VASÁRNAP 2025. MÁRCIUS 9
„Oh szünjetek meg hát az emberben [bízni], a kinek [egy] lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?”
“Cease ye from man, whose breath is in his nostrils: for wherein is he to be accounted of?”
Kattints ide a lecke PDF verziójáért:
Kattints ide a lecke hanganyagáért:
Kattints ide, hogy meghallgasd a YouTube-on
Kattints ide, hogy meghallgasd a Vimeo-on
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
31. És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.
3. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
4. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
5. Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!
26. And God said, Let us make man in our image, after our likeness: and let them have dominion over the fish of the sea, and over the fowl of the air, and over the cattle, and over all the earth, and over every creeping thing that creepeth upon the earth.
27. So God created man in his own image, in the image of God created he him; male and female created he them.
31. And God saw every thing that he had made, and, behold, it was very good.
3. Know ye that the Lord he is God: it is he that hath made us, and not we ourselves; we are his people, and the sheep of his pasture.
4. Enter into his gates with thanksgiving, and into his courts with praise: be thankful unto him, and bless his name.
5. For the Lord is good; his mercy is everlasting; and his truth endureth to all generations.
LECKE PRÉDIKÁCIÓ
1 Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed tartana engem.
1 O Lord, thou hast searched me, and known me.
2 Thou knowest my downsitting and mine uprising, thou understandest my thought afar off.
3 Thou compassest my path and my lying down, and art acquainted with all my ways.
7 Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee from thy presence?
8 If I ascend up into heaven, thou art there: if I make my bed in hell, behold, thou art there.
9 If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
10 Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
8 Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt, betért oda, hogy nála egyék.
9 Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak, én tudom, hogy Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk.
10 Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön!
11 Történt egyszer, hogy odaérkezett Elizeus, megszállt a felső szobában, és lefeküdt ott.
12 Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki megállt előtte.
13 Még ezt is mondta a szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom.
14 Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia, a férje meg öreg.
15 Elizeus így szólt: Hívd ide az asszonyt! Amikor odahívta, az megállt az ajtóban.
16 Elizeus így szólt: Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt: Ugyan, uram, Isten embere, ne ámítsd szolgálódat!
17 De teherbe esett az asszony, és fiút szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elizeus megmondott neki.
18 Amikor felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz.
19 Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához.
20 Az föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt.
21 Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment.
22 Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek az Isten emberéhez, aztán visszatérek.
23 És az monda: Miért mégy õ hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!
24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.
25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá õt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az õ szolgájának: Ímé a Súnemita ez!
26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tõle, ha békességben van-é mind õ, mind az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda az: Békességben!
27 De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és az Úr eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem.
28 Az asszony ezt mondta: Uram, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?!
32 Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán.
33 Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz.
34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.
36 Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat.
37 Az asszony, odamenve, a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment.
8 And it fell on a day, that Elisha passed to Shunem, where was a great woman; and she constrained him to eat bread. And so it was, that as oft as he passed by, he turned in thither to eat bread.
9 And she said unto her husband, Behold now, I perceive that this is an holy man of God, which passeth by us continually.
10 Let us make a little chamber, I pray thee, on the wall; and let us set for him there a bed, and a table, and a stool, and a candlestick: and it shall be, when he cometh to us, that he shall turn in thither.
11 And it fell on a day, that he came thither, and he turned into the chamber, and lay there.
12 And he said to Gehazi his servant, Call this Shunammite. And when he had called her, she stood before him.
13 And he said unto him, Say now unto her, Behold, thou hast been careful for us with all this care; what is to be done for thee? wouldest thou be spoken for to the king, or to the captain of the host? And she answered, I dwell among mine own people.
14 And he said, What then is to be done for her? And Gehazi answered, Verily she hath no child, and her husband is old.
15 And he said, Call her. And when he had called her, she stood in the door.
16 And he said, About this season, according to the time of life, thou shalt embrace a son. And she said, Nay, my lord, thou man of God, do not lie unto thine handmaid.
17 And the woman conceived, and bare a son at that season that Elisha had said unto her, according to the time of life.
18 And when the child was grown, it fell on a day, that he went out to his father to the reapers.
19 And he said unto his father, My head, my head. And he said to a lad, Carry him to his mother.
20 And when he had taken him, and brought him to his mother, he sat on her knees till noon, and then died.
21 And she went up, and laid him on the bed of the man of God, and shut the door upon him, and went out.
22 And she called unto her husband, and said, Send me, I pray thee, one of the young men, and one of the asses, that I may run to the man of God, and come again.
23 And he said, Wherefore wilt thou go to him to day? it is neither new moon, nor sabbath. And she said, It shall be well.
24 Then she saddled an ass, and said to her servant, Drive, and go forward; slack not thy riding for me, except I bid thee.
25 So she went and came unto the man of God to mount Carmel. And it came to pass, when the man of God saw her afar off, that he said to Gehazi his servant, Behold, yonder is that Shunammite:
26 Run now, I pray thee, to meet her, and say unto her, Is it well with thee? is it well with thy husband? is it well with the child? And she answered, It is well.
27 And when she came to the man of God to the hill, she caught him by the feet: but Gehazi came near to thrust her away. And the man of God said, Let her alone; for her soul is vexed within her: and the Lord hath hid it from me, and hath not told me.
28 Then she said, Did I desire a son of my lord? did I not say, Do not deceive me?
32 And when Elisha was come into the house, behold, the child was dead, and laid upon his bed.
33 He went in therefore, and shut the door upon them twain, and prayed unto the Lord.
34 And he went up, and lay upon the child, and put his mouth upon his mouth, and his eyes upon his eyes, and his hands upon his hands: and he stretched himself upon the child; and the flesh of the child waxed warm.
35 Then he returned, and walked in the house to and fro; and went up, and stretched himself upon him: and the child sneezed seven times, and the child opened his eyes.
36 And he called Gehazi, and said, Call this Shunammite. So he called her. And when she was come in unto him, he said, Take up thy son.
37 Then she went in, and fell at his feet, and bowed herself to the ground, and took up her son, and went out.
23 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.
24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínylődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket.
23 And Jesus went about all Galilee, teaching in their synagogues, and preaching the gospel of the kingdom, and healing all manner of sickness and all manner of disease among the people.
24 And his fame went throughout all Syria: and they brought unto him all sick people that were taken with divers diseases and torments, and those which were possessed with devils, and those which were lunatick, and those that had the palsy; and he healed them.
14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
14 And when Jesus was come into Peter’s house, he saw his wife’s mother laid, and sick of a fever.
15 And he touched her hand, and the fever left her: and she arose, and ministered unto them.
17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.
17 The Lord thy God in the midst of thee is mighty; he will save, he will rejoice over thee with joy; he will rest in his love, he will joy over thee with singing.
Kérdés: Mi az ember?
Válasz: Az ember nem anyag; nem agyból, vérből, csontokból és más anyagi elemekből áll. A Szentírás tudtunkra adja, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ez a hasonlatosság nem az anyag. A Szellem hasonlatossága nem térhet el ennyire a Szellemtől. Az ember lelki és tökéletes, és mert lelki és tökéletes, a Keresztény Tudományban ilyenként kell őt értelmezni. Az ember eszme, a Szeretet képe; nem fizikum. Ő Isten összetett ideája, aki minden helyes ideát magába foglal; mindannak generikus elnevezése, ami Isten képét és hasonlatosságát tükrözi vissza; a létezés tudatos azonossága, amint az a Tudományban megállapítható, ahol az ember Isten vagy Elme tükröződése, és így örök; az, amelynek nincs Istentől elkülönült elméje; az, amelynek nincsen egyetlen tulajdonsága sem, amely nem az Istenségtől származik; az, amely nem rendelkezik saját élettel, intelligenciával, sem saját teremtő erővel, hanem lelkileg tükrözi mindazt, ami Alkotójához tartozik.
És monda Isten: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Az ember képtelen a bűnre, betegségre és halálra. A valódi ember nem tud eltérni a szentségtől, és Isten, aki által az ember kialakul, sem tudja előidézni a vétkezés képességét vagy szabadságát. Egy halandó vétkes nem Isten embere.
Question. — What is man?
Answer. — Man is not matter; he is not made up of brain, blood, bones, and other material elements. The Scriptures inform us that man is made in the image and likeness of God. Matter is not that likeness. The likeness of Spirit cannot be so unlike Spirit. Man is spiritual and perfect; and because he is spiritual and perfect, he must be so understood in Christian Science. Man is idea, the image, of Love; he is not physique. He is the compound idea of God, including all right ideas; the generic term for all that reflects God's image and likeness; the conscious identity of being as found in Science, in which man is the reflection of God, or Mind, and therefore is eternal; that which has no separate mind from God; that which has not a single quality underived from Deity; that which possesses no life, intelligence, nor creative power of his own, but reflects spiritually all that belongs to his Maker.
And God said: "Let us make man in our image, after our likeness; and let them have dominion over the fish of the sea, and over the fowl of the air, and over the cattle, and over all the earth, and over every creeping thing that creepeth upon the earth."
Man is incapable of sin, sickness, and death. The real man cannot depart from holiness, nor can God, by whom man is evolved, engender the capacity or freedom to sin. A mortal sinner is not God's man.
Az isteni Tudományban, az ember Isten hű képmása. Az isteni természet legjobban Krisztus Jézusban fejeződött ki, aki a halandókra Isten igazabb tükröződését vetette és magasabbra emelte az életüket, mint amit szegényes gondolat-mintáik megengedtek - gondolatok, amelyek az embert bukottként, betegként, bűnösként és halandóként jelenítették meg. A tudományos létezés és isteni gyógyítás Krisztushoz hasonló megértése magába foglalja a tökéletes Alapelvet és eszmét - tökéletes Istent és tökéletes embert - mint a gondolkodás és demonstrálás alapját.
In divine Science, man is the true image of God. The divine nature was best expressed in Christ Jesus, who threw upon mortals the truer reflection of God and lifted their lives higher than their poor thought-models would allow, — thoughts which presented man as fallen, sick, sinning, and dying. The Christlike understanding of scientific being and divine healing includes a perfect Principle and idea, — perfect God and perfect man, — as the basis of thought and demonstration.
Az ember egyénisége nem anyagi. A létezésnek ez a Tudománya nem csak a túlvilágon érhető el abban, amit az emberek Paradicsomnak neveznek, hanem itt és most; ez az idő és az örökkévalóság nagy ténye.
Mi tehát az anyagi személyiség, amely szenved, vétkezik és meghal? Az nem ember, Isten képmása és hasonlatossága, hanem az ember hamisítványa, a megfordított hasonlatosság, a hasonlótlanság, melyet véteknek, betegségnek és halálnak nevezünk.
Man's individuality is not material. This Science of being obtains not alone hereafter in what men call Paradise, but here and now; it is the great fact of being for time and eternity.
What, then, is the material personality which suffers, sins, and dies? It is not man, the image and likeness of God, but man's counterfeit, the inverted likeness, the unlikeness called sin, sickness, and death.
Az anyagi ember önkéntelen és akaratlagos tévedésből, egy negatív jóból és egy pozitív rosszból tevődik össze, mely utóbbi helyesnek nevezi magát. Az ember lelki egyénisége sohasem rossz. Az az ember Alkotójának hasonlatossága. Az anyag nem tudja összekapcsolni a halandókat a lét valódi eredetével és tényeivel, amelyben mindennek végződnie kell. A halandók csak azáltal tudják levetni a halandóságot és megtalálni a felbonthatatlan lelki kapcsolatot, amely örökre megalapozza az embert az isteni hasonlatosságban, mely elválaszthatatlan teremtőjétől, hogy elismerik a Szellem legfelsőbbségét, amely érvényteleníti az anyag igényeit.
Az a hiedelem, hogy az anyag és az elme egy, - hogy az anyag egy időben ébren van, máskor pedig alszik, és néha nem mutatja az elme látszatát, - ez a hiedelem egy másik hiedelemben csúcsosodik ki, miszerint az ember meghal. A Tudomány úgy tárja fel az anyagi embert, mint amely soha nem az igazi lény. Az álom vagy a hiedelem folytatódik, akár csukva, akár nyitva van a szemünk. Alvás közben az emlékezet és a tudat elveszik a testből, és látszólag saját megtestesülésükkel oda vándorolnak, ahová akarnak. A személyiség nem az ember egyénisége. Egy gonosz embernek vonzó személyisége lehet.
Amikor ébren vagyunk, az anyag fájdalmairól és örömeiről álmodunk. Ki mondja azt, habár nem érti a Keresztény Tudományt, hogy ez az álom – nem pedig az álmodó – lehet a halandó ember? Ki mondhatna racionálisan mást, amikor az álom testben és gondolatban érintetlenül hagyja a halandó embert, holott az úgynevezett álmodó eszméletlen? A helyes érveléshez egyetlen tényt tartsunk észben, mégpedig a lelki létezést. Valójában nincs más létezés, mivel az Élet nem egyesíthető hasonlótlanságával, a halandósággal.
A létezés szentség, harmónia és halhatatlanság. Már bizonyításra került, hogy ennek az, akár kis mértékű, ismerete, emeli a halandók fizikai és morális színvonalát, növeli az élettartamot és tisztítja és felemeli a jellemet. Ily módon a fejlődés végül elpusztít minden hibát, és fényt derít a halhatatlanságra. Tudjuk, hogy a jónak bizonyult állításnak helyesnek kell lennie. Folyamatosan új gondolatok kerülnek előtérbe. Ez a két egymásnak ellentmondó elmélet – miszerint az anyag valami, vagy hogy minden az Elme – harcol a terepen, amíg el nem ismerik a győztest.
Material man is made up of involuntary and voluntary error, of a negative right and a positive wrong, the latter calling itself right. Man's spiritual individuality is never wrong. It is the likeness of man's Maker. Matter cannot connect mortals with the true origin and facts of being, in which all must end. It is only by acknowledging the supremacy of Spirit, which annuls the claims of matter, that mortals can lay off mortality and find the indissoluble spiritual link which establishes man forever in the divine likeness, inseparable from his creator.
The belief that matter and mind are one, — that matter is awake at one time and asleep at another, sometimes presenting no appearance of mind, — this belief culminates in another belief, that man dies. Science reveals material man as never the real being. The dream or belief goes on, whether our eyes are closed or open. In sleep, memory and consciousness are lost from the body, and they wander whither they will apparently with their own separate embodiment. Personality is not the individuality of man. A wicked man may have an attractive personality.
When we are awake, we dream of the pains and pleasures of matter. Who will say, even though he does not understand Christian Science, that this dream — rather than the dreamer — may not be mortal man? Who can rationally say otherwise, when the dream leaves mortal man intact in body and thought, although the so-called dreamer is unconscious? For right reasoning there should be but one fact before the thought, namely, spiritual existence. In reality there is no other existence, since Life cannot be united to its unlikeness, mortality.
Being is holiness, harmony, immortality. It is already proved that a knowledge of this, even in small degree, will uplift the physical and moral standard of mortals, will increase longevity, will purify and elevate character. Thus progress will finally destroy all error, and bring immortality to light. We know that a statement proved to be good must be correct. New thoughts are constantly obtaining the floor. These two contradictory theories — that matter is something, or that all is Mind — will dispute the ground, until one is acknowledged to be the victor.
Az eszmei férfi megfelel a teremtésnek, az intelligenciának és az Igazságnak. Az eszmei nő megfelel az Életnek és Szeretetnek.
Az isteni Szeretet megáldja saját eszméit, és előidézi sokasodásukat, - hogy kinyilvánítsák az Ő hatalmát. Az ember nem arra lett teremtve, hogy a földet művelje. Veleszületett joga az uralkodás, nem az alávetettség. Ura a föld és ég hiedelmének - ő maga csakis Alkotójának van alárendelve. Ez a lét Tudománya.
The ideal man corresponds to creation, to intelligence, and to Truth. The ideal woman corresponds to Life and to Love.
Divine Love blesses its own ideas, and causes them to multiply, — to manifest His power. Man is not made to till the soil. His birthright is dominion, not subjection. He is lord of the belief in earth and heaven, — himself subordinate alone to his Maker. This is the Science of being.
Fel kell ismernünk a mentális hatalom képességét, hogy ellensúlyozza a téves emberi értelmezéseket, és hogy felváltsa azokat az élettel, amely lelki, és nem anyagi.
Felszínre kell hozni azt a nagyszerű szellemi tényt, hogy az ember most tökéletes és halhatatlan, nem pedig majd lesz.
We must realize the ability of mental might to offset human misconceptions and to replace them with the life which is spiritual, not material.
The great spiritual fact must be brought out that man is, not shall be, perfect and immortal.
A bűntelen öröm - az Élet tökéletes harmóniája és halhatatlansága, amely határtalan isteni szépséggel és jósággal bír, egyetlen testi gyönyör vagy fájdalom nélkül - alkotja az egyedül igaz, megsemmisíthetetlen embert, akinek a léte lelki.
The sinless joy, — the perfect harmony and immortality of Life, possessing unlimited divine beauty and goodness without a single bodily pleasure or pain, — constitutes the only veritable, indestructible man, whose being is spiritual.
Az ember Isten visszatükröződése, akinek nincs szüksége fejlesztésre, mert mindig szép és teljes.
Man is God's reflection, needing no cultivation, but ever beautiful and complete.
Mary Baker Eddy
Ezen Egyház minden tagjának feladata minden egyes nap imádkozni: „Jöjjön el a Te országod”; hadd jöjjön létre bennem az isteni Igazság, Élet és Szeretet uralma és zárjon ki belőlem minden bűnt, és hadd gazdagítsa a Te Igéd az egész emberiség vonzalmait és kormányozza azokat!
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 4. pont
Az Anyaegyház tagjainak indítékait és tetteit nem szabad, hogy akár ellenségeskedés, akár személyes ragaszkodás vezérelje. A Tudományban az isteni Szeretet egyedül kormányozza az embert, és a Keresztény Tudós a Szeretet kedves vonásait tükrözi a bűn megdorgálásában, igaz testvériségben, könyörületességben és megbocsátásban. Ezen Egyház tagjainak naponta kell őrködnie és imádkoznia, hogy megszabadíttassanak minden gonosztól, jövendöléstől, bíráskodástól, ítélkezéstől, tanácsadástól, befolyásolástól vagy téves befolyásoltatástól.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 1. pont
Ezen Egyház minden tagjának feladata megvédeni magát naponta az agresszív mentális szuggesztióval szemben, és nem hagyni, hogy elfelejtessék vagy elhanyagoltassák vele az Isten, a Vezetője és az emberiség felé való kötelezettségét. Tettei alapján kerül majd megítélésre – igazolásra vagy elítélésre.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 6. pont
Vegyes Írások, Mary Baker Eddy, 237. oldal
Keresztény Tudósoknak: — Lásd Tudomány és Egészség, 442. oldal, 30. sor, és ügyelj erre naponta.
Keresztény Tudósok, legyetek önmagatok törvénye, hogy a mentális mulasztás nem árthat nektek akár mikor alszotok, akár ébrenlétetekben.
(T&E, 442. o.)