VASÁRNAP, 2025. OKTÓBER 19
„Mert õ benne élünk, mozgunk és létezünk.”
“For in him we live, and move, and have our being.”
Kattints ide a lecke PDF verziójáért:
Kattints ide a lecke hanganyagáért:
Kattints ide, hogy meghallgasd a YouTube-on
Kattints ide, hogy meghallgasd a Vimeo-on
12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
14. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
15. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen:
16. Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
17. De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.
18. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
12. Let not sin therefore reign in your mortal body, that ye should obey it in the lusts thereof.
13. Neither yield ye your members as instruments of unrighteousness unto sin: but yield yourselves unto God, as those that are alive from the dead, and your members as instruments of righteousness unto God.
14. For sin shall not have dominion over you: for ye are not under the law, but under grace.
15. What then? shall we sin, because we are not under the law, but under grace? God forbid.
16. Know ye not, that to whom ye yield yourselves servants to obey, his servants ye are to whom ye obey; whether of sin unto death, or of obedience unto righteousness?
17. But God be thanked, that ye were the servants of sin, but ye have obeyed from the heart that form of doctrine which was delivered you.
18. Being then made free from sin, ye became the servants of righteousness.
LECKE PRÉDIKÁCIÓ
1 Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
2 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
1 Blessed is he whose transgression is forgiven, whose sin is covered.
2 Blessed is the man unto whom the Lord imputeth not iniquity, and in whose spirit there is no guile.
7 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
8 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
9 Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.
10 Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
11 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.
12 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.
13 Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.
7 Shew us thy mercy, O Lord, and grant us thy salvation.
8 I will hear what God the Lord will speak: for he will speak peace unto his people, and to his saints: but let them not turn again to folly.
9 Surely his salvation is nigh them that fear him; that glory may dwell in our land.
10 Mercy and truth are met together; righteousness and peace have kissed each other.
11 Truth shall spring out of the earth; and righteousness shall look down from heaven.
12 Yea, the Lord shall give that which is good; and our land shall yield her increase.
13 Righteousness shall go before him; and shall set us in the way of his steps.
18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
18 Now when Jesus saw great multitudes about him, he gave commandment to depart unto the other side.
1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába.
2 És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid."
3 Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja."
4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
5 Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!?
6 Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!"
7 Az pedig felkelt, és hazament.
8 Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
1 And he entered into a ship, and passed over, and came into his own city.
2 And, behold, they brought to him a man sick of the palsy, lying on a bed: and Jesus seeing their faith said unto the sick of the palsy; Son, be of good cheer; thy sins be forgiven thee.
3 And, behold, certain of the scribes said within themselves, This man blasphemeth.
4 And Jesus knowing their thoughts said, Wherefore think ye evil in your hearts?
5 For whether is easier, to say, Thy sins be forgiven thee; or to say, Arise, and walk?
6 But that ye may know that the Son of man hath power on earth to forgive sins, (then saith he to the sick of the palsy,) Arise, take up thy bed, and go unto thine house.
7 And he arose, and departed to his house.
8 But when the multitudes saw it, they marvelled, and glorified God, which had given such power unto men.
36 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
37 És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.
38 És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.
39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.
40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
41 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
42 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?
43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.
44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.
47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.
50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
36 And one of the Pharisees desired him that he would eat with him. And he went into the Pharisee’s house, and sat down to meat.
37 And, behold, a woman in the city, which was a sinner, when she knew that Jesus sat at meat in the Pharisee’s house, brought an alabaster box of ointment,
38 And stood at his feet behind him weeping, and began to wash his feet with tears, and did wipe them with the hairs of her head, and kissed his feet, and anointed them with the ointment.
39 Now when the Pharisee which had bidden him saw it, he spake within himself, saying, This man, if he were a prophet, would have known who and what manner of woman this is that toucheth him: for she is a sinner.
40 And Jesus answering said unto him, Simon, I have somewhat to say unto thee. And he saith, Master, say on.
41 There was a certain creditor which had two debtors: the one owed five hundred pence, and the other fifty.
42 And when they had nothing to pay, he frankly forgave them both. Tell me therefore, which of them will love him most?
43 Simon answered and said, I suppose that he, to whom he forgave most. And he said unto him, Thou hast rightly judged.
44 And he turned to the woman, and said unto Simon, Seest thou this woman? I entered into thine house, thou gavest me no water for my feet: but she hath washed my feet with tears, and wiped them with the hairs of her head.
45 Thou gavest me no kiss: but this woman since the time I came in hath not ceased to kiss my feet.
46 My head with oil thou didst not anoint: but this woman hath anointed my feet with ointment.
47 Wherefore I say unto thee, Her sins, which are many, are forgiven; for she loved much: but to whom little is forgiven, the same loveth little.
48 And he said unto her, Thy sins are forgiven.
50 And he said to the woman, Thy faith hath saved thee; go in peace.
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9 Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.
11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12 Bizony, bizony, mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; Mert én az Atyához megyek,
13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.
8 Philip saith unto him, Lord, shew us the Father, and it sufficeth us.
9 Jesus saith unto him, Have I been so long time with you, and yet hast thou not known me, Philip? he that hath seen me hath seen the Father; and how sayest thou then, Shew us the Father?
10 Believest thou not that I am in the Father, and the Father in me? the words that I speak unto you I speak not of myself: but the Father that dwelleth in me, he doeth the works.
11 Believe me that I am in the Father, and the Father in me: or else believe me for the very works’ sake.
12 Verily, verily, I say unto you, He that believeth on me, the works that I do shall he do also; and greater works than these shall he do; because I go unto my Father.
13 And whatsoever ye shall ask in my name, that will I do, that the Father may be glorified in the Son.
1 Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2 A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsõségének reménységében.
8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
9 Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.
10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.
11 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.
1 Therefore being justified by faith, we have peace with God through our Lord Jesus Christ:
2 By whom also we have access by faith into this grace wherein we stand, and rejoice in hope of the glory of God.
8 But God commendeth his love toward us, in that, while we were yet sinners, Christ died for us.
9 Much more then, being now justified by his blood, we shall be saved from wrath through him.
10 For if, when we were enemies, we were reconciled to God by the death of his Son, much more, being reconciled, we shall be saved by his life.
11 And not only so, but we also joy in God through our Lord Jesus Christ, by whom we have now received the atonement.
Az engesztelés szemlélteti az ember egységét Istennel, amely által az ember visszatükrözi az isteni Igazságot, Életet és Szeretetet. A názáreti Jézus az ember Atyával való egységét tanította és demonstrálta, és ezért végtelen hódolattal tartozunk neki. Küldetése mind egyéni, mind kollektív volt. Élete munkáját helyesen végezte nem csak saját magának eleget téve, de a halandók iránti könyörületességből is - hogy megmutassa nekik, hogyan végezzék el saját munkájukat, de nem azért, hogy helyettük elvégezze, sem pedig, hogy egyetlen felelősség alól is felmentse őket.
Krisztus engesztelése az embert békíti meg Istennel, nem Istent az emberrel;
Atonement is the exemplification of man's unity with God, whereby man reflects divine Truth, Life, and Love. Jesus of Nazareth taught and demonstrated man's oneness with the Father, and for this we owe him endless homage. His mission was both individual and collective. He did life's work aright not only in justice to himself, but in mercy to mortals, — to show them how to do theirs, but not to do it for them nor to relieve them of a single responsibility.
The atonement of Christ reconciles man to God, not God to man;
A Mester nem tartózkodott attól, hogy kimondja a teljes igazságot, hanem pontosan kijelentette, hogy mi semmisíti meg a betegséget, a vétket és a halált, ha tanítása meghasonlást okozott is a családokban, és az anyagi hiedelmeknek nem békét, hanem kardot hozott.
A megbánás és szenvedés minden kínja, minden igyekezet a megújulásra, minden jó gondolat és cselekedet segíteni fog bennünket, hogy megértsük Jézus engesztelését a vétekért és elősegíti annak hathatósságát; de ha a vétkes továbbra is imádkozik és megbánást tanúsít, vétkezik és bocsánatot kér, csekély része van az engesztelésben - az Istennel való (ki)egyezésben - mivel hiányzik belőle a gyakorlati megbánás, amely megreformálja a szívet és képessé teszi az embert arra, hogy a bölcsesség akaratát teljesítse. Akik még részben sem tudják kimutatni Mesterünk tanításainak és gyakorlatának isteni Alapelvét, azoknak nincs részük Istenben. Ha engedetlenségben élünk Iránta, akkor ne érezzük magunkat biztonságban, bár Isten jó.
The Master forbore not to speak the whole truth, declaring precisely what would destroy sickness, sin, and death, although his teaching set households at variance, and brought to material beliefs not peace, but a sword.
Every pang of repentance and suffering, every effort for reform, every good thought and deed, will help us to understand Jesus' atonement for sin and aid its efficacy; but if the sinner continues to pray and repent, sin and be sorry, he has little part in the atonement, — in the at-one-ment with God, — for he lacks the practical repentance, which reforms the heart and enables man to do the will of wisdom. Those who cannot demonstrate, at least in part, the divine Principle of the teachings and practice of our Master have no part in God. If living in disobedience to Him, we ought to feel no security, although God is good.
A Szeretet nem hamarkodja el, hogy megmentsen minket a kísértéstől, mivel a Szeretet azt jelenti, hogy próbára tétetünk és megtisztíttatunk.
A tévedéstől való végső szabadulás, amely által örvendezünk a halhatatlanságban, a korlátlan szabadságban és a bűntelen érzetben, nem érhető el virágos utakon, sem úgy, hogy cselekedetek nélküli hitünket másnak a helyettesítő erőfeszítésére tűzzük.
Az igazságosság a vétkes megújulását követeli meg. A kegyelem csak akkor akkor engedi el a tartozást, ha az igazságosság jóváhagyja azt.
Love is not hasty to deliver us from temptation, for Love means that we shall be tried and purified.
Final deliverance from error, whereby we rejoice in immortality, boundless freedom, and sinless sense, is not reached through paths of flowers nor by pinning one's faith without works to another's vicarious effort.
Justice requires reformation of the sinner. Mercy cancels the debt only when justice approves.
A bölcsesség és a Szeretet sok önfeláldozást követelhet meg tőlünk, hogy megmentsen bennünket a vétektől. Egyetlen áldozat, bármilyen nagy legyen is az, nem elég a vétek tartozásának kiegyenlítésére. Az engesztelés állandó önfeláldozást kíván a vétkestől. Hogy Isten az Ő szeretett Fián töltse ki haragját, istenien természetellenes. Az ilyen teória emberalkotta. Az engesztelés nehéz probléma a teológiában, tudományos magyarázata azonban az, hogy a szenvedés a vétkes érzék tévedése, amelyet az Igazság megsemmisít, és hogy végül mind a vétek, mind a szenvedés lehull az örökkévaló Szeretet lábai elé.
Wisdom and Love may require many sacrifices of self to save us from sin. One sacrifice, however great, is insufficient to pay the debt of sin. The atonement requires constant self-immolation on the sinner's part. That God's wrath should be vented upon His beloved Son, is divinely unnatural. Such a theory is man-made. The atonement is a hard problem in theology, but its scientific explanation is, that suffering is an error of sinful sense which Truth destroys, and that eventually both sin and suffering will fall at the feet of everlasting Love.
Vajon a művelt teológia Jézus keresztre feszítését elsősorban úgy tekinti, mint azonnali bocsánat minden bűnös számára, aki ezt kéri, és hajlandó arra, hogy megbocsátassék?
Does erudite theology regard the crucifixion of Jesus chiefly as providing a ready pardon for all sinners who ask for it and are willing to be forgiven?
Az imádság nem használandó a vétek kioltását szolgáló gyóntatószékként. Egy ilyen hiba visszafogná az igaz vallást. A bűn csak akkor kerül megbocsátásra, amint azt a Krisztus - Igazság és Élet - elpusztítja.
Prayer is not to be used as a confessional to cancel sin. Such an error would impede true religion. Sin is forgiven only as it is destroyed by Christ, — Truth and Life.
A megújulás annak megértése által jön, hogy a gonoszban nincs tartós öröm, valamint a jó iránti vonzalom elnyerése által a Tudománynak megfelelően, amely feltárja a halhatatlan tényt, hogy az anyagban vagy az anyag által nem létezhet sem öröm, sem fájdalom, sem vágy, sem szenvedély, míg az isteni Elme meg tudja semmisíteni, és meg is semmisíti az emberi elme hamis hiedelmeit az örömről, a fájdalomról és a félelemről és annak minden vétkes vágyát.
Reform comes by understanding that there is no abiding pleasure in evil, and also by gaining an affection for good according to Science, which reveals the immortal fact that neither pleasure nor pain, appetite nor passion, can exist in or of matter, while divine Mind can and does destroy the false beliefs of pleasure, pain, or fear and all the sinful appetites of the human mind.
Lukács evangéliumának hetedik részében elbeszélik, hogy egyszer Jézus tisztelt vendég volt egy bizonyos Simon nevű farizeusnál, aki egyáltalán nem volt hasonló a tanítvány Simonhoz. Mialatt a vacsoránál ültek, szokatlan esemény történt, amely mintha megzavarta volna a keleti ünnepséget. Egy „idegen asszony” jött be. Függetlenül attól a ténytől, hogy ki volt tiltva egy ilyen helyről és ilyen társaságból, különösen a rabbinikus törvények szigorú szabályai szerint, mintha egy hindu pária lenne, aki betolakodik egy magas kasztú brahman házába, ez az asszony (aki azóta Mária Magdolna néven ismert) Jézushoz közeledett.
It is related in the seventh chapter of Luke's Gospel that Jesus was once the honored guest of a certain Pharisee, by name Simon, though he was quite unlike Simon the disciple. While they were at meat, an unusual incident occurred, as if to interrupt the scene of Oriental festivity. A "strange woman" came in. Heedless of the fact that she was debarred from such a place and such society, especially under the stern rules of rabbinical law, as positively as if she were a Hindoo pariah intruding upon the household of a high-caste Brahman, this woman (Mary Magdalene, as she has since been called) approached Jesus.
Elkergette-e Jézus az asszonyt? Elutasította-e imádatát? Nem! Részvéttel tekintett rá. És ez nem volt minden. Tudván, hogy a körülötte lévők, főleg a házigazda, mit gondolnak szívükben - hogy csodálkoznak, hogy a magasrangú vendég, prófétaként miért nem ismerte fel rögtön az asszony erkölcstelen helyzetét, és nem utasította ki őt - Jézus rövid történettel vagy példázattal dorgálta meg őket. Leírt két adóst, egy nagy összeggel, és egy kisebb összeggel tartozót, akiket közös hitelezőjük felmentett kötelezettségeik alól. „Melyikük fogja őt a legjobban szeretni?” ez volt a Mester kérdése Simon farizeushoz; Simon pedig így válaszolt: "Akinek a legtöbbet megbocsátott." Jézus jóváhagyta a választ, és így tanulságot szolgáltatott mindnyájuknak, amit az asszonyhoz idézett emlékezetes kijelentése követett: „Megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Miért foglalta így össze Jézus az asszony tartozását az isteni Szeretet iránt? Megbánta talán az asszony a vétkeit, és megújult, és Jézus éleslátása felfedezte ezt a ki nem mondott erkölcsi felemelkedést? Könnyeivel öntözte Jézus lábát, mielőtt az olajjal megkente. Más bizonyíték híján elég biztosíték volt-e a bánata, hogy igazolja megbánását, megújulását és növekedését a bölcsességben? Bizonyára bátorítást jelentett az a puszta tény, hogy kifejezte vonzalmát egy kétségtelenül jóságos és tiszta ember iránt, akit azóta joggal tekintenek a legjobb embernek, aki valaha is taposta ezt a bolygót. Tisztelete őszinte volt, és azzal szemben nyilvánult meg, aki hamarosan, bár ők nem tudták, feladni készült halandó létét minden bűnösért, hogy igéje és tettei által megszabaduljanak az érzékiségtől és a bűntől.
Did Jesus spurn the woman? Did he repel her adoration? No! He regarded her compassionately. Nor was this all. Knowing what those around him were saying in their hearts, especially his host, — that they were wondering why, being a prophet, the exalted guest did not at once detect the woman's immoral status and bid her depart, — knowing this, Jesus rebuked them with a short story or parable. He described two debtors, one for a large sum and one for a smaller, who were released from their obligations by their common creditor. "Which of them will love him most?" was the Master's question to Simon the Pharisee; and Simon replied, "He to whom he forgave most." Jesus approved the answer, and so brought home the lesson to all, following it with that remarkable declaration to the woman, "Thy sins are forgiven."
Why did he thus summarize her debt to divine Love? Had she repented and reformed, and did his insight detect this unspoken moral uprising? She bathed his feet with her tears before she anointed them with the oil. In the absence of other proofs, was her grief sufficient evidence to warrant the expectation of her repentance, reformation, and growth in wisdom? Certainly there was encouragement in the mere fact that she was showing her affection for a man of undoubted goodness and purity, who has since been rightfully regarded as the best man that ever trod this planet. Her reverence was unfeigned, and it was manifested towards one who was soon, though they knew it not, to lay down his mortal existence in behalf of all sinners, that through his word and works they might be redeemed from sensuality and sin.
Elismerjük Jézus engesztelését mint az isteni, hatékony Szeretet bizonyítékát, amely feltárja az ember egységét Istennel Krisztus Jézus, az Útmutató által; és elismerjük, hogy az ember a Krisztus által, az Igazság, Élet és Szeretet által váltatik meg, amint azt a Galileai Próféta demonstrálta a betegek meggyógyításával és a bűnön és halálon való felülkerekedéssel.
We acknowledge Jesus' atonement as the evidence of divine, efficacious Love, unfolding man's unity with God through Christ Jesus the Way-shower; and we acknowledge that man is saved through Christ, through Truth, Life, and Love as demonstrated by the Galilean Prophet in healing the sick and overcoming sin and death.
Ha az Igazság úrrá lesz a hibán a napi tevékenységedben és beszélgetéseidben, akkor végül elmondhatod „Ama nemes harczot megharczoltam ... a hitet megtartottam”, mert jobb ember lettél. Ezáltal vesszük ki a magunk részét az Igazsággal és Szeretettel való (ki)egyezésben.
If Truth is overcoming error in your daily walk and conversation, you can finally say, "I have fought a good fight ... I have kept the faith," because you are a better man. This is having our part in the at-one-ment with Truth and Love.
Egyetlen vétek feletti győzelemért hálát adunk, és magasztaljuk a Seregek Urát. Mit mondjunk a hatalmas győzelemre minden vétek felett? Egy hangosabb ének, kedvesebb, mint amilyen valaha is a magasságos egek felé szállt, most tisztábban és közelebb emelkedik Krisztus nagy szívéhez, mert a vádoló nincs ott, és a Szeretet szétárasztja ősi és örök énekét.
For victory over a single sin, we give thanks and magnify the Lord of Hosts. What shall we say of the mighty conquest over all sin? A louder song, sweeter than has ever before reached high heaven, now rises clearer and nearer to the great heart of Christ; for the accuser is not there, and Love sends forth her primal and everlasting strain.
Mary Baker Eddy
Ezen Egyház minden tagjának feladata minden egyes nap imádkozni: „Jöjjön el a Te országod”; hadd jöjjön létre bennem az isteni Igazság, Élet és Szeretet uralma és zárjon ki belőlem minden bűnt, és hadd gazdagítsa a Te Igéd az egész emberiség vonzalmait és kormányozza azokat!
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 4. pont
Az Anyaegyház tagjainak indítékait és tetteit nem szabad, hogy akár ellenségeskedés, akár személyes ragaszkodás vezérelje. A Tudományban az isteni Szeretet egyedül kormányozza az embert, és a Keresztény Tudós a Szeretet kedves vonásait tükrözi a bűn megdorgálásában, igaz testvériségben, könyörületességben és megbocsátásban. Ezen Egyház tagjainak naponta kell őrködnie és imádkoznia, hogy megszabadíttassanak minden gonosztól, jövendöléstől, bíráskodástól, ítélkezéstől, tanácsadástól, befolyásolástól vagy téves befolyásoltatástól.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 1. pont
Ezen Egyház minden tagjának feladata megvédeni magát naponta az agresszív mentális szuggesztióval szemben, és nem hagyni, hogy elfelejtessék vagy elhanyagoltassák vele az Isten, a Vezetője és az emberiség felé való kötelezettségét. Tettei alapján kerül majd megítélésre – igazolásra vagy elítélésre.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 6. pont
Vegyes Írások, Mary Baker Eddy, 237. oldal
Keresztény Tudósoknak: — Lásd Tudomány és Egészség, 442. oldal, 30. sor, és ügyelj erre naponta.
Keresztény Tudósok, legyetek önmagatok törvénye, hogy a mentális mulasztás nem árthat nektek akár mikor alszotok, akár ébrenlétetekben.
(T&E, 442. o.)