1.     Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

2.     Mert a Krisztus Jézusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.

3.     Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben,

4.     hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

5.     Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.

6.     Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.

7.     Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.

8.     Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten elõtt.

9.     De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek.

1. II Mózes 20 : 1-6

1     És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2     Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

3     Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

4     Ne készíts semmiféle bálványt magadnak: se bálványszobrot, se képet, amely fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben lévőkre hasonlít!

5     Ne hajolj meg előttük, sem ne szolgáld őket: mert én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.

6     De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

2. II Királyok 2 : 1-15 (az első .-ig)

1     Amikor az Úr föl akarta vinni Illést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból.

2     Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. De Elizeus így felelt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe.

3     A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!

4     Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az Úr. Ő azonban így felelt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba.

5     A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!

6     Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő azonban így felelt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt.

7     Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol.

8     Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta.

9     Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.

10     Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy.

11     És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.

12     Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,

13     És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.

14     És vevé az Illés palástját, amely róla leesett, és [azzal] megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.

15     És mikor látták őt a próféták fiai, akik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodott Elizeuson.

3. Ézsaiás 59 : 21

21     És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!

4. Galatákhoz 5 : 16-23, 25

16     Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.

17     Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.

18     Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

19     A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,

20     bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;

21     irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

22     A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,

23     szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

25     Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.

5. Galatákhoz 6 : 7, 8, 16

7     Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.

8     Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.

16     És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.

1. 467 : 3 (Ennek)-7

Ennek a Tudománynak az első követelménye: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!”. Ez az én a Szellem. A parancsolat tehát ezt jelenti: Ne legyen más intelligenciád, más életed, más szubsztanciád, más igazságod, más szereteted, csak az, amely lelki.

2. 63 : 5 (A Tudományban)-11

A Tudományban az ember a Szellem sarjadéka. Ősei a szép, a jó és a tiszta. Eredete, nem úgy mint a halandóké, nem az állati ösztönben van, és nem megy át anyagi állapotokon mielőtt értelmessé válnék. A Szellem az ő létezésének eredendő és végső forrása; Isten az ő Atyja, és az Élet a létének törvénye.

3. 139 : 4-9

A Szentírás elejétől végéig tele van a Szellem, Elme anyag feletti diadalmáról szóló beszámolókkal. Mózes azzal bizonyította az Elme hatalmát, amit az emberek csodáknak neveztek, és ezt tette Józsué, Illés és Elizeus is. A keresztény korszakot jelek és csodák vezették be.

4. 83 : 12-25

A csodák lehetetlenek a Tudományban, és itt a Tudomány vitatkozik a népszerű vallásokkal. A hatalom tudományos megnyilvánulása az isteni természetből származik, és nem természetfeletti, mivel a Tudomány a természet magyarázata. Az a hiedelem, hogy a világegyetemet, beleértve az embert is, általában anyagi törvények irányítják, de hogy a Szellem időnként félreteszi ezeket a törvényeket, – ez a hiedelem lekicsinyeli a mindenható bölcsességet, és az anyagnak adja az elsőbbséget a Szellemmel szemben.

A Keresztény Tudománnyal ellentétes azt feltételezni, hogy az élet anyagi vagy szervesen spirituális. A Keresztény Tudomány és a babona minden formája között nagy szakadék tátong, olyan áthidalhatatlan, mint a gazdag ember és Lázár között.

5. 84 : 3-13

Az ókori próféták szellemi, testetlen nézőpontból nyerték előrelátásukat, nem pedig a rossz előrevetítésével, és a tények fikcióval való összetévesztésével, - a jövőt a testiség és az emberi hiedelem alapjaiból jósolták meg. Mikor az emberek eléggé előrehaladottak lesznek ahhoz a Tudományban, hogy harmóniában legyenek a lét igazságával, önkéntelenül látnokok és próféták lesznek, akiket nem démonok, szellemek vagy félistenek kormányoznak, hanem az egy Szellem. Az örökké-jelenlévő isteni Elme és az ezen Elmével összhangban lévő gondolat előjoga, hogy ismerje a múltat, a jelent és a jövőt.

6. 284 : 28-14

A Keresztény Tudomány szerint, az ember egyedüli valós érzékei szellemiek, melyek az isteni Elméből fakadnak. A gondolat Istentől az emberhez halad, de sem érzékelés, sem jelentés nem megy az anyagi testből az Elméhez. A kommunikáció mindig Istentől halad az Ő ideája, az ember felé.

Az anyag nem érző, és nem ismerheti a jót vagy a rosszat, az örömöt vagy a fájdalmat. Az ember egyénisége nem anyagi. A létezésnek ez a Tudománya nem csak a túlvilágon érhető el abban, amit az emberek Paradicsomnak neveznek, hanem itt és most; ez az idő és az örökkévalóság nagy ténye.

Mi, tehát az anyagi személyiség, amely szenved, vétkezik és meghal? Az nem ember, Isten képmása és hasonlatossága, hanem az ember hamisítványa, a megfordított hasonlatosság, a hasonlótlanság, melyet véteknek, betegségnek és halálnak nevezünk. Annak az állításnak a valótlanságát, hogy a halandó Isten igaz képmása, jól illusztrálja a Szellem és anyag, Elme és test ellentétes természete, mivel az egyik intelligencia, míg a másik értelmetlenség.

7. 282 : 3-17

Az igazi Életet, vagy Elmét, és annak ellentétét, az úgynevezett anyagi életet és elmét két geometriai szimbólum, egy kör vagy gömb és egy egyenes vonal ábrázolja. A kör a kezdet és vég nélküli végtelent jelképezi; az egyenes vonal a végest jelképezi, amelynek van kezdete és vége is. A gömb a jót, az önmagában létező és örök individualitást vagy Elmét jelképezi; az egyenes vonal a rosszat, az önalkotott és ideiglenes anyagi létezésbe vetett hitet jelképezi. Az örök Elme és az ideiglenes anyagi létezés soha nem egyesül sem ábrán, sem valóságban.

Az egyenes vonal nem talál nyugvóhelyet egy görbében, és a görbe nem illeszkedik az egyenes vonalhoz. Hasonlóképpen, az anyagnak nincs helye a Szellemben, és a Szellemnek nincs helye az anyagban.

8. 265 : 3-15

Az ember olyan mértékben érti meg a lelki létezést, ahogyan kincsei az Igazságból és Szeretetből növekszenek. A haladóknak Isten felé kell gravitálniuk, ragaszkodásaiknak és céljaiknak lelkibbé kell váljanak - meg kell közelíteniük a lét tágabb értelmezéseit, és valamilyen helyes érzetet kell szerezniük a végtelenről, hogy levetkezhessék a vétket és a halandóságot.

A létezés ezen tudományos értelme, mely elhagyja az anyagot a Szellemért, egyáltalán nem utal az ember Istenségben való elmerülésére és identitásának elvesztésére, hanem megnövelt egyéniséggel ruházza fel az embert, szélesebb körű gondolkodással és tettel, kiterjedtebb szeretettel és egy magasabb fokú és állandóbb békével.

9. 295 : 19-24

Azon a halandó elmén jelenik meg a legélénkebben az Igazság, amely sok anyagiságot veszített el - sok tévedést - annak érdekében, hogy az Igazság számára átláthatóbbá váljék. Akkor, mint a párává oszló felhő, nem fedi el többé a napot.

10. 425 : 23-28

A tudat jobb testet épít, amikor az anyagba vetett hit legyőzésre kerül. Javítsd ki az anyagi hiedelmet a lelki megértéssel, és a Szellem újjáformál téged. Soha többé nem fogsz újra félni, csak attól, hogy Istennel szemben vétkezel, és soha nem fogod azt hinni, hogy a szív vagy tested bármely része elpusztíthat téged.

11. 280 : 4-6, 25-6

A Szeretetből, és a világosságból és harmóniából, amelyek a Szellem hajlékai, csakis a jó visszatükröződései származhatnak.

Helyesen értve, ahelyett, hogy egy érzékekkel rendelkező anyagi formával bírna, az embernek érzéketlen teste van; és Isten, az ember és minden létezés Lelke, Saját individualitásában, harmóniájában és halhatatlanságában állandóként, ezen kvalitásokat osztja meg és állandósítja az emberben - Elme és nem anyag által. Az egyetlen mentség emberi vélemények táplálására és a létezés Tudományának elutasítására a halandó tudatlanságunk a Szellemről, mely tudatlanság csakis az isteni Tudomány megértésének enged, mely megértés által betérünk az Igazság országába a földön, és megtudjuk, hogy a Szellem végtelen és legfelsőbb. Szellem és anyag éppoly kevéssé vegyülnek, mint a világosság és a sötétség. Amikor az egyik megjelenik, a másik eltűnik.

12. 283 : 1-3

Ahogy a halandók kezdik megérteni a Szellemet, feladják azt a hiedelmet, hogy létezik bármiféle igaz létezés Istenen kívül.