2.     Szeretlek Uram, én erõsségem!

3.     Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

7.     Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.

18.     Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.

21.     Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

22.     Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.

30.     Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom

33.     Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.

15.     Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!

1. Zsoltárok 27 : 1, 3-5, 14

1     Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

3     Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.

4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

5     Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

14     Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

2. 4 Mózes 13 : 2, 3 (;-ig), 18, 19, 26, 27 (Mózeshez-ig), 28, 29, 33, 34

2     És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

3     Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak;

18     És mikor elküldé õket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felõl, és hágjatok fel a hegyre.

19     És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erõs-é az vagy erõtlen, kevés-é az vagy sok?

26     És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.

27     És menének, és jutának Mózeshez

28     Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!

29     Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erõsítve vannak, és felette nagyok; sõt még Anák fiait is láttuk ott.

33     És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az õ lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberek[bõl áll].

34     És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az õ szemeikben is olyanok valánk.

3. 4 Mózes 14 : 6-9, 26, 27, 30

6     Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

7     És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

9     Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

26     Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

27     Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

30     És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

4. 5 Mózes 31 : 1-3 (második ,-ig), 3 (Józsué), 6-8

1     S méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;

2     Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.

3     Az Úr, a te Istened maga megy át elõtted, ... Józsué az, a ki átmegy elõtted, a mint megmondotta az Úr.

6     Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.

7     Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.

8     Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz teveled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!

5. Józsué 3 : 7

7     Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei elõtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.

6. Ézsaiás 40 : 28-31

28     Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!

29     Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

30     Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

31     De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

7. I Péter 5 : 6-9 (első ,-ig), 10

6     Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

7     Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok

8     Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:

9     álljatok ellene a hitben szilárdan,

10     A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.

8. Ézsaiás 30 : 15 (második ;-ig)

15     Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erõsségtek lett volna;

1. 203 : 32 (Egyedül)

Egyedül Isten az ember élete.

2. 228 : 25

Istenen kívül nincs semmilyen erő.

3. 183 : 16-25

Azok az állítólagos törvények, melyek fáradtságot és betegséget eredményeznek, nem az Ő törvényei, mivel az Igazság törvényszerű és egyetlen lehetséges működése a harmónia létrehozása. A természet törvényei a Szellem törvényei; de a halandók általában azt ismerik el törvényként, ami elfedi a Szellem törvényét. Az Isteni Elme jogosan követeli az ember teljes engedelmességét, szeretetét és erejét. Kevesebb hűségre nincs rendelés. Az Igazságnak való engedelmesség hatalmat és erőt ad az embernek. A hibának való behódolás a hatalom elvesztését hozza magával.

4. 262 : 9-16

Isten teremtésének természetének és minőségének nem hatolhatunk a mélyére azáltal, hogy a halandó hiedelem sekélyébe merülünk. Fordítanunk kell gyenge szárnycsapásainkon - erőfeszítésünkön, hogy életet és igazságot találjunk az anyagban - és az anyagi érzékek fölé kell emelkednünk, a halandó fölé, Isten halhatatlan eszméjéhez. Ezek a tisztább, magasabb kilátások az Istenhez hasonlatos embert arra inspirálják, hogy elérje lényének abszolút középpontját és kerületét.

5. 192 : 17-31

Az erkölcsi és lelki hatalom a Szellemé, aki a „szelet az ő markában” tartja; és ez a tanítás megegyezik a Tudománnyal és harmóniával. A Tudományban nem lehet Istennel ellentétes hatalmad, és a fizikai érzékeknek fel kell adniuk hamis bizonyságtételüket. Befolyásod a jóra attól a súlytól függ, amelyet a mérleg helyes oldalára teszel. A jó, amit teszel és megtestesítesz, adja neked az egyetlen megszerezhető hatalmat. A gonosz nem hatalom. Az az erő kigúnyolása, mely előbb-utóbb elárulja gyengeségét, és elbukik, hogy soha többé fel ne emelkedjen.

Az Igazság és Szeretet nyomdokaiban haladunk, amikor Mesterünk példáját követjük az isteni metafizika megértésében. A kereszténység az igazi gyógyítás alapja. Bármi is tartja az emberi gondolatot összhangban az önzetlen szeretettel, az közvetlenül részesül az isteni hatalomból.

6. 193 : 32-2

Bizonyítva lett számomra, hogy az Élet Isten, és hogy a mindenható Szellem hatalma nem osztja meg erejét az anyaggal vagy az emberi akarattal.

7. 426 : 9-11

Az Igazságért folytatott küzdelem az embert gyenge helyett erőssé teszi, fárasztás helyett pihenteti.

8. 97 : 5-7, 21-25

Valójában minél pontosabban utánozza a tévedés a valóságot, és az úgynevezett anyag minél jobban hasonlít lényegéhez, a halandó elméhez, annál tehetetlenebbé válik a tévedés mint hiedelem.

A legátfogóbb tények sorakoztatják fel maguk ellen a legtöbb hamisságot, mivel előhozzák a hibát annak rejtekéből. Bátorságot igényel kimondani az igazságot; mivel minél jobban felemeli hangját az Igazság, annál hangosabban fog a hiba ordítani, amíg végül örökre elhallgattatik artikulálatlan hangja a feledésben.

9. 514 : 10-18

Az erkölcsi bátorság a „Júda nemzetségéből való oroszlán”, a mentális birodalom királya. Szabadon és félelem nélkül barangol az erdőben. Háborítatlanul fekszik a nyílt mezőkön vagy pihen a „füves legelőkön, ... csendes vizek...” mellett. Az isteni gondolatnak az emberibe való jelképes átvitelében a gondosságot, szolgálatkészséget és kitartást hasonlítják a „barmok[hoz] az ezernyi hegyeken”. Hajlíthatatlan eltökéltség málháját hordozzák és lépést tartanak a legfelsőbb céllal.

10. 28 : 32-6

A társadalomban túl sok az állati bátorság és nem elégséges az erkölcsi bátorság. A Keresztényeknek fel kell venniük a fegyvert a hiba ellen otthonukban és azon kívül is. Meg kell birkózniuk a bűnnel saját magukban és másokban, és folytatni ezt a harcot, amíg be nem fejezték menetüket. Ha megtartják hitüket, megszerzik az öröm koronáját.

11. 417 : 5-10

Soha ne mondd a betegeknek, hogy több bátorságuk van, mint erejük. Inkább azt mondd, hogy az erejük arányos a bátorságukkal. Ha ráébreszted a betegeket erre a nagy igazságra, nem lesz semmilyen túlterhelés vagy az izgatott állapot miatti reakció.

12. 455 : 3-6, 8-16

Az önkárhoztatás és a bűntudat mentális állapota vagy a megingó és kétkedő bizalom az Igazságban, alkalmatlan feltételek a betegek gyógyítására. Az ilyen lelki állapotok erő helyett gyengeséget jeleznek.… Az Elme erkölcsi erejét kell használnod, hogy a tévedések hullámain járhass, és demonstrációval támogasd állításaidat. Ha elvesztél a betegség vagy a bűn hiedelmében és félelmében, és ismerve a gyógymódot, elmulasztod az Elme energiáit a magad javára használnod, akkor alig, vagy egyáltalán nem tudsz hatalmat gyakorolni mások megsegítségére. „Vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”

13. 387 : 8 (mikor)-12, 18-24

...mikor ... tudatosítjuk magunkban, hogy a halhatatlan Elme örökké tevékeny, és hogy a lelki energiák nem tudnak kimerülni, sem az úgynevezett anyagi törvény nem sértheti az Istenadta hatalmakat és erőforrásokat, akkor képesek vagyunk az Igazságban pihenni, felfrissülve a halhatatlanság bizonyosságai által, amelyek ellenkeznek a halandósággal.

Nem az az ember fizet a legszigorúbb büntetéssel, aki a legtöbb jót cselekszi. Ahelyett, hogy arról a következetlen feltevésről olvasnánk értekezéseket, hogy a halál az élet törvényének engedelmeskedve jön el, és hogy Isten megbünteti az embert a jó cselekedetéért – az örök lét valóságához való ragaszkodással, az ember nem szenvedhet semmiféle szívügyként vagy szeretetből végzett munka következtében, hanem megerősödik attól.

14. 79 : 29-5

Az Elme-tudomány arra tanít, hogy a halandóknak nem kell „[meg]restül[niük] a jótéteményben”. A jótettek elűzik a fáradtságot. Alkotónk szolgálatában az ad(akoz)ás nem szegényít el minket, sem nem gazdagít a visszatartás. Az igazság megértésének arányában van erőnk, és az erőnk nem csökken attól, hogy az igazságnak hangot adunk. Egy csésze kávé vagy tea nem ér fel az igazsággal, sem egy prédikáció ihletésére, sem a testi ellenállóképesség támogatására.

15. 249 : 6-10

Érezzük a Szellem isteni energiáját, amely új élethez vezet bennünket, és nem ismer el semmilyen halandó vagy anyagi hatalmat, amely képes volna pusztítani. Örvendezzünk, hogy az isteni „hatalmasságoknak” vagyunk alárendelve. Ilyen a lét igazi Tudománya.