5.     Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6.     Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7.     Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8.     Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

9.     Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

11.     Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

1. 2 Mózes 20 : 2, 3

2     Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged[a] Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál.

3     Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

2. Zsoltárok 78 : 1, 2 (első ,-ig), 4 (elbeszéljük), 5, 7, 8, 10, 11, 19, 22-25 (első ,-ig), 32, 33, 34 (hozzá)-38 (,-ig), 39

1     Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

2     Mert példázatra nyitom számat,

4     ...elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

5     Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.

7     hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

8     Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

10     Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

11     Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

19     És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

22     Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

23     És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24     És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25     Angyalok kenyerét ette az ember,

32     Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

33     Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34     ...hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35     És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

36     És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37     De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

38     Õ azonban irgalmas és megbocsátotta bűneiket,

39     Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

3. Hóseás 4 : 1

1     Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.

4. Hóseás 14 : 2, 3 (térjetek) (második ,-ig), 5 (első ,-ig)

2     Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!

3     ... térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó,

5     Kigyógyítom õket hûtlenségökbõl; szeretem õket ingyen kegyelembõl,

5. Példabeszédek 3 : 1, 2, 5, 6, 23, 24 (;-ig), 26 (bizodalmod-ig)

1     Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,

2     mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!

5     Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

6     Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

23     Akkor biztonságban járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24     Mikor lefekszel, nem rettegsz;

26     Mert az Úr lesz a te bizodalmad

6. Példabeszédek 2 : 8

8     Megőrzi az igazak ösvényeit, szemmel tartja és megóvja hűségeseinek lépéseit.

7. Zsoltárok 121 : 5, 7

5     Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.

7     Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.

8. János 13 : 1-5, 11-15, 31 (Most), 34

1     A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

2     És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt,

3     Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:

4     felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;

5     azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

11     Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

12     Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek?

13     Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.

14     Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

15     Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

31     Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.

34     Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

9. János 14 : 6 (Én vagyok), 23 (Ha) (második ,-ig)

6     Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

23     Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt,

10. János 15 : 9-12

9     Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.

10     Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

11     Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.

12     Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

1. 340 : 6 (Halljuk)-7 (:-ig), 10 (szeresd)-14

Halljuk az egész kérdés végső tanulságát: szeresd Istent és tartsd meg az Ő parancsolatait: mivel ez a teljessége az Ő képében és hasonlatosságában lévő embernek. Az Isteni Szeretet végtelen. Így minden, ami valóban létezik, az Istenben és Istentől van, és az Ő szeretetét manifesztálja.

2. 308 : 1-4

„Abban a hiedelemben időzöl-e, hogy az elme az anyagban van, és hogy a gonosz az elme, vagy abban az élő hitben vagy-e, hogy csak egy Isten van és lehet, és megtartod-e az Ő parancsolatát?”

3. 467 : 3 (“Ne)-16

„Ne imádj más istent rajtam kívül!” Ez az én a Szellem. A parancsolat tehát ezt jelenti: Ne legyen más intelligenciád, más életed, más szubsztanciád, más igazságod, más szereteted, csak az, amely lelki. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Alaposan meg kellene érteni, hogy valamennyi embernek egy Elméje van, egy Istene és Atyja, egy Élete, Igazsága és Szeretete. Az emberiség olyan mértékben válik tökéletessé, ahogyan ez a tény egyértelmű lesz, a háborúk megszűnnek és az emberek igaz testvérisége kialakul. Az ember, amikor nincs más istene és nem fordul máshoz, csak az egy tökéletes Elméhez, Isten hasonlatossága, tiszta és örök és azzal az Elmével bír, mint amely Krisztusban is volt.

4. 286 : 9-26

A Mester azt mondta, „senki sem mehet az Atyához [a létezés isteni Alapelvéhez], hanemha én általam”, a Krisztus, Élet, Igazság, Szeretet által; mert Krisztus azt mondja „Én vagyok az út.” A fizikai okozatiságot töviről hegyire félretette ez az eredeti ember, Jézus. Ő tudta hogy az isteni Alapelv, Szeretet teremt és kormányoz mindent, ami valós.

A szász nyelvben és még húsz másik nyelvben a jó a kifejezés Istenre. A Szentírás kijelenti, hogy minden, amit Ő alkotott jó, mint Ő maga - jó mind Alapelv, mind idea szerint. Ezért a szellemi univerzum jó, és úgy tükrözi Istent, amilyen Ő.

Isten gondolatai tökéletesek és örökkévalók, azok szubsztancia és Élet. Az anyagi és időleges gondolatok emberiek, tévedést foglalnak magukban, és mivel Isten, Szellem az egyetlen ok, ezért hiányzik belőlük az isteni ok. Az ideiglenes és anyagi nem a Szellem teremtményei. Azok csupán a szellemi és örök hamisítványai.

5. 70 : 6-9, 12-13

Csak egy Szellem van. Az ember soha nem Isten, de a lelki ember, Isten hasonlatosságára teremtve visszatükrözi Istent. Ebben a tudományos tükröződésben, az Ego és az Atya elválaszthatatlanok.

A fűszáltól kezdve a csillagokig, az isteni Elme tart fenn minden azonosságot mint tisztán megkülönböztethető és örök.

6. 151 : 20-30

A valóságos ember minden működését az isteni Elme kormányozza. Az emberi elmének nincs hatalma, hogy öljön vagy gyógyítson, és uralma sincs Isten embere felett. Az isteni Elme, mely az embert teremtette, fenntartja az Ő saját képét és hasonlatosságát. Az emberi elme ellenszegül Istennek, és azt le kell vetni, amint azt Szent Pál mondja. Mindaz, ami valóban létezik, az isteni Elme és annak eszméje, és ebben az Elmében az egész létezés harmonikusnak és öröknek találtatik. Az egyenes és keskeny út az, hogy meglátjuk és elismerjük ezt a tényt, engedünk ennek a hatalomnak és követjük az Igazság irányításait.

7. 494 : 5-11

Nem a hűtlenség egy fajtája az hinni, hogy egy olyan nagyszerű munkát, mint a Messiásé, ő saját magáért végezett el, vagy Istenért, akinek nem volt szüksége Jézus példájából segítségre ahhoz, hogy az örök harmóniát fenntartsa? De a halandóknak szükségük volt erre a segítségre, és Jézus megmutatta az utat számukra. Az Isteni Szeretet mindig kielégített és mindig ki fog elégíteni minden emberi szükségletet.

8. 25 : 16-32

Jézus jobban mutatta be Isten eszményét, mint azt olyan valaki tehette volta, akinek eredete kevésbé volt szellemi. Isten iránti engedelmessége következtében mindenki másnál spirituálisabban módon mutatta ki a lét Alapelvét. Innen ered intelmének ereje: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Bár a nagy Tanító demonstrálta a bűn és betegség feletti uralmát, semmiképpen nem mentett fel másokat az alól, hogy megadják saját tiszteletük megkövetelt bizonyítékát. Ő az irányításukon dolgozott, hogy demonstrálhassák ezt az erőt, ahogyan ő tette, és megérthessék annak isteni Alapelvét. A Tanítóba vetett feltétlen hit és mindaz az érzelgős szeretet, amellyel elhalmozhatjuk, önmagában nem tesz minket az ő követőivé. El kell indulnunk, és hasonlóan kell cselekednünk, különben nem kamatoztatjuk mindazon Mesterünk által ránk hagyott nagyszerű áldásokat, amelyekért Ő dolgozott és szenvedett. A Krisztus istenisége Jézus emberiességében nyilvánult meg.

9. 4 : 3-16

Amire legnagyobb szükségünk van, az a buzgó óhaj imádsága a kegyelemben való növekedésért, amely türelemben, alázatban, szeretetben és jócselekedetekben fejeződik ki. Mesterünk parancsolatait megtartani és példáját követni saját adósságunk felé, és az egyetlen értékelhető bizonyítéka hálánknak mindazért, amit tett. A formális imádat önmagában nem elegendő arra, hogy kifejezze a lojális és szívből jövő hálát, mivel ő azt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”

A szokássá vált küzdelem, hogy mindig jók legyünk, szűntelen ima. Indítóokai azokban az áldásokban nyilvánulnak meg, amelyekben részesítenek bennünket - áldásokban, amelyek, (ha nem is elismertek hallható szavakban) bizonyítják, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy a Szeretetben részesüljünk.

10. 55 : 16-26

Fáradt reményem megkísérli megvalósítani azt a boldog napot, amelyen az ember felismeri a Krisztus Tudományát és úgy szereti felebarátját mint önmagát - amikor tudatosítja magában Isten mindenhatóságát és az isteni Szeretet gyógyító erejét abban, amit megtett és amit tesz az emberiségért. Az ígéretek beteljesülnek. Az isteni gyógyítás újramegjelenésének ideje minden korszakra kiterjed; és aki az ő földi mindenét az isteni Tudomány oltárára helyezi, az most iszik Krisztus poharából, és felruháztatik a Krisztusi gyógyítás szellemével és erejével.