2.     Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.

3.     Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

6.     Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

7.     Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

8.     Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

9.     Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.

12.     Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt; hogy a hatalom az Istené.

1. János 5 : 44

44     Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek?

2. Zsidókhoz 11 : 66 (a ki)

6     ... a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik.

3. II Királyok 18 : 1, 3, 5-7 (első .-ig), 9, 10 (első ,-ig), 11 (első ,-ig), 13, 17 (második ,-ig), 19, 20, 28 (Halljátok), 29 (Meg), 30, 36, 37

1     És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.

3     És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, a mint az õ atyja, Dávid cselekedett volt.

5     [Egyedül] az Úrban, Izráel Istenében bízott, és õ utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, a kik õ elõtte [voltak.]

6     Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott õ tõle, és megõrizte az õ parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.

7     És vele volt az Úr mindenütt és a hova csak ment, elõmenetele volt.

9     Ezékiás királynak negyedik esztendejében - a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje - feljött Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;

10     És elfoglalta három esztendõ mulva,

11     És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;

13     Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.

17     És Assiria királya [mégis] oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe,

19     És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?

20     Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erõ [kell] a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?

28     Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!

29     Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az õ kezébõl.

30     És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az assiria király kezébe.

36     De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.

37     És elment Eliákim, a Hilkia fia, a [király] házának gondviselõje, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.

4. II Királyok 19 : 1, 2, 6, 7 (földjére-ig), 14, 15, 19, 20, 32 (Be)-34

1     Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az õ ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.

2     És elküldte Eliákimot, a [király] házának gondviselõjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához;

6     És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektõl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.

7     Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az õ földjére

14     És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébõl, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr elõtt;

15     És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

19     Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az õ kezébõl, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!

20     Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felõl, meghallgattam.

32     Be nem jõ e városba, és nyilat sem lõ bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.

33     Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jõ, azt mondja az Úr.

34     És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.

5. János 17 : 1 (:-ig), 3 (az örök), 11 (Szent), 13, 17, 20, 21, 26 (hogy)

1     Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda:

3     ... az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

11     Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

13     Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy õk az én örömemet teljesen bírják õ magokban.

17     Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

20     De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;

21     hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.

26     ... hogy az a szeretet legyen õ bennök, a mellyel engem szerettél, és én [is] õ bennök [legyek.]

6. Júdás 1 : 25

25     Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.

1. 502 : 27-29

A teremtő Alapelv — Élet, Igazság és Szeretet — Isten. A világegyetem Istent tükrözi. Csak egy teremtő és egy teremtés van.

2. 9 : 17-24

„Szere[ted] azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből”? Ez a parancsolat sokat magába foglal, még valamennyi csupán anyagi érzékelés, vonzalom és imádás feladását is. Ez a Kereszténység El Doradója. Magába foglalja az Élet Tudományát, és csak a Szellem isteni irányítását ismeri el, amelyben a Lélek a mesterünk, és az anyagi érzetnek és emberi akaratnak nem lesz helye.

3. 167 : 17-19

Ahhoz, hogy egy Istened legyen és hogy a Szellem erejét igénybe vedd, mindenekfelett kell szeretned Istent.

4. 119 : 21-24

Isten természetes jó, és csak a jóság eszméje képviseli, míg a gonoszt természetellenesnek kellene tekinteni, mivel az ellenkezik a Szellem, Isten természetével.

5. 109 : 4-10

A Krisztusi Tudomány cáfolhatatlanul feltárja, hogy az Elme Minden-a-mindenekben, hogy az egyedüli valóságok az isteni Elme és eszme. Ezt a nagyszerű tényt azonban látszólag nem támasztja alá észlelhető bizonyíték, amíg isteni Alapelvét nem mutatják ki a betegek gyógyításával, és ezáltal be nem bizonyul, hogy az feltétlen és isteni. Ha egyszer meglátjuk ezt a bizonyítékot, nem juthatunk más következtetésre.

6. 301 : 5-23

Kevesen értik, hogy a Krisztusi Tudomány mit ért a visszatükröz(őd)és szón. A halandó, anyagi ember önmaga előtt szubsztanciának tűnik, de érzete tévedést foglal magába, és így az anyagi és időleges.

Másrészről, a halhatatlan, lelki ember tényleg szubsztanciális, és az örök szubsztanciát, a Szellemet tükrözi, amiben a halandók reménykednek. Ő visszatükrözi az istenit, amely az egyetlen és örök entitást képezi. Ez a visszatükrözés a halandó érzet számára transzcendentálisnak tűnik, mivel a lelki ember szubsztancialitása felülmúlja a halandó látást, és csakis az isteni Tudomány által tárul fel.

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen.

7. 91 : 5-8

Szabaduljunk meg a hiedelemtől, hogy az ember el van választva Istentől, és csak az isteni Alapelvnek, Életnek és Szeretetnek engedelmeskedjünk. Itt van a nagyszerű kiindulópont minden lelki fejlődés számára.

8. 106 : 7-11

Isten elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel az embert, amelyek közé tartozik az önkormányzás, az értelem és a lelkiismeret. Az ember csak akkor igazán önkormányzott, ha helyesen vezetik, és Teremtője, az isteni Igazság és Szeretet kormányozza.

9. 31 : 4 (.-ig), 10-13

Jézus nem ismert el semmilyen kötődést a testhez.

Felismerte, hogy a Szellem, Isten, az egyetlen teremtő, és így mindennek az Atyja.

A keresztény kötelességek sorában elsőként az Igazság és Szeretet gyógyító erejét tanította követőinek.

10. 166 : 15-17 következő oldal

A tévelygő emberi elme önmagában diszharmonikus. Belőle származik a diszharmonikus test. Figyelmen kívül hagyni Istent, mint betegség esetén kevéssé hasznost, hiba. Ahelyett, hogy félrelöknénk Őt a testi bajok idején, és várnánk, hogy amikor megerősödünk, majd elismerjük Őt, rá kellene eszmélnünk, hogy Ő a betegségben, csakúgy mint egészségben mindent meg tud értünk tenni.

A kétségbeesett beteg, mivel azáltal nem nyeri vissza egészségét, hogy a fiziológiához és higiéniához ragaszkodik, gyakran elhagyja azokat, és csak végszükségben, utolsó menedékként fordul Istenhez. A beteg hite az isteni Elmében kisebb, mint a gyógyszerekben, a jó levegőben és testgyakorlásban, különben az Elméhez folyamodott volna először. A legtöbb orvosi rendszer azt tartja, hogy a hatalom túlsúlya az anyagé, amikor azonban az Elme végül kinyilvánítja uralmát a vétek, betegség és halál felett, akkor az ember harmonikusnak és halhatatlannak találtatik.

Vajon egy testi Istenhez kellene könyörögnünk, hogy az Ő személyes akaratából gyógyítsa meg a betegeket, vagy meg kellene értenünk a végtelen isteni Alapelvet, amely gyógyít? Ha nem emelkedünk magasabbra a vakhitnél, akkor nem értjük meg a gyógyítás Tudományát, és a Lelki-létezést az érzéki létezés helyén nem értjük meg. Az isteni Tudományban az Életet csak akkor fogjuk fel, ha a testi érzék felett élünk és korrigáljuk azt. Létezésünk harmóniáját - egészségünket, életkorunkat és kereszténységünket - az határozza meg, hogy milyen arányban fogadjuk el a jó vagy gonosz igényeit.

Nem szolgálhatunk két gazdát, sem nem foghatjuk fel az isteni Tudományt az anyagi érzékekkel. Gyógyszerek és higiénia nem bitorolhatják sikeresen minden egészség és tökéletesség isteni forrásának helyét és hatalmát. Ha Isten az embert jónak és rossznak is teremtette, akkor az embernek így kell maradnia. Mi képes javítani Isten munkáján? Megintcsak, egy hiba a premisszában, az eredményben is meg kell jelenjen.

11. 264 : 13-21

Amint a halandók helyesebb nézeteket nyernek Istenről és emberről, a teremtés számtalan tárgya, mely addig láthatatlan volt, láthatóvá válik. Amikor tudatosítjuk magunkban, hogy az Élet a Szellem, és soha nincs az anyagban vagy az anyagból, akkor ez a megértés önmagunkban való teljességgé válik, mely mindent megtalál Istenben, a jóban, és nincs szüksége más tudatra.

A Szellem és alkotásai a lét egyedüli valóságai. A Szellem mikroszkópja alatt az anyag eltűnik.

12. 11 : 22-32 (a második .-ig)

Tudjuk, hogy kívánnunk kell a szentséget, hogy elérhessük; de ha mindenekfelett kívánjuk a szentséget, akkor mindent fel is áldozunk érte. Erre hajlandóknak kell lennünk, hogy biztonsággal járhassuk a szentséghez vezető egyetlen célszerű utat. Az imádság nem módosíthat a változtathatatlan Igazságon, sem nem tudja az imádság önmagában megértetni velünk az Igazságot; de az imádság, azzal a buzgó, szokásszerűvé vált vággyal együtt, hogy megismerjük és tegyük Isten akaratát, bevezet minket minden Igazságba. Az ilyen vágy kevéssé igényel hallható kifejezést. Legjobban a gondolatban és az életben fejezhető ki.

13. 29 : 14-16

Azok, akik a Krisztusi Tudományban oktatást kaptak, eljutottak arra a dicsőséges felismerésre, hogy az ember egyedüli szerzője Isten.