19.     Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

20.     Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.

21.     Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.

22.     Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

23.     Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.

24.     De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektõl megfeddetik, mindenektõl megítéltetik,

25.     Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

26.     Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

1. Apostolok Cselekedetei 9 : 1-22

1     Saulus pedig még fenyegetéstõl és öldökléstõl lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a fõpaphoz,

2     Kére õ tõle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követõi, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.

3     És amint méne, lõn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá õt körül a mennybõl:

4     És õ leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

5     Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

6     Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.

7     A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.

8     Felkele azonban Saulus a földrõl; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be õt Damaskusba.

9     És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.

10     Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!

11     Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevû tárzusi embert, mert ímé imádkozik.

12     És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevû férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.

13     Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertõl hallottam e férfiú felõl, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:

14     És itt [is] hatalma van a fõpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.

15     Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert õ nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai elõtt.

16     Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.

17     Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.

18     És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeirõl, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;

19     majd miután evett, erőre kapott. Aztán Saul néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,

20     És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy õ az Isten Fia.

21     Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy õket fogva vigye a fõpapokhoz?

22     Saulus pedig annál inkább erõt võn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.

2. Apostolok Cselekedetei 3 : 19

19     Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.

3. I Korintusiakhoz 15 : 53, 54

53     Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54     Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

4. Rómaiakhoz 12 : 1, 2

1     Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;

2     és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

5. Galatákhoz 6 : 7-9, 16

7     Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.

8     Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.

9     A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.

16     És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.

6. II Timóteus 1 : 7-10

7     Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

8     Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.

9     Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

10     Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.

1. 502 : 28-5

A világegyetem Istent tükrözi. Csak egy teremtő és egy teremtés van. Ez a teremtés a szellemi eszmék és azok azonosságainak kibontakozásából áll, melyeket a végtelen Elme fog át, és amelyek örökké visszatükröződnek. Ezek az eszmék a végtelenül kicsinytől a végtelenségig terjednek, és a legmagasztosabb eszmék Isten fiai és leányai.

2. 42 : 26 (a)-28

...a Krisztusi Tudományban az igazi embert Isten kormányozza - a jó, és nem a gonosz - ezért ő nem halandó, hanem halhatatlan.

3. 259 : 6 (Az isteni)-14

Az isteni Tudományban, az ember Isten hű képmása. Az isteni természet legjobban Krisztus Jézusban fejeződött ki, aki a halandókra Isten igazabb tükröződését vetette és magasabbra emelte az életüket, mint amit szegényes gondolat-mintáik megengedtek - gondolatok, amelyek az embert bukottként, betegként, bűnösként és halandóként jelenítették meg. A tudományos létezés és isteni gyógyítás Krisztushoz hasonló megértése magába foglalja a tökéletes Alapelvet és eszmét - tökéletes Istent és tökéletes embert - mint a gondolkodás és demonstrálás alapját.

4. 260 : 7-12

A gondolkodás halandó, tévedő fogalmai utat kell, hogy engedjenek minden tökéletes és örökkévaló eszményének. Sok nemzedéken keresztül az emberi hiedelmek istenibb elképzeléseket fognak elérni, és végül Isten teremtésének halhatatlan és tökéletes modellje lesz az egyetlen igaz létfelfogás.

5. 324 : 19-26

Pál először nem volt Jézus tanítványa, hanem Jézus követőinek üldözője. Amikor az igazság először jelent meg neki a Tudományban, Pál megvakult, és vaksága érezhető volt; de szellemi fény hamarosan képessé tette Jézus példájának és tanításainak követésére, betegek gyógyítására és a Kereszténység terjesztésére Kisázsián, Görögországon keresztül, és még a birodalmi Rómában is.

6. 326 : 23-32

A tarzusbeli Saul csak akkor látta meg az utat - a Krisztust vagy Igazságot - amikor a helyesről való bizonytalan érzete engedett a lelki érzetnek, mely mindig helyes. Ekkor az ember megváltozott. A gondolkodás nemesebb szemléletet vett fel, és élete spirituálisabbá vált. Felismerte a rosszat, amelyet a keresztények üldözésével elkövetett, akiknek vallását nem értette, és alázatosan felvette az új, Pál nevet. Először látta meg a Szeretet igaz eszméjét, és leckét vett az isteni Tudományból.

7. 475 : 31-5

Egy halandó vétkes nem Isten embere. A halandók a halhatatlanok hamisítványai. A halandók a rossznak, vagyis az egyetlen gonosznak, a gyermekei, amely kijelenti, hogy az ember porban vagy mint anyagi embrió kezdődik. Az isteni Tudományban Isten és a valóságos ember, mint isteni Alapelv és eszme, elválaszthatatlanok.

8. 476 : 10-13, 21-22, 28-7

Tehát az ember nem halandó, sem nem anyagi. A halandók el fognak tűnni, és a halhatatlanok vagy Isten gyermekei meg fognak jelenni mint az ember egyedüli és örök valóságai.

Tanuld ezt meg, Ó halandó, és kutasd őszintén az ember szellemi státuszát, amely minden anyagi egyéniségen kívül áll.

Amikor Jézus Isten gyermekeiről, nem az emberek gyermekeiről, beszélt, ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van” azaz az Igazság és a Szeretet uralkodnak a valóságos emberben, ami megmutatja, hogy az ember mint Isten képe nem bukott, hanem örök. Jézus a Tudományban a tökéletes embert látta, aki megjelent neki ott, ahol a halandóknak bűnös, halandó ember jelenik meg. Ebben a tökéletes emberben a Megváltó Isten saját hasonlatosságát látta, és az ember ezen helyes nézete meggyógyította a beteget. Tehát Jézus azt tanította, hogy Isten országa érintetlen, univerzális, és hogy az ember tiszta és szent. Az ember nem a Lélek anyagi szállása; ő maga lelki.

9. 285 : 2-14

Az ember egyénisége nem anyagi. A létezésnek ez a Tudománya nem csak a túlvilágon érhető el abban, amit az emberek Paradicsomnak neveznek, hanem itt és most; ez az idő és az örökkévalóság nagy ténye.

Mi, tehát az anyagi személyiség, amely szenved, vétkezik és meghal? Az nem ember, Isten képmása és hasonlatossága, hanem az ember hamisítványa, a megfordított hasonlatosság, a hasonlótlanság, melyet véteknek, betegségnek és halálnak nevezünk. Annak az állításnak a valótlanságát, hogy a halandó Isten igaz képmása, jól illusztrálja a Szellem és anyag, Elme és test ellentétes természete, mivel az egyik intelligencia, míg a másik értelmetlenség.

10. 409 : 20-26

A valódi ember szellemi és halhatatlan, de a halandó és tökéletlen, úgynevezett „emberek gyermekei” elejétől kezdve hamisítványok, melyek a tiszta valóságért félreteendők. Ez a halandó levetkőzésre kerül, és az új embert vagy valódi embert olyan arányban vesszük fel, ahogyan a halandók felismerik az ember Tudományát és kutatják a valódi modellt.

11. 296 : 4-13

A haladás tapasztalatból ered. Az a halandó ember érlelődése, amely által elhagyja a halandót a halhatatlanért. Itt vagy a túlvilágon, a szenvedésnek vagy a Tudománynak meg kell semmisítenie minden illúziót az életről és elméről, és meg kell újítania az anyagi érzetet és ént. Az ó embert cselekedeteivel együtt le kell vetkőzni. Semmi sem halhatatlan, ami érzékies vagy vétkes. Nem a szerves anyag halála, hanem egy hamis anyagi érzet és a vétek halála az, ami feltárja, hogy az ember és az Élet harmonikus, valóságos és örök.

12. 295 : 11-24

A halandók nem olyanok, mint a halhatatlanok, akiket Isten saját képére teremtett; minthogy azonban a végtelen Szellem minden, a halandó tudat végül is engedni fog a tudományos ténynek és eltűnik, és a lét valódi érzete, tökéletesként és örökké érintetlenként, jelenik meg.

Isten halandókon keresztüli megnyilvánulása olyan, mint az ablaküvegen átszűrődő fény. A fény és az üveg soha nem vegyülnek, de anyagként az üveg kevésbé átlátszatlan, mint a falak. Azon a halandó elmén jelenik meg a legélénkebben az Igazság, amely sok anyagiságot veszített el - sok tévedést - annak érdekében, hogy az Igazság számára átláthatóbbá váljék. Akkor, mint a párává oszló felhő, nem fedi el többé a napot.

13. 200 : 16-19

A létezés Tudományának nagy igazsága, hogy a valóságos ember tökéletes és mindig is az volt és az lesz, megcáfolhatatlan; hiszen ha az ember Isten képmása, tükröződése, akkor az ember se nem visszájára fordított, se nem felforgatott, hanem egyenes és Istenhez hasonlatos.

14. 288 : 27-28

A Tudomány feltárja a halhatatlan ember dicsőséges lehetőségeit, akit a halandó érzékek sohasem korlátozhatnak.