan, lelki. A bűn és gyengeség felett áll. Nem lépi át az idő korlátait az Élet tágas örökkévalóságába, hanem Istennel és az univerzummal együttlétezik.

Az anyagi gondolatban lévő minden tárgy elpusztul, de a lelki idea, amelynek a lényege az Elmében van, örök. Isten ivadékai nem anyagból vagy kérészéletű porból kezdődnek. Ők a Szellemben (az isteni Elmében) és a Szellemből vannak, és örökre így folytatódnak.

5. 70 : 1 (A halandó)-9

A halandó létezés egy talány. Minden nap egy rejtély. A testi érzékek bizonysága nem képes informálni minket arról, hogy mi az, ami valós, és mi megtévesztő, de a Krisztusi Tudomány feltárásai felfedik az Igazság kincseit. Bármi, ami hamis vagy vétkes, soha nem képes bejutni a Szellem atmoszférájába. Csak egy Szellem van. Az ember soha nem Isten, de a lelki ember, Isten hasonlatosságára teremtve visszatükrözi Istent. Ebben a tudományos tükröződésben, az Ego és az Atya elválaszthatatlanok.

6. 71 : 1-2 (első .-ig), 5-9

Semmi sem valódi és örök - semmi sem Szellem - csak Isten és az Ő gondolata.

Minden valóságnak az identitása vagy ideája örökké folytatódik; de a Szellem vagy mindennek az isteni Alapelve, nincs a Szellem formációiban benne. A Lélek szinonim a Szellemmel, Istennel, a teremtő, kormányzó, végtelen Alapelvvel a véges formán kívül, amely formák csak tükröznek.

7. 346 : 2-5

Amikor az emberről azt mondják, hogy Isten képmásaként teremtetett, akkor nem a bűnös és beteges halandó emberre utalnak, hanem az ideális emberre, aki Isten hasonlatosságát tükrözi.

8. 258 : 9-12, 31-1

Az ember több, mint egy anyagi forma benne egy elmével, amelynek meg kell szabadulnia környezetétől azért, hogy halhatatlan legyen. Az ember végtelenséget tükröz, és ez a visszatükrözés Isten igaz eszméje.

Lelki érzék útján felismerheted az istenség szívét, és így elkezdheted megérteni a Tudományban az ember generikus kifejezését.

9. 585 : 1-4

Fül. Nem az úgynevezett testi érzékek szerve, hanem lelki megértés.

A lelki felfogásra utalva Jézus azt mondta: „Füleitek lévén nem hallotok-é?” (Márk 8:18)

10. 89 : 20-21

A Szellemet, Istent akkor halljuk, ha az érzékek csendben vannak.

11. 308 : 14-15

A Lélek által inspirált patriarkák hallották az Igazság hangját, és ugyanolyan tudatosan beszéltek Istennel, mint ahogy ember beszél emberrel.

12. 84 : 3-10, 28-6

Az ókori próféták szellemi, testetlen nézőpontból nyerték előrelátásukat, nem pedig a rossz előrevetítésével, és a tények fikcióval való összetévesztésével, - a jövőt a testiség és az emberi hiedelem alapjaiból jósolták meg. Mikor az emberek eléggé előrehaladottak lesznek ahhoz a Tudományban, hogy harmóniában legyenek a lét igazságával, önkéntelenül látnokok és próféták lesznek, akiket nem démonok, szellemek vagy félistenek kormányoznak, hanem az egy Szellem.

Minden, amit helyesen tudunk a Szellemről, Istentől, az isteni Alapelvtől, jön, és a Krisztus és a Krisztusi Tudomány által tanuljuk meg. Ha ezt a Tudományt alaposan megtanuljuk és megfelelően megemésztjük, pontosabban megismerhetjük az igazságot, mint ahogyan a csillagász a csillagokat olvassa vagy egy fogyatkozást számít. Ez az Elme-olvasás a spiritiszta látnokság ellentéte. Ez a lelki megértés megvilágosodása, mely a Lélek képességét demonstrálja, nem az anyagi értelemét. Ez a Lélek-értelem akkor éri el az emberi elmét, amikor az utóbbi behódol az isteni Elmének.

13. 301 : 17-29

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen. A halandó ember önmaga előtt anyagi szubsztanciának látszik, holott az ember „képmás” (eszme). A téveszme, vétek, betegség és halál az anyagi érzet hamis bizonyságából erednek, amely egy feltételezett, a végtelen Szellem fókuszpontján kívüli álláspontból, az Elme és a szubsztancia fordított képét mutatja, amelyben minden fonák.

14. 210 : 5-10

A Kereszténység Alapelve és bizonyítéka a lelki érzék által kerül felismerésre. Ezeket Jézus demonstrációiban - azzal, hogy meggyógyította a betegeket, kiűzte a gonoszt és legyőzte a halált, „az utolsó ellenség, mely eltöröltetik” - látjuk, melyek megmutatták, hogy ő nem vette figyelembe az anyagot és annak úgynevezett törvényeit.

15. 99 : 23-29

A valódi spiritualitás nyugodt, erős áramlatainak, amelynek megnyilvánulásai az egészség, tisztaság és önfeláldozás, el kell mélyítenie az emberi tapasztalást, amíg az anyagi létezés hiedelmei puszta tehernek tűnnek, és a bűn, betegség és halál örökre átadják helyüket az isteni Szellem tudományos demonstrációjának és Isten lelki, tökéletes emberének.