21.     Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.

22.     Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!"

23.     Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."

24.     Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

25.     Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

26.     Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?

1. Zsoltárok 16 : 5-11

5     Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6     Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7     Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8     Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

9     Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

10     Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11     Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

2. 1 Mózes 32 : 3, 6-11, 13, 24-30

3     Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,

6     És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.

7     Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.

8     És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.

9     És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:

10     Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.

11     Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek õ tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.

13     És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az õ bátyjának:

24     Jákób pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

25     Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26     És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27     És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28     Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29     És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.

30     Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Penúelnek: Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem.

3. 1 Mózes 33 : 1 (első ;-ig), 3, 4

1     Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele;

3     Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

4     Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.

4. Jeremiás siralmai 3: 22-25

22     Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

23     Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

24     Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

25     Jó az Úr azoknak, akik várják õt; a léleknek, amely keresi õt.

5. Ézsaiás 55 : 1-3

1     Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!

2     Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyûjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.

3     Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.

6. Ézsaiás 58 : 6-8, 10, 11

6     Hát nem ez-é a bõjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7     Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?

8     Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.

10     Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11     És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.

7. 1 Tesszalonika 5 : 23 (És)

23     ...[és imádkozom], hogy a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

1. 335 : 16 (Isten)-20

Lélek és Szellem egy, Isten és Lélek egy, és ez az egy soha nincs egy határolt elmébe vagy egy korlátolt testbe foglalva. A Szellem örök, isteni. Semmi más, csakis a Szellem, Lélek tud Életet kialakítani, mivel a Szellem több minden másnál.

2. 307 : 25 (Az)-30

Az isteni Elme az ember lelke, és az Elme uralmat ad az embernek minden felett. Az ember nem anyagi alapon lett teremtve és arra sincs parancsa, hogy anyagi törvényeknek engedelmeskedjen, amelyeket a Szellem soha nem alkotott; az ő hatásköre a szellemi törvényekben, az Elme magasabb jogában van.

3. 482 : 3-12

Az emberi gondolkodás meghamisította a lélek szó jelentését azzal a feltevéssel, hogy a lélek egyszerre gonosz és jó intelligencia, amely az anyagban lakozik. A lélek szó megfelelő használata elérhető, ha az Isten szóval helyettesítjük minden alkalommal, amikor az isteni értelemre van szükség. Más esetekben, az érzék szót használd, és megkapod a tudományos jelentést. A Keresztény Tudomány használatában a Lélek ténylegesen a Szellem, Isten szinonímája; de a Tudományon kívül a lélek az érzékkel egyezik meg, az anyagi érzettel.

4. 280 : 25-5

Helyesen értve, ahelyett, hogy egy érzékekkel rendelkező anyagi formával bírna, az embernek érzéketlen teste van; és Isten, az ember és minden létezés Lelke, Saját individualitásában, harmóniájában és halhatatlanságában állandóként, ezen kvalitásokat osztja meg és állandósítja az emberben - Elme és nem anyag által. Az egyetlen mentség emberi vélemények táplálására és a létezés Tudományának elutasítására a halandó tudatlanságunk a Szellemről, mely tudatlanság csakis az isteni Tudomány megértésének enged, mely megértés által betérünk az Igazság országába a földön, és megtudjuk, hogy a Szellem végtelen és legfelsőbb. Szellem és anyag éppoly kevéssé vegyülnek, mint a világosság és a sötétség.

5. 308 : 14-16 következő oldal

A Lélek által inspirált patriarkák hallották az Igazság hangját, és ugyanolyan tudatosan beszéltek Istennel, mint ahogy ember beszél emberrel.

Jákób egyedül volt, a hibával birkózva - küzdve az élet, szubsztancia és intelligencia anyagban való létezésének halandó érzetével annak hamis örömeivel és fájdalmaival,- amikor egy angyal, egy üzenet az Igazságtól és Szeretettől, megjelent neki és lesújtott tévedésének ínjára - vagy erejére - amíg meg nem látta annak valótlanságát; és az Igazság, melyet így megértett, szellemi erőt adott neki isteni Tudományának Penúeljén. Aztán azt mondta a szellemi evangélium: „Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal.” azaz, az Igazság és Szeretet fénye virrad rád. De a patriárka, felismervén tévedését és, hogy segítségre szorul, nem lazította fogását ezen a ragyogó fényen, míg saját természete nem alakult át. Amikor Jákóbot megkérdezték: "Mi a neved?" azonnal válaszolt; majd a neve Izraelre változott, mert „fejedelemként” uralkodott, és „hatalma volt Istennél és az embereknél”. Ekkor Jákób megkérdezte szabadítóját: "Kérlek, mondd meg a te nevedet!" de ezt az elnevezést visszatartották, mert a hírnök nem testi lény volt, hanem az isteni Szeretet névtelen, testetlen közlése az embernek, amely a zsoltáríró szavával élve helyreállította a Lelkét, - megadta neki a létezés lelki érzetét, és megfeddte anyagi érzékét.

Jákób küzdelmének eredménye ezáltal jelent meg. Legyőzte az anyagi hibát a Szellem és a szellemi erő megértésével. Ez megváltoztatta az embert. Többé nem Jákóbnak hívták, hanem Izraelnek - Isten hercegének vagy Isten katonájának, aki a nemes harcot megharcolta. Azok atyjává kellett válnia, akik komoly erőfeszítés árán követték demonstrációját a Szellem anyagi érzékszervek feletti erejéről; és a föld fiai, akik követték példáját, Izrael fiainak neveztettek, mindaddig, amíg majd a Messiás át nem nevezte őket.

6. 216 : 11-21

Annak megértése, hogy az Ego az Elme, és hogy csak egyetlen Elme vagy intelligencia van, rögtön elkezdi megsemmisíteni a halandó érzet tévedéseit, és ellátni a halhatatlan érzet igazságával. Ez a megértés harmonikussá teszi a testet, szolgává és nem úrrá teszi az idegeket, a csontokat, az agyat stb. Ha az embert az isteni Elme törvénye kormányozza, akkor teste behódol az örökkévaló Életnek, Igazságnak és Szeretetnek. A halandók nagy tévedése az, hogy az emberről, Isten képéről és hasonlatosságáról azt tételezik fel, hogy anyag is és Szellem is, hogy jó is és gonosz is.

7. 60 : 29-6

A Léleknek végtelen forrásai vannak, amelyekkel megáldja az emberiséget, és a boldogságot hamarabb nyernénk el, és biztosabban a miénk maradna, ha a Lélekben keresnénk. Egyedül a magasztosabb örömök elégíthetik ki a halhatatlan ember vágyódásait. Nem korlátozhatjuk a boldogságot a személyes érzet határain belülre. Az érzékek nem nyújtanak valódi örömet.

Az emberi érzelmekben a jónak túlsúlyban kell lennie a gonosz felett, és a lelkinek az állati felett, különben a boldogságot soha nem éri el.

8. 62 : 27-1

Az ember magasabb természetét nem az alacsonyabb irányítja; ha így lenne, a bölcsesség rendje megfordulna. A hamis nézeteink az életről elrejtik az örök harmóniát, és okozzák azokat a bajokat, amelyekről panaszkodunk. Azért, mert a halandók hisznek az anyagi törvényekben, és elutasítják az Elme Tudományát, még nem teszi az anyagiságot elsővé, és a Lélek felsőbbrendű törvényét az utolsóvá.

9. 119 : 25-6

A napkeltét figyelve, azt találjuk, hogy azt hinni, hogy a föld mozog és a nap nyugvó állapotban van, ellentmond az érzékek bizonyítékának. Ahogy a csillagászat az ellenkezőjére fordítja az ember naprendszer mozgásáról való észlelését, úgy a Keresztény Tudomány megfordítja a Lélek és test látszólagos relációját, és a testet aláveti az Elmének. Így van ez az emberrel, aki csupán a nyugalomteljes Elme alázatos szolgálója, bár a véges értelem számára másképp tűnik. Ezt azonban addig sosem értjük meg, amíg elfogadjuk, hogy a lélek a testben van, vagy az elme az anyagban, és hogy az ember az értelem nélkülibe foglaltatik. A Lélek vagy Szellem az Isten, változtathatatlan és örök; és az ember együttlétezik a Lélekkel, Istennel és tükrözi azt, mert az ember Isten képmása.

10. 125 : 12-16

Ahogy az emberi gondolat áttér a tudatos fájdalom és fájdalommentesség, bánat és öröm egyes fokozataiból másokba - a félelemből a reménybe és a hitből a megértésbe - a látható megnyilvánulás végül a Lélek és nem az anyagi érzék által kormányzott ember lesz.