1.     Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

3.     Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.

4.     Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

5.     Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

8.     Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!

11.     Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

13.     az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.

14.     Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

1. Zsoltárok 37 : 39

39     Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

2. Dániel 6 : 1, 2 (második ,-ig), 3, 4 (;-ig), 5-8 (változtassék-ig), 9-12 (!-ig), 13, 14 (ötödik ,-ig), 15-17 (harmadik ,-ig), 18 (második ,-ig), 19-23, 25-27

1     Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;

2     És azok fölé három igazgatót, akik közül egy vala Dániel,

3     Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király õt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.

4     Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának;

5     Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene [valamit] az õ Istenének törvényében!

6     Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!

7     Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.

8     Most [azért,] oh király, erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék

9     Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.

10     Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az õ házába; és az õ felsõ termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tõn az õ Istene elõtt, a miként azelõtt cselekszik vala.

11     Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az õ Istene elõtt.

12     Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felõl: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentõl vagy embertõl harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó!

13     Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.

14     Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa,

15     Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék.

16     Erre szóla a király, és elõhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, õ szabadítson meg téged!

17     És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az õ gyûrûjével és az õ fõembereinek gyûrûivel,

18     Erre eltávozék a király az õ palotájába, és étlen tölté az éjszakát,

19     Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.

20     És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élõ Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?

21     Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!

22     Az én Istenem elbocsátá az õ angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam õ elõtte és te elõtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.

23     Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a verembõl. És kivevék Dánielt a verembõl, és semmi sérelem nem találtaték õ rajta: mert hitt az õ Istenében.

25     Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön lakozának: Békességtek bõséges legyen!

26     Én tõlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert õ az élõ Isten, és örökké megmarad, és az õ országa meg nem romol, és uralkodása mind végig [megtart;]

27     Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.

3. Zsoltárok 91 : 1, 2, 14-16

1     Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

2.     Azt mondom az Úrról: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

14     Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, Oltalmazom, mert ismeri nevemet.

15     Ha kiált hozzám, meghallgatom, Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.

16     Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

4. Jelenések 1: 8

8     Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendõ, a Mindenható.

1. 290 : 1-2

Az Élet az örökkétartó Én vagyok, a Lét, aki volt, van és lenni fog, akit semmi sem törölhet el.

2. 139 : 4-9

A Szentírás elejétől végéig tele van a Szellem, Elme anyag feletti diadalmáról szóló beszámolókkal. Mózes azzal bizonyította az Elme hatalmát, amit az emberek csodáknak neveztek, és ezt tette Józsué, Illés és Elizeus is. A keresztény korszakot jelek és csodák vezették be.

3. 23 : 21-3

Héberül, görögül, latinul és angolul a hit-nek és az azzal egyező szavaknak két jelentése van: bizalom és megbízhatóság. A hit egyik fajtája az ember jólétét másokra bízza. Egy másik fajta hit érti az isteni Szeretetet és azt, hogy hogyan dolgozza ki az egyén „félelemmel és remegve saját üdvözülését.” A „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” a vak hit tehetetlenségét fejezi ki; míg a parancsolat „Higyj...és üdvezülsz!” önmagunkra támaszkodó megbízhatóságot kíván meg, amely magába foglalja a lelki megértést és mindent Istenre bíz.

A héber hinni ige a szilárdnak lenni vagy állandónak lenni jelentéssel is bír. Ez mindenképpen alkalmazandó a megértett és gyakorolt Igazságra és Szeretetre. A hibában való szilárdság soha nem fog megmenteni a bűntől, betegségtől és haláltól.

4. 243 : 4-15

Az isteni Szeretet, amely ártalmatlanította a mérges viperát, amely megmentett embereket a forró olajtól, a tüzes kemencétől, az oroszlán karmai közül, meg tudja gyógyítani a beteget minden korban, és győzedelmeskedni tud a bűn és halál felett. Ez páratlan erővel és szeretettel koronázta meg Jézus demonstrálásait. De az az „Elme ...mely volt a Krisztus Jézusban is”, kell, hogy mindig kísérje a Tudomány betűjét, hogy megerősítsék és megismételjék a próféták és apostolok régi demonstrációit. Az, hogy ezen csodák nem általánosabban ismétlődnek ma, nem annyira a kívánság hiányából, hanem a lelki növekedés hiányából ered.

5. 534 : 18-5

Pál a rómaiakhoz írt levelében azt mondja: „A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten elõtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek.”

Nagyobb szellemi ellenállás lesz a Szentírás lelki, tudományos jelentésével szemben, mint valaha is volt a keresztény korszak kezdete óta. A kígyó, az anyagi érzet, mardosni fogja az asszony sarkát - küzdeni fog, hogy megsemmisítse a Szeretet lelki eszméjét; és az asszony, ez az eszme eltapossa a vágy fejét. A lelki eszme a megértésnek támpontot adott a Krisztusi Tudományban. Az Igazság magja és a tévedés magja, a hiedelemé és a megértésé - igen, a Szellem magja és az anyag magja - a búza és a konkoly, melyet az idő szétválaszt, az egyiket elégetésre, a másikat, hogy betakarítsák mennyei helyekre.

6. 514 : 10-30

Az erkölcsi bátorság a „Júda nemzetségéből való oroszlán”, a mentális birodalom királya. Szabadon és félelem nélkül barangol az erdőben. Háborítatlanul fekszik a nyílt mezőkön vagy pihen a „füves legelőkön, ... csendes vizek...” mellett. Az isteni gondolatnak az emberibe való jelképes átvitelében a gondosságot, szolgálatkészséget és kitartást hasonlítják a „barmok[hoz] az ezernyi hegyeken”. Hajlíthatatlan eltökéltség málháját hordozzák és lépést tartanak a legfelsőbb céllal. Gyengédség kísér minden a Szellem általi hatalmat. Az egyéniség, melyet Isten teremt nem húsevő, ahogyan azt az Ézsaiás által lefestett millenniumi rend tanúsítja:

És lakozik a farkas a báránnyal,

és a párducz a kecskefiúval fekszik,

6 a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek,

és egy kis gyermek őrzi azokat;

Megértve az ellenőrzést, amelyet a Szeretet gyakorol minden felett, Dániel biztonságban érezte magát az oroszlánok vermében, és Pál bizonyította, hogy a vipera ártalmatlan. Isten minden teremtménye a Tudomány harmóniájában mozogva ártalmatlan, hasznos és elpusztíthatatlan.

7. 143 : 26-31

Az Elme a nagyszerű teremtő, és nem létezhet erő, hacsak nem az Elméből fakad. Ha az Elme időrendiségben az első volt, akkor potenciálisan is az első, és örökké elsőnek kell lennie, akkor add meg az Elme számára a dicsőséget, tiszteletet, uralmat és hatalmat, mely örökkön örökké megilleti szent nevét.

8. 151 : 21-30

Az emberi elmének nincs hatalma, hogy öljön vagy gyógyítson, és uralma sincs Isten embere felett. Az isteni Elme, mely az embert teremtette, fenntartja az Ő saját képét és hasonlatosságát. Az emberi elme ellenszegül Istennek, és azt le kell vetni, amint azt Szent Pál mondja. Mindaz, ami valóban létezik, az isteni Elme és annak eszméje, és ebben az Elmében az egész létezés harmonikusnak és öröknek találtatik. Az egyenes és keskeny út az, hogy meglátjuk és elismerjük ezt a tényt, engedünk ennek a hatalomnak és követjük az Igazság útmutatásait.

9. 134 : 14-26

Az ember alkotta tanok hanyatlóban vannak. Nem erősödtek meg a bajok idejében. A Krisztus-hatalom hiányában, hogyan illusztrálhatják a Krisztus tanait vagy a kegyelem csodáit? A keresztény gyógyítás lehetőségének tagadása pont attól az elemtől fosztja meg a kereszténységet, amely az isteni erejét, és csodálatraméltó, páratlan sikerét hozta az első évszázadban.

Az igazi Logosz kimutathatóan a Krisztusi Tudomány, a harmónia természetes törvénye, amely legyőzi a diszharmóniát - nem azért, mert ez a Tudomány természetfeletti vagy természetellenes, sem nem azért, mert az isteni törvény megsértése, hanem azért, mert Isten, a jó változtathatatlan törvénye.

10. 487 : 27-1

A megértés, hogy az Élet Isten, Szellem, meghosszabbítja napjainkat azáltal, hogy megerősíti bizalmunkat az Élet elmúlhatatlan valóságában, annak mindenhatóságában és halhatatlanságában.

Ez a hit egy megértett Alapelven nyugszik. Ez az Alapelv teszi éppé a beteget, és hozza elő a dolgok maradandó és harmonikus fázisait.

11. 568 : 24-30

Egyetlen vétek feletti győzelemért hálát adunk, és magasztaljuk a Seregek Urát. Mit mondjunk a hatalmas győzelemre minden vétek felett? Egy hangosabb ének, kedvesebb, mint amilyen valaha is a magasságos egek felé szállt, most tisztábban és közelebb emelkedik Krisztus nagy szívéhez, mert a vádoló nincs ott, és a Szeretet szétárasztja ősi és örök énekét.