1.     Dicsérjétek az Urat! Boldog az ember, aki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.

2.     Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

3.     Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

4.     Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.

5.     Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

9.     Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.

1. Zsoltárok 49 : 2-5, 7-12, 17-19

2     Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

3     Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

4     Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

5     Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

7     Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

8     Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9     Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10     Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11     De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12     Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

17     Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

18     Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

19     Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

2. Lukács 7 : 6 (Jézus) (.-ig)

6     Jézus tehát elméne velök.

3. Lukács 12 : 13-21

13     Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!"

14     De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?"

15     Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."

16     Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,

17     ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.

18     Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat,

19     és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!

20     Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?

21     Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”

4. Apostolok Cselekedetei 20 : 1 (Pál), 32-35

1     magához hívta Pál a tanítványokat és tõlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.

32     És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az õ kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

33     Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

34     Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

35     Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.

5. I Timóteushoz 6 : 17-19

17     Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, aki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;

18     Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlõk,

19     Kincset gyûjtvén magoknak jó alapul a jövõre, hogy elnyerjék az örök életet.

6. Apostolok Cselekedetei 5 : 1-11

1     Egy ember ..., névszerint Anániás, Safirával, az õ feleségével, eladá birtokát.

2     És félre tõn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.

3     Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezõnek árából félre tégy?

4     Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

5     Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.

6     Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék õt, és kivivén eltemeték.

7     Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az õ felesége, nem tudva, mi történt, beméne.

8     Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Õ pedig monda: Igen, ennyiért.

9     Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.

10     És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák õt, és kivivén eltemeték férje mellé.

11     És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.

7. I János 2 : 15-17

15     Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

16     Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

17     És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1. 275 : 1 (Az anyagnak)-9

Az anyagnak nincs élete, amelyet elveszíthet, a Szellem pedig soha nem hal meg. Az elmének az anyaggal való társulása figyelmen kívül hagyná a mindenütt jelenlévő és mindenható Elmét. Ez mutatja meg, hogy az anyag nem Istentől, a Szellemből ered, és hogy nem örök. Tehát az anyag nem szubsztanciális, nem élő és nem értelmes. Az isteni Tudomány kiindulópontja, hogy Isten, a Szellem a Minden-a-mindenekben, és hogy nincs más hatalom vagy Elme - hogy Isten a Szeretet, és ezért Ő az isteni Alapelv.

2. 458 : 32-8

A kereszténység arra készteti az embereket, hogy természetesen forduljanak el az anyagtól a Szellem felé, ahogy a virág fordul a sötétségtől a világosság felé. Akkor az ember magáévá teszi azokat a dolgokat, „amiket szem nem látott, fül nem hallott”. Pál és János világosan értették, hogy miként a halandó ember világi tisztességhez csak áldozat útján jut, úgy a mennyei gazdagságot minden világiasság feladásával kell elnyernie. Így semmi közössége nem lesz a világi ember vonzalmaival, indítékaival és céljaival.

3. 241 : 31-8

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni”, mint a vétkes hiedelmeknek a mennyek országába, az örök harmóniába bejutni. Megbánás, lelki keresztség és újjászületés által, a halandók levetik anyagi hiedelmeiket és hamis egyéniségüket. Csak idő kérdése, amikor „mindnyájan megismernek engem [Istent], kicsinytől fogva a legnagyobbig”. Az anyag igényeinek elutasítása nagy lépés a Szellem örömei felé, az emberi szabadság és a test feletti végső győzelem felé.

4. 273 : 1-9

Az anyag és annak a bűnről, betegségről és halálról való állításai ellentétesek Istennel, és nem származhatnak Belőle. Nincsen anyagi igazság. A fizikai érzékek nem tudják észlelni Istent és a lelki Igazságot. Az emberi hiedelem sok találmányt kikutatott, de ezek egyike sem tudja megoldani a létezés problémáját az isteni Tudomány isteni Alapelve nélkül. Az anyagi hipotézisekből levont következtetések nem tudományosak. Ezek eltérnek a valódi Tudománytól, mert nem az isteni törvényen alapulnak.

5. 120 : 7-14

A Tudomány megfordítja a fizikai érzékek hamis tanúbizonyságát, és ez által a megfordítás által a halandók elérnek a létezés alapvető tényeihez. Akkor elkerülhetetlen, hogy felmerüljön a kérdés: Beteg-e egy ember, ha a fizikai érzékei azt jelzik, hogy jó egészségnek örvend? Nem!; mivel az anyag nem állíthat feltételeket az ember számára. És jól van-e, ha az érzékek szerint beteg? Igen, a Tudományban, amiben az egészség normális és a betegség abnormális, jól van.

6. 124 : 25-31

A Szellem minden dolog élete, szubsztanciája és folytonossága. Erőkön lépkedünk. Vond el őket, és a teremtésnek össze kell omlania. Az emberi ismeret fizikai erőknek hívja őket, de az isteni Tudomány kinyilvánítja, hogy azok teljesen az isteni Elméhez tartoznak, ebben az Elmében rejlenek, és így visszahelyezi őket jogos otthonukba és osztályozásukba.

7. 301 : 17-29

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen. A halandó ember önmaga előtt anyagi szubsztanciának látszik, holott az ember „képmás” (eszme). A téveszme, vétek, betegség és halál az anyagi érzet hamis bizonyságából erednek, amely egy feltételezett, a végtelen Szellem fókuszpontján kívüli álláspontból, az Elme és a szubsztancia fordított képét mutatja, amelyben minden fonák.

8. 199 : 32-7

Amikor Homérosz a görög istenekről énekelt, az Olümposzt sötétség fedte, de verse által az istenek életre keltek egy nemzet hiedelmében. A pogány istentisztelet az izmossággal kezdődött, de a Sinai törvénye a gondolatot Dávid énekéhez emelte. Mózes egy nemzetet az Istennek az anyag helyett a Szellemben való tiszteletére vezette, és illusztrálta a létezés nagyszerű emberi képességeit, melyeket a halhatatlan Elme biztosít.

9. 262 : 17-26

Jób azt mondta: „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, de most szemeimmel látlak téged.” A halandók visszhangozni fogják Jób gondolatát, amikor az anyag állítólagos fájdalma és élvezete megszűnnek túlsúlyban lenni. Akkor majd felhagynak az élet és boldogság, az öröm és bánat hamis értékelésével, és elnyerik az önzetlenül szeretés, a türelmes munkálkodás és a minden Istenhez nem hasonlón való felülkerekedés gyönyörűségét. Magasabb álláspontból kiindulva, az ember önkéntelenül emelkedik, ahogy a világosság erőfeszítés nélkül áraszt fényt; mert „ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”

10. 61 : 4-11

Az emberi érzelmekben a jónak túlsúlyban kell lennie a gonosz felett, és a lelkinek az állati felett, különben a boldogságot soha nem éri el. Ennek a mennyei állapotnak az elnyerése nemesebbé tenné utódainkat, csökkentené a bűnözést és magasabb célok felé irányítaná törekvéseinket. A bűn minden völgyét fel kell tölteni, és az önzés minden hegyét el kell hordani, hogy Istenünk országútja elkészülhessen a Tudományban.

11. 205 : 7-13, 32-3

Mikor kerül az abban való hiedelem tévedése, hogy az élet az anyagban van, és hogy a bűn, betegség és halál Isten által teremtettek, leleplezésre? Mikor kerül megértésre, hogy az anyagnak sem értelme, sem élete, sem érzékelése nincs, és hogy az ezzel ellentétes hiedelem minden szenvedés termékeny forrása? Isten mindent az Elme által teremtett, és mindent tökéletessé és örökké tett.

Amikor teljesen megértjük az Istenihez való viszonyunkat, akkor nem lehet más Elménk, csak az Övé - más Szeretetünk, bölcsességünk vagy Igazságunk, az Életről más értelmünk, és nem tudhatunk az anyag vagy tévedés létezéséről.