1.     Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

2.     Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

9.     Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

10.     Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

11.     Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

7.     Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk, sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, amelyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.

8.     És õ mondá: Bizony az én népem õk, fiak, a kik nem hazudnak; és lõn nékik megtartójok.

9.     Minden szenvedésöket Õ is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá õket, szerelmében és kegyelmében váltotta Õ meg õket, fölvette és hordozá õket a régi idõk minden napjaiban.

1. Zsoltárok 68 : 18 (;-ig)

18     Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer;

2. Zsoltárok 34 : 2, 5, 8

2     Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

5     Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

8     Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

3. Apostolok Cselekedetei 5 : 12, 14-23, 25-29, 33-35 (:-ig), 38 (álljatok), 39, 42

12     Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.

14     Hívõk pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.

15     Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menõ Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,

16     És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyûlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektõl gyötretteket: kik mind meggyógyulának.

17     De felkelvén a fõpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok felekezete, betelének irigységgel,

18     És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe tevék õket.

19     Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozván õket, monda:

20     Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!

21     Azok pedig [ezt] hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A fõpap pedig elmenvén és a vele levõk, egybehívák a gyûlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat elõhozzák.

22     Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák õket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték,

23     Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erõsen bezárva találtuk, és az õröket kívül az ajtó elõtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.

25     Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.

26     Akkor elmenvén a felügyelõ a poroszlókkal, elõhozá õket erõszak nélkül; féltek ugyanis a néptõl, hogy megkövezi õket.

27     Elõhozván pedig õket, állaták a tanács elé; és megkérdé õket a fõpap,

28     Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.

29     Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.

33     Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik õket.

34     Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép elõtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis idõre vezessék ki az apostolokat.

35     És monda azoknak:

38     álljatok el ez emberektõl, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektõl van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;

39     Ha pedig Istentõl van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.

42     És mindennap a templomban és házanként nem szûnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

4. Apostolok Cselekedetei 12 : 1-3 (első .-ig), 4, 5, 7-11

1     Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.

2     Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.

3     És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is.

4     Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni.

5     Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.

7     És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.

8     Ezt mondta neki az angyal: "Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!" Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: "Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!"

9     Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát.

10     Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal.

11     Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt."

5. II Korinthusiakhoz 3 : 4-6, 17

4     Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.

5     Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.

6     Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

17     Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

1. 512 : 8-16

A Szellemet erő, jelenlét és hatalom jelképezi, továbbá a Szeretet szárnyán szálló szent gondolatok. Az Ő jelenlétének angyalai, melyeknek e legszentebb megbízatás jutott, az Elme szellemi atmoszférájában bőségesen vannak, és következésképpen saját jellemzőiket reprodukálják. Egyéni formájukat nem ismerjük, de tudjuk, hogy természetük Isten természetéhez kapcsolt; és az ekképpen jellemzett lelki áldások a hit és lelki megértés külsőleg megnyilvánuló, mégis szubjektív, állapotai.

2. 581 : 4-7

Angyalok. Isten gondolatai, melyek az emberhez jönnek; lelki intuíciók, tiszták és tökéletesek; a jóság, tisztaság és halhatatlanság ihlete, mely ellensúlyoz minden gonoszt, érzékiséget és halandóságot.

3. 298 : 25-30

Az angyalok nem éterivé vált emberi lények, melyek szárnyaikban állati tulajdonságokat fejlesztenek ki, hanem mennyei látogatók, melyek szellemi, nem anyagi szárnyakon szállnak. Az angyalok tiszta gondolatok Istentől, az Igazság és Szeretet szárnyaival, függetlenül attól, hogy mely egyéniséggel bírnak.

4. 299 : 7-17

Az én angyalaim emelkedett gondolatok, melyek megjelennek valamely sírbolt ajtajánál, ahova az emberi hiedelem legkedvesebb földi reményeit temette. Fehér ujjakkal felfelé mutatnak egy új és megdicsőült bizalomra, az életnek és örömeinek magasztosabb eszményeire. Az angyalok Isten képviselői. Ezek a felfelé szárnyaló lények soha nem vezetnek önmagunk, a bűn vagy anyagiság felé, hanem minden jónak az isteni Alapelvéhez irányítanak, ahol Isten minden valódi egyénisége, képmása vagy hasonlatossága összegyűlik. Ha komoly figyelmet szentelünk ezen lelki vezetőknek, akkor velünk maradnak, és „tudt[unkon] kívül angyalokat vendégel[ünk] meg”.

5. 566 : 29-8

Az Ószövetség az angyalokhoz, Isten isteni üzeneteihez, különböző megbízatásokat társít. Mihály jellemzője a lelki erő. Ő vezeti a mennyei seregeket a bűn, Sátán, hatalma ellen, és ő vívja a szent háborúkat. Gábrielnek az a békésebb feladat jutott, hogy az örökké jelenlévő szolgáló Szeretet érzetét nyújtsa. Ezek az angyalok megmentenek minket a mélységekből. Az Igazság és Szeretet közelebb jönnek a baj idején, amikor a szilárd hit vagy lelki erő vívódik és győzedelmeskedik Isten megértése által. Az Ő jelenléte Gábrieljének nincsenek küzdelmei. A végtelen, örökké jelenlévő Szeretet számára minden Szeretet, és nem létezik tévedés, nincs bűn, betegség vagy halál.

6. 548 : 9-13

Milyen kevés fény vagy hő éri el földünket, amikor felhők takarják el a nap arcát. A Krisztusi Tudományt is csak úgy lehet meglátni, ahogy a testi érzék felhői elvonulnak. A földi lét kevés fényt vagy örömet tartogat a halandók számára, mielőtt az Életet spirituálisan megtanulják.

7. viii : 3 (a Krisztusi)-8

... a Krisztusi Tudomány magasságainak eléréséhez az kell, hogy az ember isteni Alapelvének engedelmességben éljen. E Tudomány teljes erejének kibontakozásához a testi érzékek diszharmóniáinak engedniük kell a szellemi érzék harmóniájának, éppúgy, ahogy a zene tudománya korrigálja a hamis hangokat és édes összhangot ad a hangnak.

8. 298 : 8-24

Amit anyagi érzetnek neveznek, az a dolgoknak csupán a halandó, ideiglenes érzetéről számol be, míg a lelki érzet csakis az Igazságról tanúskodhat. Az anyagi érzet számára a valótlan a valóságos mindaddig, míg a Krisztusi Tudomány nem helyesbíti ezt az érzetet.

A lelki érzet, ellentmondva az anyagi érzékeknek, ihletet, reményt, hitet, megértést, beteljesülést, valóságot foglal magában. Az anyagi érzet azt a hiedelmet fejezi ki, hogy az elme az anyagban van. Ez az emberi hiedelem, amely a gyönyör és a fájdalom, a remény és a félelem, az élet és halál érzete között ingadozik, soha nem jut a halandó vagy a valótlan határán túl. Amikor a valóságot elérjük, amelyet a Tudomány hirdet, az öröm már nem reszketeg többé, és a remény sem csaló. A lelki eszmék, miként a számok és hangjegyek, az Alapelvből indulnak ki, és nem fogadnak el anyagias hiedelmeket. A lelki eszmék isteni eredetükhöz, Istenhez, a lét lelki érzetéhez vezetnek.

9. 505 : 16-21

A Szellem nyújtja a megértést, amely felemeli a tudatot és minden Igazságba bevezet. A Zsoltáríró azt mondta: „A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.” A lelki érzék a lelki jó felismerése.

10. 224 : 22-4

Egy magasabb rendű és gyakorlatiasabb kereszténység, amely igazságosságot tanúsít, és mely kielégíti a halandók szükségleteit a betegségben és az egészségben, áll a korszak ajtaja előtt, és bebocsátásért kopogtat. Kinyitod vagy bezárod-e az ajtót ennek az angyali látogatónak, aki az alázatosság csendességében jön el, ahogy annak idején a pátriárkához jött a nap delén?

Az Igazság a szabadság elemeit hozza magával. Zászlaján a Lélek-inspirált mottó: „A rabszolgaságot eltörölték.” Isten ereje hoz szabadulást a raboknak. Nincs erő, mely ellen tudna állni az isteni Szeretetnek. Mi ez a feltételezett erő, amely szembeállítja magát Istennel? Honnan jön? Mi az, ami az embert vasláncokkal köti a bűnhöz, betegséghez és halálhoz? Bármi, ami az embert rabszolgává teszi, ellenkezik az isteni kormányzással. Az Igazság szabaddá teszi az embert.

11. 227 : 14-26

Felismerve az ember jogait, nem tudjuk nem előre látni minden elnyomás végét. A rabszolgaság nem az ember legitim állapota. Isten az embert szabadnak teremtette. Pál azt mondta: „Benne [a szabadságban] születtem.” Minden embernek szabadnak kellene lennie. „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” A Szeretet és Igazság szabaddá tesz, de a gonosz és tévedés rabsághoz vezet.

A Keresztény Tudomány felemeli a szabadság zászlaját és így kiált: „Kövessetek! Meneküljetek a betegség, bűn és halál kötelékéből!” Jézus kijelölte az utat. Világ polgárai, fogadjátok el „Isten fiai dicsőségének szabadság”-át és legyetek szabadok! Ez a ti isteni jogotok.

12. 223 : 2-6

Pál azt mondta: „Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” Előbb vagy utóbb megtanuljuk, hogy az ember véges képességeinek béklyóját az a káprázat kovácsolja, hogy az ember a Lélek helyett a testben él, a Szellem helyett az anyagban.

13. 481 : 2-6

Az ember Istennek, a Szellemnek van alárendelve és semmi másnak. Isten lénye végtelenség, szabadság, harmónia és határtalan boldogság. „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Miként az egykori főpapoknak, úgy az embernek is szabad „a szentélybe - [Isten országába] való bemenetel.”

14. 521 : 12-17

Az ember harmóniája és halhatatlansága sértetlen. Tekintsünk el attól az ellenkező feltevéstől, hogy az ember anyagilag teremtetik, és fordítsuk tekintetünket a teremtés lelki feljegyzéséhez, amelynek „gyémánt heggyel” és az angyalok tollával kell a megértésbe és a szívbe vésve lennie.