2.     Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.

3.     A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.

4.     Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

5.     Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak:

6.     Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.

7.     Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!

27.     Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?

1. Ézsaiás 43 : 1 (most)-3 (!-ig), 4 (:-ig), 5, 7 (dicsőségemre)

1     ...most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

2     Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.

3     Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

4     Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek:

5     Ne félj, mert én veled vagyok, Napkeletrõl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.

7     ... dicsõségemre teremtettem, akit én alkottam és én készítettem!

2. Ézsaiás 14 : 24 (Úgy)

24     ... Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.

3. Lukács 1 : 5-16, 18, 19, 24 (második ,-ig), 26-32, 34-42, 46-49

5     Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.

6     Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

7     Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

8     Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

9     A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

10     És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

11     És megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.

12     Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

13     De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

14     És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;

15     Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.

16     És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.

18     Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."

19     Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

24     E napok után fogant felesége, Erzsébet,

26     A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,

27     Egy szûzhöz, aki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

28     És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

29     Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!

30     És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

31     És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

32     Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;

34     Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

35     És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

36     És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, akit meddõnek hívtak:

37     Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

38     Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

39     Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

40     És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

41     És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

42     És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

46     Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

47     És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

48     Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

49     Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

1. 180 : 25-27

Amikor az embert Isten, az örökké jelenlévő Elme, kormányozza, aki minden dolgot megért, az ember tudja, hogy Istennel minden lehetséges.

2. 332 : 23 (Jézus) (.-ig), 26-29

Jézus egy szűz fia volt....Mária őt illető elképzelése lelki volt, mivel kizárólag tisztaság tudta az Igazságot és Szeretetet tükrözni, amelyek olyan egyértelműen megtestesültek a jó és tiszta Krisztus Jézusban.

3. 29 : 14-1

Azok, akik a Keresztény Tudományban oktatást kaptak, eljutottak arra a dicsőséges felismerésre, hogy az ember egyedüli szerzője Isten. A Szűz-anya Isten ezen eszméjét foganta meg, és ideáljának a Jézus nevet - azaz Józsua vagy Megváltó nevet adta.

Mária lelki érzékének megvilágosulása elnémította az anyagi törvényt és e törvény nemzésre vonatkozó rendjét, és gyermekét az Igazság kinyilatkoztatása útján hozta világra, demonstrálva Istent mint az emberek Atyját. A Szentlélek, vagy isteni Szellem, felülmúlta a Szűz-anya tiszta érzékét annak teljes felismerésével, hogy a létezés Szellem. A Krisztus öröktől fogva Isten kebelén lakozó eszme, az ember Jézus isteni Alapelve, és ezt az eleinte halványan fejlődött lelki eszmét nő ismerte fel.

Az ember mint Isten sarjadéka, mint a Szellem eszméje, annak a halhatatlan bizonyítéka, hogy a Szellem harmonikus és az ember örök. Jézus Mária Istennel való tudatos közösségének sarjadéka volt.

4. 31 : 4-11

Jézus nem ismert el semmilyen kötődést a testhez. Azt mondta: „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.” Ezt a kérdést is feltette: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim”, jelezve, hogy azok azok, akik Atyjának akaratát cselekszik. Nincs feljegyzés arról, hogy bármely embert atya néven szólított volna. Felismerte, hogy a Szellem, Isten, az egyetlen teremtő, és így mindennek az Atyja.

5. 63 : 5-11

A Tudományban az ember a Szellem sarjadéka. Ősei a szép, a jó és a tiszta. Eredete, nem úgy mint a halandóké, nem az állati ösztönben van, és nem megy át anyagi állapotokon mielőtt értelmessé válnék. A Szellem az ő létezésének eredendő és végső forrása; Isten az ő Atyja, és az Élet a létének törvénye.

6. 506 : 18-21

A Szellem, Isten a formába nem öntött gondolatokat helyes csatornáikba vezeti, és ezen gondolatokat kibontakoztatja, éppúgy ahogyan Ő kibontja egy szent cél szirmait annak érdekében, hogy a cél megjelenhessen.

7. 507 : 3-6, 15-8

A Szellem megfelelően táplál és felruház minden tárgyat, ahogyan az a lelki teremtés sorában megjelenik, ezáltal gyengéden kifejezve Isten apaságát és anyaságát.

A Szellem univerzuma az isteni Alapelv, vagy Élet, kreatív erejét fejezi ki, amely az Elme megannyi alakzatát reprodukálja, és kormányozza az ember mint összetett eszme szaporodását. A fa és növény nem holmi saját szaporító erejük miatt teremnek gyümölcsöt, hanem mert az Elmét tükrözik, amely mindent magába foglal. Egy anyagi világ egy halandó elmét és az embert mint alkotót feltételez. A tudományos isteni teremtés a halhatatlan Elmét és Isten által teremtett univerzumot nyilvánít ki.

A végtelen Elme teremt és kormányoz mindent a mentális molekulától a végtelenségig. Mindennek ez az isteni Alapelve Tudományt és művészetet fejez ki az Ő egész teremtésén keresztül, valamint az ember és a világegyetem halhatatlanságát. A teremtés mindenkor megjelenőben van, és örökké folytatnia kell e megjelenést forrásának kimeríthetetlen természetéből. A halandó érzet megfordítja ezt a megjelenést, és az eszméket anyaginak nevezi. Így helytelenül értelmezve az isteni eszme látszólag a halandó embernek nevezett emberi vagy anyagi, hiedelem szintjére süllyed. A mag azonban csak annyiban van önmagában, amennyiben az isteni Elme a Minden, és mindent létrehoz - ahogyan az Elme a sokszorosító, és az Elme végtelen eszméje, az ember és a világegyetem, az eredmény. Egy gondolatnak, egy magnak vagy egy virágnak az egyedüli intelligenciája vagy szubsztanciája Isten, a teremtője. Az Elme mindennek és mindenkinek a Lelke. Az Elme Élet, Igazság és Szeretet, mely mindeneket kormányoz.

8. 263 : 1-14, 20 csak

A halandók egotisták. Az gondolják magukról, hogy önálló munkások, személyes szerzők, sőt, kiváltságos eredeztetői valaminek, amit az Istenség nem akart vagy nem tudott megteremteni. A halandó elme teremtményei anyagiak. Egyedül a halhatatlan szellemi ember képviseli a teremtés igazságát.

Amikor a halandó ember a létezésről való gondolatait egyesíti a szellemivel és csak úgy dolgozik, ahogy Isten munkálkodik, akkor nem fog többé a sötétben tapogatózni és a földhöz ragaszkodni, mert nem ízlelte meg a mennyországot. A testi hiedelmek becsapnak minket. Az embert önkéntelen képmutatóvá teszik - gonoszt eredményezve, amikor jót tenne, torzulást formálva, ahol bájt és szépséget körvonalazna, sértve azokat, akiket áldani szeretne.

Csak egy teremtő lehet, aki mindent teremtett.

9. 516 : 9-23

Isten minden dolgot az Ő saját hasonlatosságára formál. Az Élet a létezésben, az Igazság az igazságosságban, Isten jóságban tükröződik, amelyek saját békéjüket és állandóságukat osztják meg. A Szeretet, önzetlenségtől átitatva, mindent szépségben és fényben fürdet. A fű a lábunk alatt, csendesen kiáltja „A szelídek öröklik a földet.” Az egyszerű szamócafa édes lehelletét küldi az mennybe. A hatalmas szikla árnyat és menedéket nyújt. A napsugár megcsillan a templomkupoláról, bepillant a börtöncellába, besurran a betegszobába, megélénkíti a virágot, megszépíti a tájat, áldja a földet. Az ember, az Ő hasonlatosságára teremtve, birtokolja és tükrözi Isten egész föld felett való uralmát. Férfi és nő, Istennel együtt létezőként és örökként mindörökre kifejezik megdicsőült kvalitásban a végtelen Atya-Anya Istent.

10. 517 : 30-31

Az isteni Szeretet megáldja saját eszméit, és előidézi sokasodásukat, - hogy kinyilvánítsák az Ő hatalmát.

11. 68 : 27-2

A Keresztény Tudomány kibontakozást és nem szaporodást mutat be; semmilyen anyagi fejlődést nem mutat ki a molekulától az elméig, hanem az isteni Elme juttatását az ember és a világegyetem felé. Amilyen arányban megszűnik az emberi nemzés, olyan arányban lesznek majd lelkileg észlelve az örök, harmonikus lét töretlen láncszemei; az ember nem mint földből való, földiként, hanem Istennel együttlétezőként jelenik majd meg.