1     járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.

2     Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,

4     Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;

6     Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

7     Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.

11     És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,

12     hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére,

13     Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Õ megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:

1. I Mózes 1 : 1, 26-28, 31 (első .-ig)

1     Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27     Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

28     Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

31     És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.

2. 5 Mózes 13 : 4, 6, 8 (második ,-ig)

4     Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.

6     Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid.

8     Ne engedj néki, és ne hallgass reá,

3. Máté 3 : 16, 17

16     Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.

17     És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

4. János 5 : 2-9, 16, 17

2     Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

3     A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.

4     Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).

5     Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

6     Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"

7     A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."

8     Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"

9     És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

16     A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.

17     Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."

5. János 14 : 8-13

8     Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

9     Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

10     Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.

11     Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

12     Bizony, bizony, mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; Mert én az Atyához megyek,

13     És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.

6. Rómaiakhoz 8 : 1, 2, 11 (ha)-17 (második ;), 28, 31, 35, 37-39

1     Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

2     Mert a Krisztus Jézusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.

11     ... ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ ti bennetek lakozó Lelke által.

12     Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk.

13     Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.

14     Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

15     Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét, hogy félelemben legyetek, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

16     Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

17     Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak;

28     Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.

31     Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

35     Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?

37     De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett,

38     Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk,

39     Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

1. 515 : 21 (Az ember)-24

Az ember a családneve valamennyi eszmének – Isten fiainak és lányainak. Minden, amit Isten ad, összhangban mozog vele, jóságot és hatalmat tükrözve.

2. 470 : 23-24

Az ember Isten lényének kifejez(őd)ése.

3. 475 : 6 (Az ember)-13

Az ember nem anyag; nem agyból, vérből, csontokból és más anyagi elemekből áll. A Szentírás tudtunkra adja, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ez a hasonlatosság nem az anyag. A Szellem hasonlatossága nem térhet el ennyire a Szellemtől. Az ember lelki és tökéletes, és mert lelki és tökéletes, a Keresztény Tudományban ilyenként kell őt értelmezni.

4. 516 : 4-8, 19-23

A szubsztancia, Élet, intelligencia, Igazság és Szeretet, amelyből Isten áll, tükröződnek az Ő teremtésében; és amikor a testi érzékek hamis tanúságát alárendeljük a Tudomány tényeinek, ezt a hű képmást fogjuk látni mindenhol.

Az ember, az Ő hasonlatosságára teremtve, birtokolja és tükrözi Isten egész föld felett való uralmát. Férfi és nő, Istennel együtt létezőként és örökként mindörökre kifejezik megdicsőült kvalitásban a végtelen Atya-Anya Istent.

5. 301 : 5-23

Kevesen értik, hogy a Krisztusi Tudomány mit ért a visszaverődés szón. A halandó, anyagi ember önmaga előtt szubsztanciának tűnik, de érzete tévedést foglal magába, és így az anyagi és időleges.

Másrészről, a halhatatlan, lelki ember tényleg szubsztanciális, és az örök szubsztanciát, a Szellemet tükrözi, amiben a halandók reménykednek. Ő visszatükrözi az istenit, amely az egyetlen és örök entitást képezi. Ez a visszatükrözés a halandó érzet számára transzcendentálisnak tűnik, mivel a lelki ember szubsztancialitása felülmúlja a halandó látást, és csakis az isteni Tudomány által tárul fel.

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen.

6. 303 : 25-2

Isten, Saját képmása és hasonlatossága nélkül egy nemlét lenne vagy kifejezés nélküli Elme. Saját természetének tanúja vagy bizonyítéka nélkül lenne. A szellemi ember Isten képmása és ideája, egy idea, amely sem elveszni nem tud, sem nem választható el isteni Alapelvétől. Amikor az anyagi érzékek bizonyítéka engedett a lelki érzetnek, az apostol kijelentette, hogy semmi sem idegenítheti el őt Istentől, az Élet és az Igazság örömteljes érzetétől és jelenlététől.

7. 293 : 32-8

Az öt fizikai érzék az emberi tévedés útjai és eszközei, és megfelelnek a tévedésnek. Ezek az érzékek azt a közös emberi hiedelmet jelzik, hogy az élet, a szubsztancia és az intelligencia az anyag és a Szellem egysége. Ez panteizmus, és magában hordozza minden tévedés magvát.

Ha az ember egyszerre elme és anyag, akkor egy ujj elvesztése elvenné az ember valamely minőségét és mennyiségét, mert az anyag és az ember egyek lennének.

8. 136 : 1-8

Jézus a Krisztus általi gyógyítás szellemi alapjára alapította egyházát és azon tartotta fenn küldetését. Azt tanította követőinek, hogy az ő vallásának isteni Alapelve van, amely elűzi a tévedést és meggyógyítja mind a betegeket, mind a vétkeseket. Nem állította, hogy lenne Istentől különálló értelme, cselekedete, sem élete. Az üldöztetés ellenére, amelyet ez reá hozott, isteni hatalmát arra használta, hogy az embereket testileg és lelkileg megmentse.

9. 202 : 3-23

A tudományos egységet, mely Isten és ember között fennáll, a gyakorlati életben kell felszínre hozni és Isten akaratát egyetemesen kell teljesíteni.

Ha az emberek feleakkora bizalommal tanulmányoznák az Elme Tudományát, mint amennyire hisznek az anyagi érzet úgynevezett fájdalmaiban és gyönyöreiben, akkor nem állnának egyre rosszabbul, amíg a börtön és vesztőhely meg nem fegyelmezi őket, hanem az egész emberi család megváltatnék Krisztus érdemei által - az Igazság észlelése és elfogadása által. Ezért a dicsőséges eredményért gyújtja meg a Krisztusi Tudomány a lelki megértés fáklyáját.

Ezen a Tudományon kívül minden változó, de a halhatatlan ember, létezésének isteni Alapelvével, Istennel, összhangban, sem nem vétkezik vagy szenved, sem nem hal meg. Vándorlásunk napjai szaporodni fognak, nem csökkenni, amikor Isten országa a földre jön; mert az igaz út az Élethez vezet a halál helyett, és a földi tapasztalatok feltárják a tévedés végességét és az Igazság végtelen képességeit, amelyben Isten uralmat ad az embernek az egész földön.

10. 403 : 14-23

A helyzet ura leszel, ha megérted, hogy a halandó létezés az önámítás egy állapota, és nem a létezés igazsága. A halandó elme állandóan a hamis vélemények eredményét hozza létre a halandó testen, és ezt mindaddig teszi, amíg az Igazság, mely a halandó illúzió fátyolszövetét elsöpri, meg nem fosztja a halandó tévedést képzelt hatalmától. A legkeresztényibb állapot az egyenesség és lelki megértés állapota, és ez a legmegfelelőbb a betegek gyógyítására.

11. 171 : 4-13

Az anyagiság lelki ellentétének, mégpedig a Krisztus, az Igazság útjának észlelése által az isteni Tudomány kulcsával az ember újra megnyitja a Paradicsom kapuját, amelyet emberi hiedelmek zártak be, és meglátja, hogy nem bukott, hanem egyenes, tiszta és szabad, és nincs szüksége rá, hogy almanachokat kutasson sem az életének, sem az időjárásnak a valószínűségét illetően, vagy arra, hogy agytant tanuljon ahhoz, hogy megtudja, milyen ember is ő.

Az Elme ellenőrzése az univerzum felett, ideértve az embert, a továbbiakban már nem nyitott kérdés, hanem demonstrálható Tudomány.

12. 200 : 13-19

A Zsoltáríró azt mondta: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.”

A létezés Tudományának nagy igazsága, hogy a valóságos ember tökéletes és mindig is az volt és az lesz, megcáfolhatatlan; hiszen ha az ember Isten képmása, tükröződése, akkor az ember se nem visszájára fordított, se nem felforgatott, hanem egyenes és Istenhez hasonlatos.