1     Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.

2     Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

3     És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

3     Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, akik elvesznek:

4     Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe.

5     Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

6     Mert az Isten, aki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

1. I Mózes 1 : 1, 26-28, 31 (első .-ig)

1     Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27     Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

28     Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

31     És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.

2. I Mózes 2 : 1, 6, 7

1     Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

6     Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

7     Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

3. Máté 8 : 5-10, 13

5     Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén õt,

6     És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

7     És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

8     És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

9     Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

10     Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.

13     És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

4. János 9 : 1-7

1     Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.

2     Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?"

3     Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.

4     Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljõ az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.

5     Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.

6     Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,

7     majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.

5. János 17 : 1-3, 9, 22, 23

1     Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;

2     mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.

3     Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

9     Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid.

22     Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:

23     Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, amiként engem szerettél.

6. Rómaiakhoz 6 : 12, 14

12     Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.

14     Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

7. Rómaiakhoz 8 : 1, 2, 12-17 (;-ig)

1     Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

2     Mert a Krisztus Jézusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.

12     Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk.

13     Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.

14     Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

15     Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét, hogy félelemben legyetek, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

16     Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

17     Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak;

8. I Korintusiakhoz 15 : 22

22     Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

9. Rómaiakhoz 12 : 1, 2

1     Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;

2     és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

1. 63 : 5 (A Tudományban)-11

A Tudományban az ember a Szellem sarjadéka. Ősei a szép, a jó és a tiszta. Eredete, nem úgy mint a halandóké, nem az állati ösztönben van, és nem megy át anyagi állapotokon mielőtt értelmessé válnék. A Szellem az ő létezésének eredendő és végső forrása; Isten az ő Atyja, és az Élet a létének törvénye.

2. 492 : 3-11

A helyes érveléshez egyetlen tényt tartsunk észben, mégpedig a lelki létezést. Valójában nincs más létezés, mivel az Élet nem egyesíthető hasonlótlanságával, a halandósággal.

A létezés szentség, harmónia és halhatatlanság. Már bizonyításra került, hogy ennek az, akár kis mértékű, ismerete, emeli a halandók fizikai és morális színvonalát, növeli az élettartamot és tisztítja és felemeli a jellemet.

3. 516 : 24-29

Mózes első könyve 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

Ennek a nagy fontosságú gondolatnak hangsúlyozására megismétlik, hogy Isten az embert Saját képére teremtette, hogy visszatükrözze az isteni Szellemet.

4. 517 : 7-10, 25-4

Az Elme életadó minősége a Szellem, nem anyag. Az eszmei férfi megfelel a teremtésnek, az intelligenciának és az Igazságnak. Az eszmei nő megfelel az Életnek és Szeretetnek.

Mózes első könyve 1: 28. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

Az isteni Szeretet megáldja saját eszméit, és előidézi sokasodásukat, - hogy kinyilvánítsák az Ő hatalmát. Az ember nem arra lett teremtve, hogy a földet művelje. Veleszületett joga az uralkodás, nem az alávetettség. Ura a föld és ég hiedelmének - ő maga csakis Alkotójának van alárendelve. Ez a lét Tudománya.

5. 521 : 21-1 (oldal 523)

1. Mózes 2: 6. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a föld felszínét.

Az isteni teremtés Tudományát és igazságát a már taglalt versek bemutatták, és most az ellentétes hiba, a teremtés egy anyagi szemlélete, kerül előadásra. Mózes első könyvének második része tartalmaz egy megállapítást erről az Istenről és a világegyetemről alkotott anyagi szemléletről, megállapítást, amely az előbbi feljegyzett, tudományos igazság egyenes ellentéte. A tévedés vagy anyag története, ha igaz volna, érvénytelenítené a Szellem mindenhatóságát; ez azonban hamis történet, ellentétben az igazzal.

Az első feljegyzés Tudománya bizonyítja a második hamisságát. Ha az egyik igaz, akkor a másik hamis, mert ellentétesek. Az első feljegyzés minden hatalmat és kormányzatot Istennek tulajdonít, és az embert Isten tökéletességével és hatalmával ruházza fel. A második feljegyzés változékonynak és halandónak rögzíti az embert - olyannak mint aki elszakadt az Istenségtől, és önálló pályán kering. A Tudomány megmagyarázza, hogy az Istenségtől elválasztott létezés lehetetlen.

Ez a második feljegyzés félreérthetetlenül a külsőleg megnyilvánult tévedés történetét nyújtja, amelyet az anyagban lévő életnek és értelemnek neveznek. Ez a panteizmusról szól, amely ellenszegül az isteni Szellem legfelsőbbségének; de a dolgoknak ezt az állapotát ideiglenesnek nyilvánítják, ezt az embert pedig halandónak - pornak, mely visszatér a porba.

Ebben a téves elméletben az anyag veszi át a Szellem helyét. Az anyagot a föld éltető princípiumaként ábrázolják. A Szellemet úgy ábrázolják, mint amely belép az anyagba, hogy megteremtse az embert. Isten embert illető lángoló vádjai, amikor az nem Saját képében, a Szellem hasonlatosságában találtatik, meggyőzik az értelmet és egyeznek a kinyilatkoztatással abban a kijelentésben, hogy az anyagi teremtés hamis.

A Teremtés könyve második fejezetének ez az utolsó része, amely a Szellemet úgy ábrázolja, mint amely állítólag együttműködik az anyaggal a világegyetem felépítésében, a tévedés néhány hipotézisén alapul, mivel közvetlenül ezt megelőzően a Szentírás Isten munkáját befejezettnek nyilvánítja. Az Élet, Igazság és Szeretet létrehoznak-e halált, hibát és gyűlöletet? A teremtő kárhoztatja-e saját teremtését? A isteni törvény tévedhetetlen Alapelve változik-e vagy megbán-e bármit? Ez nem lehet így.

6. 470 : 18-20

A tökéletesség mértéke eredetileg Isten és az ember volt. Leszállította-e Isten a saját színvonalát, és elbukott-e az ember?

7. 338 : 27-32

Jehova kijelentette, hogy a föld átkozott; és ebből a földből, vagy anyagból, sarjadt Ádám, annak ellenére, hogy Isten megáldotta a földet „az ember kedvéért”. Ebből az következik, hogy Ádám nem az eszményi ember volt, akiért a földet Isten megáldotta. Az eszményi ember a megfelelő időben feltárásra került, és Krisztus Jézusként ismerték.

8. 171 : 4-11

Az anyagiság lelki ellentétének, mégpedig a Krisztus, az Igazság útjának észlelése által az isteni Tudomány kulcsával az ember újra megnyitja a Paradicsom kapuját, amelyet emberi hiedelmek zártak be, és meglátja, hogy nem bukott, hanem egyenes, tiszta és szabad, és nincs szüksége rá, hogy almanachokat kutasson sem az életének, sem az időjárásnak a valószínűségét illetően, vagy arra, hogy agytant tanuljon ahhoz, hogy megtudja, milyen ember is ő.

9. 476 : 21-22, 28-32

Tanuld ezt meg, Ó halandó, és kutasd őszintén az ember szellemi státuszát, amely minden anyagi egyéniségen kívül áll.

Amikor Jézus Isten gyermekeiről, nem az emberek gyermekeiről, beszélt, ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van” azaz az Igazság és a Szeretet uralkodnak a valóságos emberben, ami megmutatja, hogy az ember mint Isten képe nem bukott, hanem örök.

10. 557 : 24 (a kinyilatkoztatott)-27

... a kinyilatkoztatott vallás az Elme Tudományát és formációit az Ószövetség első fejezetével összhangban hirdeti, amikor Isten, az Elme szólt, és az megtörtént.