3.     Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.

4.     Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

5.     Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

8.     Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!

11.     Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

13.     Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!

6.     Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

1. Példabeszédek 12 : 28

28     Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.

2. 5 Mózes 33 : 1 (fiait-ig), 12 (Az úrnak), 25, 27 (;-ig), 29

1     Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait

12     Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.

25     Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.

27     Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai;

29     Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.

3. 4 Mózes 13 : 2, 3, 26-29 (;-ig), 34

2     Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

3     Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak; az õ atyáiknak mindenik törzsébõl egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, a ki fõember közöttök.

26     És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.

27     És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.

28     Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!

29     Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erõsítve vannak, és felette nagyok;

34     És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az õ szemeikben is olyanok valánk.

4. 4 Mózes 14 : 6-9, 20 (:-ig), 22, 23 (;-ig), 24, 36-38

6     Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

7     És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

9     Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

20     És monda az Úr:

22     Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

23     Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak;

24     De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.

36     A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:

37     Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.

38     [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

5. Józsué 14 : 6-12 (;-ig), 13, 14, 15 (A föld)

6     Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felõlem és te felõled Kádes-Barneában.

7     Negyven esztendõs valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.

8     Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.

9     És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.

10     Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendõs vagyok!

11     Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.

12     Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrõl szólt vala az Úr azon a napon;

13     És megáldá õt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.

14     Azért lõn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.

15     A föld pedig megnyugodott a harcztól.

6. Zsoltárok 16 : 1, 5, 6, 8, 11

1.     Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

5     Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6     Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

8     Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

11     Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

1. 200 : 9-13

Az Élet most független az anyagtól, mindig is az volt, és mindig is az lesz; mivel az Élet Isten, és az ember Isten gondolata, mely nem anyagilag, hanem lelkileg formáltatott, és nincs hanyatlásnak és pornak alávetve.

2. 151 : 18 (A)-24

A vérnek, szívnek, tüdőnek, az agynak stb. semmi köze sincs az Élethez, Istenhez. A valóságos ember minden működését az isteni Elme kormányozza. Az emberi elmének nincs hatalma, hogy öljön vagy gyógyítson, és uralma sincs Isten embere felett. Az isteni Elme, mely az embert teremtette, fenntartja az Ő saját képét és hasonlatosságát.

3. 246 : 1-16, 20-31

Az ember nem inga, amely a gonosz és a jó, az öröm és bánat, a betegség és az egészség, az élet és a halál között leng. Az Élet és képességei nem naptárak által mértek. A tökéletesek és halhatatlanok az örök hasonlósága Teremtőjüknek. Az ember semmiképpen nem egy anyagi csíra, amely a tökéletlenből emelkedik és igyekszik elérni a Szellemet saját eredetén felül. A patak nem emelkedik magasabbra, mint saját forrása.

Az élet napévekkel való mérése megrabolja a fiatalságot és elcsúfítja az öregkort. Az erény és igazság ragyogó napja együtt létezik a léttel. Ennek az emberi mivolt az örök dele, amelyet nem homályosít el a lenyugvó nap. Míg a fizikai és anyagi, a szépség múló érzete elhalványul, a Szellem ragyogása kellene virradjon az elragadtatott érzékre tündöklő és nem múló dicsőséggel.

Ha nem esnénk abba a hibába, hogy mindent, ami jó és szép mérünk és korlátozunk, az ember többet élvezne hetven évnél, és mégis megtartaná fürgeségét, üdeségét és kilátásait. Az ember, amelyet a halhatatlan Elme irányít, mindig szép és nagyszerű. Minden következő esztendő bölcsességet, szépséget és szentséget tár fel.

Az Élet örök. Ezt fel kell ismernünk, és ennek demonstrációját el kell kezdenünk. Az Élet és a jóság halhatatlanok. Alakítsuk tehát nézeteinket a létezésről inkább szépséggé, üdeséggé és folyamatossággá, mint öregséggé és hervadássá.

4. 247 : 13-18

A halhatatlanságnak, a kortól és hanyatlástól mentesen, saját dicsősége van - a Lélek ragyogása. A halhatatlan férfiak és nők a lelki érzék modelljei, melyet a tökéletes Elme vázol fel, és a szeretetreméltóság azon a magasabbrendű fogalmait tükrözik, melyek minden anyagi érzéket felülmúlnak.

5. 248 : 5-11

Az érettebb korú és nagyobb tanulságokkal rendelkező férfiaknak és nőknek egészségre és halhatatlanságra kell érniük, ahelyett, hogy sötétségbe vagy homályba merülnének. A halhatatlan elme fenséges frissességgel és tisztességességgel táplálja a testet, ellátja a gondolatok gyönyörű képeivel, és elpusztítja az érzék bajait, melyek minden nappal közelebb kerülnek a sírhoz.

6. 407 : 21-28

Ha az illúzió azt mondja „Elvesztettem az emlékezetemet”, mondj neki ellent. Az Elme egyetlen adottsága sem veszik el. A Tudományban, minden létezés örök, szellemi, tökéletes, harmonikus minden tevékenységben, működésben. Engedd, hogy a tökéletes modell legyen jelen a gondolataidban a demoralizált ellentétje helyett. A gondolat ezen spiritualizációja beengedi a fényt, és elhozza az isteni Elmét, az Életet, nem a halált, a tudatodba.

7. 245 : 30 (az elaggottság)-31

...az elaggottság nem törvényszerű, és nem is a természet szükségessége, hanem illúzió.

8. 5 : 16 (Isten)-18

Isten szeretetének gazdagságával árasztja el a megértést és a vonzalmakat, és szükség szerint ad nekünk naponta erőt.

9. 183 : 16-25

Azok az állítólagos törvények, melyek fáradtságot és betegséget eredményeznek, nem az Ő törvényei, mivel az Igazság törvényszerű és egyetlen lehetséges működése a harmónia létrehozása. A természet törvényei a Szellem törvényei; de a halandók általában azt ismerik el törvényként, ami elfedi a Szellem törvényét. Az Isteni Elme jogosan követeli az ember teljes engedelmességét, szeretetét és erejét. Kevesebb hűségre nincs rendelés. Az Igazságnak való engedelmesség hatalmat és erőt ad az embernek. A hibának való behódolás a hatalom elvesztését hozza magával.

10. 79 : 29-3

Az Elme-tudomány arra tanít, hogy a halandóknak nem kell „[meg]restül[niük] a jótéteményben”. A jótétemények elűzik a fáradtságot. Alkotónk szolgálatában az ad(akoz)ás nem szegényít el minket, sem nem gazdagít a visszatartás. Az igazság megértésének arányában van erőnk, és az erőnk nem csökken attól, hogy az igazságnak hangot adunk.

11. 385 : 1-21

Közismert, hogy Florence Nightingale és más filantrópok, akik emberszerető munkát végeztek, képesek voltak kimerültség nélkül olyan fáradtságot és veszélyt elviselni, amit mások nem tudtak volna elszenvedni. Ennek magyarázata az isteni törvényből eredő támogatásban van, mely felülmúlja az emberit. A lelki követelmény, amely elnyomja az anyagit, olyan energiát és kitartást ad, amely minden más segítséget felülmúl, és gátat vet annak a büntetésnek, amelyet hiedelmeink fűznének legjobb cselekedeteinkhez. Emlékezzünk arra, hogy a helyes örök törvénye, bár sohasem tudja érvényteleníteni azt a törvényt, amely a vétket a saját hóhérjává teszi, mentesíti az embert minden büntetéstől, kivéve attól, ami a helytelen cselekedetért jár.

Állandó fáradozás, nélkülözés, időjárásnak kitettség és minden kellemetlen körülmény, ha vétek nélküli, szenvedés nélkül elviselhető. Bármi legyen a kötelességed, elvégezheted anélkül, hogy ártanál magadnak. Ha megrándítod az izmaidat vagy megsérül a tested, kéznél van a gyógymód. Az elme dönti el, hogy a hús elszíneződik-e, fájdalmas lesz-e, megduzzad és begyullad-e.

12. 414 : 32 (Az anyag)-5

Az anyag nem gyulladhat be. A gyulladás félelem, a halandók izgatott állapota, ami nem normális. A halhatatlan Elme az egyetlen ok; ezért a betegség sem nem ok, sem nem következmény. Az Elme minden esetben az örök Isten, a jó. A bűnnek, betegségnek és halálnak nincsen alapja az Igazságban.

13. 199 : 8 (Az izmok)-14

Az izmok nem önműködőek. Ha az elme nem mozgatja azokat, azok mozdulatlanok. Innen ered a nagyszerű tény, hogy az ember csakis az Elme utasítására fejlődik és erősödik, annak eredményeként, hogy az erőt követel és nyújt. A kovács karja nem az izmok dolgoztatása miatt erősödik, hanem a kovács edzésben való hite miatt.

14. 167 : 6-10

Az isteni Tudományban az Életet csak akkor fogjuk fel, ha a testi érzék felett élünk és korrigáljuk azt. Létezésünk harmóniáját - egészségünket, életkorunkat és kereszténységünket - az határozza meg, hogy milyen arányban fogadjuk el a jó vagy gonosz igényeit.

15. 492 : 7 (A létezés)-12

A létezés szentség, harmónia és halhatatlanság. Már bizonyításra került, hogy ennek az, akár kis mértékű, ismerete, emeli a halandók fizikai és morális színvonalát, növeli az élettartamot és tisztítja és felemeli a jellemet. Ily módon a fejlődés végül elpusztít minden hibát, és fényt derít a halhatatlanságra.

16. 578 : 16-18

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján s a [Szeretet] házában [tudatában] lakozom hosszú ideig.