1.     Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.

2.     Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,

14.     hogy többé ne legyünk gyerekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;

15.     hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.

22.     Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;

23.     Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

24.     És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

1. I Mózes 1 : 1, 26 (;-ig), 27, 28 (első ,-ig), 31 (első .-ig)

1     Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;

27     Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

28     És megáldá Isten őket,

31     És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.

2. I Mózes 2 : 1, 6, 7

1     Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

6     Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

7     Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

3. Ézsaiás 25 : 1, 6, 7

1     Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.

6     Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból.

7     Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

4. János 1 : 6-13

6     Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János.

7     Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.

8     Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.

9     Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.

10     A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:

11     Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.

12     Akik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az õ nevében hisznek;

13     Akik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.

5. János 3 : 14-17

14     És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,

15     hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.

16     Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17     Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

6. II Korinthusiakhoz 3 : 12-18

12     Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

13     És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

14     De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;

15     Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.

16     Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

17     Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

18     Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.

7. Rómaiakhoz 5 : 1, 2, 14, 17-21

1     Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

2     A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsõségének reménységében.

14     Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendõnek kiábrázolása vala.

17     Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővelkedésében részesültek.

18     Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása.

19     Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

20     A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővelkedik:

21     Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

8. I Korintusiakhoz 15 : 22

22     Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

9. II Korinthusiakhoz 4 : 1, 3, 4, 6

1     Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

3     Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, akik elvesznek:

4     Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe.

6     Mert az Isten, aki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

1. 275 : 10-15

Hogy felfogd a létezés valóságát és rendjét annak Tudományában, abból kell kiindulnod, hogy Istent minden valósan létező isteni Alapelvének tekinted. Szellem, Élet, Igazság, Szeretet egyként léteznek - és Isten Szentírásbeli nevei. Minden szubsztancia, intelligencia, bölcsesség, létezés, halhatatlanság, ok és okozat Istenhez tartozik.

2. 63 : 5 (A Tudományban)-11

A Tudományban az ember a Szellem sarjadéka. Ősei a szép, a jó és a tiszta. Eredete, nem úgy mint a halandóké, nem az állati ösztönben van, és nem megy át anyagi állapotokon mielőtt értelmessé válnék. A Szellem az ő létezésének eredendő és végső forrása; Isten az ő Atyja, és az Élet a létének törvénye.

3. 295 : 8-15

A halandó elme a lelkit anyagira változtatná és azután helyreállítaná az ember eredeti énjét, hogy megmeneküljön ennek a tévedésnek a halandóságától. A halandók nem olyanok, mint a halhatatlanok, akiket Isten saját képére teremtett; minthogy azonban a végtelen Szellem minden, a halandó tudat végül is engedni fog a tudományos ténynek és eltűnik, és a lét valódi érzete, tökéletesként és örökké érintetlenként, jelenik meg.

4. 288 : 27-28, 31-6

A Tudomány feltárja a halhatatlan ember dicsőséges lehetőségeit, akit a halandó érzékek sohasem korlátozhatnak.

Az örök Igazság megsemmisíti, amit a halandók látszólag a tévedéstől tanultak, és az ember valós létezése mint Isten gyermeke napfényre kerül. A demonstrált Igazság örök élet. A halandó ember soha nem tud a tévedés ideiglenes törmelékéből, a vétek, betegség és halál hiedelméből, felemelkedni, amíg meg nem tanulja, hogy Isten az egyetlen Élet. A hiedelmet, hogy élet és érzékelés a testben van, annak megértésével kellene legyőzni, hogy mi képezi az embert mint Isten képmását.

5. 580 : 21-27

Az Ádám név a hamis feltevést képviseli, hogy az Élet nem örök, hanem kezdete és vége van; hogy a végtelen betér a végesbe, az értelem átmegy értelmetlenségbe, és hogy a Lélek az anyagi érzetben tartózkodik; hogy a halhatatlan Elme anyagot eredményez, az anyag pedig halandó elmét; hogy az egyetlen Isten és teremtő betért abba, amit teremtett, és azután eltűnt az anyag ateizmusában.

6. 214 : 9-14

Ádám, akit a Szentírás a porból formáltként mutat be, egy szemléltető lecke az emberi elme számára. Az anyagi érzékek, mint Ádám, az anyagban erednek és a porba térnek vissza - értelem nélkülinek bizonyulnak. Úgy tűnnek el, ahogyan megjelentek, mivel ezek még mindig a lét tévedése és nem a lét igazsága.

7. 521 : 21-29

1. Mózes 2: 6. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a föld felszínét.

Az isteni teremtés Tudományát és igazságát a már taglalt versek bemutatták, és most az ellentétes hiba, a teremtés egy anyagi szemlélete, kerül előadásra. Mózes első könyvének második része tartalmaz egy megállapítást erről az Istenről és a világegyetemről alkotott anyagi szemléletről, megállapítást, amely az előbbi feljegyzett, tudományos igazság egyenes ellentéte.

8. 522 : 5-11

Az első feljegyzés minden hatalmat és kormányzatot Istennek tulajdonít, és az embert Isten tökéletességével és hatalmával ruházza fel. A második feljegyzés változékonynak és halandónak rögzíti az embert - olyannak mint aki elszakadt az Istenségtől, és önálló pályán kering. A Tudomány megmagyarázza, hogy az Istenségtől elválasztott létezés lehetetlen.

9. 523 : 7-13

Az anyag teremtményei a párából vagyis hamis igényből vagy megtévesztésből jelennek meg, és nem a mennyezetből, vagyis a megértésből, amelyet Isten az igaz és hamis között épít. A tévedésben minden alulról, nem felülről jön. Minden anyagi mítosz, a Szellem tükröződése helyett.

10. 557 : 22-27

Az általános teológia úgy állítja be az ember történetét, mintha az ember anyagilag helyesen kezdődött volna, de azonnal lelki bűnbe esett; míg a kinyilatkoztatott vallás az Elme Tudományát és formációit az Ószövetség első fejezetével összhangban hirdeti, amikor Isten, az Elme szólt, és az megtörtént.

11. 282 : 28-31

Mindaz, ami az ember bukására, Isten ellentétére vagy Isten hiányára mutat, az Ádám-álom, amely sem nem Elme, sem nem ember, mert nem az Atyától született.

12. 338 : 30 (Ádám)-32

Ádám nem az eszményi ember volt, akiért a földet Isten megáldotta. Az eszményi ember a megfelelő időben feltárásra került, és Krisztus Jézusként ismerték.

13. 30 : 19-25

Mint az Igazság egyéni eszménye, Krisztus Jézus eljött, hogy megdorgálja a rabbinusi tévedést és minden vétket, betegséget és halált -, hogy kijelölje az Igazság és az Élet útját. Ez az eszmény Jézus egész földi pályafutásában ki lett mutatva, ami a különbségre mutat a Lélek és az anyagi érzet, az Igazság és a tévedés sarjadékai között.

14. 476 : 28-5

Amikor Jézus Isten gyermekeiről, nem az emberek gyermekeiről, beszélt, ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van” azaz az Igazság és a Szeretet uralkodnak a valóságos emberben, ami megmutatja, hogy az ember mint Isten képe nem bukott, hanem örök. Jézus a Tudományban a tökéletes embert látta, aki megjelent neki ott, ahol a halandóknak bűnös, halandó ember jelenik meg. Ebben a tökéletes emberben a Megváltó Isten saját hasonlatosságát látta, és az ember ezen helyes nézete meggyógyította a beteget. Tehát Jézus azt tanította, hogy Isten országa érintetlen, univerzális, és hogy az ember tiszta és szent.

15. 276 : 19-24

Amikor megtanuljuk a Tudományban, hogyan legyünk tökéletesek amint a mi mennyei Atyánk tökéletes, a gondolat új, egészséges csatornákba terelődik - a halhatatlan dolgokról való elmélkedés felé és az anyagiságtól elfelé, az univerzum, beleértve a harmonikus ember, Alapelvéhez.

16. 171 : 4-11

Az anyagiság lelki ellentétének, mégpedig a Krisztus, az Igazság útjának észlelése által az isteni Tudomány kulcsával az ember újra megnyitja a Paradicsom kapuját, amelyet emberi hiedelmek zártak be, és meglátja, hogy nem bukott, hanem egyenes, tiszta és szabad, és nincs szüksége rá, hogy almanachokat kutasson sem az életének, sem az időjárásnak a valószínűségét illetően, vagy arra, hogy agytant tanuljon ahhoz, hogy megtudja, milyen ember is ő.