1     Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2     Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

3     A halál kötelei tekeredtek rám, a halottak országának félelme szorongatott, bánat és rettegés nehezedett rám.

4     De az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért: „Kérlek, Örökkévaló, mentsd meg lelkemet!”

5     Kegyelmes és igazságos az Örökkévaló, együtt érző és könyörületes.

6     Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7     Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8     Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól [és] lábamat az eséstől.

9     az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.

1. Példabeszédek 3 : 5-8, 11, 12, 21 (őrizd)-26

5     Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

6     Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

7     Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!

8     Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

11     „Az Úrnak fenyítését ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

12     Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

21     ...õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

22     És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

23     Akkor biztonságban járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24     Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

25     Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

26     Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

2. Lukács 4 : 14-19, 32

14     Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.

15     És tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.

16     És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

17      És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:

18     Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,

19     Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

32     És csodálkozának az õ tudományán, mert beszéde hatalmas vala.

3. Márk 5 : 21-24 (,-ig), 35-42

21     És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.

22     Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult,

23     és így könyörgött: „A leányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzám, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és éljen!”

24     El is méne vele,

35     Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”

36     Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta Jairust: „Ne rémülj meg, csak higgy!”

37     És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

38     És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

39     És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

40     Az emberek azonban kinevették. És Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, ahol a gyermek fekszik vala.

41     És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

42     És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

4. János 5 : 24, 25

24     Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

25     Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

5. Zsidókhoz 2 : 1-3, 9, 10 (harmadik ,-ig), 14, 15

1     Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

2     Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erõs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

3     Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,

9     Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.

10     Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, ..., aki számtalan fiát vezeti dicsőségre

14     Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

15     És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

6. I Korintusiakhoz 15 : 51-54

51     Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52     Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53     Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54     Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

1. 470 : 21-24, 32-5

Isten az ember teremtője, és amint az ember isteni Alapelve tökéletes marad, úgy az isteni idea vagy tükröződés, az ember, is tökéletes marad. Az ember Isten lényének kifejez(őd)ése.

Isten és az ember, az isteni Alapelv és eszme kapcsolata a Tudományban megsemmisíthetetlen, és a Tudomány nem ismer eltérést a harmóniától, sem visszatérést ahhoz, hanem azt állítja, hogy az isteni rend, vagyis a lelki törvény, amelyben Isten és mindaz, amit ő teremt, tökéletes és örök, változatlan maradt a saját örök történetében.

2. 246 : 27 (Az Élet)-28 (második .-ig)

Az Élet örök. Ezt fel kell ismernünk, és ennek demonstrációját el kell kezdenünk. Az Élet és a jóság halhatatlanok.

3. 430 : 2-3, 7-9

Jézus kimutatta (demonstrálta) ezt a haldoklók meggyógyításával és a holtak feltámasztásával. … Amikor az ember feladja a halálban való hiedelmét, akkor gyorsabban halad Isten, az Élet és Szeretet felé.

4. 203 : 24-25 (első .-ig), 31-11

A halál nem lépcsőfok az Élethez, a halhatatlansághoz és a boldogsághoz.

Isten, az isteni jó, nem öli meg az embert, hogy örök Életet adjon neki, mivel Isten egyedül az ember élete. Isten egyszerre a létezés központja és kerülete. A gonosz az, ami meghal; a jó nem hal meg.

A tévedés minden formája alátámasztja azt a hamis következtetést, hogy egynél több Élet van; hogy az anyagi történelem ugyanolyan valóságos és élő mint a szellemi történelem; hogy a halandó tévedés olyan döntően mentális, mint a halhatatlan Igazság; és hogy két különböző, ellenséges lény és létezés van, két erő - mégpedig a Szellem és az anyag, amelynek eredménye egy harmadik személy (a halandó ember), aki végrehajtja a bűn, betegség és halál téveszméit.

5. 303 : 28-15

A szellemi ember Isten képmása és ideája, egy idea, amely sem elveszni nem tud, sem nem választható el isteni Alapelvétől. Amikor az anyagi érzékek bizonyítéka engedett a lelki érzetnek, az apostol kijelentette, hogy semmi sem idegenítheti el őt Istentől, az Élet és az Igazság örömteljes érzetétől és jelenlététől.

A dolgok anyagi érzetén alapuló tudatlanság és hamis hiedelem az, ami elrejti a lelki szépséget és jóságot. Ezt megértve, Pál azt mondta: „sem halál, sem élet, ... sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl.” A Keresztény Tudomány tanítása a következő: hogy az isteni Szeretet nem fosztható meg megnyilvánulásától vagy tárgyától; hogy az öröm nem fordulhat bánatba, mert a bánat nem uralkodik az öröm felett; hogy a jó soha nem hozhat létre gonoszt; hogy az anyag soha nem hozhat létre elmét, és az élet nem eredményezhet halált. A tökéletes ember - Isten, az ő tökéletes Alapelve által kormányozva - bűntelen és örök.

6. 242 : 9-14

Csakis egy út vezet a mennyországba, harmóniába, és a Krisztus az isteni Tudományban megmutatja nekünk ezt az utat. Ez az út pedig, nem ismerni semmilyen más valóságot - nem tudni mást az életről - mint a jót, Istent és az Ő visszatükröződését, és felülemelkedni az érzékek úgynevezett fájdalmain és gyönyörein.

7. 289 : 4-6, 14-20, 31-22

A hiedelmet, hogy élet és érzékelés a testben van, annak megértésével kellene legyőzni, hogy mi képezi az embert mint Isten képmását.

Az a tény, hogy a Krisztus vagy Igazság legyőzte és most is legyőzi a halált, bizonyítja, hogy a „félelmek királya” csak halandó hiedelem vagy tévedés, amit az Igazság az Élet lelki bizonyítékaival semmisít meg; és ez azt mutatja, hogy ami az érzékek számára halálnak tűnik, az csak egy halandó illúzió, mivel a valódi ember és a valódi univerzum számára nincs halál-folyamat.

Az ember nem a test ivadéka, hanem a Szellemé - Életé, nem az anyagé. Mivel az Élet Isteni, az Életnek végtelennek és önmagában létezőnek kell lennie. Az Élet az örökkétartó Én vagyok, a Lét aki volt, van és lesz, akit semmi sem törölhet el.

Ha az ember létének Alapelve, törvénye és demonstrációja egyáltalán nem kerül megértésre, mielőtt az, amit halálnak neveznek utol nem éri a halandókat, akkor nem fognak lelkileg magasabbra emelkedni a lét fokain ezen egyetlen tapasztalat által, hanem éppoly anyagiak maradnak, mint az átváltozás előtt, és a boldogságot továbbra is az élet anyagi és nem lelki érzékével fogják keresni, önző és alantas indítékokból. Az, hogy az Élet vagy az Elme véges és fizikai, vagy az agyon és az idegeken keresztül nyilvánul meg, hamis. Ennélfogva az Igazság azért jön, hogy elpusztítsa ezt a hibát és annak hatásait – betegséget, bűnt és halált. A Szentírás a lelki osztályra vonatkozik: "Az ilyeneken a második halálnak nincs hatalma."

Ha a halálnak nevezett változás megsemmisítené a vétek, a betegség és a halál hiedelmét, akkor a boldogságot a feloszlás pillanatában elnyernénk, és az örökre megmaradna; de ez nem így van. A tökéletesség csak tökéletesség által nyerhető el. Akik igazságtalanok, igazságtalanok lesznek mindaddig, amíg az isteni Tudományban Krisztus, az Igazság el nem távolít minden tudatlanságot és vétket.

8. 291 : 9-18

A halandók feleslegesen képzelik, hogy a halál tapasztalatában való hit megdicsőült létre ébreszti majd őket.

Az egyetemes üdvözülés alapja a haladás és próbatétel, és ezek nélkül az elérhetetlen. A mennyország nem egy hely, hanem az Elme isteni állapota, amelyben az Elme valamennyi megnyilvánulása harmonikus és halhatatlan, mert ott nincs vétek, az embert pedig olyannak találják, mint akinek nincs saját igazsága, hanem „az Úr értelmé[nek]” birtokában van, amint a Szentírás mondja.

9. 427 : 13-14, 29-14

A halál annak az álomnak még egy újabb fázisa, hogy a létezés anyagi lehet.

A halál álmát le kell győzni az Elme által itt vagy a másvilágon. A gondolat fel fog ébredni saját anyagi kijelentéséből „halott vagyok”, hogy meghallja az Igazság trombitaszavát: „Nincs halál, sem tétlenség, beteges vagy túlzott működés vagy reakció.”

Az Élet valóságos, a halál az illúzió. A Lélek tényeinek kimutatása Jézus módján az anyagi érzet sötét látomásait harmóniára és halhatatlanságra oldja. Ebben a nagyszerű pillanatban az ember előjoga, hogy bizonyítsa Mesterünk szavait: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.” Megfosztani a gondolatot a hamis bizakodásoktól és anyagi bizonyítékoktól azért, hogy a lét lelki tényei megjelenhessenek - ez az a nagyszerű teljesítmény, amely által elsöpörjük a hamisat és helyet adunk az igaznak. Így alapozhatjuk meg az igazságban a templomot, vagy testet, „melynek építője és alkotója Isten”.