10.     atyámfiai, legyetek erõsek az Úrban, és az õ hatalmas erejében.

11.     Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.

12.     Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

13.     Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

14.     Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját,

15.     felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.

16.     Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.

1. Jób 33 : 4

4     Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

2. Zsoltárok 16 : 5-11

5     Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6     Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7     Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8     Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

9     Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

10     Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11     Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

3. Zsoltárok 23 : 6

6     Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

4. I Királyok 17 : 1, 2, 9-15, 17-20 (első ,-ig), 21 (Én uram), 22

1     És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

2     És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

9     Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

10     És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

11     De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

12     Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi [sült] kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.

13     Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;

14     Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esõt ád a földnek színére.

15     És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.

17     És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.

18     Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

19     És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.

20     Akkor kiálta az Úrhoz,

21     Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!

22     És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.

5. Jób 11 : 14-19 (második ,-ig)

14     Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15     Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;

16     Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.

17     Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.

18     Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19     Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene,

6. Ézsaiás 38 : 1-5, 9, 12 (!-ig), 16, 18 (második ,-ig), 19 (első .-ig)

1     Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, És eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!

2     És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,

3     És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.

4     És lõn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:

5     Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendõt adok.

9     Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

12     Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka!

16     Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy megerősítesz és meggyógyítasz.

18     Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek,

19     Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most.

7. Máté 4 : 23

23     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

8. Máté 5 : 1, 2

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

9. János 8 : 12 (Én)

12     Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

10. I Tesszalonika 3 : 8

8     Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.

1. 394 : 28-29

Észben kellene tartanunk, hogy az Élet Isten, és hogy Isten mindenható.

2. 289 : 2-6

A halandó ember soha nem tud a tévedés ideiglenes törmelékéből, a vétek, betegség és halál hiedelméből, felemelkedni, amíg meg nem tanulja, hogy Isten az egyetlen Élet. A hiedelmet, hogy élet és érzékelés a testben van, annak megértésével kellene legyőzni, hogy mi képezi az embert mint Isten képmását.

3. 492 : 7-11

A létezés szentség, harmónia és halhatatlanság. Már bizonyításra került, hogy ennek az, akár kis mértékű, ismerete, emeli a halandók fizikai és morális színvonalát, növeli az élettartamot és tisztítja és felemeli a jellemet.

4. 245 : 32 (A végtelen)-6

A végtelen sohasem kezdődött, és soha nem lesz vége. Az Elmét és képződményeit sohasem lehet megsemmisíteni. Az ember nem inga, amely a gonosz és a jó, az öröm és bánat, a betegség és az egészség, az élet és a halál között leng. Az Élet és képességei nem naptárak által mértek. A tökéletesek és halhatatlanok az örök hasonlósága Teremtőjüknek.

5. 246 : 10-31

Az élet napévekkel való mérése megrabolja a fiatalságot és elcsúfítja az öregkort. Az erény és igazság ragyogó napja együtt létezik a léttel. Ennek az emberi mivolt az örök dele, amelyet nem homályosít el a lenyugvó nap. Míg a fizikai és anyagi, a szépség múló érzete elhalványul, a Szellem ragyogása kellene virradjon az elragadtatott érzékre tündöklő és nem múló dicsőséggel.

Sohase jegyezd az életkorokat. A kronológiai adatok nem részei a mérhetetlen örökkévalóságnak. A születés és halál időtáblázatai megannyi összeesküvések a férfiúi és női mivolt ellen. Ha nem esnénk abba a hibába, hogy mindent, ami jó és szép mérünk és korlátozunk, az ember többet élvezne hetven évnél, és mégis megtartaná fürgeségét, üdeségét és kilátásait. Az ember, amelyet a halhatatlan Elme irányít, mindig szép és nagyszerű. Minden következő esztendő bölcsességet, szépséget és szentséget tár fel.

Az Élet örök. Ezt fel kell ismernünk, és ennek demonstrációját el kell kezdenünk. Az Élet és a jóság halhatatlanok. Alakítsuk tehát nézeteinket a létezésről inkább szépséggé, üdeséggé és folyamatossággá, mint öregséggé és hervadássá.

6. 247 : 10-11 következő oldal

A szépség, csakúgy mint az igazság, örök; de az anyagi dolgok szépsége elmúlik, megfakulva és elröppenve mint halandó hiedelem. A szokás, nevelés és divat formálják a halandók múló mértékeit. A halhatatlanságnak, a kortól és hanyatlástól mentesen, saját dicsősége van - a Lélek ragyogása. A halhatatlan férfiak és nők a lelki érzék modelljei, melyet a tökéletes Elme vázol fel, és a szeretetreméltóság azon magasabbrendű fogalmait tükrözik, melyek minden anyagi érzéket felülmúlnak.

A báj és kecsesség függetlenek az anyagtól. A létezés már azelőtt bír tulajdonságaival, mielőtt azt emberileg felismernék. A szépség az élet dolga, mely örökké az örök Elmében lakozik, és tükrözi az Ő jóságának kellemét kifejezésben, formában, körvonalban és színben. A Szeretet az, mely számtalan árnyalatra festi a szirmot, mely meleg napsugárként pillant, megkoronázza a felhőt szépséges szivárvánnyal, az éjszakát csillagos ékkövekkel díszíti, és betölti a földet kedvességgel.

Az ember felékesítései gyenge helyettesítői a létezés kellemének, mely ragyogóan és örökké fénylik a kor és hanyatlás felett.

A szépség receptje, hogy kevesebb illúziót és több Lelket birtokoljunk, hogy a testi fájdalom és öröm hiedelmétől visszavonuljunk a lelki harmónia változatlan nyugalmába és dicsőséges szabadságába.

A Szeretet sosem veszíti szem elől a szeretetreméltóságot. Glóriája annak tárgyán nyugszik. Az ember csodálkozik, hogy egy barát bármikor is tűnhet kevésbé szépnek. Az érettebb korú és nagyobb tanulságokkal rendelkező férfiaknak és nőknek egészségre és halhatatlanságra kell érniük, ahelyett, hogy sötétségbe vagy homályba merülnének. A halhatatlan elme fenséges frissességgel és tisztességességgel táplálja a testet, ellátja a gondolatok gyönyörű képeivel, és elpusztítja az érzék bajait, melyek minden nappal közelebb kerülnek a sírhoz.

7. 249 : 18-20 (az első .-ig)

Az Élet, mint a Krisztus, „tegnap és ma és örökké ugyanaz”. A szervezetnek és az időnek semmi köze nincs az Élethez.

8. 407 : 21-24

Ha az illúzió azt mondja „Elvesztettem az emlékezetemet”, mondj neki ellent. Az Elme egyetlen adottsága sem veszik el. A Tudományban, minden létezés örök, szellemi, tökéletes, harmonikus minden tevékenységben, működésben.

9. 486 : 23-26

A látás, a hallás, az ember valamennyi lelki érzéke, örök. Nem veszhetnek el. Valóságuk és halhatatlanságuk a Szellemben és a megértésben van, nem az anyagban - innen a maradandóságuk.

10. 487 : 3 (Az Élet halhatatlan)-12

Az Élet halhatatlan. Az élet az ember eredete és végső célja, mely soha nem érhető el a halál által, hanem mind azelőtt és mind azután, amit halálnak neveznek azáltal nyerhető el, hogy Igazság ösvényén járunk. Több Kereszténység van a lelki látásban és hallásban, mint az anyagiban. Több Tudomány van az Elme-képességek állandó gyakorlásában, mint azok elvesztésében. Elveszni nem tudnak, amíg az Elme megmarad. Ennek a ténynek a megértése adott látást a vakoknak és hallást a süketeknek századokkal korábban, és ez fogja megismételni a csodát.

11. 283 : 1-6

Ahogy a halandók kezdik megérteni a Szellemet, feladják azt a hiedelmet, hogy létezik bármiféle igaz létezés Istenen kívül.

Az Elme minden mozgás forrása, és nincs inercia, amely korlátozhatná vagy megállíthatná örökös és harmonikus működését.

12. 218 : 27-2

A Szentírás azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, ... futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”. Ennek a versnek a jelentését nem ferdíti el a fáradtság pillanataira való szó szerinti értelmezése, mivel morális és fizikai eredményeikben egyek. Amikor ráébredünk a lét igazságára, minden betegség, fájdalom, gyengeség, fáradtság, bánat, bűn, halál ismeretlen lesz, és a halandó álom örökre megszűnik.

13. 249 : 6-8

Érezzük a Szellem isteni energiáját, amely új élethez vezet bennünket, és nem ismer el semmilyen halandó vagy anyagi hatalmat, amely képes volna pusztítani.

14. 200 : 9-15 (a második .-ig)

Az Élet most független az anyagtól, mindig is az volt, és mindig is az lesz; mivel az Élet Isten, és az ember Isten gondolata, mely nem anyagilag, hanem lelkileg formáltatott, és nincs hanyatlásnak és pornak alávetve. A Zsoltáríró azt mondta: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.”