1.     Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

2.     Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erõs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

3.     Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel?

6.     Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

7.     Kisebbé tetted õt rövid idõre az angyaloknál, dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt és úrrá tetted kezeid munkáin,

8.     Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.

9.     Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg,

1. Ézsaiás 25 : 1, 4, 7, 8

1     Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.

4     Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.

7     Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

8     Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr!

2. Lukács 8 : 40-42, 49-56 (;-ig)

40     És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.

41     Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába,

42     mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Mikor pedig õ méne, a sokaság szorongatá õt.

49     Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”

50     Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy, és meggyógyul."

51     mikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját.

52     Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!"

53     Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54     Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: "Leányom, ébredj!"

55     Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56     Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól,

3. János 14 : 6 (:-ig)

6     Jézus így válaszolt:

4. János 5 : 20 (az Atya) (első .-ig), 21, 24-29 (;-ig)

20     az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz.

21     Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.

24     Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

25     Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

26     Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

27     És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

28     Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

29     és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel;

5. II Korinthusiakhoz 4 : 6, 7, 14-18

6     Mert az Isten, aki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

7     Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.

14     Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elõállít.

15     Mert minden ti érettetek [van,] hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére.

16     Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul.

17     Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;

18     Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

6. I Péter 1 : 3-9

3     Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,

4     Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,

5     Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

6     A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

7     Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendõ, de tûz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsõségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;

8     Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek [benne], kibeszélhetetlen és dicsõült örömmel örvendeztek:

9     Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.

1. 200 : 9-15 (a második .-ig)

Az Élet most független az anyagtól, mindig is az volt, és mindig is az lesz; mivel az Élet Isten, és az ember Isten gondolata, mely nem anyagilag, hanem lelkileg formáltatott, és nincs hanyatlásnak és pornak alávetve. A Zsoltáríró azt mondta: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.”

2. 487 : 3 (Az Élet halhatatlan)-6

Az Élet halhatatlan. Az élet az ember eredete és végső célja, mely soha nem érhető el a halál által, hanem mind azelőtt és mind azután, amit halálnak neveznek azáltal nyerhető el, hogy Igazság ösvényén járunk.

3. 98 : 31-5

Az út, melyen a halhatatlanságot és az életet megtanuljuk nem egyházi, hanem Keresztény, nem emberi, hanem isteni, nem fizikai, hanem metafizikai, nem anyagi, hanem tudományosan lelki. Emberi filozófia, etika és babona nem nyújtanak demonstrálható isteni Alapelvet, amely által a halandók megszabadulhatnak a bűntől; mégis, a Biblia éppen a bűntől való megszabadulást követeli meg.

4. 291 : 9-13

A halandók feleslegesen képzelik, hogy a halál tapasztalatában való hit megdicsőült létre ébreszti majd őket.

Az egyetemes üdvözülés alapja a haladás és próbatétel, és ezek nélkül az elérhetetlen.

5. 296 : 4 (A haladás)-13

A haladás tapasztalatból ered. Az a halandó ember érlelődése, amely által elhagyja a halandót a halhatatlanért. Itt vagy a túlvilágon, a szenvedésnek vagy a Tudománynak meg kell semmisítenie minden illúziót az életről és elméről, és meg kell újítania az anyagi érzetet és ént. Az ó embert cselekedeteivel együtt le kell vetkőzni. Semmi sem halhatatlan, ami érzékies vagy vétkes. Nem a szerves anyag halála, hanem egy hamis anyagi érzet és a vétek halála az, ami feltárja, hogy az ember és az Élet harmonikus, valóságos és örök.

6. 46 : 20-24

Jézus változatlan fizikai állapotát azt követően, ami halálnak látszott, minden anyagi állapot fölé való felmagasztaltatása követte, és ez a felmagasztaltatás megmagyarázta mennybemenetelét és kétségkívül feltárt a halál után egy átmeneti és előrehaladottabb állapotot.

7. 427 : 13-25, 29-2

A halál annak az álomnak még egy újabb fázisa, hogy a létezés anyagi lehet. Semmi sem tudja megzavarni a létezés harmóniáját vagy befejezni az ember létezését a Tudományban. Az ember ugyanaz azelőtt és azt követően, hogy a csont eltörik vagy a testet guillotine-nal fejezték le. Ha az ember sohasem győzi le a halált, akkor miért mondja a Szentírás: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”? Az Ige tartalma megmutatja, hogy olyan arányban győzedelmeskedünk a halál felett, amilyen arányban legyőzzük a vétket. A nagy nehézség az arról való tudatlanságban rejlik, hogy mi az Isten. Isten, Élet, Igazság és Szeretet az embert halhatatlanná teszik. A halhatatlan Elmét, amely mindent kormányoz, el kell ismerni mint legfelsőbb az úgynevezett fizikai birodalmában csakúgy, mint a lelkiben.

A halál álmát le kell győzni az Elme által itt vagy a másvilágon. A gondolat fel fog ébredni saját anyagi kijelentéséből „halott vagyok”, hogy meghallja az Igazság trombitaszavát: „Nincs halál, sem tétlenség, beteges vagy túlzott működés vagy reakció.”

8. 409 : 27-3

Nincs jogunk azt mondani, hogy az élet az anyagtól függ most, de nem fog tőle függeni a halál után. Nem tölthetjük itteni napjainkat az Élet Tudománya figyelmen kívül hagyásával, és várhatunk a síron túl jutalmat ezért az tudatlanságért. A halál nem tesz minket harmónikussá és halhatatlanná tudatlanságunk kárpótlásaként. Ha most nem törődünk a Krisztusi Tudománnyal, ami szellemi és örök, akkor nem leszünk készen a spirituális Életre a másvilágon.

9. 39 : 10-30

A beléjük nevelt hiedelem, hogy a Lélek a testben van, arra készteti a halandókat, hogy a halálra barátként tekintsenek, mely lépcsőfok a halandóságból a halhatatlanságba és boldogságba. A Biblia ellenségnek nevezi a halált, és Jézus legyőzte a halált és a sírt ahelyett, hogy engedett volna azoknak. Ő volt „az út”. Számára tehát a halál nem a küszöb volt, amelyen át kellett lépnie, hogy élő dicsőségbe jusson.

„Most” kiáltott az apostol „van a kegyelem ideje; imé, most van az üdvözülés napja” - amin nem azt értette, hogy az embereknek most kell előkészülniük a jövendő világ megváltására vagy biztonságára, hanem hogy most van annak az ideje, hogy ezt az üdvösséget a szellemben és életben megtapasztalják. Most van az ideje annak, hogy az úgynevezett anyagi fájdalmak és anyagi örömök elmúljanak, minthogy mindkettő valótlan, mert lehetetlenek a Tudományban. Ezen földi varázsnak a megtöréséhez, a halandóknak fel kell fogniuk az igazi eszméjét és isteni Alapelvét mindennek ami, ténylegesen létezik és harmonikusan kormányozza az univerzumot. Ezt a gondolatot lassan értik meg, és az addig eltelő időszakot mind kétségek és vereségek, mind győzelmek kísérik.

10. 405 : 5-11

A Keresztény Tudomány azt parancsolja, hogy az ember uralkodjék a hajlamokon, hogy a gyűlöletet tartsa féken kedvességgel, a bujaságot szeplőtelenséggel, a bosszút szeretettel győzze le, és hogy a csaláson becsületességgel kerekedjen felül. Fojtsd el ezeket a hibákat kezdődő stádiumukban, ha nem akarsz egy sereg összeesküvőt táplálni az egészség, a boldogság és a siker ellen.

11. 324 : 7-15

Hacsak az ember harmóniája és halhatatlansága nem válik egyre egyértelműbbé, nem nyerjük el Isten igaz eszméjét, és a test azt fogja tükrözni, ami kormányozza azt, akár az Igazság, akár a hiba, megértés vagy hiedelem, Szellem vagy anyag. Így hát, „ismerkedj most meg Istennel, és légy békében.” Légy éber, józan és körültekintő. Az út egyenes és keskeny, mely ahhoz a megértéshez vezet, hogy Isten az egyetlen Élet.

12. 252 : 7-14

Amikor a hamis emberi hiedelmek egy kicsit is felismerik saját hamisságukat, elkezdenek eltűnni. A tévedésnek és működésének ismerete meg kell, hogy előzze az Igazság megértését, amely elpusztítja a tévedést, amíg az egész halandó, anyagi tévedés végleg el nem tűnik, és az örök igazság, a Szellemből és Szellem által teremtett ember, megértésre és felismerésre nem kerül Teremtőjének igaz hasonlatosságaként.

13. 428 : 8-14

Megfosztani a gondolatot a hamis bizakodásoktól és anyagi bizonyítékoktól azért, hogy a lét lelki tényei megjelenhessenek - ez az a nagyszerű teljesítmény, amely által elsöpörjük a hamisat és helyet adunk az igaznak. Így alapozhatjuk meg az igazságban a templomot, vagy testet, „melynek építője és alkotója Isten”.