1     Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

2     Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

3     Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

5     Útálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

6     Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

17     Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, aki megőrzi az ő útát.

1. II Krónikák 7 : 14

14     És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

2. II Krónikák 34 : 1 (második ,-ig), 2 (harmadik ,-ig), 8 (elküldött-ig), 8 (hogy javítsák), 14 (megtalálta)-16 (első ,-ig), 19, 22 (második ,-ig), 23 (:-ig), 26, 27, 29, 30 (első ,-ig), 30 (és felolvasta)-32, 33 (Nem is)

1     Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett,

2     Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt,

8     Uralkodásának a tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldött..., hogy javítsák ki Istenének, az Úrnak a házát.

14     megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az Úr adott Mózes által.

15     Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.

16     Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz,

19     Amikor meghallotta a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját.

22     Ekkor elment Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz,

23     Hulda így szólt hozzájuk:

26     De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Urat: Ezt mondja Izráel Istene, az Úr, azokról az igékről, amelyeket hallottál:

27     „Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.”

29     A király összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.

30     Azután fölment az Úr házába a király, ... És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak.

31     Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak írva abban a könyvben.

32     Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el.

33     Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, az Úrtól.

3. I Timóteus 2 : 1-5

1     Intelek azért mindenek elõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,

2     Királyokért és minden méltóságban levõkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.

3     Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk elõtt,

4     Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.

5     Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.

4. Máté 4 : 17

17     Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.

5. Máté 6 : 5-8

5     És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6     Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7     És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

8     Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

6. I Péter 2 : 1-5, 11, 12, 15, 16, 25

1     Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.

2     Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;

3     Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

4     Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott becses kőhöz,

5     Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

11     Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek;

12     Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből, ha látják [azokat,] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

15     Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;

16     Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.

25     Mert olyanok valátok, mint tévelygõ juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

7. Jakab 4 : 10

10     Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.

1. 481 : 2-3

Az ember Istennek, a Szellemnek van alárendelve és semmi másnak.

2. 258 : 11-15

Az ember végtelenséget tükröz, és ez a visszatükrözés Isten igaz eszméje.

Isten az emberben a végtelen eszmét fejezi ki, amely örökké fejleszti önmagát terjeszkedve és egyre magasabbra emelkedve egy határtalan alapról.

3. viii : 3 (a Krisztusi)-8

... a Krisztusi Tudomány magasságainak eléréséhez az kell, hogy az ember isteni Alapelvének engedelmességben éljen. E Tudomány teljes erejének kibontakozásához a testi érzékek diszharmóniáinak engedniük kell a szellemi érzék harmóniájának, éppúgy, ahogy a zene tudománya korrigálja a hamis hangokat és édes összhangot ad a hangnak.

4. 3 : 32-16

Amíg a szív messze van az isteni Igazságtól és Szeretettől, addig nem tudjuk titokban tartani a terméketlen életek hálátlanságát.

Amire legnagyobb szükségünk van, az a buzgó óhaj imádsága a kegyelemben való növekedésért, amely türelemben, alázatban, szeretetben és jócselekedetekben fejeződik ki. Mesterünk parancsolatait megtartani és példáját követni saját adósságunk felé, és az egyetlen értékelhető bizonyítéka hálánknak mindazért, amit tett. A formális imádat önmagában nem elegendő arra, hogy kifejezze a lojális és szívből jövő hálát, mivel ő azt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”

A szokássá vált küzdelem, hogy mindig jók legyünk, szűntelen ima. Indítóokai azokban az áldásokban nyilvánulnak meg, amelyekben részesítenek bennünket - áldásokban, amelyek, (ha nem is elismertek hallható szavakban) bizonyítják, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy a Szeretetben részesüljünk.

5. 7 : 32-6

A képmutatás végzetes a vallásra.

Egy bőbeszédű imádság az önigazolás csendes érzetét nyújthatja, de a vétkesből képmutatót csinál. Soha nem kell reményvesztetten feladni egy őszinte szívet; de azok számára csak kevés remény van, akik csak lökésszerűen kerülnek szembe saját gonoszságukkal és aztán igyekeznek elrejteni azt.

6. 8 : 10-18, 28-30

Ha egy ember, bár látszólag buzgó és imádsággal teli, tisztátalan és emiatt nem őszinte, mivel kellene jellemeznünk? Ha elérné imádságának emelkedettségét, nem lenne lehetőség kommentálására. Ha érezzük azt a törekvést, alázatot, hálát és szeretetet, amelyet szavaink kifejeznek, akkor ezt Isten elfogadja; és bölcs dolog, ha nem próbáljuk meg sem magunkat sem másokat megtéveszteni, mivel „semmi sincs rejtve, ami napvilágra ne kerülne.”

Vizsgáljuk meg magunkat, és ismerjük fel, mi szívünk vonzalma és célja, mivel csak így érthetjük meg, hogy valójában milyenek vagyunk.

7. 568 : 30-32

Az ön-megtagadás, amellyel a tévedés elleni hadakozásunk során mindent feláldozunk az Igazságért vagy Krisztusért, szabály a Keresztény Tudományban.

8. 14 : 31-20

„Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

Így szólt Jézus. A belső szoba a Szellem szentélyét jelképezi, melynek ajtaja kizárja a vétkes érzetet, de beengedi az Igazságot, Életet és Szeretetet. Zárva a tévedés előtt, nyitva áll az Igazságra, és fordítva. Az Atya, aki titokban van, láthatatlan a fizikai érzékek számára, de Ő mindent ismer, és az indítéknak, nem pedig a beszédnek megfelelően jutalmaz. Ahhoz, hogy az imádság szívébe jussunk, a tévedő érzékek ajtajának zárva kell lenniük. Az ajkaknak el kell némulniuk, és a materializmusnak hallgatnia kell, hogy az ember meghallgatást találjon a Szellemnél, az isteni Alapelvnél, Szeretetnél, amely elpusztít minden hibát.

Annak érdekében, hogy helyesen imádkozzunk, be kell térnünk a belső szobánkba és magunkra zárni az ajtót. Csöndben kell maradnunk és elhallgattatni az anyagi érzékeket. Az őszinte vágyakozások csendes szentélyében tagadnunk kell a bűnt és Isten mindenségét állítanunk. El kell határoznunk, hogy felvesszük a keresztet, és őszinte szívvel kell a bölcsességért, Igazságért és Szeretetért dolgoznunk és őrködnünk.

9. 459 : 3-11

Pál és János világosan értették, hogy miként a halandó ember világi tisztességhez csak áldozat útján jut, úgy a mennyei gazdagságot minden világiasság feladásával kell elnyernie. Így semmi közössége nem lesz a világi ember vonzalmaival, indítékaival és céljaival. A Krisztusi Tudomány bekövetkezendő haladását ne a már megtett lépésekből ítéld meg, nehogy te magad is elítéltessél, amiért nem tetted meg az első lépést.

10. 241 : 19-22

Minden áhítat szubsztanciája az isteni Szeretet visszatükrözése és demonstrálása, mely gyógyítja a betegséget és elpusztítja a bűnt. Mesterünk azt mondta, "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”

11. 326 : 3-22

Ha Krisztust, az Igazságot szeretnénk követni, annak az Isten által kijelölt úton kell történnie. Jézus azt mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem.” Annak, aki el szeretné érni a forrást és megtalálni az isteni gyógyírt minden betegségre, nem szabad a Tudomány hegyét más úton megmásznia. Az egész természet Isten ember iránti szeretetét tanítja, de az ember nem szeretheti Istent mindenekfelett és nem fordíthatja minden vonzalmát a lelki dolgokra, amíg az anyagit szereti vagy amíg jobban bízik abban, mint a lelkiben.

El kell hagynunk az anyagi rendszerek alapját, bármennyire is hagyomány által szentesített, ha el akarjuk nyerni a Krisztust, mint egyedüli Üdvözítőnket. A halandó elme nagy gyógyítója nem részben, hanem teljesen gyógyítja meg a testet.

A cél és az indíték, hogy helyesen éljünk, most megszerezhető. Ezt a pontot teljesítve, úgy indultál, ahogyan kellett. A Keresztény Tudomány számtáblájával kezdted, és semmi más nem hátráltathatja előrehaladásodat, mint a helytelen szándék. Igaz indítékkal dolgozva és imádkozva, az Atyád megnyitja majd az utat. „Kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”

12. 367 : 17-23

A Krisztusi Tudós ebben az időszakban azt a helyet foglalja el, amelyről Jézus a tanítványainak beszélt, amikor azt mondta: „Ti vagytok a föld sója.” „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” Vigyázzunk, munkálkodjunk és imádkozzunk, hogy ez a só ne veszítse el a sósságát, és hogy ez a világosság el ne legyen rejtve, hanem sugározzon és ragyogjon a délidő dicsőségévé.