22.     Előállva pedig Pál az Areopágosznak közepére, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

23.     Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

24.     Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.

25.     Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;

26.     És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

27.     Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

28.     Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

1. Ézsaiás 43 : 1 (most), 10, 11, 21

1     ...most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

10     Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!

11     Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító!

21     A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

2. Máté 9 : 35-38

35     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

36     Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.

37     Akkor monda az õ tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

38     Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.

3. Máté 10 : 1, 5-8

1     Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.

5     Ezt a tizenkettõt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;

6     Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.

7     Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.

8     Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.

4. Máté 11 : 1-6

1     És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.

2     Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

3     "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"

4     Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

5     vakok látnak és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,

6     és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

5. János 5 : 1-9, 14-19, 30

1     Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

2     Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

3     A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.

4     Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).

5     Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

6     Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"

7     A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."

8     Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"

9     És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

14     Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!

15     Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki õt meggyógyította.

16     A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.

17     Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."

18     Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

19     Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

30     Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”

6. János 10 : 30-34 (,-ig), 37, 38

30     Én és az Atya egy vagyunk.

31     Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.

32     Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?

33     Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

34     Felele nékik Jézus:

37     Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

38     Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

7. Máté 15 : 32 (:-ig)

32     Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda:

8. János 15 : 1-5

1     Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.

2     Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.

3     Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.

4     Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.

5     Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.

1. 361 : 16-20

Ahogy egy vízcsepp egy az óceánnal, a napsugár egy a nappal, úgy Isten és ember, Atya és fiú egyek a létben. A Szentírásban azt olvassuk: „Mert õ benne élünk, mozgunk és létezünk.”

2. 475 : 5 csak, 13-22

Kérdés: — Mi az ember?

Az ember eszme, a Szeretet képe; nem fizikum. Ő Isten összetett ideája, aki minden helyes ideát magába foglal; mindannak generikus elnevezése, ami Isten képét és hasonlatosságát tükrözi vissza; a létezés tudatos azonossága, amint az a Tudományban megállapítható, ahol az ember Isten vagy Elme tükröződése, és így örök; az, amelynek nincs Istentől elkülönült elméje; az, amelynek nincsen egyetlen tulajdonsága sem, amely nem az Istenségtől származik; az, amely nem rendelkezik saját élettel, intelligenciával, sem saját teremtő erővel, hanem lelkileg tükrözi mindazt, ami Alkotójához tartozik.

3. 18 : 1-3

Az engesztelés szemlélteti az ember egységét Istennel, amely által az ember visszatükrözi az isteni Igazságot, Életet és Szeretetet.

4. 26 : 10-18

A Krisztus volt a Szellem, amelyre Jézus saját alábbi kijelentéseiben utalt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet.” „Én és az Atya egy vagyunk.” Ez a Krisztus vagy az ember Jézus ezen istensége, volt az ő isteni természete, az isteniség, amely éltette őt. Az isteni Igazság, Élet és Szeretet ruházta fel Jézust a bűn, betegség és halál feletti hatalommal. Az ő küldetése a mennyei lét Tudományának feltárása volt, hogy bizonyítsa azt, hogy mi az Isten, és mit tesz az emberért.

5. 27 : 1-9

Jézus üzenetet küldött Keresztelő Jánosnak, melynek az volt a célja, hogy kétségkívül bizonyítsa, hogy a Krisztus eljött: „Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok látnak, a bénák járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.” Más szóval: Mondjátok meg Jánosnak, hogy mi az isteni hatalom demonstrációja, és ő azonnal meg fogja érteni, hogy a messiási munkában Isten a hatalom.

6. 37 : 20-25

A mai keresztények magukra vehetnék ezen életpálya gyakorlatiasabb jeletőségét! Lehetséges - sőt, minden gyermek, férfi és nő kötelessége és privilégiuma - valamilyen mértékben követni az Igazság és Élet, az egészség és szentség Mester általi demonstrációját.

7. 38 : 10-20

Jézus azt mondta: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: ... betegekere vetik kezeiket és meggyógyulnak.” Ki hisz neki? Tanítványaihoz intézte mondandóját, mégsem azt mondta, hogy „titeket ilyen jelek követnek”, hanem „azokat” - „azokat, akik hisznek” bármely eljövendő időben. Itt a „kezek” szó metaforikusan használt, mint ebben a szövegben: „Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!”. Szellemi hatalmat fejez ki; másként a gyógyítás nem lehetett volna szellemileg végezve. Egy másik alkalommal Jézus imádkozott, de nem csak a tizenkettőért, hanem mindazokért, akik „az ő beszédükre” hisznek.

8. 91 : 5-8

Szabaduljunk meg a hiedelemtől, hogy az ember el van választva Istentől, és csak az isteni Alapelvnek, Életnek és Szeretetnek engedelmeskedjünk. Itt van a nagyszerű kiindulópont minden lelki fejlődés számára.

9. 90 : 24-32

Annak beismerése önmaga előtt, hogy az ember Isten saját hasonlatossága, az embert felszabadítja, hogy ura legyen a végtelen eszmének. Ez a meggyőződés rázárja az ajtót a halálra, és szélesre tárja azt a halhatatlanság felé. A Szellem megértésének és felismerésének végül is be kell következnie, és jól tesszük, ha időnket az isteni Alapelvről való elmélkedés útján a lét rejtélyeinek a megoldására fordítjuk. Jelenleg nem tudjuk, hogy mi az ember, de bizonyosan tudni fogjuk azt, amikor az ember Istent tükrözi.

10. 295 : 16-24

Isten halandókon keresztüli megnyilvánulása olyan, mint az ablaküvegen átszűrődő fény. A fény és az üveg soha nem vegyülnek, de anyagként az üveg kevésbé átlátszatlan, mint a falak. Azon a halandó elmén jelenik meg a legélénkebben az Igazság, amely sok anyagiságot veszített el - sok tévedést - annak érdekében, hogy az Igazság számára átláthatóbbá váljék. Akkor, mint a párává oszló felhő, nem fedi el többé a napot.

11. 302 : 3-24

Az anyagi test és elme időleges, de a valódi ember lelki és örök. Ezzel a magyarázattal nem veszik el a valódi ember azonossága, hanem megtaláltatik, mivel a létezés és minden azonosság tudatos végtelensége kerül felismerésre és az változatlan marad. Lehetetlen, hogy az ember bármi olyat elveszítsen, ami valódi, amikor Isten a minden és örökké az emberé. Az az elgondolás, hogy az elme az anyagban van, és hogy az anyag úgynevezett gyönyörei és fájdalmai, az anyag születése, vétke, betegsége és halála valóságosak, egy halandó hiedelem, és ez a hiedelem minden, ami valaha is elveszik majd.

Folytatva meghatározásunkat az ember-ről, emlékezzünk arra, hogy a harmonikus és halhatatlan ember mindig is létezett, és mindig az anyagban létező bármely élet, szubsztancia és intelligencia halandó illúzióján túl van és felette áll. Ez a megállapítás tényen alapszik és nem mesén. A létezés Tudománya feltárja, hogy az ember tökéletes, mint ahogy az Atya is tökéletes, mert a lelki ember Lelke vagy Elméje Istenben van, a minden lét isteni Alapelvében, és mivel ezt a valódi embert a Lélek kormányozza az érzék helyett, a Szellem törvénye, nem pedig az anyag úgynevezett törvényei.

12. 481 : 2-6

Az ember Istennek, a Szellemnek van alárendelve és semmi másnak. Isten lénye végtelenség, szabadság, harmónia és határtalan boldogság. „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Miként az egykori főpapoknak, úgy az embernek is szabad „a szentélybe - [Isten országába] való bemenetel.”

13. 14 : 6-11

„Jelen [otthon] lenni az Úrral” nem puszta érzelmi elragadtatást vagy hitet jelent, hanem az Élet tényleges demonstrálását és megértését, ahogyan az a Krisztusi Tudományban feltárul. Az „Úrral lenni” azt jelenti, hogy engedelmeskedünk Isten törvényének, hogy az isteni Szeretet - a Szellem, és nem az anyag - feltétlen kormányzása alatt állunk.

14. 496 : 9-19

Mindnyájunknak meg kell tanulnia, hogy az Élet Isten. Kérdezd meg magadat: Azt az életet élem-e, ami megközelíti a legfelsőbb jót? Demonstrálom-e az Igazság és Szeretet gyógyító erejét? Ha igen, akkor az út egyre világosabb lesz „a teljes délig”. Gyümölcseid fogják bizonyítani, hogy Isten megértése mit hoz az embernek. Állandóan tartsd ezt a gondolatot - hogy a szellemi eszme, a Szentlélek és Krisztus az, amely képessé tesz téged, hogy demonstráld tudományos bizonyossággal a gyógyítás szabályát, annak isteni Alapelve, a Szeretet alapján, amely minden igazi létezést megalapoz, betakar és körülölel.