13.     Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.

14.     Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

15.     Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.

16.     Ne essetek tévedésbe, szeretett testvéreim:

17.     Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

18.     Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

21.     Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

25.     De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.

1. I Mózes 1 : 1, 26-28 (első ,-ig), 31 (első .-ig)

1     Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27     Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

28     És megáldá Isten őket,

31     És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.

2. I Mózes 2 : 1, 6, 7, 15-17

1     Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

6     Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

7     Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

15     És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt.

16     És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17     De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

3. I Mózes 3 : 1, 4-6, 9-13, 23

1     A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

4     És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5     Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

9     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10     És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11     És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

12     És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

13     És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

23     Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, a melybõl vétetett vala.

4. Lukács 4 : 1-15

1     Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába

2     Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

3     És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.

4     Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

5     Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

6     És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

7     Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

8     Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

9     Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

10     Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;

11     És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.

12     Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13     És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.

14     Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.

15     És tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.

5. Máté 5 : 1, 2

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

6. Máté 6 : 9-13

9     Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

10     Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

11     A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

12     És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;

13     És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen.

7. I Korintusiakhoz 10 : 13

13     Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

8. Galatákhoz 6 : 3

3     Mert ha valaki azt véli, hogy õ valami, holott semmi, önmagát csalja meg.

9. II Péter 2 : 9 (,-ig)

9     Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl,

1. 515 : 21 (Az ember)-24

Az ember a családneve valamennyi eszmének – Isten fiainak és lányainak. Minden, amit Isten ad, összhangban mozog vele, jóságot és hatalmat tükrözve.

2. 516 : 4-12, 21-23

A szubsztancia, Élet, intelligencia, Igazság és Szeretet, amelyből Isten áll, tükröződnek az Ő teremtésében; és amikor a testi érzékek hamis tanúságát alárendeljük a Tudomány tényeinek, ezt a hű képmást fogjuk látni mindenhol.

Isten minden dolgot az Ő saját hasonlatosságára formál. Az Élet a létezésben, az Igazság az igazságosságban, Isten jóságban tükröződik, amelyek saját békéjüket és állandóságukat osztják meg.

Férfi és nő, Istennel együtt létezőként és örökként mindörökre kifejezik megdicsőült kvalitásban a végtelen Atya-Anya Istent.

3. 521 : 21-22, 26-11

1. Mózes 2: 6. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a föld felszínét.

Mózes első könyvének második része tartalmaz egy megállapítást erről az Istenről és a világegyetemről alkotott anyagi szemléletről, megállapítást, amely az előbbi feljegyzett, tudományos igazság egyenes ellentéte. A tévedés vagy anyag története, ha igaz volna, érvénytelenítené a Szellem mindenhatóságát; ez azonban hamis történet, ellentétben az igazzal.

Az első feljegyzés Tudománya bizonyítja a második hamisságát. Ha az egyik igaz, akkor a másik hamis, mert ellentétesek. Az első feljegyzés minden hatalmat és kormányzatot Istennek tulajdonít, és az embert Isten tökéletességével és hatalmával ruházza fel. A második feljegyzés változékonynak és halandónak rögzíti az embert - olyannak mint aki elszakadt az Istenségtől, és önálló pályán kering. A Tudomány megmagyarázza, hogy az Istenségtől elválasztott létezés lehetetlen.

4. 522 : 21-24

Isten embert illető lángoló vádjai, amikor az nem Saját képében, a Szellem hasonlatosságában találtatik, meggyőzik az értelmet és egyeznek a kinyilatkoztatással abban a kijelentésben, hogy az anyagi teremtés hamis.

5. 523 : 6-11

Noha az Igazság szöges ellentétjét mutatja, a hazugság igazságnak állítja magát. Az anyag teremtményei a párából vagyis hamis igényből vagy megtévesztésből jelennek meg, és nem a mennyezetből, vagyis a megértésből, amelyet Isten az igaz és hamis között épít. A tévedésben minden alulról, nem felülről jön.

6. 21 : 25-2

Az anyaggal együttérezve, a világi ember a hiba csettintésére vár, és ahhoz fog vonzódni. Ahhoz az utazóhoz hasonlít, aki nyugatra tart egy luxusutazásra. A társaság csábító és az élmények izgalmasak. Miután a napot követte hat napon keresztül, a hetediken kelet felé fordul elégedetten, ha el tudja képzelni, hogy a helyes irányba sodródik. Nemsokára, restellve cikázó útvonalát, kölcsön venné egy bölcsebb vándor útlevelét, azt gondolván, hogy annak segítségével megtalálja és követheti a helyes utat.

7. 22 : 11-27

„Munkáljátok ki saját üdvösségeteket,” a követelménye az Életnek és Szeretetnek, evégett dolgozik Isten veletek. „[Kereskedjetek], munkálkodjatok, míg megjövök!” Várjatok a jutalmatokra és „meg ne restüljetek a jó cselekvésben.” Ha igyekezeteteket félelmetes túlerők ostromolják, és nem kaptok azonnali jutalmat, ne térjetek vissza a tévedéshez, se ne váljatok restté a versenyben.

Amikor a csata füstje eloszlik, felismeritek majd a jót, amit tettetek, és megkapjátok, amit érdemeltek. A Szeretet nem hamarkodja el, hogy megmentsen minket a kísértéstől, mivel a Szeretet azt jelenti, hogy próbára tétetünk és megtisztíttatunk.

A tévedéstől való végső szabadulás, amely által örvendezünk a halhatatlanságban, a korlátlan szabadságban és a bűntelen érzetben, nem érhető el virágos utakon, sem úgy, hogy cselekedetek nélküli hitünket másnak a helyettesítő erőfeszítésére tűzzük.

8. 5 : 3-13

A gonosz cselekedet miatti bánat csak egy lépés a megújulás felé, és a legkönnyebb lépés. A következő és nagy lépés, amelyet a bölcsesség megkövetel, őszinteségünk próbája, azaz a megújulás. Ezért kerülünk a körülmények nyomása alá. A kísértés arra ösztönöz, hogy megismételjük a bűnt, és cserébe szenvedés ér bennünket azért, amit tettünk. Ez mindaddig így lesz, amíg meg nem tanuljuk, hogy az igazság törvénye nem enged el semmit, és meg kell fizetnünk „az utolsó fillért” is. „Azzal a mértékkel mérnek néktek” amellyel ti mértek, és az színig telt és „túlcsurduló” lesz.

9. 532 : 5-12

Minden emberi tudást és anyagi érzéket az öt testi érzékszervtől kell megszerezni. Vajon biztonságos ez a tudás, amikor az első termésének elfogyasztása halált hozott? „Azon a napon, amelyen eszel arról, bizony meghalsz” – ez volt az említett történetben a jóslat. Ádámot és utódait átkozták, nem pedig megáldották; és ez azt jelzi, hogy az isteni Lélek, vagy Atya elítéli az anyagi embert, és porrá teszi.

10. 345 : 21-5

Bárki, aki képes felfogni azt, hogy Isten eszméje és a szegény emberiség összeegyeztethetetlenek, annak fel kell ismernie a különbséget (amelyet a Krisztusi Tudomány tesz) az Isten képére teremtett ember és Ádám vétkes faja között.

Az apostol azt mondja: „Mert ha valaki azt véli, hogy õ valami, holott semmi, önmagát csalja meg.” Az emberi, anyagi semminek ez a gondolata, amelyet a Tudomány oktat, felbőszíti a testi elmét és ez a fő oka a testi elme ellenszegülésének.

A Keresztény Tudománynak nem az a célja, hogy „oktassa Isten eszméjét, vagy gyógyítsa a betegségeit”, ahogy azt egy kritikus állítja. Sajnálom, hogy az ilyen kritika összekeveri az embert Ádámmal. Amikor az emberről azt mondják, hogy Isten képmásaként teremtetett, akkor nem a bűnös és beteges halandó emberre utalnak, hanem az ideális emberre, aki Isten hasonlatosságát tükrözi.

11. 338 : 30 (Ádám)-32

Ádám nem az eszményi ember volt, akiért a földet Isten megáldotta. Az eszményi ember a megfelelő időben feltárásra került, és Krisztus Jézusként ismerték.

12. 476 : 28-5

Amikor Jézus Isten gyermekeiről, nem az emberek gyermekeiről, beszélt, ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van” azaz az Igazság és a Szeretet uralkodnak a valóságos emberben, ami megmutatja, hogy az ember mint Isten képe nem bukott, hanem örök. Jézus a Tudományban a tökéletes embert látta, aki megjelent neki ott, ahol a halandóknak bűnös, halandó ember jelenik meg. Ebben a tökéletes emberben a Megváltó Isten saját hasonlatosságát látta, és az ember ezen helyes nézete meggyógyította a beteget. Tehát Jézus azt tanította, hogy Isten országa érintetlen, univerzális, és hogy az ember tiszta és szent.

13. 171 : 4-8 (negyedik ,-ig)

Az anyagiság lelki ellentétének, mégpedig a Krisztus, az Igazság útjának észlelése által az isteni Tudomány kulcsával az ember újra megnyitja a Paradicsom kapuját, amelyet emberi hiedelmek zártak be, és meglátja, hogy nem bukott, hanem egyenes, tiszta és szabad.