1.     Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;

2.     mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.

20.     De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;

21.     hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.

22.     Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:

23.     Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, amiként engem szerettél.

1. János 3 : 16, 17

16     Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17     Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

2. Máté 12 : 22-28

22     Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.

23     Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: "Csak nem ez a Dávid Fia?"

24     A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: "Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével."

25     Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.

26     Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa?

27     És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok!

28     Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.

3. János 10 : 22-30

22     Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

23     És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

24     Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk egyértelműen!

25     Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

26     De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek:

27     Az én juhaim hallják az én szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem:

28     És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

29     Az én Atyám, aki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezéből.

30     Én és az Atya egy vagyunk.

4. János 12 : 42-50

42     Mindazáltal a fõemberek közül is sokan hivének õ benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:

43     Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.

44     Jézus kiáltott és azt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;

45     és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.

46     Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

47     És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

48     Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki õt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

49     Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.

50     És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.

5. János 14 : 6 (Én)

6     Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

6. Rómaiakhoz 5 : 1, 10, 11

1     Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

10     Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.

11     Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.

7. I János 3 : 5-8

5     És tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy a mi bûneinket elvegye; és õ benne nincsen bûn.

6     Aki õ benne marad, egy sem esik bûnbe; aki bûnbe esik, egy sem látta õt, sem meg nem ismerte õt.

7     Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz.

8     Aki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

8. Zsidókhoz 10 : 19-22

19     Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

20     Azon az úton, amelyet õ szentelt nékünk új és élõ [út] gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,

21     És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

22     Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl,

9. II Korinthusiakhoz 5 : 17-20

17     Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

18     Mindez pedig Istentõl van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

19     Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

20     Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

10. I János 3 : 2, 3

2     Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, amint van.

3     És akiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen Õ is tiszta.

1. 336 : 25 (Isten)-26, 28-31

Isten, mint az ember isteni Alapelve, és az ember Isten hasonlatosságában elválaszthatatlan, harmonikus és örök. ... Isten és ember nem ugyanaz, de az isteni Tudomány rendjében, Isten és ember együttléteznek és örökkévalók. Isten a szülő Elme, és az ember Isten lelki sarjadéka.

2. 497 : 13 (Elismerjük)-15 (;-ig)

Elismerjük Jézus engesztelését mint az isteni, hatékony Szeretet bizonyítékát, amely feltárja az ember egységét Istennel Krisztus Jézus, az Útmutató által;

3. 18 : 13-14 (,-ig)

Krisztus engesztelése az embert békíti meg Istennel, nem Istent az emberrel; mert Krisztus isteni Alapelve Isten,

4. 19 : 6-11

Jézus elősegítette az ember Istennel való megbékélését azáltal, hogy az ember számára a Szeretet egy igazabb értelmét adta, Jézus tanításainak isteni Alapelvét, és a Szeretet ezen igazabb értelme megváltja az embert az anyag, a bűn és halál törvényétől a Szellem törvénye által - az isteni Szeretet törvényével.

5. 26 : 10-18

A Krisztus volt a Szellem, amelyre Jézus saját alábbi kijelentéseiben utalt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet.” „Én és az Atya egy vagyunk.” Ez a Krisztus vagy az ember Jézus ezen istensége, volt az ő isteni természete, az isteniség, amely éltette őt. Az isteni Igazság, Élet és Szeretet ruházta fel Jézust a bűn, betegség és halál feletti hatalommal. Az ő küldetése a mennyei lét Tudományának feltárása volt, hogy bizonyítsa azt, hogy mi az Isten, és mit tesz az emberért.

6. 6 : 23-28

Jézus leleplezte és megdorgálta a bűnt, mielőtt kiűzte azt. Egy beteg asszonyról azt mondta, hogy a Sátán kötözte meg, és Péterhez pedig így szólt: „Bántásomra vagy nékem.” Eljött az embereket tanítva és megmutatva nekik, hogyan pusztítsák el a bűnt, betegséget és halált. A terméketlen fáról azt mondta: „Kivágattatik.”

7. 7 : 1-7

Az egyetlen udvarias mondat, amit a tévedéshez intézett az volt, hogy „Távozz tőlem, Sátán!” Még erősebb bizonyítéka található annak, hogy Jézus dorgálása éles és metsző volt, saját szavaiban, szavakban, melyek megmutatják, hogy az ilyen erőteljes kifejezések szükségesek voltak, amikor kiűzött ördögöket és meggyógyított betegeket és vétkeseket. A tévedés feladása megfosztja az anyagi érzetet hamis igényeitől.

8. 25 : 22-31

Bár a nagy Tanító demonstrálta a bűn és betegség feletti uralmát, semmiképpen nem mentett fel másokat az alól, hogy megadják saját tiszteletük megkövetelt bizonyítékát. Ő az irányításukon dolgozott, hogy demonstrálhassák ezt az erőt, ahogyan ő tette, és megérthessék annak isteni Alapelvét. A Tanítóba vetett feltétlen hit és mindaz az érzelgős szeretet, amellyel elhalmozhatjuk, önmagában nem tesz minket az ő követőivé. El kell indulnunk, és hasonlóan kell cselekednünk, különben nem kamatoztatjuk mindazon Mesterünk által ránk hagyott nagyszerű áldásokat, amelyekért Ő dolgozott és szenvedett.

9. 242 : 9-14

Csakis egy út vezet a mennyországba, harmóniába, és a Krisztus az isteni Tudományban megmutatja nekünk ezt az utat. Ez az út pedig, nem ismerni semmilyen más valóságot - nem tudni mást az életről - mint a jót, Istent és az Ő visszatükröződését, és felülemelkedni az érzékek úgynevezett fájdalmain és gyönyörein.

10. 201 : 20-5

Szentséget szentségtelenségbe oltani, feltételezve, hogy a bűn bocsánatot nyerhet, amíg feladásra nem kerül, éppolyan esztelenség, mint kiszűrni a szúnyogot és elnyelni a tevét.

A tudományos egységet, mely Isten és ember között fennáll, a gyakorlati életben kell felszínre hozni és Isten akaratát egyetemesen kell teljesíteni.

11. 22 : 23-30

A tévedéstől való végső szabadulás, amely által örvendezünk a halhatatlanságban, a korlátlan szabadságban és a bűntelen érzetben, nem érhető el virágos utakon, sem úgy, hogy cselekedetek nélküli hitünket másnak a helyettesítő erőfeszítésére tűzzük. Aki azt hiszi, hogy a harag igazságos, vagy hogy az Istenségnek kedve telik az emberi szenvedésben, az nem érti meg Istent.

Az igazságosság a vétkes megújulását követeli meg.

12. 23 : 1-11

A bölcsesség és a Szeretet sok önfeláldozást követelhet meg tőlünk, hogy megmentsen bennünket a vétektől. Egyetlen áldozat, bármilyen nagy legyen is az, nem elég a vétek tartozásának kiegyenlítésére. Az engesztelés állandó önfeláldozást kíván a vétkestől. Hogy Isten az Ő szeretett Fián töltse ki haragját, istenien természetellenes. Az ilyen teória emberalkotta. Az engesztelés nehéz probléma a teológiában, tudományos magyarázata azonban az, hogy a szenvedés a vétkes érzék tévedése, amelyet az Igazság megsemmisít, és hogy végül mind a vétek, mind a szenvedés lehull az örökkévaló Szeretet lábai elé.

13. 30 : 26-1

Ha eléggé győzedelmeskedtünk az anyagi érzet tévedései felett, hogy a Lelket engedjük uralomra jutni, akkor utálni fogjuk a vétket, és minden álarca alatt megdorgáljuk. Csakis ily módon áldhatjuk ellenségeinket, bár talán nem így értelmezik szavainkat. Nem választhatunk önmagunknak, hanem Jézus tanítása szerint kell kidolgoznunk üdvösségünket. Szelíden és hatalommal hirdette a szegényeknek az evangéliumot.

14. 21 : 9-14

Ha a tanítvány spirituálisan halad, akkor igyekszik bejutni. Folyamatosan elfordul az anyagi érzettől, és a Szellem romolhatatlan dolgai felé néz. Ha őszinte, az elejétől fogva lelkiismeretes lesz, és minden nap halad egy kicsit a helyes irányba, míg végül örömmel fejezi be menetét.

15. 45 : 6-21

Mesterünk teljesen és véglegesen demonstrálta az isteni Tudományt a halál és a sír feletti diadalmában. Jézus az emberek felvilágosításáért és az egész világ vétektől, betegségtől és haláltól való megváltásáért cselekedett. Pál azt írja: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának [látszólagos] halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.” Három nappal testi temetése után beszélt a tanítványaival. Üldözői kudarcot vallottak abban, hogy a halhatatlan Igazságot és Szeretetet egy sírba rejtsék.

Dicsőség Istennek és békesség a küszködő szíveknek! A Krisztus elgördítette a követ az emberi remény és hit ajtaja elől, és az Istenben való élet kinyilatkoztatása és demonstrációja által felemelte azokat annak lehetőségéhez, hogy egyek lehessenek az ember szellemi eszméjével és az ő isteni Alapelvével, a Szeretettel.