14.     Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,

15.     Akirõl neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,

16.     Hogy adja meg néktek az Õ dicsõsége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerõsödjetek az Õ Lelke által a belsõ emberben;

17.     Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén,

18.     hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának,]

19.     És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

20.     Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,

21.     Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké.

1. Lukács 1 26-28 (harmadik ,-ig), 31-35, 37

26     A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,

27     Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

28     És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van,

31     És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

32     Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;

33     És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!

34     Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

35     És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

37     Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

2. Lukács 2 1, 3-11, 40

1     És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

3     Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

4     Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

5     Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül és várandós vala.

6     És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

7     És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

8     Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

9     És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

10     És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

11     Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

3. János 2 : 1-11

1     És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

2     És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.

3     És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

4     Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

5     Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

6     Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

7     Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

8     És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

9     Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,

10     És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

11     Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.

4. János 9 : 1-7

1     Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.

2     Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?"

3     Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.

4     Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljõ az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.

5     Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.

6     Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,

7     majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.

5. Filippiekhez 2 : 1, 2, 5-11

1     Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

2     Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;

5     Az az Elme legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt.

6     A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ,

7     Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

8     És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

9     Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;

10     Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

11     s minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.

1. 18 : 3-12

A názáreti Jézus az ember Atyával való egységét tanította és demonstrálta, és ezért végtelen hódolattal tartozunk neki. Küldetése mind egyéni, mind kollektív volt. Élete munkáját helyesen végezte nem csak saját magának eleget téve, de a halandók iránti könyörületességből is - hogy megmutassa nekik, hogyan végezzék el saját munkájukat, de nem azért, hogy helyettük elvégezze, sem pedig, hogy egyetlen felelősség alól is felmentse őket. Jézus bátran cselekedett az érzékek elfogadott bizonyítékai ellenére, az álszenteskedő hitelvekkel és gyakorlatokkal szemben, és minden ellenfelet megcáfolt gyógyító erejével.

2. 29 : 32-25

Jézus Mária Istennel való tudatos közösségének sarjadéka volt. Ennélfogva spirituálisabb elképzelést tudott adni az életről, mint más emberek, és bemutathatta a Szeretet Tudományát – Atyját vagy isteni Alapelvét.

Az asszonytól született Jézus testben való eljövetele részben Mária földi állapotából is részesült, bár mértéktelenül fel volt ruházva a Krisztussal, az isteni Szellemmel. Ez magyarázza a Gecsemánéban és a Kálvárián vívott küzdelmeit, és ez tette lehetővé számára, hogy közvetítő, vagy út-mutató, legyen Isten és az emberek között. Ha származása és születése teljesen elszakadt volna a halandó szokásoktól, Jézus nem lett volna „ az út”-ként értékelhető a halandó elme számára.

Rabbi és pap tanította a mózesi törvényt, mely azt mondta: „Szemet szemért” és „Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja.” Jézus, Isten új végrehajtója, nem így adta elő a Szeretet isteni törvényét, mely áldja azokat, akik átkozzák.

Mint az Igazság egyéni eszménye, Krisztus Jézus eljött, hogy megdorgálja a rabbinusi tévedést és minden vétket, betegséget és halált -, hogy kijelölje az Igazság és az Élet útját. Ez az eszmény Jézus egész földi pályafutásában ki lett mutatva, ami a különbségre mutat a Lélek és az anyagi érzet, az Igazság és a tévedés sarjadékai között.

3. 539 : 27-4

Jézus isteni eredete emberi erőnél többet adott számára ahhoz, hogy a teremtés tényeit megmagyarázza, és demonstrálja az egy Elmét, amely az embert és a világegyetemet alkotja és kormányozza. A teremtés Tudománya, mely oly nyilvánvaló volt Jézus születésében, inspirálta legbölcsebb és legkevésbé megértett mondásait, és ez volt az alapja csodálatos demonstrációinak. Krisztus a Lélek ivadéka, és a szellemi létezés megmutatja, hogy a Szellem nem teremt sem egy gonosz, sem egy halandó embert, aki bűnbe, betegségbe és halálba esik.

4. 26 : 28-32

Mesterünk nem csupán elméletet, tant vagy hiedelmet tanított. Amit ő tanított és gyakorolt, az az egész valóságos lét isteni Alapelve volt. A Kereszténység általa adott bizonyítéka nem a vallásnak és az imádásnak egy formája vagy rendszere volt, hanem a Keresztény Tudomány, amely kidolgozza az Élet és a Szeretet harmóniáját.

5. 473 : 6-17

Krisztus azért jött, hogy a bűn hiedelmét elpusztítsa. Az Isten-alapelv mindenütt jelenlévő és mindenható. Isten mindenhol van, és Ő rajta kívül semmi nincs jelen vagy bír hatalommal. A Krisztus az Igazság eszméje, amely eljön, hogy meggyógyítsa a betegséget és a bűnt a Keresztény Tudomány által, és amely minden hatalmat Istennek tulajdonít. Jézus annak az embernek a neve, aki minden más embernél jobban megjelenítette a Krisztust, Isten igaz eszméjét, meggyógyítván a beteget és a vétkest és megsemmisítve a halál hatalmát. Jézus az emberi ember, és Krisztus az isteni eszme; innen a Jézus Krisztus kettőssége.

6. 51 : 19-27

Az ő tökéletes példája mindnyájunk üdvözüléséért volt, de csak azáltal, hogy ugyanazokat a munkákat cselekesszük, mint amiket ő cselekedett, és amelyeket másokat tanított cselekedni. Az ő célja a gyógyítással nem csupán az egészség helyreállítása volt, hanem hogy az ő isteni Alapelvét demonstrálja. Isten által, az Igazság és Szeretet által inspiráltatott, mindenben, amit mondott és tett. Üldözőinek indítóokai a gőg, irigység, a kegyetlenség és a bosszú voltak, amit ugyan a testi Jézusra mértek, de az isteni Alapelvnek, a Szeretetnek szántak, amely megdorgálta érzékiességüket.

7. 52 : 1-8

Gyermekkora óta az „Atyja dolga" után járt. Törekvései távol estek az övéiktől. Az ő mestere a Szellem volt, azok mestere az anyag. Ő Istent szolgálta; ők Mammont szolgálták. Az ő vonzalmai tiszták voltak; az övéik testi volt. Az ő érzékei magába szívták az egészség, a szentség és az élet lelki bizonyítékát; azok érzékei ellentétesen tanúskodtak, és a vétek, a betegség és halál anyagi bizonyítékát nyelték el.

8. 40 : 25-28, 31-7

Mennyei Atyánk, az isteni Szeretet, megköveteli, hogy minden ember kövesse Mesterünk és apostolai példáját, és ne csak személyiségét imádja.

A Kereszténység természete békés és áldott, de ahhoz, hogy az országba bejussunk, a remény horgonyát az anyag kárpitján túl a Sekinába kell vetnünk, ahová Jézus előttünk ment be, és az anyag ezen meghaladásának az igazságosoknak az örömei és győzelmei, valamint szomorúságai és szenvedései által kell jönnie. Miként Mesterünk tette, úgy nekünk is el kell fordulnunk az anyagi érzettől a lét lelki érzetéhez.

9. 52 : 19-28

„A „fájdalmak embere” értette meg legjobban az anyagi élet és intelligencia semmiségét és a mindent magában foglaló Isten, a jó hatalmas ténylegességét. Ez volt az Elme általi gyógyítás, vagy Krisztusi Tudomány, két kardinális pontja, amely Szeretettel vértezte őt fel. Isten legfelsőbb földi képviselője, amikor az ember azon képességéről beszélt, hogy az isteni hatalmat tükrözze, profetikusan azt mondta tanítványainak, nem csak az ő korszakukra, hanem minden időkre: Jézus azt mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem.” és „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik.”

10. 55 : 21-26

Az ígéretek beteljesülnek. Az isteni gyógyítás újramegjelenésének ideje minden korszakra kiterjed; és aki az ő földi mindenét az isteni Tudomány oltárára helyezi, az most iszik Krisztus poharából, és felruháztatik a Krisztusi gyógyítás szellemével és erejével.