2.     Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

3.     Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

4.     Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától.

6.     Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; Megsegíti Isten virradatkor.

9.     Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit,

10.     Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.

11.     Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

1. Ézsaiás 2 : 1-4, 11

1     Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felõl.

2     Lészen az utolsó idõkben, hogy erõsen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;

3     És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;

4     Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikbõl kapákat, és dárdáikból metszõkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.

11     A kevély szemû közember megaláztatik, és a fõemberek magassága [porba] hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

2. II Krónikák 20 : 1, 3-6, 13, 14 (fia-ig), 15 (monda), 17, 18, 20-22, 27-30

1     És lõn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak [vele.]

3     és megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.

4     Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az Úr segítségét kérjék.

5     És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar elõtt;

6     És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben [van] az erõ és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.

13     És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr elõtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.

14     Akkor Jaháziel, a Zakariás fia

15     ... monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené.

17     Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak álljatok veszteg és nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!

18     Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat.

20     És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan,] megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerõsíttettek; bízzatok az õ prófétáiban, és szerencsések lesztek!

21     Tanácsot tartván pedig a néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!

22     Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek.

27     Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az õ fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala õket az õ ellenségeik felett.

28     És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.

29     És lõn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.

30     Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az õ Istene minden felõl.

3. Jób 5 : 8, 9, 12, 13, 19-24 (második ,-ig)

8     Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9     A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

12     A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13     A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

19     Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20     Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

21     A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22     A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23     Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24     Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod,

4. I Timóteus 2 : 1-4

1     Intelek azért mindenek elõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,

2     Királyokért és minden méltóságban levõkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.

3     Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk elõtt,

4     Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.

5. Ézsaiás 11 : 9 (mert)

9     ... mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.

1. 76 : 6-8 (;-ig)

Amikor a lét megértésre kerül, felismerésre kerül az, hogy az Élet nem anyagi és nem véges, hanem végtelen - Isten, az egyetemes jó;

2. 255 : 1 (Az örök)-6

Az örök Igazság megváltoztatja a világegyetemet. Ahogy a halandók ledobják mentális pólyáikat, a gondolat kifejezésbe tágul. „Legyen világosság” az Igazság és Szeretet örök követelménye, amely zűrzavart rendre, és a diszharmóniát a szférák zenéjére változtatja.

3. 295 : 5-15

Isten teremti és kormányozza a világegyetemet, beleértve az embert. Az univerzum szellemi ideákkal van tele, amelyeket Ő alakít ki, és azok engedelmesek az őket megalkotó Elmének. A halandó elme a lelkit anyagira változtatná és azután helyreállítaná az ember eredeti énjét, hogy megmeneküljön ennek a tévedésnek a halandóságától. A halandók nem olyanok, mint a halhatatlanok, akiket Isten saját képére teremtett; minthogy azonban a végtelen Szellem minden, a halandó tudat végül is engedni fog a tudományos ténynek és eltűnik, és a lét valódi érzete, tökéletesként és örökké érintetlenként, jelenik meg.

4. 209 : 5-8, 10-13, 16-30

Az Elme, mely minden alkotása felett áll, és mely valamennyit kormányozza, a saját eszmerendszerének központi napja, saját mérhetetlen teremtésének élete és világossága; és az ember az isteni Elme alárendeltje.

A világ összeomlana az Elme nélkül, az értelem nélkül, mely markában tartja a szeleket. Sem filozófia, sem szkepticizmus nem állíthatja meg a Tudomány menetét, mely felfedi az Elme legfelsőbbrendűségét.

Az összetett ásványok vagy aggregált anyagok, melyek a földet alkotják, az alkotó tömegek egymáshoz való viszonyai, az égitestek mérete, távolságai és keringése, mind elvesztik tényleges jelentőségüket, amikor arra gondolunk, hogy mindezeknek át kell adniuk helyüket a lelki ténynek az ember és az univerzum Szellemmé való visszafordításával. Amilyen arányban ezt megtesszük, olyan mértékben találjuk az embert és az univerzumot harmonikusnak és öröknek.

Az anyagi szubsztanciák vagy evilági képződmények, a csillagászati számítások és a spekulatív elméletek minden kelléke, amelyek az anyagi törvény vagy az anyagban lakozó élet és intelligencia hipotézisén alapulnak, végül eltűnnek, elnyelődnek a Szellem végtelen kalkulusában.

5. 293 : 13-16, 21-31

Az anyagi úgynevezett gázok és erők az isteni Elme szellemi erőinek hamisítványai, melynek hatalma az Igazság, vonzalma a Szeretet, amelynek az adhéziója és kohéziója az Élet, állandósítva a létezés örök tényeit.

A halandó elmében nincs üres dühöngés - mely földrengésben, szélben, hullámverésben, villámlásban, tűzvészben, állati vadságban jut kifejezésre - és ez az úgynevezett elme önmagát pusztítja el. A gonosz megnyilvánulásait, amelyek az isteni igazságosságot utánozzák, a Szentírásban „Az Úrnak haragja”-ként nevezik. Valójában a tévedés vagy anyag önpusztítását mutatják meg, és az anyag ellentétére, a Szellem erejére és állandóságára mutatnak. A Krisztusi Tudomány világosságra hozza az Igazságot és annak felsőbbségét, egyetemes harmóniáját, Isten, a jó teljességét, és a gonosz semmiségét.

6. 469 : 25-5

Szem elől veszítjük a mindenhatóság jelentőségét, amikor azután, hogy beismerjük, hogy Isten, vagy a jó, mindenütt jelenlévő és minden hatalom birtokosa, még mindig azt hisszük, hogy létezik egy másik, gonosznak nevezett erő. Ez a hiedelem, hogy egynél több Elme van, olyan ártalmas az isteni hittudományra, mint az ókori mitológiai és a pogány bálványimádás. Egy Atyával, mégpedig Istennel, az emberek mind testvérek lennének; és egy Elmével, amely Isten, vagyis a jó, az emberek testvérisége Szeretetből és Igazságból állna, amelynek egységes Alapelve és lelki hatalma volna, ami az isteni Tudományt alkotja.

7. 276 : 1-9, 12-16

Amikor egy Istenünk van, egy Elménk, az kibontakoztatja a hatalmat, amely meggyógyítja a beteget, és beteljesíti a Szentírásban foglalt kijelentéseket: „Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged” és „Váltságot találtam.” Mikor isteni előírások megértésre kerülnek, ezek feltárják a testvériség alapját, amelyben az egyik elme nem harcol a másikkal, hanem valamennyinek egy Szelleme, Istene, egy intelligens forrása van a Szentírás parancsával összhangban: „Az az Elme legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt.”

A felismerés, hogy minden diszharmónia valótlan, a tárgyakat és gondolatokat azok valós fényében hozza az emberi látókörbe, és azokat szépként és halhatatlanként jeleníti meg. A harmónia az emberben ugyanolyan valós és halhatatlan mint a zenében. A zavar valótlan és halandó.

8. 225 : 14-22

Hazánk történelme, mint minden történelem, szemlélteti az Elme hatalmát, és megmutatja, hogy az emberi erő arányos azzal a helyes gondolkodással, amelyet megtestesít. Néhány halhatatlan mondat, amely az isteni igazságosság mindenhatóságát leheli, hatékonyan törte le a despotikus bilincseket, és számolta fel a korbácsoszlopot és rabszolgapiacot; de az elnyomás nem véres leszámolással szűnt meg, és a szabadság lehelete sem az ágyú szájából jött. A Szeretet a szabadító.

9. 226 : 7 (az)-17

...az új kereszteshadjárat hírnöke megadta az alaphangot az egyetemes szabadságra, és kérte, hogy az embernek mint Isten fiának jogait teljesebb mértékben ismerjék el, és követelte, hogy oldják le a vétek, a betegség és a halál bilincseit az emberi elméről, hogy elnyerhesse szabadságát, nem emberi hadviseléssel, nem szuronnyal és vérrel, hanem Krisztus isteni Tudományával.

Isten magasztosabb alapzatot készített az emberi jogok számára, az istenibb követelményekre építette azt. Ezeket a követelményeket nem törvénykönyvek és hittételek által készítették, hanem „e földön békesség, és az emberekhez jóakarat” demonstrációjával.

10. 576 : 21-25

Istennek ez az országa „ti bennetek van” - elérhető az ember tudata számára itt, és a lelki eszme tárja fel. Az isteni Tudományban az ember olyan arányban bírja a harmóniának ezt a tudatos felismerését, amilyen arányban megérti Istent.

11. 585 : 16 (Eufrátesz)-19

Eufrátesz (folyó). Isteni Tudomány, amely felöleli az univerzumot és az embert; Isten valódi gondolata; az eljövendő dicsőség egy formája; a fizika helyébe lépő metafizika; az igazság uralma.

12. 502 : 28-5

A világegyetem Istent tükrözi. Csak egy teremtő és egy teremtés van. Ez a teremtés a szellemi eszmék és azok azonosságainak kibontakozásából áll, melyeket a végtelen Elme fog át, és amelyek örökké visszatükröződnek. Ezek az eszmék a végtelenül kicsinytől a végtelenségig terjednek, és a legmagasztosabb eszmék Isten fiai és leányai.

13. 503 : 12-15

Az isteni Tudomány, Isten Igéje, a tévedés felszínén ülő sötétségnek azt mondja: „Isten a Minden-a-mindenekben”, és a Szeretet örökké jelenlévő világossága beragyogja a világegyetemet.