17.     Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, aki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;

18.     Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlõk,

19.     Kincset gyûjtvén magoknak jó alapul a jövõre, hogy elnyerjék az örök életet.

7.     Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;

8.     De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

9.     Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tõrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.

10.     Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittõl, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

11.     De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tûrést, a szelídséget.

1. 2 Mózes 20 : 1-3, 15, 17

1     És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2     Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

3     Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

15     Ne lopj.

17     Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.

2. Példabeszédek 28 : 25 (aki pedig)

25     ...aki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.

3. Zsoltárok 49 : 6, 7

6     Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

7     Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

4. Jeremiás 17 : 5-8

5     Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve!

6     Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön.

7     De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.

8     Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.

5. Máté 4 : 23

23     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

6. Máté 5 : 1, 2

1     Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.

2     És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:

7. Máté 6 : 19-24

19     Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,

20     hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.

21     Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.

22     A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.

23     Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévõ világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!

24     Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

8. Lukács 15 : 3, 11 (Egy)-24 (első .-ig)

3     Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

11     Egy embernek vala két fia;

12     És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.

13     Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

14     Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni.

15     Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni.

16     És kívánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.

17     Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!

18     Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.

19     És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

20     És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt.

21     És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!

22     Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!

23     És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.

24     Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott.

9. Lukács 8 : 40, 43-48

40     És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.

43     És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendõtõl fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,

44     Hátulról hozzá járulván, illeté az õ ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.

45     És monda Jézus: Ki az, aki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és akik õ vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, aki engem illete?

46     Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erõ származék ki tõlem.

47     Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve elõjöve és elõtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság elõtt, miért illette õt, és hogy azonnal meggyógyult.

48     És õ monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!

10. Ézsaiás 26 : 3, 4

3     [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;

4     Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõsziklánk van.

1. 360 : 2 (aki)-3

„...aki helyesen értékeli a valóságost, semmit nem veszít el, hanem mindent elnyer.”

2. 472 : 24 (Minden)-26

Minden valóság Istenben és az Ő teremtményében van, mely harmonikus és örök. Az, amit Ő teremt jó, és Ő alkot mindent, ami létezik.

3. 444 : 10-12

Azok, akik Benne bíznak, lépésről lépésre rájönnek, hogy „Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.”

4. 273 : 1-15

Az anyag és annak a bűnről, betegségről és halálról való állításai ellentétesek Istennel, és nem származhatnak Belőle. Nincsen anyagi igazság. A fizikai érzékek nem tudják észlelni Istent és a lelki Igazságot. Az emberi hiedelem sok találmányt kikutatott, de ezek egyike sem tudja megoldani a létezés problémáját az isteni Tudomány isteni Alapelve nélkül. Az anyagi hipotézisekből levont következtetések nem tudományosak. Ezek eltérnek a valódi Tudománytól, mert nem az isteni törvényen alapulnak.

Az Isteni Tudomány megfordítja az anyagi érzékek hamis bizonyságát, és ezáltal szétszakítja a tévedés alapjait. Innen ered az ellenséges viszony a Tudomány és az érzékek között, és a tökéletes megértés elérésének lehetetlensége mindaddig, amíg az érzékek tévedése nem kerül kiiktatásra.

5. 593 : 6 csak

Erszény. Kincsek felhalmozása az anyagban; tévedés.

6. 146 : 5-20

Az első bálványimádás az anyagba vetett hit volt. Az iskolák a gyógyszerekben való hitet hozták divatba az Istenségben való hit helyett. Azáltal, hogy az anyagra bízták, hogy saját diszharmóniáját elpusztítsa, az egészség és harmónia feláldozásra került. Az ilyen rendszerek híján vannak a lelki hatalom életerejének, amely által az anyagi érzet a Tudomány szolgálója lesz, és a vallás Krisztusszerűvé válik.

Az anyagi orvostudomány Isten hatalmát - igen, az Elme hatalmát - drogokkal helyettesíti - a test gyógyítására. A skolaszticizmus a megváltás érdekében az ember Jézus - isteni Alapelve helyett - személyéhez ragaszkodik; és az ő Tudományát, Isten gyógyító eszközét, elnémítja. Miért? Mivel az igazság megfosztja képzelt hatalmuktól az anyagi orvosságokat, és a Szellemet legfelsőbbséggel ruházza fel.

7. 443 : 1-8

Amikor a Krisztusi Tudomány felfedezőjét követői megkérdezik, hogy helyes, előnyös és következetes dolog-e az orvostudomány rendszeres tanulása, igyekszik megmutatni, hogy rendes körülmények között a testi eszközökhöz folyamodás azokat, akik ily módon megalkudnak, gátolja abban, hogy teljesen bízzanak a mindenható Elmében, mint amely valójában teljhatalmú.

8. 234 : 3 csak

Ha bízunk az anyagban, kételkedünk a Szellemben.

9. 273 : 21-7

Isten sohasem hozott anyagi törvényt, hogy érvénytelenítse a lelki törvényt. Ha volna ilyen anyagi törvény, az ellenkezne a Szellem, Isten felsőbbségével, és kétségbe vonná a teremtő bölcsességét. Jézus a hullámokon járt, táplálta a sokaságot, meggyógyította a betegeket, és feltámasztotta a halottakat szöges ellentétben az anyagi törvényekkel. Az ő cselekedetei a Tudomány demonstrációja voltak, melyek legyőzték az anyagi érzet vagy törvény hamis igényeit.

A Tudomány megmutatja, hogy az egymással ütköző halandó vélemények és hiedelmek mindenkor a tévedés hatásait bocsátják ki, de a halandó elme ezen atmoszférája nem lehet destruktív a morálra és egészségre, amikor annak azonnal és következetesen ellenállunk a Krisztusi Tudománnyal. Az Igazság és Szeretet ellenszerei ennek a mentális ártalomnak, és ezáltal felélénkítik és fenntartják a létezést. Az öt fizikai érzék által nyert szükségtelen tudás csak időleges, - a halandó elme elképzelése, az érzék, nem pedig a Lélek, Szellem, sarja - és mindazt szimbolizálja, ami gonosz és mulandó.

10. 166 : 15-22

A tévelygő emberi elme önmagában diszharmonikus. Belőle származik a diszharmonikus test. Figyelmen kívül hagyni Istent, mint betegség esetén kevéssé hasznost, hiba. Ahelyett, hogy félrelöknénk Őt a testi bajok idején, és várnánk, hogy amikor megerősödünk, majd elismerjük Őt, rá kellene eszmélnünk, hogy Ő a betegségben, csakúgy mint egészségben mindent meg tud értünk tenni.

11. 239 : 6-11

Tegyük félre a vagyont, a hírnevet és a társadalmi szervezeteket, melyek egy jottányit sem nyomnak Isten mérlegén, és tisztább képet kapunk az Alapelvről. Oszlasd fel a klikkeket, egyenlítsd ki a vagyont becsületességgel, bíráld az értéket a bölcsesség szerint, és helyesebb nézeteket kapunk az emberiségről.

12. 277 : 2-12

Mindannak, ami nem hasonlít a tévedhetetlen és örök Elméhez, ez az Elme azt mondja „Bizony meghalsz”; másutt pedig a Szentírás azt mondja, hogy a por visszatér a porba. Az értelem nélküli visszaesik saját valótlanságába. Az anyag soha nem hoz létre elmét. A halhatatlan soha nem hoz létre halandót. A jó nem eredményezhet gonoszt. Amint Isten Önmaga jó és Szellem, a jóságnak és szellemiségnek halhatatlannak kell lennie. Ezek ellentétei, a gonosz és az anyag, halandó tévedések, és a tévedésnek nincs teremtője. Ha a jóság és szellemiség (lelkiség) valósak, akkor a gonosz és anyagiság valótlanok és nem lehetnek egy végtelen Isten, jó, eredményei.

13. 169 : 16-17, 29-2

Ha értenénk az Elme test feletti uralmát, akkor nem helyeznénk többé hitet anyagi eszközökbe.

Bármi, amit az embert arra tanítja, hogy az isteni Elméhez képest más törvényei legyenek, és más hatalmakat ismerjen el, keresztényellenes. A jó, amit a mérgező gyógyszer látszólag tesz, gonosz, mivel az megrabolja az embert az Istenre, a mindenható Elmére való támaszkodástól, és - a hiedelem szerint - mérgezi az emberi rendszert.

14. 403 : 14-20

A helyzet ura leszel, ha megérted, hogy a halandó létezés az önámítás egy állapota, és nem a létezés igazsága. A halandó elme állandóan a hamis vélemények eredményét hozza létre a halandó testen, és ezt mindaddig teszi, amíg az Igazság, mely a halandó illúzió fátyolszövetét elsöpri, meg nem fosztja a halandó tévedést képzelt hatalmától.

15. 368 : 2-5, 14-19

A Tudomány által inspirált magabiztosság abban a tényben gyökerezik, hogy az Igazság valós és a tévedés valótlan. A tévedés gyáva az Igazság előtt.

Amikor eljutunk oda, hogy jobban bízunk a létezés igazságában, mint a tévedésben, jobban hiszünk a Szellemben, mint az anyagban, jobban hiszünk az életben, mint a halálban, nagyobb a hitünk Istenben, mint az emberben, akkor nem lesz olyan anyagi feltevés, amely meggátolna bennünket abban, hogy meggyógyítsuk a betegeket és megsemmisítsük a hibát.