16.     Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17.     Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

18.     Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

19.     Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

20.     Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.

21.     Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

36.     Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

1. Zsoltárok 145 : 1-5, 10-13

1     Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!

2     Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

3     Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.

4     Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.

5     A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

10     Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.

11     Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.

12     Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsőségét.

13     A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

2. János 12 : 44-50

44     Jézus kiáltott és azt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;

45     és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.

46     Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

47     És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

48     Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki õt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

49     Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.

50     És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.

3. Lukács 18 : 18-30

18     És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

19     Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

20     A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

21     Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22     Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem.

23     Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

24     És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!

25     Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26     Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

27     Õ pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

28     És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

29     Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

30     Aki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.

4. I Timóteus 6 : 17-19

17     Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, aki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;

18     Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlõk,

19     Kincset gyûjtvén magoknak jó alapul a jövõre, hogy elnyerjék az örök életet.

5. Rómaiakhoz 6 : 17 (hála)-22

17     hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok.

18     Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

19     Emberi módon szólok a ti testeteknek erõtlensége miatt. Mert amiképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

20     Mert mikor a bûn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.

21     Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.

22     Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

6. I Korintusiakhoz 15 : 50-57

50     Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51     Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52     Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53     Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54     Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

55     Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?

56     A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

57     De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

1. 42 : 26 (a)-28

... a Krisztusi Tudományban az igazi embert Isten kormányozza - a jó, és nem a gonosz - ezért ő nem halandó, hanem halhatatlan.

2. 295 : 5-15

Isten teremti és kormányozza a világegyetemet, beleértve az embert. Az univerzum szellemi ideákkal van tele, amelyeket Ő alakít ki, és azok engedelmesek az őket megalkotó Elmének. A halandó elme a lelkit anyagira változtatná és azután helyreállítaná az ember eredeti énjét, hogy megmeneküljön ennek a tévedésnek a halandóságától. A halandók nem olyanok, mint a halhatatlanok, akiket Isten saját képére teremtett; minthogy azonban a végtelen Szellem minden, a halandó tudat végül is engedni fog a tudományos ténynek és eltűnik, és a lét valódi érzete, tökéletesként és örökké érintetlenként, jelenik meg.

3. 190 : 14-20

Az emberi születés, fejlődés, érettség és hanyatlás olyan, mint a fű, amely szép zöld szálakban sarjad a földből, hogy azután elszáradjon és visszatérjen eredeti semmiségébe. Ez a halandó látszat időleges; sohasem olvad a halhatatlan létbe, hanem végül eltűnik és úgy találtatik, hogy a halhatatlan, lelki és örök ember a valóságos ember.

4. 476 : 1-5, 10-20, 28-32

A halandók a halhatatlanok hamisítványai. A halandók a rossznak, vagyis az egyetlen gonosznak, a gyermekei, amely kijelenti, hogy az ember porban vagy mint anyagi embrió kezdődik. Az isteni Tudományban Isten és a valóságos ember, mint isteni Alapelv és eszme, elválaszthatatlanok.

Tehát az ember nem halandó, sem nem anyagi. A halandók el fognak tűnni, és a halhatatlanok vagy Isten gyermekei meg fognak jelenni mint az ember egyedüli és örök valóságai. A halandók nem Isten bukott gyermekei. Nekik soha nem volt tökéletes létező állapotuk, amelyet aztán később visszanyerhetnének. Ők a halandó történelem kezdete óta „vétekben fogantak és bűnben születtek.” A halandóságot végül elnyeli a halhatatlanság. A bűnnek, betegségnek és halálnak el kell tűnnie, hogy helyet adjon a halhatatlan emberhez tartozó tényeknek.

Amikor Jézus Isten gyermekeiről, nem az emberek gyermekeiről, beszélt, ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van” azaz az Igazság és a Szeretet uralkodnak a valóságos emberben, ami megmutatja, hogy az ember mint Isten képe nem bukott, hanem örök.

5. 296 : 4-13

A haladás tapasztalatból ered. Az a halandó ember érlelődése, amely által elhagyja a halandót a halhatatlanért. Itt vagy a túlvilágon, a szenvedésnek vagy a Tudománynak meg kell semmisítenie minden illúziót az életről és elméről, és meg kell újítania az anyagi érzetet és ént. Az ó embert cselekedeteivel együtt le kell vetkőzni. Semmi sem halhatatlan, ami érzékies vagy vétkes. Nem a szerves anyag halála, hanem egy hamis anyagi érzet és a vétek halála az, ami feltárja, hogy az ember és az Élet harmonikus, valóságos és örök.

6. 496 : 20-27

„A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény” - a halandó hiedelem törvénye, amely harcban áll a halhatatlan Élet tényeivel, még a lelki törvénnyel is, amely így szól a sírhoz „Hol a te diadalmad?”. De amikor „ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Teljes a diadal a halál fölött!”

7. 247 : 10-18

A szépség, csakúgy mint az igazság, örök; de az anyagi dolgok szépsége elmúlik, megfakulva és elröppenve mint halandó hiedelem. A szokás, nevelés és divat formálják a halandók múló mértékeit. A halhatatlanságnak, a kortól és hanyatlástól mentesen, saját dicsősége van - a Lélek ragyogása. A halhatatlan férfiak és nők a lelki érzék modelljei, melyet a tökéletes Elme vázol fel, és a szeretetreméltóság azon magasabbrendű fogalmait tükrözik, melyek minden anyagi érzéket felülmúlnak.

8. 428 : 22-29

Felszínre kell hozni azt a nagyszerű szellemi tényt, hogy az ember most tökéletes és halhatatlan, nem pedig majd lesz. Örökké a létezés tudatában kell lennünk, és előbb-utóbb Krisztus és a Krisztusi Tudomány által le kell győznünk a bűnt és a halált. Az ember halhatatlanságának bizonyítéka egyre láthatóbbá lesz, amint feladja az anyagi hiedelmeket és a halhatatlan tények elfogadást nyernek.

9. 246 : 27-31

Az Élet örök. Ezt fel kell ismernünk, és ennek demonstrációját el kell kezdenünk. Az Élet és a jóság halhatatlanok. Alakítsuk tehát nézeteinket a létezésről inkább szépséggé, üdeséggé és folyamatossággá, mint öregséggé és hervadássá.

10. 495 : 14-24

Amikor a betegség vagy bűn illúziója kísért, ragaszkodj kitartóan Istenhez és az Ő eszméjéhez. Ne hagyd, hogy az Ő hasonlatosságán kívül bármi más foglalja el a gondolataidat. Ne hagyd, hogy akár a félelem, akár a kétség elhomályosítsa tiszta érzékedet és nyugodt bizalmadat arról, hogy a harmonikus élet elismerése - amilyen az Élet örökké - elpusztíthatja az abban való bármely fájdalmas érzetet vagy hiedelmet, ami nem az Élet. Engedd, hogy a testi érzékek helyett a Keresztény Tudomány támogassa a létezésről való megértésedet, és ez a megértés kitölti majd a tévedés helyét Igazsággal, lecseréli a halandóságot halhatatlansággal és elnémítja a diszharmóniát harmóniával.

11. 76 : 22-31

A bűntelen öröm - az Élet tökéletes harmóniája és halhatatlansága, amely határtalan isteni szépséggel és jósággal bír, egyetlen testi gyönyör vagy fájdalom nélkül - alkotja az egyedül igaz, megsemmisíthetetlen embert, akinek a léte lelki. A létezés ezen állapota tudományos és sértetlen - egy olyan tökéletesség, amelyet csak azok észlelhetnek, akik az isteni Tudományban Krisztus végleges megértésével bírnak. A halál soha nem siettetheti a létezés ezen állapotát, mivel a halált le kell győzni, nem pedig magunkat alávetni neki, mielőtt a halhatatlanság megjelenik.

12. 288 : 27-28

A Tudomány feltárja a halhatatlan ember dicsőséges lehetőségeit, akit a halandó érzékek sohasem korlátozhatnak.