5.     Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

6.     Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

7.     Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!

8.     Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

11.     „Az Úrnak fenyítését ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

12.     Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

1. 5 Mózes 6 : 4, 5

4     Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

5     Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.

2. Jakab 4 : 6 (Isten)-8, 10

6     Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.

7     Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.

8     Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívûek.

10     Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.

3. Dániel 4 : 1, 2 (első ,-ig), 4, 5 (első ,-ig), 5 (és elmondám), 16 (első ,-ig), 16 csak (monda:), 17 (második ,-ig), 19, 20 (első ;-ig), 21-24, 26-28, 30 (harmadik ,-ig), 31-33 (első ,-ig), 33 (és), 34

1     Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.

2     Álmot láték és megrettente engem,

4     Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendõmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.

5     Végezetre bejöve elém Dániel, ... és elmondám néki az álmot.

16     Ekkor Dániel ... monda:

18     A fa, a melyet láttál,

19     Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.

20     Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbõl, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt;

21     Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,

22     És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idõ múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

23     Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.

24     Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtõl igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.

26     Tizenkét hónap múlva a babiloni királyi palotán sétála.

27     Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?

28     Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égbõl: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled.

30     Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste,

31     És az idõ elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges [Istent,] és dícsérém és dicsõítém az örökké élõt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékrõl-nemzedékre áll.

32     És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az õ akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az õ kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?

33     Abban az idõben visszatére hozzám az én értelmem, ... és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.

34     Most [azért] én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsõítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az õ utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.

4. I János 2 : 16, 17

16     Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

17     És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

5. Efézusiak 4 : 17, 18, 22, 23

17     Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az õ elméjöknek hiábavalóságában,

18     Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a tudatlanság miatt, mely az õ szívök keménysége miatt van bennök;

22.     Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;

23     Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

6. II Timóteus 1 : 7

7     Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

7. Rómaiak 12 : 2

2     és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

1. 468 : 10-11

Minden a végtelen Elme és annak végtelen megnyilvánulása, mert Isten a Minden a Mindenekben.

2. 496 : 6 (a Krisztusi)-8

... a Krisztusi Tudományban az első kötelesség Istennek engedelmeskedni, egyetlen Elmével rendelkezni, és másokat úgy szeretni mint saját magadat.

3. 256 : 19 (Ki)-23

Ki az, aki engedelmességet követel tőlünk? Ő, aki a Szentírás szavai szerint „az Ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az Ő kezét megfoghatná és azt mondaná Néki: Mit cselekedtél?”

4. 183 : 21-25

Az Isteni Elme jogosan követeli az ember teljes engedelmességét, szeretetét és erejét. Kevesebb hűségre nincs rendelés. Az Igazságnak való engedelmesség hatalmat és erőt ad az embernek. A hibának való behódolás a hatalom elvesztését hozza magával.

5. 372 : 25-32

„A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elõtt.” A Krisztusi Tudományban az Igazság tagadása végzetes, míg igazságos elismerése az Igazságnak és annak, amit az értünk tett, hatékony segítség. Ha a büszkeség, a babona vagy bármilyen tévedés megakadályozza a kapott előnyök becsületes elismerését, az akadályozza a betegek gyógyulását és a tanuló sikerét.

6. 239 : 23-32

A halandó elme az emberi indítékok elismert központja. Anyagi elképzeléseket alakít ki, és okozója a test valamennyi diszharmonikus működésének. Ha a cselekvés/működés az isteni Elméből ered, a működés harmonikus. Ha az a tévedő halandó elmétől jön, akkor diszharmonikus és bűnben, betegségben, halálban végződik. Ez a két ellentétes forrás soha nem keveredik eredetben vagy lefolyásban. A tökéletes Elme tökéletességet áraszt, mivel Isten az Elme. A tökéletlen halandó elme saját hasonlatosságait árasztja, amelyről a bölcs azt mondta: „Minden hiábavalóság.”

7. 414 : 4-14

Az elmebaj kezelése különösen érdekes. Bármilyen makacs is az eset, a legtöbb betegségnél könnyebben enged az igazság üdvös hatásának, amely ellensúlyozza a tévedést. Az elmebaj gyógyításánál alkalmazott érvek ugyanazok, mint más betegségeknél: mégpedig annak lehetetlensége, hogy az anyag, az agy, kormányozhatja vagy megzavarhatja az elmét, hogy szenvedhet vagy szenvedést okozhat; továbbá az a tény, hogy az igazság és a szeretet egészséges állapotot hoz létre, hogy ezek irányítják és kormányozzák a halandó elmét, vagyis a páciens gondolkodását, és megsemmisítenek minden tévedést, akár elmebajnak, gyűlöletnek, akár egyéb diszharmóniának nevezik.

8. 6 : 3 (Az isteni)-16

Az isteni Szeretet megjavítja és kormányozza az embert. Az emberek megbocsáthatnak, de csak az isteni Alapelv reformálja meg a vétkest. Isten nem különálló attól a bölcsességtől, amellyel felruház. A képességeket (tálentumokat), amelyeket Ő ad, fejlesztenünk kell. Ha azt kérjük, hogy bocsássa meg rosszul végzett vagy el nem végzett munkánkat, azt a hiú ábrándot jelenti, hogy semmi mást nem kell tennünk, mint bocsánatot kérni, és azután ismét elkövethetjük a bűnt.

A bűn elkövetése miatti szenvedés okozása, a bűn megsemmisítésének eszköze. A vétek minden feltételezett gyönyöre saját mértékénél több fájdalommal jár mindaddig, amíg az anyagi életben és vétekben való hiedelem meg nem semmisül. Ahhoz, hogy elérjük a mennyországot, a létezés harmóniáját, meg kell értenünk a létezés isteni Alapelvét.

9. 22 : 20-22

A Szeretet nem hamarkodja el, hogy megmentsen minket a kísértéstől, mivel a Szeretet azt jelenti, hogy próbára tétetünk és megtisztíttatunk.

10. 240 : 24-32

Ne feledd, hogy az emberiségnek előbb-utóbb, akár szenvedéssel, akár a Tudomány által, meg kell győződnie arról a tévedésről, amelyet le kell győzni.

Amikor az ember az érzék tévedéseit próbálja helyre hozni, meg kell fizetnie teljesen és tisztességesen az utolsó fillérig, amíg minden hiba az Igazság alá nem lesz vetve. A bűn zsoldja megfizetésének isteni módszere, hogy az ember kibogozza az összekuszálódását, és tapasztalatból tanulja meg, hogyan válassza szét az érzéket a Lélektől.

11. 239 : 11-22

A gonosz ember nem uralkodója igaz felebarátjának. Értsük meg, hogy a tévedésben elért siker vereség az Igazságban. A Krisztusi Tudomány jelszava a Szentírásból van: „Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait”.

Ahhoz, hogy haladásunkat biztosítsuk, tudnunk kell, hogy érzelmeink merre irányulnak, kit ismerünk el és kinek engedelmeskedünk Istenként. Ha az isteni Szeretet közelebb kerül hozzánk, becsesebbé és valóságosabbá válik számunkra, akkor az anyag aláveti magát a Szellemnek. A célok, amelyeket követünk, és a szellem, amellyel megnyilvánulunk, felfedik álláspontunkat, és megmutatják, mi az, amit nyerünk.

12. 505 : 20-28

A lelki érzék a lelki jó felismerése. A megértés a választóvonal a valóságos és a valótlan között. A lelki megértés feltárja az Elmét - az Életet, Igazságot és Szeretetet - és demonstrálja az isteni érzetet, a Krisztusi Tudományban az univerzum szellemi bizonyítékát nyújtva.

Ez a megértés nem intellektuális, nem iskolai végzettség eredménye; ez mindennek a világosságra került valósága.

13. 506 : 5-7

A megértés Isten egyik kvalitása, egy olyan tulajdonság, amely elválasztja a Krisztusi Tudományt a feltevéstől, és az Igazságot véglegesíti.

14. 470 : 11-16 (a második .-ig)

Az isteni Tudomány azt az elvont megállapítást, hogy csak egy Elme van, a következő magától értetődő tétellel magyarázza: Ha Isten, vagyis a jó, valóságos, akkor a gonosz, Isten hasonlótlansága valótlan. És a gonosz csak úgy tűnhet valóságosnak, hogy valóságot tulajdonítanak a valótlannak. Isten gyermekeinek csak egy Elméjük van.

15. 469 : 30-5

Egy Atyával, mégpedig Istennel, az emberek mind testvérek lennének; és egy Elmével, amely Isten, vagyis a jó, az emberek testvérisége Szeretetből és Igazságból állna, amelynek egységes Alapelve és lelki hatalma volna, ami az isteni Tudományt alkotja.

16. 470 : 32-5

Isten és az ember, az isteni Alapelv és eszme kapcsolata a Tudományban megsemmisíthetetlen, és a Tudomány nem ismer eltérést a harmóniától, sem visszatérést ahhoz, hanem azt állítja, hogy az isteni rend, vagyis a lelki törvény, amelyben Isten és mindaz, amit ő teremt, tökéletes és örök, változatlan maradt a saját örök történetében.