2.     Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.

3.     Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

4.     Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

5.     Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,

6.     A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet,

7.     A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.

8.     Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

1. II Péter 3 : 9

9     Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tûr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

2. Zsoltárok 51 : 1-3 (;-ig), 6-8 (;-ig), 10-13

1     Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!

2     Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

3     Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog.]

6     Ímé te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

7     Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

8     Hallass örömet és vígasságot velem,

10     Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

11     Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

12     Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

13     hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

3. Apostolok Cselekedetei 9 : 1-15, 17, 18, 22 (Saulus)

1     Saulus pedig még fenyegetéstõl és öldökléstõl lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a fõpaphoz,

2     Kére õ tõle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követõi, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.

3     És amint méne, lõn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá õt körül a mennybõl:

4     És õ leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

5     És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

6     Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.

7     A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.

8     Felkele azonban Saulus a földrõl; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be õt Damaskusba.

9     És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.

10     Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!

11     Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevû tárzusi embert, mert ímé imádkozik.

12     És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevû férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.

13     Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertõl hallottam e férfiú felõl, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:

14     És itt [is] hatalma van a fõpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.

15     Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert õ nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai elõtt.

17     Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.

18     És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeirõl, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;

22     Saulus pedig annál inkább erõt võn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.

4. I Korintusiakhoz 1 : 1 (második ,-ig)

1     Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola,

5. I Korintusiakhoz 2 : 1-5

1     Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

2     Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettrõl.

3     És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

4     És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek megmutatásában:

5     Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.

6. I Korintusiakhoz 15 : 9, 10

9     Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

10     De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

7. Galatákhoz 5 : 1, 13, 16-20 (harmadik ,-ig), 22, 23

1     Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

13     Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.

16     Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.

17     Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.

18     Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

19     A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,

20     bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés,

22     A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,

23     szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

1. 35 : 30 csak

A Szeretet terve, hogy megújítsa a vétkest.

2. 6 : 11-16

A bűn elkövetése miatti szenvedés okozása, a bűn megsemmisítésének eszköze. A vétek minden feltételezett gyönyöre saját mértékénél több fájdalommal jár mindaddig, amíg az anyagi életben és vétekben való hiedelem meg nem semmisül. Ahhoz, hogy elérjük a mennyországot, a létezés harmóniáját, meg kell értenünk a létezés isteni Alapelvét.

3. 39 : 31-7

Ki fog felhagyni a bűn gyakorlásával mindaddig, amíg hisz a bűn gyönyöreiben? Ha a halandók egyszer elismerik, hogy a gonosz nem nyújt élvezetet, elfordulnak tőle. Távolítsd el a hibát a gondolatból, és az nem fog hatásban megnyilvánulni. A halandó gondolkodó és elkötelezett keresztény, felismerve a Krisztusi gyógyítás és Tudományának lehetséges hatókörét és tendenciáját, támogatni fogja azokat. Egy másik azt mondja majd: "Most menj el, ha majd alkalmat találok, ismét hívatlak."

4. 324 : 7-26

Hacsak az ember harmóniája és halhatatlansága nem válik egyre egyértelműbbé, nem nyerjük el Isten igaz eszméjét, és a test azt fogja tükrözni, ami kormányozza azt, akár az Igazság, akár a hiba, megértés vagy hiedelem, Szellem vagy anyag. Így hát, „ismerkedj most meg Istennel, és légy békében.” Légy éber, józan és körültekintő. Az út egyenes és keskeny, mely ahhoz a megértéshez vezet, hogy Isten az egyetlen Élet. A testtel való harc az, melyben le kell győznünk a bűnt, betegséget és halált, akár itt, akár a jövőben - de mindenképpen azelőtt, hogy elérhetjük a Szellem célját vagy az Istenben való életet.

Pál először nem volt Jézus tanítványa, hanem Jézus követőinek üldözője. Amikor az igazság először jelent meg neki a Tudományban, Pál megvakult, és vaksága érezhető volt; de szellemi fény hamarosan képessé tette Jézus példájának és tanításainak követésére, betegek gyógyítására és a Kereszténység terjesztésére Kisázsián, Görögországon keresztül, és még a birodalmi Rómában is.

5. 326 : 23 – 3 (328. oldal)

A tarzusbeli Saul csak akkor látta meg az utat - a Krisztust vagy Igazságot - amikor a helyesről való bizonytalan érzete engedett a lelki érzetnek, mely mindig helyes. Ekkor az ember megváltozott. A gondolkodás nemesebb szemléletet vett fel, és élete spirituálisabbá vált. Felismerte a rosszat, amelyet a keresztények üldözésével elkövetett, akiknek vallását nem értette, és alázatosan felvette az új, Pál nevet. Először látta meg a Szeretet igaz eszméjét, és leckét vett az isteni Tudományból.

A megújulás annak megértése által jön, hogy a gonoszban nincs tartós öröm, valamint a jó iránti vonzalom elnyerése által a Tudománynak megfelelően, amely feltárja a halhatatlan tényt, hogy az anyagban vagy az anyag által nem létezhet sem öröm, sem fájdalom, sem vágy, sem szenvedély, míg az isteni Elme meg tudja semmisíteni, és meg is semmisíti az emberi elme hamis hiedelmeit az örömről, a fájdalomról és a félelemről és annak minden vétkes vágyát.

Milyen szánalmas látvány a rosszindulat, amely örömet talál a bosszúban! A gonosz néha az ember legmagasabb fogalma a helyesről, amíg megértése a jóról erősebb nem lesz. Aztán elveszti a gonosz élvezetét, és az saját gyötrelmévé válik. A bűn nyomorúságától való megszabadulás módja, a vétkezés abbahagyása. Nincs más út. A bűn a fenevad képe, amelyet a szenvedés verejtéke töröl el. Erkölcsi őrültség, amely előtör, hogy az éjféllel és a viharral tomboljon.

A Keresztény Tudomány szigorú követelményei önkényesnek tűnnek a fizikai érzékek számára, de a halandók sietnek megtanulni, hogy az Élet Isten, a jó, és hogy a gonosznak valójában nincs sem helye, sem hatalma az emberi vagy az isteni rendszerben.

A büntetéstől való félelem soha nem tette az embert igazán őszintévé. Az erkölcsi bátorság elengedhetetlen a rosszal való szembeszálláshoz, és a helyes hirdetéséhez. De hogyan újítsuk meg azt az embert, akiben több az állati, mint az erkölcsi bátorság, és aki nem ismeri a jó igaz eszméjét? Az emberi tudat által győzd meg a halandót hibájáról, hogy anyagi eszközöket keres a boldogság elnyeréséhez. Az értelem a legaktívabb emberi képesség. Hagyd, hogy ez világosítsa fel az érzelmeket, és ébressze fel az ember szunnyadó érzetét az erkölcsi kötelességről, és így fokozatosan meg fogja tanulni az emberi érzet gyönyöreinek semmiségét, és egy lelki érzet nagyszerűségét és boldogságát, amely elnémítja az anyagit vagy testit. Akkor nem csak meg lesz, hanem megvan mentve.

6. 329 : 21-2

Nincsen semmilyen betegség. Az Alapelv ellentmondást nem tűrő. Nem gúnyolhatod emberi akarattal. A Tudomány egy isteni követelmény, nem emberi. Isteni Alapelve, mely mindig helyes, soha nem bán meg semmit, hanem az Igazság követelményét tartja fenn a hiba kioltásával. Az isteni irgalom megbocsátása a tévedés elpusztítása. Ha az emberek megértenék, hogy valóságos lelki eredetük a teljes áldottság, akkor küzdenének azért, hogy visszatérjenek a lelkihez, és békességben lennének; de minél mélyebb a tévedés, amelybe a halandó elme merült, annál erősebb az ellenkezés a lelkiséggel, amíg a tévedés nem enged az Igazságnak.

Az isteni Tudománynak való emberi ellenállás olyan arányban gyengül, ahogyan a halandók feladják a hibát az Igazságért, és a létezés megértése felülmúlja a puszta hiedelmet.

7. 242 : 1-14

Megbánás, lelki keresztség és újjászületés által, a halandók levetik anyagi hiedelmeiket és hamis egyéniségüket. Csak idő kérdése, amikor „mindnyájan megismernek engem [Istent], kicsinytől fogva a legnagyobbig”. Az anyag igényeinek elutasítása nagy lépés a Szellem örömei felé, az emberi szabadság és a test feletti végső győzelem felé.

Csakis egy út vezet a mennyországba, harmóniába, és a Krisztus az isteni Tudományban megmutatja nekünk ezt az utat. Ez az út pedig, nem ismerni semmilyen más valóságot - nem tudni mást az életről - mint a jót, Istent és az Ő visszatükröződését, és felülemelkedni az érzékek úgynevezett fájdalmain és gyönyörein.

8. 442 : 25-28

Szent Pál azt mondja - „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Jézus azt mondta: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”