5     Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.

7     És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.

8     Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!

9     Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket!

10     Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!

19     Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.

3     Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.

1. Jeremiás 23 : 23, 24

23     Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?

24     Vajjon elrejtõzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.

2. II Krónikák 16 : 7 (:-ig), 9 (első .-ig)

7     Az idõben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki:

9     Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.

3. II Krónikák 17 : 1, 3-7, 9, 10, 12, 13 (,-ig)

1     Uralkodék pedig õ helyette az õ fia, Jósafát, és megerõsíté magát Izráel ellen.

3     És az Úr Jósafáttal vala, mivel az õ atyjának Dávidnak elõbbi útain jára, és nem kére segítséget a bálványoktól,

4     Hanem az õ atyjának Istenét kereste, és az õ parancsolatiban járt vala, és nem Izráelnek cselekedetei szerint.

5     Azért az Úr megerõsíté a királyságot az õ kezében, és az egész Júda ada Jósafátnak ajándékot, s gazdagsága és dicsõsége igen nagy volt.

6     És az õ szíve felemelkedett az Úr útjain, és még jobban kiirtá Júdából a magaslatokat és az Aserákat.

7     Királyságának harmadik esztendejében elküldé az õ vezérei közül Benhailát, Obádiást, Zakariást, Nétanéelt és Mikáját, hogy tanítsanak a Júda városaiban,

9     Tanítának azért Júdában, és az Úr törvényének könyve velök vala, mikor jártak vala Júda városaiban, tanítván a népet.

10     Ezért az Úr igen megrettenté a földnek minden országait, a melyek Júda körül valának, annyira, hogy nem merének Jósafát ellen hadakozni.

12     És Jósafát mindig nagyobb és hatalmasabb lõn, és építe Júdában kastélyokat és tárházakat.

13     És sok munkája vala néki Júda városaiban,

4. Zsoltárok 46 : 1-3 (első .-ig.), 4, 5, 10, 11 (!-ig)

1     Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

2     Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

3     Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától.

4     Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

5     Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; Megsegíti Isten virradatkor.

10     Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

11     A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk!

5. János 5 : 2 (első ,-ig), 5, 8, 9, 15, 16 (első ,-ig), 17-20

2     Van pedig Jeruzsálemben a Juh[kapu]nál egy tó,

5     Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

8     Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"

9     És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

15     Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki õt meggyógyította.

16     És emiatt üldözõbe vevék a zsidók Jézust,

17     Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."

18     Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

19     Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

20     Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok.

6. János 10 : 30

30     Én és az Atya egy vagyunk.

7. János 8 : 12-16, 28-30

12     Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

13     A farizeusok ekkor ezt mondták neki: "Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz."

14     Jézus így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek.

15     Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett.

16     De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem.

28     Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.

29     És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.

30     Amikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.

8. Jakab 4 : 6 (Isten)-8 (első .-ig), 10

6     Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.

7     Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.

8     Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.

10     Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.

1. 470 : 32-5

Isten és az ember, az isteni Alapelv és eszme kapcsolata a Tudományban megsemmisíthetetlen, és a Tudomány nem ismer eltérést a harmóniától, sem visszatérést ahhoz, hanem azt állítja, hogy az isteni rend, vagyis a lelki törvény, amelyben Isten és mindaz, amit ő teremt, tökéletes és örök, változatlan maradt a saját örök történetében.

2. 332 : 4 (Atya)-8

Atya-Anya az Istenség neve, ami jelzi gyengéd kapcsolatát az Ő szellemi teremtményével. Ahogyan az apostol szavakban kifejezte, melyeket egy klasszikus költőtől idézett helyeselve: „Mert mi is az Ő nemzetsége vagyunk.”

3. 470 : 30-31

Ha az ember valaha is enélkül a tökéletes Alapelv vagy Elme nélkül létezett, akkor az ember létezése mese volt.

4. 207 : 27-16

A szellemi valóság a tudományos tény mindenben. A lelki tény, amely az ember és az egész világegyetem működésében megismétlődik, harmonikus, és az Igazság eszménye. A lelki tények nincsenek megfordítva, az ellentétes diszharmónia, amely nem hasonlít a lelkiségre, nem valóságos. Ennek az inverziónak az egyetlen bizonyítéka a feltételezett tévedésből származik, amely nem bizonyítja Istent, Szellemet vagy a szellemi teremtést. Az anyagi érzék mindent anyagilag határoz meg, és véges érzéke van a végtelenről.

A Szentírás azt mondja: „Mert õ benne élünk, mozgunk és létezünk.” Mi hát ez az Istentől független, látszólagos erő, amely betegséget okoz és gyógyít? Mi más lenne, mint a hiedelem tévedése, - a halandó elme törvénye, amely minden értelemben helytelen, és magában foglalja a bűnt, a betegséget és a halált? Ez a halhatatlan Elme, az Igazság és a spirituális törvény teljes ellenpólusa. Nincs összhangban Isten jellemének jóságával az, hogy megbetegíti az embert, majd magára hagyja, hogy meggyógyítsa önmagát; abszurd azt feltételezni, hogy az anyag betegségeket is okozhat és meg is gyógyíthat, vagy hogy a Szellem, Isten betegséget szül, és az anyagra bízza a gyógymódot.

5. 292 : 27-2

Ez a testi anyagi mentalitás, amelyet helytelenül elmének neveznek, halandó. Tehát az ember megsemmisülne, ha a szellemi valóságos embernek nem lenne felbonthatatlan kapcsolata Istenével, amelyet Jézus napvilágra hozott. Feltámadásában és mennybemenetelében Jézus megmutatta, hogy egy halandó ember nem a valóságos lényege az emberi mivoltnak, és hogy ez a valótlan, anyagi halandóság eltűnik a valóság jelenlétében.

6. 315 : 29-7

Részben emberi formát hordozva (azaz, amint az halandó szempontból tűnt), emberi anya által megfoganva, Jézus a Szellem és a test közötti, az Igazság és a hiba közötti, közvetítő volt. Az isteni Tudomány útját magyarázva és demonstrálva a megváltás útjává lett mindazok számára, akik elfogadták szavait. Tőle megtanulhatják a halandók, hogyan szabaduljanak meg a gonosztól. Minthogy a valóságos ember Alkotójával a Tudomány által összekötött, a halandóknak csak el kell fordulnia a vétektől, és szem elől kell veszíteniük a halandó ént, hogy rátaláljanak Krisztusra, a valódi emberre, és az ő Istenhez való kapcsolatára, hogy felismerjék az isteni gyermekiséget.

7. 491 : 7-16

Az anyagi ember önkéntelen és akaratlagos tévedésből, egy negatív jóból és egy pozitív rosszból tevődik össze, mely utóbbi helyesnek nevezi magát. Az ember lelki egyénisége sohasem rossz. Az az ember Alkotójának hasonlatossága. Az anyag nem tudja összekapcsolni a halandókat a lét valódi eredetével és tényeivel, amelyben mindennek végződnie kell. A halandók csak azáltal tudják levetni a halandóságot és megtalálni a felbonthatatlan lelki kapcsolatot, amely örökre megalapozza az embert az isteni hasonlatosságban, mely elválaszthatatlan teremtőjétől, hogy elismerik a Szellem legfelsőbbségét, amely érvényteleníti az anyag igényeit.

8. 25 : 13-16, 17-26

Jézus demonstrálás útján tanította az Élet útját, hogy megérthessük, hogyan gyógyítja ez az isteni Alapelv a beteget, űzi ki a tévedést, és diadalmaskodik a halál felett....Isten iránti engedelmessége következtében mindenki másnál spirituálisabban módon mutatta ki a lét Alapelvét. Innen ered intelmének ereje: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Bár a nagy Tanító demonstrálta a bűn és betegség feletti uralmát, semmiképpen nem mentett fel másokat az alól, hogy megadják saját tiszteletük megkövetelt bizonyítékát. Ő az irányításukon dolgozott, hogy demonstrálhassák ezt az erőt, ahogyan ő tette, és megérthessék annak isteni Alapelvét.

9. 99 : 5-11

„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket," mondja az apostol, és rögtön hozzáteszi: „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippiekhez írt levél 2:12-13) Az Igazság biztosította a kulcsot a királysághoz, és ezzel a kulccsal a Krisztusi Tudomány kinyitotta az emberi megértés ajtaját.

10. 21 : 1-5, 9-14

Ha az Igazság úrrá lesz a hibán a napi tevékenységedben és beszélgetéseidben, akkor végül elmondhatod „Ama nemes harczot megharczoltam ... a hitet megtartottam”, mert jobb ember lettél. Ezáltal vesszük ki a magunk részét az Igazsággal és Szeretettel való (ki)egyezésben.

Ha a tanítvány spirituálisan halad, akkor igyekszik bejutni. Folyamatosan elfordul az anyagi érzettől, és a Szellem romolhatatlan dolgai felé néz. Ha őszinte, az elejétől fogva lelkiismeretes lesz, és minden nap halad egy kicsit a helyes irányba, míg végül örömmel fejezi be menetét.

11. 285 : 32-11

A hit helyett elengedhetetlen, hogy megértsük, hogy mi kapcsolódik leginkább a lét boldogságához. Egy emberi doktrínában való hit által keresni az Igazságot azt jelenti, hogy nem értjük a végtelent. Nem szabad a változhatatlant és a halhatatlant a végesen, a változékonyon és halandón keresztül keresnünk, és ezáltal a demonstrálás helyett hiedelemre támaszkodni, mert ez végzetes a Tudomány ismeretére. Az Igazság megértése az Igazságban való teljes bizalmat nyújt, és a lelki megértés jobb, mint minden égő áldozat.

A Mester azt mondta, „senki sem mehet az Atyához [a létezés isteni Alapelvéhez], hanemha én általam”, a Krisztus, Élet, Igazság, Szeretet által; mert Krisztus azt mondja „Én vagyok az út.”

12. 596 : 3-6

A pogányság és az agnoszticizmus meghatározhatja az Istenséget, mint „a nagy megismerhetetlent”, de a Krisztusi Tudomány sokkal közelebb hozza Istent az emberhez, és jobban megismerteti Őt, mint a Minden-a-Mindenekben, aki örökké közel van.