7.     Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz.

6.     Mi az Istentõl vagyunk

7.     Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;

8.     aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.

9.     Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

10.     Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.

11.     Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.

1. I János 4 : 16, 17, 19-21

16     és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.

17     Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

19     Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

20     Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyûlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?

21     Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

2. Máté 22 : 37 (monda -ig), 37 (Szeresd)-40

37     Jézus pedig monda ... Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.

38     Ez az elsõ és nagy parancsolat.

39     A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

40     E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

3. Máté 5 : 1, 2, 43-48

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

43     Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.

44     Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.

45     Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

46     Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedõk is nem ugyanazt cselekeszik-é?

47     És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedõk is nem azonképen cselekesznek-é?

48     Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.

4. Apostolok Cselekedetei 10 : 1-5, 7-15, 19, 20, 23, 24 (első .-ig), 25, 26, 28, 34, 35

1     Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevû férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregbõl.

2     Jámbor és istenfélõ egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

3     [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne õhozzá, és monda néki: Kornélius!

4     Õ pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

5     Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;

7     A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettõt az õ szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.

8     És elmondván nékik mindent, elküldé õket Joppéba.

9     Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felsõ részére imádkozni hat óra tájban.

10     Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla õ reá elragadtatás;

11     És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla õ hozzá valami edény, mint egy nagy lepedõ, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:

12     Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

13     És szózat lõn õ hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

14     Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.

15     És ismét szózat [lõn] õ hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

19     És a míg Péter a látás felõl gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:

20     Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el õ velök: mert én küldöttem õket.

23     Behíván azért õket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter õ velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének õ vele.

24     És másnap eljutának Czézáreába.

25     És lõn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [õt.]

26     Péter azonban felemelé õt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.

28     És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:

34     Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;

35     Hanem minden nemzetben kedves õ elõtte, a ki õt féli és igazságot cselekszik.

5. I János 5 : 2-4 (második ,-ig)

2     Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az õ parancsolatait megtartjuk.

3     Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az õ parancsolatait; az õ parancsolatai pedig nem nehezek.

4     Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot,

6. Rómaiakhoz 8 : 28, 31, 35, 37-39

28     Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.

31     Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

35     Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?

37     De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett,

38     Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk,

39     Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

1. 572 : 6-8, 12 (;-ig)

A „Szeressétek egymást” (1 János, 3:23) egy inspirált író legegyszerűbb és legmélyebb tanácsa.

A Szeretet betölti a Krisztusi Tudomány törvényét.

2. 6 : 17-18

„Isten a Szeretet”. Ennél többet nem kérhetünk, magasabbra nem tekinthetünk, messzebb nem mehetünk.

3. 19 : 6-11

Jézus elősegítette az ember Istennel való megbékélését azáltal, hogy az ember számára a Szeretet egy igazabb értelmét adta, Jézus tanításainak isteni Alapelvét, és a Szeretet ezen igazabb értelme megváltja az embert az anyag, a bűn és halál törvényétől a Szellem törvénye által - az isteni Szeretet törvényével.

4. 516 : 9-13

Isten minden dolgot az Ő saját hasonlatosságára formál. Az Élet a létezésben, az Igazság az igazságosságban, Isten jóságban tükröződik, amelyek saját békéjüket és állandóságukat osztják meg. A Szeretet, önzetlenségtől átitatva, mindent szépségben és fényben fürdet.

5. 112 : 32 (Mivelhogy)-8

Mivelhogy csak egy Isten van, úgy minden Tudománynak csak egyetlen isteni Alapelve lehet; és ennek az isteni Alapelvnek a demonstrálásának rögzített szabályai kell, hogy legyenek. A Tudomány betűje bőségesen elér az emberiséghez ma, de szelleme csak kis mértékben érkezik. A Keresztény Tudomány elengedhetetlen része, a szíve és lelke, a Szeretet. Enélkül a betű csak a Tudomány halott teste - pulzus nélküli, hideg, élettelen.

6. 454 : 10 (csak), 17-24

A Szeretet kerül a trónusra.

Az igazi ösztönző mind a gyógyításban mind a tanításban az Isten és ember iránti szeretet. A Szeretet inspirálja, világítja meg, jelöli ki és irányítja az utat. A megfelelő indíték szárnyakat ad a gondolatnak és erőt és szabadságot a beszédnek és cselekvésnek. A Szeretet az Igazság oltárának papnője. Várj türelmesen az isteni Szeretetre, hogy a halandó elme vizei felett lebegjen és kialakítsa a tökéletes koncepciót. A kitartásnak el kell érnie a „tökéletes cselekedetet”.

7. 57 : 22-30

Az emberi szeretet nem árad ki hiába, még ha nincs is viszonzása. A szeretet gazdagítja a jellemet, gyarapítva, megtisztítva és felemelve azt. A föld zord viharai kitéphetik és szélnek ereszthetik az emberi szeretet virágait, de a testi kötelékek szétválása még szorosabban egyesíti a gondolatokat Istennel, mert a Szeretet támogatja a küszködő szívet, amíg megszűnik sóhajtozni a világ felett, hogy a menny felé kezdje kibontani szárnyait.

8. 266 : 6-19

Vajon üresség lenne számodra a létezés személyes barátok nélkül? Akkor eljön majd az idő, amikor magányos leszel, együttérzés nélkül; de ez a látszólagos vákuum már tele van isteni Szeretettel. Amikor eljön a fejlődésnek ez az órája, még ha ragaszkodsz is a személyes örömök érzéséhez, a lelki Szeretet arra kényszerít majd, hogy elfogadd azt, ami a legjobban elősegíti a növekedésedet. A barátok elárulnak, és ellenségek rágalmaznak, amíg a lecke elegendő ahhoz, hogy felmagasztaljon; mert "az ember véglete Isten lehetősége." A szerző megtapasztalta a fenti próféciát és annak áldásait. Így tanítja Ő (Isten) a halandókat, hogy tegyék le testiségüket és szerezzenek lelkiséget. Ez önmegtagadáson keresztül történik. Az Egyetemes Szeretet az isteni út a Keresztény Tudományban.

9. 242 : 15-20

Az önszeretet kevésbé áttetsző, mint egy tömör test. Türelmes engedelmességben egy türelmes Isten iránt munkálkodjunk, hogy a Szeretet egyetemes oldószerével feloldjuk a tévedés keménységét - az önfejűséget, az önigazolást és az önszeretetet - amely harcol a lelkiség ellen, és a vétek és a halál törvénye.

10. 234 : 4-16

Bármi, ami bölcsességgel, Igazsággal vagy Szeretettel inspirál – legyen az ének, prédikáció vagy Tudomány –, áldja az emberi családot Krisztus asztalának vigasztaló morzsáival, táplálva az éhezőket, és élő vizet adva a szomjazóknak.

Jobban meg kellene ismernünk a jót, mint a rosszat, és ugyanolyan éberen kellene védenünk magunkat a hamis hiedelmek ellen, mint ahogyan ajtóinkat a tolvajok és gyilkosok közeledte ellen bereteszeljük. Szeretnünk kell ellenségeinket, és segítenünk kell őket az Aranyszabály alapján; de kerüld el, hogy gyöngyöt szórj azok elé, akik lábbal tapossák őket, és ezzel megrabolják magukat és másokat is.

11. 326 : 8-14

Az egész természet Isten ember iránti szeretetét tanítja, de az ember nem szeretheti Istent mindenekfelett és nem fordíthatja minden vonzalmát a lelki dolgokra, amíg az anyagit szereti vagy amíg jobban bízik abban, mint a lelkiben.

El kell hagynunk az anyagi rendszerek alapját, bármennyire is hagyomány által szentesített, ha el akarjuk nyerni a Krisztust, mint egyedüli Üdvözítőnket.

12. 88 : 18-20

Az embernek felebarátját úgy szeretni, mint saját magát egy isteni eszme; de ez a gondolat soha nem látható, érezhető vagy érthető meg a fizikai érzékek által.

13. 239 : 5-10, 16-22

Tegyük félre a vagyont, a hírnevet és a társadalmi szervezeteket, melyek egy jottányit sem nyomnak Isten mérlegén, és tisztább képet kapunk az Alapelvről. Oszlasd fel a klikkeket, egyenlítsd ki a vagyont becsületességgel, bíráld az értéket a bölcsesség szerint, és helyesebb nézeteket kapunk az emberiségről.

Ahhoz, hogy haladásunkat biztosítsuk, tudnunk kell, hogy érzelmeink merre irányulnak, kit ismerünk el és kinek engedelmeskedünk Istenként. Ha az isteni Szeretet közelebb kerül hozzánk, becsesebbé és valóságosabbá válik számunkra, akkor az anyag aláveti magát a Szellemnek. A célok, amelyeket követünk, és a szellem, amellyel megnyilvánulunk, felfedik álláspontunkat, és megmutatják, mi az, amit nyerünk.

14. 518 : 13-23

Isten az Önmagára vonatkozó kisebb eszmét összekötésként adja a nagyobbhoz, és cserébe a magasabb eszme mindig megvédi az alacsonyabbat. A lelki gazdagok egy nagy testvériségben segítik a szegényeket, ahol mindenkinek ugyanaz az Alapelve vagy Atyja; és áldott az az ember, aki látja testvérének szükségét és ellátja azt, saját javát egy másikéban keresve. A Szeretet a legkisebb szellemi eszmének is hatalmat, halhatatlanságot és jóságot ad, amely átsüt mindenen, mint ahogy a virág átviláglik a bimbón. Isten valamennyi változatos kifejeződése egészséget, szentséget, halhatatlanságot tükröz - végtelen Életet, Igazságot és Szeretetet.

15. 45 : 16-21

Dicsőség Istennek és békesség a küszködő szíveknek! A Krisztus elgördítette a követ az emberi remény és hit ajtaja elől, és az Istenben való élet kinyilatkoztatása és demonstrációja által felemelte azokat annak lehetőségéhez, hogy egyek lehessenek az ember szellemi eszméjével és az ő isteni Alapelvével, a Szeretettel.