12.     Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket,

13.     és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben.

14.     Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.

15.     Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.

16.     Mindenkor örüljetek,

17.     szüntelenül imádkozzatok,

18.     mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.

1. Mikeás 6 : 6-8

6     Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?

7     Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?

8     Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

2. Máté 22 : 37 (monda -ig), 37 (Szeresd)-40

37     Jézus pedig monda ... Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.

38     Ez az elsõ és nagy parancsolat.

39     A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

40     E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

3. Máté 5 : 1, 2, 21-24, 43-48

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

21     Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

22     Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.

23     Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:

24     Hagyd ott az oltár elõtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.

43     Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.

44     Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.

45     Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

46     Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedõk is nem ugyanazt cselekeszik-é?

47     És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedõk is nem azonképen cselekesznek-é?

48     Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.

4. János 13 : 3-5, 12-17

3     Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:

4     felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;

5     azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

12     Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek?

13     Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.

14     Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

15     Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

16     Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.

17     Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.

5. János 14 : 1-7

1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

2     Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

3     És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

4     És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

5     Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?"

6     Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

7     Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt."

6. Máté 27 : 1, 2

1     Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.

2     Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

7. Lukács 23 : 33 (harmadik ,-ig), 34 (első .-ig), 47

33     Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt,

34     Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

47     Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."

8. Rómaiakhoz 5 : 1, 8 (Isten)-11

1     Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

8     Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

9     Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.

10     Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.

11     Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.

1. 113 : 5-6

A Keresztény Tudomány elengedhetetlen része, a szíve és lelke, a Szeretet.

2. 18 : 1-3, 13-11

Az engesztelés szemlélteti az ember egységét Istennel, amely által az ember visszatükrözi az isteni Igazságot, Életet és Szeretetet.

Krisztus engesztelése az embert békíti meg Istennel, nem Istent az emberrel; mert Krisztus isteni Alapelve Isten, és hogyan engesztelhetné ki Isten Önmagát? Krisztus az Igazság, mely nem ér magasabbra mint saját maga. A patak nem emelkedhet magasabbra, mint saját forrása. A Krisztus, Igazság, nem egyesíthet olyan természetet, mely saját, örök Szeretetből eredő természete felett álló lenne. Ezért a Krisztus célja az volt, hogy az embert összeegyeztesse az Istennel, nem Istent az emberrel. A Szeretet és az Igazság nem állnak háborúban Isten képmásával és hasonlatosságával. Az ember nem tudja meghaladni az isteni Szeretetet és ezáltal vezekelni saját magáért. Még Krisztus sem tudja összeegyeztetni az Igazságot a tévedéssel, mivel az Igazság és a hiba összeegyeztethetetlenek. Jézus elősegítette az ember Istennel való megbékélését azáltal, hogy az ember számára a Szeretet egy igazabb értelmét adta, Jézus tanításainak isteni Alapelvét, és a Szeretet ezen igazabb értelme megváltja az embert az anyag, a bűn és halál törvényétől a Szellem törvénye által - az isteni Szeretet törvényével.

3. 22 : 3-29

A bűn és a megbocsátás reménye között oda-vissza lengve, mint egy inga - mert az önzés és érzékiség állandó visszaesést okoz - erkölcsi előrehaladásunk lassú lesz. Krisztus követelményére ébredve a halandók szenvedést tapasztalnak. Ez arra készteti őket, hogy mint a fuldokló emberek, erőteljes erőfeszítéseket tegyenek saját maguk megmentésére; és Krisztus drága szeretete által ezen erőfeszítéseket siker koronázza.

„Munkáljátok ki saját üdvösségeteket,” a követelménye az Életnek és Szeretetnek, evégett dolgozik Isten veletek. „[Kereskedjetek], munkálkodjatok, míg megjövök!” Várjatok a jutalmatokra és „meg ne restüljetek a jó cselekvésben.” Ha igyekezeteteket félelmetes túlerők ostromolják, és nem kaptok azonnali jutalmat, ne térjetek vissza a tévedéshez, se ne váljatok restté a versenyben.

Amikor a csata füstje eloszlik, felismeritek majd a jót, amit tettetek, és megkapjátok, amit érdemeltek. A Szeretet nem hamarkodja el, hogy megmentsen minket a kísértéstől, mivel a Szeretet azt jelenti, hogy próbára tétetünk és megtisztíttatunk.

A tévedéstől való végső szabadulás, amely által örvendezünk a halhatatlanságban, a korlátlan szabadságban és a bűntelen érzetben, nem érhető el virágos utakon, sem úgy, hogy cselekedetek nélküli hitünket másnak a helyettesítő erőfeszítésére tűzzük. Aki azt hiszi, hogy a harag igazságos, vagy hogy az Istenségnek kedve telik az emberi szenvedésben, az nem érti meg Istent.

4. 24 : 20-31

Vajon a művelt teológia Jézus keresztre feszítését elsősorban úgy tekinti-e, mint azonnali bocsánat minden bűnös számára, aki ezt kéri, és hajlandó arra, hogy megbocsáttassék? Vajon a spiritualizmus Jézus halálát csak a testi Jézus halál utáni bemutatásához tartja-e szükségesnek, annak bizonyítékaként, hogy a szellemek visszatérhetnek a földre? Akkor mindkettőtől különböznünk kell.

A keresztrefeszítés hatásossága abban a gyakorlati szeretetben és jóságban rejlik, amelyet az emberiség számára demonstrált. Az igazságot élték az emberek között; de amíg nem látták, hogy az Mesterüket képessé tette arra, hogy a sír felett győzedelmeskedjen, saját tanítványai sem tudták beismerni, hogy ilyen esemény lehetséges.

5. 25 : 22-32

Bár a nagy Tanító demonstrálta a bűn és betegség feletti uralmát, semmiképpen nem mentett fel másokat az alól, hogy megadják saját tiszteletük megkövetelt bizonyítékát. Ő az irányításukon dolgozott, hogy demonstrálhassák ezt az erőt, ahogyan ő tette, és megérthessék annak isteni Alapelvét. A Tanítóba vetett feltétlen hit és mindaz az érzelgős szeretet, amellyel elhalmozhatjuk, önmagában nem tesz minket az ő követőivé. El kell indulnunk, és hasonlóan kell cselekednünk, különben nem kamatoztatjuk mindazon Mesterünk által ránk hagyott nagyszerű áldásokat, amelyekért Ő dolgozott és szenvedett. A Krisztus istenisége Jézus emberiességében nyilvánult meg.

6. 19 : 17-28

A megbánás és szenvedés minden kínja, minden igyekezet a megújulásra, minden jó gondolat és cselekedet segíteni fog bennünket, hogy megértsük Jézus engesztelését a vétekért és elősegíti annak hathatósságát; de ha a vétkes továbbra is imádkozik és megbánást tanúsít, vétkezik és bocsánatot kér, csekély része van az engesztelésben - az Istennel való (ki)egyezésben - mivel hiányzik belőle a gyakorlati megbánás, amely megreformálja a szívet és képessé teszi az embert arra, hogy a bölcsesség akaratát teljesítse. Akik még részben sem tudják kimutatni Mesterünk tanításainak és gyakorlatának isteni Alapelvét, azoknak nincs részük Istenben. Ha engedetlenségben élünk Iránta, akkor ne érezzük magunkat biztonságban, bár Isten jó.

7. 30 : 26-1

Ha eléggé győzedelmeskedtünk az anyagi érzet tévedései felett, hogy a Lelket engedjük uralomra jutni, akkor utálni fogjuk a vétket, és minden álarca alatt megdorgáljuk. Csakis ily módon áldhatjuk ellenségeinket, bár talán nem így értelmezik szavainkat. Nem választhatunk önmagunknak, hanem Jézus tanítása szerint kell kidolgoznunk üdvösségünket. Ő szelíden és hatalommal hirdette a szegényeknek az evangéliumot.

8. 88 : 18-20

Az embernek felebarátját úgy szeretni, mint saját magát egy isteni eszme; de ez a gondolat soha nem látható, érezhető vagy érthető meg a fizikai érzékek által.

9. 518 : 15-19

A lelki gazdagok egy nagy testvériségben segítik a szegényeket, ahol mindenkinek ugyanaz az Alapelve vagy Atyja; és áldott az az ember, aki látja testvérének szükségét és ellátja azt, saját javát egy másikéban keresve.

10. 21 : 1-8

Ha az Igazság úrrá lesz a hibán a napi tevékenységedben és beszélgetéseidben, akkor végül elmondhatod „Ama nemes harczot megharczoltam ... a hitet megtartottam”, mert jobb ember lettél. Ezáltal vesszük ki a magunk részét az Igazsággal és Szeretettel való (ki)egyezésben. A keresztények nem azért munkálkodnak, és imádkoznak tovább, mert azt várják, hogy másnak a jósága, szenvedése és diadala által elnyerik annak harmóniáját és jutalmát.

11. 23 : 1-11

A bölcsesség és a Szeretet sok önfeláldozást követelhet meg tőlünk, hogy megmentsen bennünket a vétektől. Egyetlen áldozat, bármilyen nagy legyen is az, nem elég a vétek tartozásának kiegyenlítésére. Az engesztelés állandó önfeláldozást kíván a vétkestől. Hogy Isten az Ő szeretett Fián töltse ki haragját, istenien természetellenes. Az ilyen teória emberalkotta. Az engesztelés nehéz probléma a teológiában, tudományos magyarázata azonban az, hogy a szenvedés a vétkes érzék tévedése, amelyet az Igazság megsemmisít, és hogy végül mind a vétek, mind a szenvedés lehull az örökkévaló Szeretet lábai elé.