2.     Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.

4.     A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

11.     Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.

17.     Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18.     Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság.

19.     Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél.

20.     Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain,

21.     hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.

1. Zsoltárok 36 : 7-9

8     Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

9     Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

10     Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

2. I Királyok 18 : 1, 2, 41-45 (első .-ig)

1     És lõn sok idõ multán, a harmadik esztendõben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esõt adok a föld színére.

2     És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.

41     Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esõnek zúgása [hallszik.]

42     És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az õ orczáját az õ két térde közé tevé;

43     És monda az õ szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és [arrafelé] nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda [Illés:] Menj vissza hétszer.

44     És lõn hetedúttal, monda [a szolga:] Ímé egy kis felhõcske, mint egy embernek a tenyere, jõ fel a tengerbõl. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az esõ.

45     És lõn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektõl és a széltõl, és nagy esõ lett.

3. II Királyok 4 : 1-7

1     Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának.

2     Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj.

3     Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset.

4     Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!

5     Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett.

6     Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Hozz ide még egy edényt. De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj.

7     Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!

4. Máté 4 : 23

23     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

5. Máté 5 : 1, 2

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

6. Máté 6 : 19-21, 25, 26, 31, 32 (A ti), 33

19     Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,

20     hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.

21     Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.

25     Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?

26     Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

31     Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

32     A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.

33     Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.

7. János 10 : 7 (:-ig), 10 (én)

7     Jézus tehát így szólt hozzájuk:

10     én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

8. Efézusiakhoz 3 : 14-21

14     Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,

15     Akirõl neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,

16     Hogy adja meg néktek az Õ dicsõsége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerõsödjetek az Õ Lelke által a belsõ emberben;

17     Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén,

18     hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának,]

19     És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

20     Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,

21     Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!

1. vii : 1-2

Azoknak, akik a fenntartó végtelenre támaszkodnak, a ma áldással teljes.

2. 70 : 12-13

A fűszáltól kezdve a csillagokig, az isteni Elme tart fenn minden azonosságot mint tisztán megkülönböztethető és örök.

3. 530 : 5-12

Az isteni Tudományban az embert Isten, a létezés isteni Alapelve, tartja fenn. A föld, Isten utasítására, ételt terem az ember használatára. Tudván ezt, Jézus egyszer azt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.” - nem feltételezve kiváltságokat a teremtőjétől, hanem elismerve Istent, mindennek az Atyját és Anyját, mint aki képes táplálni és felruházni az embert, ahogy azt a liliomokkal is teszi.

4. 468 : 17 (A Szubsztancia)-24

A Szubsztancia az, ami örök, és képtelen a disszonanciára és romlásra. Az Igazság, Élet és Szeretet a szubsztancia, ahogy az Írás használja ezt a szót a Zsidókhoz írt levélben: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága [szubsztanciája], és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” A Szellem az Elme, Lélek vagy Isten szinonimája, az egyetlen igaz szubsztancia. A szellemi univerzum, beleértve az egyéni embert, egy összetett idea, mely a Szellem isteni szubsztanciáját tükrözi.

5. 275 : 10-17

Hogy felfogd a létezés valóságát és rendjét annak Tudományában, abból kell kiindulnod, hogy Istent minden valósan létező isteni Alapelvének tekinted. Szellem, Élet, Igazság, Szeretet egyként léteznek - és Isten Szentírásbeli nevei. Minden szubsztancia, intelligencia, bölcsesség, létezés, halhatatlanság, ok és okozat Istenhez tartozik. Ezek az Ő jellemzői, a végtelen, isteni Alapelv, Szeretet örök megtestesülései.

6. 301 : 17-29

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen. A halandó ember önmaga előtt anyagi szubsztanciának látszik, holott az ember „képmás” (eszme). A téveszme, vétek, betegség és halál az anyagi érzet hamis bizonyságából erednek, amely egy feltételezett, a végtelen Szellem fókuszpontján kívüli álláspontból, az Elme és a szubsztancia fordított képét mutatja, amelyben minden fonák.

7. 278 : 8-19

A gondolat, hogy valódi szubsztancia-anyag létezik, mely a Szellem ellentéte, hamis feltevés. A Szellem, Isten végtelen, minden. A Szellemnek nem lehet ellentéte.

Az, hogy az anyag szubsztanciális (lényegi), vagy hogy élete és érzékelése van, a halandók hamis hiedelmeinek egyike, és ez csak a feltételezett halandó tudatban létezik. Ennélfogva, amint megközelítjük a Szellemet és Igazságot, úgy veszítjük el az anyagról való tudatosságot. Annak elfogadása, hogy létezhet anyagi szubsztancia, megkövetel egy másik elismerést is, mégpedig, hogy a Szellem nem végtelen, és hogy az anyag önteremtő, önmagában létező, és örök.

8. 281 : 3 (A Szellem)-9

A Szellem végtelen és mindenek felett való.

9. 60 : 29-2

A Léleknek végtelen forrásai vannak, amelyekkel megáldja az emberiséget, és a boldogságot hamarabb nyernénk el, és biztosabban a miénk maradna, ha a Lélekben keresnénk. Egyedül a magasztosabb örömök elégíthetik ki a halhatatlan ember vágyódásait. Nem korlátozhatjuk a boldogságot a személyes érzet határain belülre.

10. 2 : 5 (a)-11

...a vágyat, amely az igazságot éhezi, Atyánk megáldja, és az nem tér hozzánk vissza üresen.

Istent nem indítja a dicséret lehelete arra, hogy többet tegyen, mint amit már megtett, és a végtelen sem tehet kevesebbet, mint hogy minden jóval megajándékozzon, mivel Ő változatlan bölcsesség és Szeretet.

11. 15 : 25-30

A keresztények titkos szépségnek és bőségnek örvendeznek, amely a világ elől el van rejtve, de Isten előtt ismert. Az önzetlenség, tisztaság és szeretet állandó imádság. Gyakorlás és nem kinyilatkoztatás, megértés és nem hiedelem az, ami elnyeri a mindenhatóság figyelmét és segítségét, és ez minden bizonnyal végtelen áldásokban részesít.

12. 234 : 4-8

Bármi, ami bölcsességgel, Igazsággal vagy Szeretettel inspirál – legyen az ének, prédikáció vagy Tudomány –, áldja az emberi családot Krisztus asztalának vigasztaló morzsáival, táplálva az éhezőket, és élő vizet adva a szomjazóknak.

13. 516 : 4-8, 9 (Az Élet)-21

A szubsztancia, Élet, intelligencia, Igazság és Szeretet, amelyből Isten áll, tükröződnek az Ő teremtésében; és amikor a testi érzékek hamis tanúságát alárendeljük a Tudomány tényeinek, ezt a hű képmást fogjuk látni mindenhol.

Az Élet a létezésben, az Igazság az igazságosságban, Isten jóságban tükröződik, amelyek saját békéjüket és állandóságukat osztják meg. A Szeretet, önzetlenségtől átitatva, mindent szépségben és fényben fürdet. A fű a lábunk alatt, csendesen kiáltja „A szelídek öröklik a földet.” Az egyszerű szamócafa édes lehelletét küldi az mennybe. A hatalmas szikla árnyat és menedéket nyújt. A napsugár megcsillan a templomkupoláról, bepillant a börtöncellába, besurran a betegszobába, megélénkíti a virágot, megszépíti a tájat, áldja a földet. Az ember, az Ő hasonlatosságára teremtve, birtokolja és tükrözi Isten egész föld felett való uralmát.

14. 206 : 15-18

Az Istennek emberhez való tudományos viszonyában megállapíthatjuk, hogy bármi, ami áldás egy ember számára, az minden és mindenki számára áldás, ahogyan Jézus azt megmutatta a kenyerekkel és halakkal - mivel a Szellem, nem az anyag az ellátás forrása.

15. 494 : 5-19

Nem a hűtlenség egy formája az hinni, hogy egy olyan nagyszerű munkát, mint a Messiásé, ő saját magáért végzett el, vagy Istenért, akinek nem volt szüksége Jézus példájából segítségre ahhoz, hogy az örök harmóniát fenntartsa? De a halandóknak szükségük volt erre a segítségre, és Jézus megmutatta az utat számukra. Az Isteni Szeretet mindig kielégített és mindig ki fog elégíteni minden emberi szükségletet. Nem helyes azt képzelni, hogy Jézus a gyógyító isteni hatalmat csak néhány kiválasztott számára és csak egy korlátozott időszakra demonstrálta, mivel az isteni Szeretet az egész emberiséget minden órában ellátja minden jóval.

A kegyelem csodája nem csoda a Szeretet számára. Jézus demonstrálta a testiség képtelenségét, csakúgy mint a Szellem végtelen képességét, így segítve a tévedő emberi érzetet, hogy megmeneküljön saját meggyőződéseitől és biztonságot keressen az isteni Tudományban.