7.     Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;

8.     aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.

9.     Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

10.     Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket,

11.     „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”

12.     ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

18.     A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.

1. Zsoltárok 27 : 1, 5, 6, 11, 14

1     Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

5     Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

6     Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

11     Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

14     Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

2. 1 Mózes 27 : 41, 42 (:-ig), 43 (fiam)

41     Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, amellyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.

42     Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki:

43     ... fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,

3. 1 Mózes 31 : 3

3     Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.

4. 1 Mózes 32 : 1 (első ,-ig), 6, 7 (első ,-ig), 24-29

1     Jákób tovább méne az ő útján,

3     Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az õ bátyjához,

6     És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.

7     Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el,

24     Jákób pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

25     Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26     És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27     És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28     Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29     És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.

5. 1 Mózes 33 : 1 (első ;-ig), 3, 4

1     Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele;

3     Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

4     Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.

6. Máté 4 : 23

23     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

7. Máté 5 : 1, 2, 21, 22 (első :-ig), 23, 24, 43-45 (első ,-ig), 48

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

21     Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

22     Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre:

23     Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:

24     Hagyd ott az oltár elõtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.

43     Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.

44     Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.

45     Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,

48     Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.

8. Lukács 6 31, 36, 37

31     És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképpen cselekedjetek azokkal.

36     Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

37     Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

9. Máté 6 : 14, 15

14     Mert ha megbocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

15     Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

10. Máté 18 : 21, 22

21     Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

22     Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

11. I János 5 : 1 (;-ig), 2-4

1     Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentõl született;

2     Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az õ parancsolatait megtartjuk.

3     Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az õ parancsolatait; az õ parancsolatai pedig nem nehezek.

4     Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.

1. 494 : 10-11, 13 (az egész)-15

Az Isteni Szeretet mindig kielégített és mindig ki fog elégíteni minden emberi szükségletet.

... az egész emberiséget minden órában, az isteni Szeretet ellát minden jóval.

A kegyelem csodája nem csoda a Szeretet számára.

2. 322 : 26-29, 32-3

Az anyag feltételezett életében való hiedelem súlyos tapasztalatai, valamint csalódásaink és szüntelen bajaink, mint fáradt gyermekeket, az isteni Szeretet karjaiba terelnek bennünket.

A halandók kereshetik a Krisztusi Tudomány megértését, de nem lesznek képesek a Krisztusi Tudományból a létezés tényeit összeszedegetni anélkül, hogy törekednének erre.

3. 308 : 16-12

Jákób egyedül volt, a hibával birkózva - küzdve az élet, szubsztancia és intelligencia anyagban való létezésének halandó érzetével annak hamis örömeivel és fájdalmaival,- amikor egy angyal, egy üzenet az Igazságtól és Szeretettől, megjelent neki és lesújtott tévedésének ínjára - vagy erejére - amíg meg nem látta annak valótlanságát; és az Igazság, melyet így megértett, szellemi erőt adott neki isteni Tudományának Penúeljén. Aztán azt mondta a szellemi evangélium: „Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal.” azaz, az Igazság és Szeretet fénye virrad rád. De a patriárka, felismervén tévedését és, hogy segítségre szorul, nem lazította fogását ezen a ragyogó fényen, míg saját természete nem alakult át. Amikor Jákóbot megkérdezték: "Mi a neved?" azonnal válaszolt; majd a neve Izraelre változott, mert „fejedelemként” uralkodott, és „hatalma volt Istennél és az embereknél”. Ekkor Jákób megkérdezte szabadítóját: "Kérlek, mondd meg a te nevedet!" de ezt az elnevezést visszatartották, mert a hírnök nem testi lény volt, hanem az isteni Szeretet névtelen, testetlen közlése az embernek, amely a zsoltáríró szavával élve helyreállította a Lelkét, - megadta neki a létezés lelki érzetét, és megfeddte anyagi érzékét.

Jákób küzdelmének eredménye ezáltal jelent meg. Legyőzte az anyagi hibát a Szellem és a szellemi erő megértésével. Ez megváltoztatta az embert. Többé nem Jákóbnak hívták, hanem Izraelnek - Isten hercegének vagy Isten katonájának, aki a nemes harcot megharcolta.

4. 410 : 14-20

Istenbe vetett hitünk minden próbája erősebbé tesz minket. Minél nehezebbnek látszik az anyagi állapot, amelyet a Szellemnek le kell győznie, annál erősebb legyen a hitünk, és annál tisztább a szeretetünk. János apostol azt mondja: „A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet ... Aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”

5. 571 : 15-19

Mindenkor és minden körülmények között győzd le a gonoszt jóval. Ismerd önmagadat, és Isten ellát majd a bölcsességgel és lehetőséggel a gonosz feletti győzelemhez. A Szeretet vértezetébe öltözve az emberi gyűlölet nem érhet el.

6. 4 : 3-22

Amire legnagyobb szükségünk van, az a buzgó óhaj imádsága a kegyelemben való növekedésért, amely türelemben, alázatban, szeretetben és jócselekedetekben fejeződik ki. Mesterünk parancsolatait megtartani és példáját követni saját adósságunk felé, és az egyetlen értékelhető bizonyítéka hálánknak mindazért, amit tett. A formális imádat önmagában nem elegendő arra, hogy kifejezze a lojális és szívből jövő hálát, mivel ő azt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”

A szokássá vált küzdelem, hogy mindig jók legyünk, szűntelen ima. Indítóokai azokban az áldásokban nyilvánulnak meg, amelyekben részesítenek bennünket - áldásokban, amelyek, (ha nem is elismertek hallható szavakban) bizonyítják, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy a Szeretetben részesüljünk.

Az egyszerű kéréstől, hogy szerethessük Istent, soha nem fogjuk Őt szeretni; de a vágyódás, hogy jobbak és szentebbek legyünk, mindennapi éberségben és az isteni jellem jobb elsajátítása iránti igyekezetben kifejezve, alakít és újjáformál minket míg az Ő hasonlatosságára ébredünk.

7. 242 : 15 (Az önszeretet)-20

Az önszeretet kevésbé áttetsző, mint egy tömör test. Türelmes engedelmességben egy türelmes Isten iránt munkálkodjunk, hogy a Szeretet egyetemes oldószerével feloldjuk a tévedés keménységét - az önfejűséget, az önigazolást és az önszeretetet - amely harcol a lelkiség ellen, és ami a vétek és a halál törvénye.

8. 9 : 11-16

Ha az önzést felváltotta a kedvesség, akkor felebarátunkra önzetlenül tekintünk majd, és áldjuk azokat, akik átkoznak minket; de soha nem tudjuk elvégezni ezt a nagy feladatot azáltal, hogy egyszerűen kérjük, hogy meg legyen téve. Van egy kereszt, amit fel kell vennünk mielőtt élvezhetjük reményünk és hitünk gyümölcsét.

9. 560 : 11-17

Az emberi érzék számára a nagy csoda az isteni Szeretet, és a létezés nagy szükséglete megszerezni mindannak az igaz eszméjét, ami az emberben a mennyek országát alkotja. Ezt a célt soha nem tudjuk elérni, amíg gyűlöljük felebarátunkat vagy hamisan értékelünk bárkit, akit Isten az Ő igéjének hirdetésére kijelölt.

10. 405 : 5-11

A Keresztény Tudomány azt parancsolja, hogy az ember uralkodjék a hajlamokon, hogy a gyűlöletet tartsa féken kedvességgel, a bujaságot szeplőtelenséggel, a bosszút szeretettel győzze le, és hogy a csaláson becsületességgel kerekedjen felül. Fojtsd el ezeket a hibákat kezdődő stádiumukban, ha nem akarsz egy sereg összeesküvőt táplálni az egészség, a boldogság és a siker ellen.

11. 30 : 26-30

Ha eléggé győzedelmeskedtünk az anyagi érzet tévedései felett, hogy a Lelket engedjük uralomra jutni, akkor utálni fogjuk a vétket, és minden álarca alatt megdorgáljuk. Csakis ily módon áldhatjuk ellenségeinket, bár talán nem így értelmezik szavainkat.

12. 454 : 17-23

Az igazi ösztönző mind a gyógyításban mind a tanításban az Isten és ember iránti szeretet. A Szeretet inspirálja, világítja meg, jelöli ki és irányítja az utat. A megfelelő indíték szárnyakat ad a gondolatnak és erőt és szabadságot a beszédnek és cselekvésnek. A Szeretet az Igazság oltárának papnője. Várj türelmesen az isteni Szeretetre, hogy a halandó elme vizei felett lebegjen és kialakítsa a tökéletes koncepciót.