6.     Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból.

7.     Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

8.     Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr!

11.     Most van itt az ideje, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.

12.     az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

20.     Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.

25.     Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

1. Zsoltárok 37 : 3-6, 35-37

3     Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

4     Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

5     Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

6     Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

35     Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

36     De elmúlt és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37     De nézd csak az igaz embert, figyeld meg a becsületesek sorsát! Mert a jövő a békességet szerető embereké.

2. János 10 : 23-29

23     És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

24     Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk egyértelműen!

25     Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

26     De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek:

27     Az én juhaim hallják az én szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem:

28     És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

29     Az én Atyám, aki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezéből.

3. János 8 : 31, 32, 51

31     Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok;

32     És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

51     Bizony, bizony, mondom néktek, Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.

4. Lukács 7 : 11-16

11     Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12     Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13     Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!"

14     Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!"

15     Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.

16     Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét."

5. Márk 8 : 34-36

34     Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

35     Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

36     Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?

6. Márk 9 : 1

1     Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

7. Rómaiakhoz 8 : 28, 31, 35, 37-39

28     Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.

31.     Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

35     Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?

37     De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett,

38     Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk,

39     Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

8. Jelenések 1: 1

1     Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az õ szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar: Õ pedig elküldvén [azt] az õ angyala által, megjelenté az õ szolgájának Jánosnak,

9. Jelenések 20: 1-6

1     És láték egy angyalt leszállani a mennybõl, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.

2     És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendõre,

3     És veté õt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé õ felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendõ; azután el kell néki oldoztatni egy kevés idõre.

4     És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és [látám] azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

5     A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás.

6     Boldog és szent, akinek része van az elsõ feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak õ vele ezer esztendeig.

1. 470 : 21-24, 32-5

Isten az ember teremtője, és amint az ember isteni Alapelve tökéletes marad, úgy az isteni idea vagy tükröződés, az ember, is tökéletes marad. Az ember Isten lényének kifejez(őd)ése.

Isten és az ember, az isteni Alapelv és eszme kapcsolata a Tudományban megsemmisíthetetlen, és a Tudomány nem ismer eltérést a harmóniától, sem visszatérést ahhoz, hanem azt állítja, hogy az isteni rend, vagyis a lelki törvény, amelyben Isten és mindaz, amit ő teremt, tökéletes és örök, változatlan maradt a saját örök történetében.

2. 476 : 4-5

Az isteni Tudományban Isten és a valóságos ember, mint isteni Alapelv és eszme, elválaszthatatlanok.

3. 487 : 3-6, 27-29

Az Élet halhatatlan. Az élet az ember eredete és végső célja, mely soha nem érhető el a halál által, hanem mind azelőtt és mind azután, amit halálnak neveznek azáltal nyerhető el, hogy Igazság ösvényén járunk.

A megértés, hogy az Élet Isten, Szellem, meghosszabbítja napjainkat azáltal, hogy megerősíti bizalmunkat az Élet elmúlhatatlan valóságában, annak mindenhatóságában és halhatatlanságában.

4. 429 : 31-12

Jézus azt mondta: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.” (János viii.51) Ez a megállapítás nem a lelki életre korlátozott, hanem a létezés minden jelenségére kiterjed. Jézus kimutatta (demonstrálta) ezt a haldoklók meggyógyításával és a holtak feltámasztásával. A halandó elmének meg kell válnia a tévedéstől, le kell vetnie önmagát cselekedeteivel együtt, és akkor megjelenik a halhatatlan emberi mivolt, a Krisztus-eszmény. A hit terjessze ki határait és erősítse meg alapját azzal, hogy az anyag helyett a Szellemen nyugszik. Amikor az ember feladja a halálban való hiedelmét, akkor gyorsabban halad Isten, az Élet és Szeretet felé. A betegségben és halálban való hiedelem, éppoly biztosan, mint a hiedelem a vétekben, arra irányul, hogy kizárja az Élet és az egészség igazi érzetét. Mikor ébred rá az emberiség erre a nagyszerű tényre a Tudományban?

5. 42 : 5-8

A halálban való általános hiedelem nem nyújt semmilyen előnyt. Nem teheti nyilvánvalóvá az Életet vagy Igazságot. Végül majd kiderül, hogy a halál egy halandó álom, amely a sötétségből jön, és a világosságban eltűnik.

6. 296 : 4-13

A haladás tapasztalatból ered. Az a halandó ember érlelődése, amely által elhagyja a halandót a halhatatlanért. Itt vagy a túlvilágon, a szenvedésnek vagy a Tudománynak meg kell semmisítenie minden illúziót az életről és elméről, és meg kell újítania az anyagi érzetet és ént. Az ó embert cselekedeteivel együtt le kell vetkőzni. Semmi sem halhatatlan, ami érzékies vagy vétkes. Nem a szerves anyag halála, hanem egy hamis anyagi érzet és a vétek halála az, ami feltárja, hogy az ember és az Élet harmonikus, valóságos és örök.

7. 409 : 27-3

Nincs jogunk azt mondani, hogy az élet az anyagtól függ most, de nem fog tőle függeni a halál után. Nem tölthetjük itteni napjainkat az Élet Tudománya figyelmen kívül hagyásával, és várhatunk a síron túl jutalmat ezért az tudatlanságért. A halál nem tesz minket harmónikussá és halhatatlanná tudatlanságunk kárpótlásaként. Ha most nem törődünk a Krisztusi Tudománnyal, ami szellemi és örök, akkor nem leszünk készen a spirituális Életre a másvilágon.

8. 290 : 23-27

A vétek és a tévedés, amelyek a halál pillanatában fogva tartanak bennünket, nem szűnnek meg abban a pillanatban, hanem ezeknek a tévedéseknek a haláláig tartanak. Ahhoz, hogy teljesen lelki legyen, az embernek bűntelennek kell lennie, és csak akkor válik azzá, amikor eléri a tökéletességet.

9. 291 : 12-18

Az egyetemes üdvözülés alapja a haladás és próbatétel, és ezek nélkül az elérhetetlen. A mennyország nem egy hely, hanem az Elme isteni állapota, amelyben az Elme valamennyi megnyilvánulása harmonikus és halhatatlan, mert ott nincs vétek, az embert pedig olyannak találják, mint akinek nincs saját igazsága, hanem „az Úr értelmé[nek]” birtokában van, amint a Szentírás mondja.

10. 76 : 32-18

A Szellem és a végtelenség felismerése nem jön hirtelen sem itt, sem a túlvilágon. A jámbor Polikárp mondta: „Nem fordulhatok nyomban a jótól a gonoszhoz.” Más halandók sem teljesítik a változást a tévedéstől az igazsághoz egyetlen ugrással.

A létezés továbbra is a testi érzék hiedelme marad egészen addig, amíg a létezés Tudományát el nem érjük. A hiba saját önpusztítását hozza magával mind most, mind ezután, mivel a halandó elme teremti meg saját fizikai kondícióit. A halál meg fog történni a létezés következő síkján, ahogy ezen, mindaddig, amíg az Élet lelki megértését el nem érjük. Akkor és nem előtte lesz demonstrálva, hogy „a második halálnak nincs hatalma.”

Hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az anyagi élet ezen álma, mely felöleli annak úgynevezett élvezeteit és fájdalmait, eltűnjön a tudatból, „ember nem tudja... sem a Fiú, csak az Atya.” Ez a periódus hosszabb vagy rövidebb tartamú lesz a hiba makacsságától függően.

11. 427 : 17-21, 29-2

Ha az ember sohasem győzi le a halált, akkor miért mondja a Szentírás: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”? Az Ige tartalma megmutatja, hogy olyan arányban győzedelmeskedünk a halál felett, amilyen arányban legyőzzük a vétket.

A halál álmát le kell győzni az Elme által itt vagy a másvilágon. A gondolat fel fog ébredni saját anyagi kijelentéséből „halott vagyok”, hogy meghallja az Igazság trombitaszavát: „Nincs halál, sem tétlenség, beteges vagy túlzott működés vagy reakció.”

12. 428 : 6-14

Ebben a nagyszerű pillanatban az ember előjoga, hogy bizonyítsa Mesterünk szavait: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.” Megfosztani a gondolatot a hamis bizakodásoktól és anyagi bizonyítékoktól azért, hogy a lét lelki tényei megjelenhessenek - ez az a nagyszerű teljesítmény, amely által elsöpörjük a hamisat és helyet adunk az igaznak. Így alapozhatjuk meg az igazságban a templomot, vagy testet, „melynek építője és alkotója Isten”.

13. 492 : 7-12

A létezés szentség, harmónia és halhatatlanság. Már bizonyításra került, hogy ennek az, akár kis mértékű, ismerete, emeli a halandók fizikai és morális színvonalát, növeli az élettartamot és tisztítja és felemeli a jellemet. Ily módon a fejlődés végül elpusztít minden hibát, és fényt derít a halhatatlanságra.