1.     Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

2.     Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3.     Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4.     Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5.     Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6.     Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7.     Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

8.     Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9.     Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10.     Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed tartana engem.

1. Zsoltárok 103 : 1-6, 13, 14 (;-ig), 15-22

1     Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

2.     Lelkem, áldjad az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

3.     Megbocsátja minden bűnödet, kigyógyít minden betegségedből,

4     Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

5     Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

6     Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

13     Amilyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.

14     Mert õ tudja a mi formáltatásunkat;

15     Az embernek napjai olyanok, mint a fű; úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

16     Hogyha által megy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

17     De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

18     Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

19     Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.

20     Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.

21     Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

22     Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

2. Lukács 4 : 14-21

14     Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.

15     És tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.

16     És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

17      És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:

18     Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,

19     Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

20     És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.

21     Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.

3. Lukács 13 : 10-17

10     Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

11     Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.

12     Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből."

13     És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.

14     Felelvén pedig a zsinagógafõ, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.

15     Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?

16     Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?"

17     Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.

4. Máté 10 : 1, 5 (:-ig), 8, 20, 28 (;-ig), 29-31, 42

1     Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.

5     Ezt a tizenkettõt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván:

8     Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.

20     Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik;

29     Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!

30     Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.

31     Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

42     És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

5. I Korintusiakhoz 15 : 51-54

51     Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52     Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53     Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54     Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

1. 587 : 5-8

Jó. A nagyszerű Vagyok; a mindentudó, mindent látó, minden-cselekvő, végtelenül bölcs, végtelenül-szerető és örök; Alapelv; Elme; Lélek; Szellem; Élet; Igazság; Szeretet; minden szubsztancia; intelligencia.

2. 30 : 19-1

Mint az Igazság egyéni eszménye, Krisztus Jézus eljött, hogy megdorgálja a rabbinusi tévedést és minden vétket, betegséget és halált -, hogy kijelölje az Igazság és az Élet útját. Ez az eszmény Jézus egész földi pályafutásában ki lett mutatva, ami a különbségre mutat a Lélek és az anyagi érzet, az Igazság és a tévedés sarjadékai között.

Ha eléggé győzedelmeskedtünk az anyagi érzet tévedései felett, hogy a Lelket engedjük uralomra jutni, akkor utálni fogjuk a vétket, és minden álarca alatt megdorgáljuk. Csakis ily módon áldhatjuk ellenségeinket, bár talán nem így értelmezik szavainkat. Nem választhatunk önmagunknak, hanem Jézus tanítása szerint kell kidolgoznunk üdvösségünket. Szelíden és hatalommal hirdette a szegényeknek az evangéliumot.

3. 204 : 30-6

Az a hiedelem, hogy Isten az anyagban él, panteisztikus. A tévedésnek, amely azt mondja, hogy a Lélek a testben van, és a jó a gonoszban, az Elme az anyagban, vissza kell vonnia ezt, és tartózkodnia az ilyen kijelentésektől, különben Isten továbbra is rejtve marad az emberiség előtt, és a halandók vétkezni fognak anélkül, hogy tudnák, hogy vétkeznek, a Szellem helyett az anyagra fognak támaszkodni, bénán fognak botladozni, ittasan összeesni, betegségben sínylődni, mindez pedig vakságuk, Istenre és az emberre vonatkozó hamis érzetük miatt.

4. 70 : 12-9

A fűszáltól kezdve a csillagokig, az isteni Elme tart fenn minden azonosságot mint tisztán megkülönböztethető és örök. A kérdések a következők: Mik Isten azonosságai? Mi a Lélek? A megformált dologban létezik-e élet vagy lélek?

Semmi sem valódi és örök - semmi sem Szellem - csak Isten és az Ő gondolata. A gonosznak nincs valósága. Az sem nem személy, hely vagy dolog, hanem egyszerűen csak egy hiedelem, az anyagi érzet illúziója.

Minden valóságnak az identitása vagy ideája örökké folytatódik; de a Szellem vagy mindennek az isteni Alapelve, nincs a Szellem formációiban benne. A Lélek szinonim a Szellemmel, Istennel, a teremtő, kormányzó, végtelen Alapelvvel a véges formán kívül, amely formák csak tükröznek.

5. 467 : 1-23

Kérdés. — Mik a Tudomány vagy Lélek követelményei?

Válasz. — E Tudomány első kívánalma „Ne imádj más istent rajtam kívül!”. Ez az én a Szellem. A parancsolat tehát ezt jelenti: Ne legyen más intelligenciád, más életed, más szubsztanciád, más igazságod, más szereteted, csak az, amely lelki. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Alaposan meg kellene érteni, hogy valamennyi embernek egy Elméje van, egy Istene és Atyja, egy Élete, Igazsága és Szeretete. Az emberiség olyan mértékben válik tökéletessé, ahogyan ez a tény egyértelmű lesz, a háborúk megszűnnek és az emberek igaz testvérisége kialakul. Az ember, amikor nincs más istene és nem fordul máshoz, csak az egy tökéletes Elméhez, Isten hasonlatossága, tiszta és örök és azzal az Elmével bír, mint amely Krisztusban is volt.

A Tudomány feltárja, hogy a Szellem, Lélek nincs a testben, és Isten nincs az emberben, hanem az ember Istent visszatükrözi. A nagyobb nem lehet a kisebben. A hiedelem, hogy a nagyobb a kisebben lehet tévedés, ami rosszat szül. A Lélek Tudományában vezető tétel, hogy az Alapelv nincs benne saját ideájában. A Szellem, Lélek nincs az emberbe zárva, és sosincs az anyagban.

6. 170 : 14-17

Az Igazság követelményei szellemiek, és a testet az Elmén keresztül érik el. Az ember szükségleteinek legjobb értelmezője az mondta: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.”

7. 259 : 6-14

Az isteni Tudományban, az ember Isten hű képmása. Az isteni természet legjobban Krisztus Jézusban fejeződött ki, aki a halandókra Isten igazabb tükröződését vetette és magasabbra emelte az életüket, mint amit szegényes gondolat-mintáik megengedtek - gondolatok, amelyek az embert bukottként, betegként, bűnösként és halandóként jelenítették meg. A tudományos létezés és isteni gyógyítás Krisztushoz hasonló megértése magába foglalja a tökéletes Alapelvet és eszmét - tökéletes Istent és tökéletes embert - mint a gondolkodás és demonstrálás alapját.

8. 210 : 11-18

Tudván, hogy a Lélek és sajátosságai örökre megnyilvánulnak az ember által, a Mester meggyógyította a betegeket, látást adott a vakoknak, hallást a süketeknek, visszaadta járását a sántáknak, így hozván világosságra az isteni Elme által az emberi elmékre és testekre gyakorolt tudományos hatást, és ezzel a Lélek és üdvözülés egy jobb megértését nyújtotta. Jézus ugyanazzal a metafizikai eljárással gyógyította a betegséget, mint a vétket.

9. 301 : 17-32

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen. A halandó ember önmaga előtt anyagi szubsztanciának látszik, holott az ember „képmás” (eszme). A téveszme, vétek, betegség és halál az anyagi érzet hamis bizonyságából erednek, amely egy feltételezett, a végtelen Szellem fókuszpontján kívüli álláspontból, az Elme és a szubsztancia fordított képét mutatja, amelyben minden fonák.

Ez a hamisság azt feltételezi, hogy a lélek az anyagi formáknak egy nem-szubsztanciális lakója, az ember pedig anyagi és nem spirituális.

10. 280 : 25-30

Helyesen értve, ahelyett, hogy egy érzékekkel rendelkező anyagi formával bírna, az embernek érzéketlen teste van; és Isten, az ember és minden létezés Lelke, Saját individualitásában, harmóniájában és halhatatlanságában állandóként, ezen kvalitásokat osztja meg és állandósítja az emberben - Elme és nem anyag által.

11. 477 : 22-26

A Lélek az ember lényege, Élete és intelligenciája, amely egyéniesített, de nem az anyagban. A Lélek soha nem tükrözhet bármit, ami a Szellemnél alacsonyabb rendű.

Az ember a Lélek kifejez(őd)ése.