1.     Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

4.     Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.

5.     A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

11.     Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.

12.     Akik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az õ nevében hisznek;

13.     Akik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.

14.     Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

16.     Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

17.     Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.

1. Ézsaiás 9 : 6, 7 (első .-ig)

6     Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

7     Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.

2. Lukács 4 : 1 (első .-ig), 16-19, 21

1     Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól,

16     És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

17      És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:

18     Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,

19     Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

21     Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.

3. Lukács 5 : 27-32

27     Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedõt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

28     És az mindeneket elhagyván, felkele és követé õt.

29     És Lévi nagy lakomát készíte néki az õ házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, akik õ velök letelepedtek volt.

30     És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az õ tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedõkkel és a bûnösökkel?

31     És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

32     Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.

4. Máté 9 : 18 (egy főember), 19, 23-25, 27 (második ,-ig,), 28-30 (;-ig), 35

18     ... egy fõember eljövén leborula elõtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.

19     És felkelvén Jézus követé õt tanítványaival együtt.

23     És Jézus a fõember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,

24     Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. Az emberek azonban kinevették.

25     Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.

27     És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé õt,

28     Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.

29     Akkor illeté az õ szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.

30     És megnyilatkozának azoknak szemei;

35     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

5. Máté 11 : 2-6

2     Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

3     "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"

4     Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

5     vakok látnak és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,

6     és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

6. Lukács 9 : 28 (És) csak, 28 (maga)-36

28     És ... maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.

29     És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér [és] fénylõ lõn.

30     És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;

31     Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.

32     Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.

33     És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.

34     És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.

35     És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.

36     És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

7. Máté 28 : 16, 18-20

16     A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte vala õket.

18     És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

19     Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

20     Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen.

1. vii : 1-12

Azoknak, akik a fenntartó végtelenre támaszkodnak, a ma áldással teljes. Az éber pásztor megpillantja a derengő hajnal első sugarait, még mielőtt teljes ragyogásával beköszöntene a reggel. Így ragyogott a próféta-pásztorok felett a halvány csillag; bejárta az éjszakát, és eljutott oda, ahol a bölcső rejtettségében a betlehemi kisded feküdt, Krisztus emberi hírnöke, az Igazságé, aki majd a tudatlan megértésnek megvilágosítja az üdvözülés útját Krisztus Jézus által, amíg a tévedés éjszakáján át felvirrad a hajnalsugár, és feltűnik a lét vezércsillaga. A Bölcsek úgy irányíttattak, hogy meglássák és kövessék az isteni Tudománynak ezt a hajnalcsillagát, amely megvilágítja az örök harmóniához vezető utat.

2. 482 : 15 (Krisztus)-16, 19-22, 23-25

Krisztus „az út” és az igazság, mely minden tévedést kiűz. ... Jézus volt a tökéletes ember legmagasztosabb emberi fogalma. Elválaszthatatlan volt a Krisztustól, a Messiástól — Isten isteni eszméjétől a testen kívül. ... A hajdani Bölcsek számára angyalok jelentették be ezt a kettős megjelenést, és angyalok suttogják azt a hit által a szomjúhozó szívnek minden korban.

3. 332 : 23 (Jézus)-26

Jézus egy szűz fia volt. Ő volt kijelölve, hogy Isten szavát kijelentse, és a halandók számára olyan emberi formában jelenjen meg, amelyet azok észlelni tudnak és meg tudnak érteni.

4. 26 : 14-18

Az isteni Igazság, Élet és Szeretet ruházta fel Jézust a bűn, betegség és halál feletti hatalommal. Az ő küldetése a mennyei lét Tudományának feltárása volt, hogy bizonyítsa azt, hogy mi az Isten, és mit tesz az emberért.

5. 146 : 26-30

Az Igazság gyógyító ereje messze meg kellett, hogy előzze azt a korszakot, amelyben Jézus élt. Az olyan ősi, mint az „Öregkorú”. Minden Életen keresztül él, és minden térre kiterjed.

6. 333 : 16-31, 32 (Ezen)-9

A Názáreti Jézus eljövetele jelölte a Keresztény korszak első századát, de Krisztus évek kezdete és napok vége nélkül való. Minden nemzedéken keresztül a Keresztény korszak előtt és után a Krisztus mint a lelki eszme – Isten visszatükröződése – bizonyos fokú hatalommal és kegyelemmel eljött mindazokhoz, akik készek voltak Krisztus, az Igazság befogadására. Ábrahám, Jákób, Mózes és a próféták dicsőséges pillantásokat nyertek a Messiásról vagy Krisztusról, ami beavatta ezeket a látnokokat az isteni természetbe, a Szeretet lényegébe. Az isteni kép, eszme vagy Krisztus elválaszthatatlan volt és isteni Alapelvtől, Istentől, most is az, és örökké az lesz. Lelki azonosságának erre az egységére Jézus így utalt: „Mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok;” „Én és az Atya egy vagyunk;” „Az én Atyám nagyobb nálamnál.” Az egyetlen Szellem minden azonosságot magába foglal.

Ezen kijelentések alatt Jézus nem azt értette, hogy az ember Jézus lett volna akkor vagy most örök, hanem, hogy az isteni eszme vagy Krisztus volt az, és most is az, és ezért megelőzte Ábrahámot; nem, hogy a testi Jézus volt egy az Atyával, hanem hogy a lelki eszme, Krisztus örökké az Atya, Isten kebelében van, ahonnan megvilágosítja a mennyet és a földet; nem, hogy az Atya nagyobb a Szellemnél, ami Isten, hanem hatalmasabb, végtelenül nagyobb, mint a testi Jézus, akinek földi pályafutása rövid volt.

7. 30 : 19-25

Mint az Igazság egyéni eszménye, Krisztus Jézus eljött, hogy megdorgálja a rabbinusi tévedést és minden vétket, betegséget és halált -, hogy kijelölje az Igazság és az Élet útját. Ez az eszmény Jézus egész földi pályafutásában ki lett mutatva, ami a különbségre mutat a Lélek és az anyagi érzet, az Igazság és a tévedés sarjadékai között.

8. 259 : 6 (Az)-14

Az isteni természet legjobban Krisztus Jézusban fejeződött ki, aki a halandókra Isten igazabb tükröződését vetette és magasabbra emelte az életüket, mint amit szegényes gondolat-mintáik megengedtek - gondolatok, amelyek az embert bukottként, betegként, bűnösként és halandóként jelenítették meg. A tudományos létezés és isteni gyógyítás Krisztushoz hasonló megértése magába foglalja a tökéletes Alapelvet és eszmét - tökéletes Istent és tökéletes embert - mint a gondolkodás és demonstrálás alapját.

9. 230 : 4 (ebből)-10

... ebből a halandó álomból vagy illúzióból való felébredés egészségbe, szentségbe és halhatatlanságba vezet bennünket. Ez az ébredés a Krisztus örök eljövetele, az Igazság előzetes megjelenése, amely kiűzi a tévedést és meggyógyítja a beteget. Ez az üdvözülés, amely Isten, az isteni Alapelv, a Szeretet által jön, amint azt Jézus demonstrálta.

10. 27 : 1-9

Jézus üzenetet küldött Keresztelő Jánosnak, melynek az volt a célja, hogy kétségkívül bizonyítsa, hogy a Krisztus eljött: „Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok látnak, a bénák járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.” Más szóval: Mondjátok meg Jánosnak, hogy mi az isteni hatalom demonstrációja, és ő azonnal meg fogja érteni, hogy a messiási munkában Isten a hatalom.

11. 25 : 22-26

Bár a nagy Tanító demonstrálta a bűn és betegség feletti uralmát, semmiképpen nem mentett fel másokat az alól, hogy megadják saját tiszteletük megkövetelt bizonyítékát. Ő az irányításukon dolgozott, hogy demonstrálhassák ezt az erőt, ahogyan ő tette, és megérthessék annak isteni Alapelvét.

12. 28 : 4-8

Ha a Mesternek nem lett volna egy tanítványa sem, és nem tanította volna Isten látatlan igazságait, akkor nem feszítették volna meg. Az az elhatározás, hogy a Szellemet az anyagban fogva tartsák az Igazság és a Szeretet üldözője.

13. 334 : 10 (A láthatatlan)-20

A láthatatlan Krisztus felismerhetetlen volt az úgynevezett személyes érzékek számára, habár Jézus mint testi lény jelent meg. A láthatatlan és a látott ezen kettős személyisége, a lelki és anyagi, az örök Krisztus és a testben manifesztálódott testi Jézus, folytatódott a Mester mennybemeneteléig, amikor az emberi, anyagi fogalom, vagy Jézus, eltűnt, míg a lelki én, vagyis a Krisztus, továbbra is létezik az isteni Tudomány örök rendjében, elvéve a világ bűneit, ahogy a Krisztus azt mindig is tette, még azelőtt is, hogy az emberi Jézus testet öltött volna a halandó szemek előtt.

14. 565 : 13-18

A lelki eszme megszemélyesítésének rövid története volt Mesterünk földi életében; „az ő királyságának” azonban „vége nem lészen”, mert Krisztus, Isten eszméje idővel uralkodni fog minden nemzet és nép felett, - parancsolóan, feltétlenül, véglegesen - az isteni Tudománnyal.