24.     Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

25.     Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

26.     Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

28.     Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

29.     és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel;

1. Ézsaiás 25 : 1, 6-8

1     Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.

6     Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból.

7     Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

8     Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr!

2. János 11 : 1, 4 (negyedik ,-ig), 7, 11 (Lázár), 15, 17, 21-27, 32-34 (?-ig), 38-44

1     Vala pedig egy beteg, Lázár Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.

4     Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való,

7     Ezután aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

11     Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.

15     és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"

17     Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

21     Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22     De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja néked az Isten.

23     Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

24     Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

25     Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

26     És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

27     Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendõ vala.

32     Mária azért, amint odaére, ahol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

33     Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.

34     És monda: Hová helyeztétek õt?

38     Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.

39     Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

40     Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?

41     Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

42     Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

43     És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jõjj ki!

44     És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendõvel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg õt, és hagyjátok menni.

3. János 12 : 35, 46

35     Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

46     Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

4. Rómaiakhoz 13 : 11 (most)-14

11     ... most van itt az ideje, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.

12     az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

13     Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,

14     hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

5. Jelenések 1: 1 (negyedik ,-ig)

1     Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie,

6. Jelenések 2: 7

7     Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.

7. Jelenések 3: 19-21

19     Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

20     Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

21     Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.

8. I Korintusiakhoz 15 : 26, 55-58

26     Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

55     Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?

56     A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

57     De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

58     Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

1. 246 : 27 (Az Élet)-28 (második .-ig)

Az Élet örök. Ezt fel kell ismernünk, és ennek demonstrációját el kell kezdenünk. Az Élet és a jóság halhatatlanok.

2. 303 : 28-30

A szellemi ember Isten képmása és ideája, egy idea, amely sem elveszni nem tud, sem nem választható el isteni Alapelvétől. 

3. 203 : 31-2

Isten, az isteni jó, nem öli meg az embert, hogy örök Életet adjon neki, mivel Isten egyedül az ember élete. Isten egyszerre a létezés központja és kerülete. A gonosz az, ami meghal; a jó nem hal meg.

4. 324 : 32-7

Jézus lényegében azt mondta: „Aki hisz énbennem, soha nem hal meg.” Azaz, az, aki felismeri az Élet igaz eszméjét, elveszti a halálban való hitét. Az, aki a jó igaz eszméjét hordozza, elveszti a gonosz minden érzetét, és ezen okból kifolyólag, bevezettetik a Szellem halhatatlan valóságaiba. Az ilyen ember az Életben lakozik - életben, melyet nem az élet fenntartására képtelen testből szerez, hanem az Igazságból, mely saját halhatatlan eszméjét bontakoztatja ki.

5. 90 : 24-32

Annak beismerése önmaga előtt, hogy az ember Isten saját hasonlatossága, az embert felszabadítja, hogy ura legyen a végtelen eszmének. Ez a meggyőződés rázárja az ajtót a halálra, és szélesre tárja azt a halhatatlanság felé. A Szellem megértésének és felismerésének végül is be kell következnie, és jól tesszük, ha időnket az isteni Alapelvről való elmélkedés útján a lét rejtélyeinek a megoldására fordítjuk. Jelenleg nem tudjuk, hogy mi az ember, de bizonyosan tudni fogjuk azt, amikor az ember Istent tükrözi.

6. 75 : 12-20

Jézus azt mondta Lázárról: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt.” Jézus annak megértésével állította helyre Lázárt, hogy Lázár soha nem halt meg, nem pedig annak elismerésével, hogy a teste meghalt és azután újra élt. Ha Jézus azt hitte volna, hogy Lázár a testében élt vagy halt volna meg, a Mester a hiedelemnek ugyanazon a síkján állt volna, mint azok, akik eltemették a testet, és nem tudta volna feléleszteni azt.

7. 302 : 3-13, 19-24

Az anyagi test és elme időleges, de a valódi ember lelki és örök. Ezzel a magyarázattal nem veszik el a valódi ember azonossága, hanem megtaláltatik, mivel a létezés és minden azonosság tudatos végtelensége kerül felismerésre és az változatlan marad. Lehetetlen, hogy az ember bármi olyat elveszítsen, ami valódi, amikor Isten a minden és örökké az emberé. Az az elgondolás, hogy az elme az anyagban van, és hogy az anyag úgynevezett gyönyörei és fájdalmai, az anyag születése, vétke, betegsége és halála valóságosak, egy halandó hiedelem, és ez a hiedelem minden, ami valaha is elveszik majd.

A létezés Tudománya feltárja, hogy az ember tökéletes, mint ahogy az Atya is tökéletes, mert a lelki ember Lelke vagy Elméje Istenben van, a minden lét isteni Alapelvében, és mivel ezt a valódi embert a Lélek kormányozza az érzék helyett, a Szellem törvénye, nem pedig az anyag úgynevezett törvényei.

8. 427 : 13-21

A halál annak az álomnak még egy újabb fázisa, hogy a létezés anyagi lehet. Semmi sem tudja megzavarni a létezés harmóniáját vagy befejezni az ember létezését a Tudományban. Az ember ugyanaz azelőtt és azt követően, hogy a csont eltörik vagy a testet guillotine-nal fejezték le. Ha az ember sohasem győzi le a halált, akkor miért mondja a Szentírás: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”? Az Ige tartalma megmutatja, hogy olyan arányban győzedelmeskedünk a halál felett, amilyen arányban legyőzzük a vétket.

9. 46 : 20-24

Jézus változatlan fizikai állapotát azt követően, ami halálnak látszott, minden anyagi állapot fölé való felmagasztaltatása követte, és ez a felmagasztaltatás megmagyarázta mennybemenetelét és kétségkívül feltárt a halál után egy átmeneti és előrehaladottabb állapotot.

10. 290 : 16-18 következő oldal

Ha a halálnak nevezett változás megsemmisítené a vétek, a betegség és a halál hiedelmét, akkor a boldogságot a feloszlás pillanatában elnyernénk, és az örökre megmaradna; de ez nem így van. A tökéletesség csak tökéletesség által nyerhető el. Akik igazságtalanok, igazságtalanok lesznek mindaddig, amíg az isteni Tudományban Krisztus, az Igazság el nem távolít minden tudatlanságot és vétket.

A vétek és a tévedés, amelyek a halál pillanatában fogva tartanak bennünket, nem szűnnek meg abban a pillanatban, hanem ezeknek a tévedéseknek a haláláig tartanak. Ahhoz, hogy teljesen lelki legyen, az embernek bűntelennek kell lennie, és csak akkor válik azzá, amikor eléri a tökéletességet. A gyilkos, ha megölik is tette során, ezáltal nem adja fel a vétket. Nem lesz attól spirituálisabb (lelkibb), hogy azt hiszi, a teste meghalt és, hogy rájön, hogy gonosz elméje nem halt meg. Gondolatai nem lesznek bűntelenebbek, amíg a gonoszt le nem fegyverzi a jó. Teste ugyanolyan anyagi, mint az elméje, és fordítva.

A feltevések, hogy a vétek bocsánatot nyer, amíg el nem hagyják, hogy a boldogság valódi lehet a vétek közepette, hogy a test úgynevezett halála megszabadít a vétektől, és hogy Isten bocsánata másból áll, mint a vétek megsemmisítéséből - ezek súlyos hibák. Tudjuk, hogy minden meg fog változni „egy szempillantásban”, amikor az utolsó trombitaszó felharsan; de a bölcsességnek ez az utolsó hívása addig nem juthat el a halandókig, amíg nem engedtek minden csendesebb felhívásnak a keresztényi jellem fejlődésére. A halandók feleslegesen képzelik, hogy a halál tapasztalatában való hit megdicsőült létre ébreszti majd őket.

Az egyetemes üdvözülés alapja a haladás és próbatétel, és ezek nélkül az elérhetetlen. A mennyország nem egy hely, hanem az Elme isteni állapota, amelyben az Elme valamennyi megnyilvánulása harmonikus és halhatatlan, mert ott nincs vétek, az embert pedig olyannak találják, mint akinek nincs saját igazsága, hanem „az Úr értelmé[nek]” birtokában van, amint a Szentírás mondja.

11. 254 : 10-15

Amikor türelmesen várunk Istenre és tisztességesen keressük az Igazságot, Ő irányítja utunkat. A tökéletlen halandók lassan fogják fel a lelki tökéletesség végcélját; de helyesen elkezdeni és kitartani a lét nagy problémájának demonstrációjáért való küzdelemben, nagy teljesítmény.

12. 426 : 16-22

Amikor megtanulják, hogy a betegség nem tudja elpusztítani az életet, és hogy a halandókat a halál nem menti meg a bűntől vagy betegségtől, ez a megértés új életre serkent majd. Ez felülkerekedik majd a halál utáni vágyon vagy a sírtól való félelmen, és így megsemmisíti a nagy félelmet, amely a halandó létet szorongatja.

13. 428 : 3 csak, 6-14

Az Élet valóságos, a halál az illúzió. ... Ebben a nagyszerű pillanatban az ember előjoga, hogy bizonyítsa Mesterünk szavait: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.” Megfosztani a gondolatot a hamis bizakodásoktól és anyagi bizonyítékoktól azért, hogy a lét lelki tényei megjelenhessenek - ez az a nagyszerű teljesítmény, amely által elsöpörjük a hamisat és helyet adunk az igaznak. Így alapozhatjuk meg az igazságban a templomot, vagy testet, „melynek építője és alkotója Isten”.