VASÁRNAP 2022. JÚLIUS 10.
„Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.”
“The sacrifice of the wicked is an abomination to the Lord: but the prayer of the upright is his delight.”
Kattints ide a lecke PDF verziójáért:
████████████████████████████████████████████████████████████████████████
10. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
11. Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
12. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15. Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
16. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
17 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
10. Create in me a clean heart, O God; and renew a right spirit within me.
11. Cast me not away from thy presence; and take not thy holy spirit from me.
12. Restore unto me the joy of thy salvation; and uphold me with thy free spirit.
15. O Lord, open thou my lips; and my mouth shall shew forth thy praise.
16. For thou desirest not sacrifice; else would I give it: thou delightest not in burnt offering.
17. The sacrifices of God are a broken spirit: a broken and a contrite heart, O God, thou wilt not despise.
LECKE PRÉDIKÁCIÓ
6 Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?
7 Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?
8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
6 Wherewith shall I come before the Lord, and bow myself before the high God? shall I come before him with burnt offerings, with calves of a year old?
7 Will the Lord be pleased with thousands of rams, or with ten thousands of rivers of oil? shall I give my firstborn for my transgression, the fruit of my body for the sin of my soul?
8 He hath shewed thee, O man, what is good; and what doth the Lord require of thee, but to do justly, and to love mercy, and to walk humbly with thy God?
1 ... összegyûjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.
2 És felgyûlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.
3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
4 És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.
5 És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ hozzá gyûlt, [megyen vala] õ vele a láda elõtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
6 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az õ helyére a ház belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
7 Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrõl.
8 És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének elsõ része felõl; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.
9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kõtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földébõl.
10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelybõl: köd tölté be az Úrnak házát,
11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Úrnak házát.
1 Solomon assembled the elders of Israel, and all the heads of the tribes, the chief of the fathers of the children of Israel, unto king Solomon in Jerusalem, that they might bring up the ark of the covenant of the Lord out of the city of David, which is Zion.
2 And all the men of Israel assembled themselves unto king Solomon at the feast in the month Ethanim, which is the seventh month.
3 And all the elders of Israel came, and the priests took up the ark.
4 And they brought up the ark of the Lord, and the tabernacle of the congregation, and all the holy vessels that were in the tabernacle, even those did the priests and the Levites bring up.
5 And king Solomon, and all the congregation of Israel, that were assembled unto him, were with him before the ark, sacrificing sheep and oxen, that could not be told nor numbered for multitude.
6 And the priests brought in the ark of the covenant of the Lord unto his place, into the oracle of the house, to the most holy place, even under the wings of the cherubims.
7 For the cherubims spread forth their two wings over the place of the ark, and the cherubims covered the ark and the staves thereof above.
8 And they drew out the staves, that the ends of the staves were seen out in the holy place before the oracle, and they were not seen without: and there they are unto this day.
9 There was nothing in the ark save the two tables of stone, which Moses put there at Horeb, when the Lord made a covenant with the children of Israel, when they came out of the land of Egypt.
10 And it came to pass, when the priests were come out of the holy place, that the cloud filled the house of the Lord,
11 So that the priests could not stand to minister because of the cloud: for the glory of the Lord had filled the house of the Lord.
1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;
2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
1 I beseech you therefore, brethren, by the mercies of God, that ye present your bodies a living sacrifice, holy, acceptable unto God, which is your reasonable service.
2 And be not conformed to this world: but be ye transformed by the renewing of your mind, that ye may prove what is that good, and acceptable, and perfect, will of God.
17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"
18 Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."
19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
26 Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"
27 Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan,
28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
29 De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában." Az Olajfák hegyén
17 Now the first day of the feast of unleavened bread the disciples came to Jesus, saying unto him, Where wilt thou that we prepare for thee to eat the passover?
18 And he said, Go into the city to such a man, and say unto him, The Master saith, My time is at hand; I will keep the passover at thy house with my disciples.
19 And the disciples did as Jesus had appointed them; and they made ready the passover.
20 Now when the even was come, he sat down with the twelve.
26 And as they were eating, Jesus took bread, and blessed it, and brake it, and gave it to the disciples, and said, Take, eat; this is my body.
27 And he took the cup, and gave thanks, and gave it to them, saying, Drink ye all of it;
28 For this is my blood of the new testament, which is shed for many for the remission of sins.
29 But I say unto you, I will not drink henceforth of this fruit of the vine, until that day when I drink it new with you in my Father’s kingdom.
1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.
16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust és elvezették,
17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek.
18 Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.
1 Then Pilate therefore took Jesus, and scourged him.
16 Then delivered he him therefore unto them to be crucified. And they took Jesus, and led him away.
17 And he bearing his cross went forth into a place called the place of a skull, which is called in the Hebrew Golgotha:
18 Where they crucified him, and two other with him, on either side one, and Jesus in the midst.
1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabboni!" - ami azt jelenti: Mester.
17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
1 The first day of the week cometh Mary Magdalene early, when it was yet dark, unto the sepulchre, and seeth the stone taken away from the sepulchre.
16 Jesus saith unto her, Mary. She turned herself, and saith unto him, Rabboni; which is to say, Master.
17 Jesus saith unto her, Touch me not; for I am not yet ascended to my Father: but go to my brethren, and say unto them, I ascend unto my Father, and your Father; and to my God, and your God.
1 Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.
15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!"
16 Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!"
17 Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat!”
1 After these things Jesus shewed himself again to the disciples at the sea of Tiberias;
15 So when they had dined, Jesus saith to Simon Peter, Simon, son of Jonas, lovest thou me more than these? He saith unto him, Yea, Lord; thou knowest that I love thee. He saith unto him, Feed my lambs.
16 He saith to him again the second time, Simon, son of Jonas, lovest thou me? He saith unto him, Yea, Lord; thou knowest that I love thee. He saith unto him, Feed my sheep.
17 He saith unto him the third time, Simon, son of Jonas, lovest thou me? Peter was grieved because he said unto him the third time, Lovest thou me? And he said unto him, Lord, thou knowest all things; thou knowest that I love thee. Jesus saith unto him, Feed my sheep.
15 ...vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az õ nevérõl vallást tevõ ajkaknak gyümölcsét.
16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.
15 let us offer the sacrifice of praise to God continually, that is, the fruit of our lips giving thanks to his name.
16 But to do good and to communicate forget not: for with such sacrifices God is well pleased.
Minden áhítat szubsztanciája az isteni Szeretet visszatükrözése és demonstrálása, mely gyógyítja a betegséget és elpusztítja a bűnt. Mesterünk azt mondta, "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”
The substance of all devotion is the reflection and demonstration of divine Love, healing sickness and destroying sin. Our Master said, "If ye love me, keep my commandments."
A vér lelki lényege az áldozat. Jézus szellemi áldozatának hathatóssága mérhetetlenül nagyobb annál, mint amit az emberi vérről alkotott fogalmunk kifejez. Jézus anyagi vére nem volt hathatósabb a bűntől való megtisztulásra, amikor az „átkozott fán” kioltották, mint amikor még az ereiben folyt amikor nap mint nap az Atyjának dolgaival foglalkozott. Az Ő igazi teste és vére az Élete volt; és azok valóban eszik az ő testét és isszák az ő vérét, akik abban az isteni Életben részt vesznek.
The spiritual essence of blood is sacrifice. The efficacy of Jesus' spiritual offering is infinitely greater than can be expressed by our sense of human blood. The material blood of Jesus was no more efficacious to cleanse from sin when it was shed upon "the accursed tree," than when it was flowing in his veins as he went daily about his Father's business. His true flesh and blood were his Life; and they truly eat his flesh and drink his blood, who partake of that divine Life.
A Páska-vacsora, melyet Jézus tanítványaival a Nisan havában a keresztrefeszítés előtti estén evett, gyászos esemény volt, szomorú vacsora a nap végeztével, egy dicsőséges pályafutás alkonyán, gyorsan hulló árnyakkal körülvéve; és ez a vacsora örökre lezárta Jézus ritualizmusát vagy anyag iránti engedményeit.
Követői, akik szomorúan és csendesen előre látták Mesterük elárulásának óráját, részesültek a mennyei mannában, amely táplálta régen az Igazság üldözött követőit a pusztában. Kenyerük valóban a mennyből szállt alá. A lelki lét e nagyszerű igazsága volt az, amely meggyógyította a betegeket és kiűzte a tévedést. A Mester mindezt már korábban elmagyarázta, de most ez a kenyér táplálta és tartotta fenn őket. Ezt a kenyeret már vitték házról-házra, megtörve (megmagyarázva) azt másoknak, és most ez őket magukat vígasztalta.
A szellemi létnek ezért az igazságáért Mesterüknek majd erőszakot kellett elszenvednie és a bánat poharát fenékig kellett ürítenie. El kellett hagynia őket. Egy örökkétartó győzelem nagyszerű dicsősége által betakarva, köszönetet mondott, és azt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan”.
Amikor a benne lévő emberi elem küzdött az istenivel, nagyszerű Tanítónk ezt mondta: „Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen!” - vagyis: Ne a test, hanem a Szellem jusson bennem kifejezésre. Ez a lelki Szeretet új megértése. Mindent odaad Krisztusért, avagy az Igazságért. Áldja ellenségeit, meggyógyítja a betegeket, kiűzi a tévedést, feltámasztja a holtakat a vétekből és a bűnből, és a szegényeknek, a szelíd szívűeknek az evangéliumot hirdeti.
The Passover, which Jesus ate with his disciples in the month Nisan on the night before his crucifixion, was a mournful occasion, a sad supper taken at the close of day, in the twilight of a glorious career with shadows fast falling around; and this supper closed forever Jesus' ritualism or concessions to matter.
His followers, sorrowful and silent, anticipating the hour of their Master's betrayal, partook of the heavenly manna, which of old had fed in the wilderness the persecuted followers of Truth. Their bread indeed came down from heaven. It was the great truth of spiritual being, healing the sick and casting out error. Their Master had explained it all before, and now this bread was feeding and sustaining them. They had borne this bread from house to house, breaking (explaining) it to others, and now it comforted themselves.
For this truth of spiritual being, their Master was about to suffer violence and drain to the dregs his cup of sorrow. He must leave them. With the great glory of an everlasting victory overshadowing him, he gave thanks and said, "Drink ye all of it."
When the human element in him struggled with the divine, our great Teacher said: "Not my will, but Thine, be done!" — that is, Let not the flesh, but the Spirit, be represented in me. This is the new understanding of spiritual Love. It gives all for Christ, or Truth. It blesses its enemies, heals the sick, casts out error, raises the dead from trespasses and sins, and preaches the gospel to the poor, the meek in heart.
Milyen kontraszt van Urunk utolsó vacsorája és utolsó lelki reggelije között, melyet tanítványaival költött el a derűs reggeli órákban az örömteli találkozáskor a Galileai tenger partján! Bánata dicsőségbe fordult, tanítványainak gyásza pedig megbánásba - megzabolázott szívek és megdorgált büszkeség.
What a contrast between our Lord's last supper and his last spiritual breakfast with his disciples in the bright morning hours at the joyful meeting on the shore of the Galilean Sea! His gloom had passed into glory, and His disciples' grief into repentance, — hearts chastened and pride rebuked.
A lelki találkozás Urunkkal egy új világosság hajnalán az a reggeli, amelyről a Krisztusi Tudósok megemlékeznek. Meghajolnak Krisztus, az Igazság előtt, hogy többet nyerjenek újramegjelenéséből, és hogy csendesen legyenek együtt az isteni Alapelvvel, a Szeretettel. Megünneplik Mesterük győzelmét a halál felett, megpróbáltatását a testben a halál után, azt, hogy ez szemléltette az emberi próbatételt, és az ő szellemi és végső felemelkedését az anyag, vagy test, fölé, amikor az anyagi látáson túl emelkedett.
A kereszteltetésünk megtisztulás minden tévedéstől.
A mi Úrvacsoránk lelki közösség az egy Istennel. A mi kenyerünk „amely mennyből száll alá”, az Igazság. A mi poharunk a kereszt. A mi borunk a Szeretet ihlete, melyből Mesterünk kortyolt és ajánlott követőinek.
This spiritual meeting with our Lord in the dawn of a new light is the morning meal which Christian Scientists commemorate. They bow before Christ, Truth, to receive more of his reappearing and silently to commune with the divine Principle, Love. They celebrate their Lord's victory over death, his probation in the flesh after death, its exemplification of human probation, and his spiritual and final ascension above matter, or the flesh, when he rose out of material sight.
Our baptism is a purification from all error.
Our Eucharist is spiritual communion with the one God. Our bread, "which cometh down from heaven," is Truth. Our cup is the cross. Our wine the inspiration of Love, the draught our Master drank and commended to his followers.
Jézus utolsó bizonyítása volt a legmagasztosabb, a legmeggyőzőbb és leghasznosabb tanítványai számára. Kegyetlen üldözőinek rosszindulatát, árulójának hitszegését és öngyilkosságát legyőzte az isteni Szeretet, az ember és az Isten igaz eszméjének igaz dicsőségére, melyet Jézus üldözői kigúnyoltak, és megölni igyekeztek. Annak az igazságnak a végső demonstrálása, amelyet Jézus tanított, és amelyért keresztre feszítették, új korszakot nyitott a világ számára. Azok, akik megölték őt, hogy meggátolják befolyását, állandósították és kiterjesztették azt.
Jézus magasabbra emelkedett a bizonyításban a keserűség pohara által, amelyet ivott. Az emberi törvény elítélte őt, ő azonban az isteni Tudományt demonstrálta. Ellenségeinek embertelensége által elérhetetlenül, ő a lelki törvény szerint cselekedett az anyagnak és a halandóságnak ellenszegülve, és ez a lelki törvény tartotta őt fenn. Az isteninek minden ponton le kell győznie az emberit. A Tudománynak, amelyet Jézus tanított és élt, diadalmaskodnia kell minden, az életre, szubsztanciára és intelligenciára vonatkozó anyagi hiedelem felett, és a sokféle tévedés felett, amely ezen hiedelmekből ered.
A Szeretetnek győzedelmeskednie kell a gyűlölet felett. Az Igazságnak és Életnek kell megpecsételnie a győzelmet a tévedés és a halál felett, mielőtt a tövist fel lehetne cserélni koronára, és követné az áldás: „Jól vagyon, jó és hűséges szolgám”, és a Szellem legfelsőbb hatalma demonstrálható lenne.
Jesus' last proof was the highest, the most convincing, the most profitable to his students. The malignity of brutal persecutors, the treason and suicide of his betrayer, were overruled by divine Love to the glorification of the man and of the true idea of God, which Jesus' persecutors had mocked and tried to slay. The final demonstration of the truth which Jesus taught, and for which he was crucified, opened a new era for the world. Those who slew him to stay his influence perpetuated and extended it.
Jesus rose higher in demonstration because of the cup of bitterness he drank. Human law had condemned him, but he was demonstrating divine Science. Out of reach of the barbarity of his enemies, he was acting under spiritual law in defiance of matter and mortality, and that spiritual law sustained him. The divine must overcome the human at every point. The Science Jesus taught and lived must triumph over all material beliefs about life, substance, and intelligence, and the multitudinous errors growing from such beliefs.
Love must triumph over hate. Truth and Life must seal the victory over error and death, before the thorns can be laid aside for a crown, the benediction follow, "Well done, good and faithful servant," and the supremacy of Spirit be demonstrated.
Hajlandók-e mindazok, akik Jézus emlékezetére kenyeret esznek és bort isznak, igazán kiinni az ő poharát, felvenni az ő keresztjét és mindent hátrahagyni a Krisztus-alapelvért? Akkor minek ezt az inspirációt egy halott rítusnak tulajdonítani, ahelyett, hogy megmutatnánk a tévedés kiűzése és a test „szent és Istennek kedves”-sé tétele által, hogy az Igazság megértésre került? Ha a Krisztus, az Igazság demonstráció által jutott hozzánk, akkor nem szükséges más megemlékezés, mivel a demonstrálás az Immánuel, vagy Velünk az Isten, és ha egy barát velünk van, miért van szükségünk megemlékezésre erről a barátról?
Ha valamennyien, akik valaha is magukhoz vették a szentséget, valóban megemlékeztek volna Jézus szenvedéseiről, és ittak volna az ő poharából, forradalmasították volna a világot. Ha mindazok, akik anyagi jelképekben keresik az ő emlékezetét, felveszik a keresztet, meggyógyítanak betegeket, kiűznek gonoszokat, és a Krisztust vagy Igazságot hirdetik a rászorulóknak - a fogékony gondolatnak - elhozzák a millenniumot.
Are all who eat bread and drink wine in memory of Jesus willing truly to drink his cup, take his cross, and leave all for the Christ-principle? Then why ascribe this inspiration to a dead rite, instead of showing, by casting out error and making the body "holy, acceptable unto God," that Truth has come to the understanding? If Christ, Truth, has come to us in demonstration, no other commemoration is requisite, for demonstration is Immanuel, or God with us; and if a friend be with us, why need we memorials of that friend?
If all who ever partook of the sacrament had really commemorated the sufferings of Jesus and drunk of his cup, they would have revolutionized the world. If all who seek his commemoration through material symbols will take up the cross, heal the sick, cast out evils, and preach Christ, or Truth, to the poor, — the receptive thought, — they will bring in the millennium.
████████████████████████████████████████████████████████████████████████
Mary Baker Eddy
Ezen Egyház minden tagjának feladata minden egyes nap imádkozni: „Jöjjön el a Te országod”; hadd jöjjön létre bennem az isteni Igazság, Élet és Szeretet uralma és zárjon ki belőlem minden bűnt, és hadd gazdagítsa a Te Igéd az egész emberiség vonzalmait és kormányozza azokat!
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 4. pont
Az Anyaegyház tagjainak indítékait és tetteit nem szabad, hogy akár ellenségeskedés, akár személyes ragaszkodás vezérelje. A Tudományban az isteni Szeretet egyedül kormányozza az embert, és a Keresztény Tudós a Szeretet kedves vonásait tükrözi a bűn megdorgálásában, igaz testvériségben, könyörületességben és megbocsátásban. Ezen Egyház tagjainak naponta kell őrködnie és imádkoznia, hogy megszabadíttassanak minden gonosztól, jövendöléstől, bíráskodástól, ítélkezéstől, tanácsadástól, befolyásolástól vagy téves befolyásoltatástól.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 1. pont
Ezen Egyház minden tagjának feladata megvédeni magát naponta az agresszív mentális szuggesztióval szemben, és nem hagyni, hogy elfelejtessék vagy elhanyagoltassák vele az Isten, a Vezetője és az emberiség felé való kötelezettségét. Tettei alapján kerül majd megítélésre – igazolásra vagy elítélésre.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 6. pont
Vegyes Írások, Mary Baker Eddy, 237. oldal
Keresztény Tudósoknak: — Lásd Tudomány és Egészség, 442. oldal, 30. sor, és ügyelj erre naponta.
Keresztény Tudósok, legyetek önmagatok törvénye, hogy a mentális mulasztás nem árthat nektek akár mikor alszotok, akár ébrenlétetekben.
(T&E, 442. o.)
████████████████████████████████████████████████████████████████████████