VASÁRNAP 2022. ÁPRILIS 17.
„Én és az Atya egy vagyunk;”Krisztus Jézus
“I and my Father are one.”— Christ Jesus
Kattints ide a lecke PDF verziójáért:
Kattints ide a lecke hanganyagáért:
Kattints ide, hogy meghallgasd a YouTube-on
Kattints ide, hogy meghallgasd a Vimeo-on
████████████████████████████████████████████████████████████████████████
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;
2. mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.
19. És én õ érettök [oda] szentelem magamat, hogy õk is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.
20. De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;
21. hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
22. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:
23. Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, amiként engem szerettél.
1. These words spake Jesus, and lifted up his eyes to heaven, and said, Father, the hour is come; glorify thy Son, that thy Son also may glorify thee:
2. As thou hast given him power over all flesh, that he should give eternal life to as many as thou hast given him.
19. And for their sakes I sanctify myself, that they also might be sanctified through the truth.
20. Neither pray I for these alone, but for them also which shall believe on me through their word;
21. That they all may be one; as thou, Father, art in me, and I in thee, that they also may be one in us: that the world may believe that thou hast sent me.
22. And the glory which thou gavest me I have given them; that they may be one, even as we are one:
23. I in them, and thou in me, that they may be made perfect in one; and that the world may know that thou hast sent me, and hast loved them, as thou hast loved me.
LECKE PRÉDIKÁCIÓ
17 Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
17 From that time Jesus began to preach, and to say, Repent: for the kingdom of heaven is at hand.
31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.
31 Therefore, when he was gone out, Jesus said, Now is the Son of man glorified, and God is glorified in him.
2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9 Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.
11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12 Bizony, bizony, mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; Mert én az Atyához megyek,
2 In my Father’s house are many mansions: if it were not so, I would have told you. I go to prepare a place for you.
8 Philip saith unto him, Lord, shew us the Father, and it sufficeth us.
9 Jesus saith unto him, Have I been so long time with you, and yet hast thou not known me, Philip? he that hath seen me hath seen the Father; and how sayest thou then, Shew us the Father?
10 Believest thou not that I am in the Father, and the Father in me? the words that I speak unto you I speak not of myself: but the Father that dwelleth in me, he doeth the works.
11 Believe me that I am in the Father, and the Father in me: or else believe me for the very works’ sake.
12 Verily, verily, I say unto you, He that believeth on me, the works that I do shall he do also; and greater works than these shall he do; because I go unto my Father.
1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.
2 A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá;
3 És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala õt.
16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust és elvezették,
18 ahol megfeszítették őt,
1 Then Pilate therefore took Jesus, and scourged him.
2 And the soldiers platted a crown of thorns, and put it on his head, and they put on him a purple robe,
3 And said, Hail, King of the Jews! and they smote him with their hands.
16 Then delivered he him therefore unto them to be crucified. And they took Jesus, and led him away.
18 Where they crucified him.
1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették."
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom."
16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabboni!" - ami azt jelenti: Mester.
17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek elsõ napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyûltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23 Akiknek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettõ közül, akit Kettõsnek hívtak, nem vala õ velök, amikor eljött vala Jézus.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az õ oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az õ tanítványai, Tamás is õ velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívõ.
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
1 The first day of the week cometh Mary Magdalene early, when it was yet dark, unto the sepulchre, and seeth the stone taken away from the sepulchre.
11 Mary stood without at the sepulchre weeping: and as she wept, she stooped down, and looked into the sepulchre,
12 And seeth two angels in white sitting, the one at the head, and the other at the feet, where the body of Jesus had lain.
13 And they say unto her, Woman, why weepest thou? She saith unto them, Because they have taken away my Lord, and I know not where they have laid him.
14 And when she had thus said, she turned herself back, and saw Jesus standing, and knew not that it was Jesus.
15 Jesus saith unto her, Woman, why weepest thou? whom seekest thou? She, supposing him to be the gardener, saith unto him, Sir, if thou have borne him hence, tell me where thou hast laid him, and I will take him away.
16 Jesus saith unto her, Mary. She turned herself, and saith unto him, Rabboni; which is to say, Master.
17 Jesus saith unto her, Touch me not; for I am not yet ascended to my Father: but go to my brethren, and say unto them, I ascend unto my Father, and your Father; and to my God, and your God.
18 Mary Magdalene came and told the disciples that she had seen the Lord, and that he had spoken these things unto her.
19 Then the same day at evening, being the first day of the week, when the doors were shut where the disciples were assembled for fear of the Jews, came Jesus and stood in the midst, and saith unto them, Peace be unto you.
20 And when he had so said, he shewed unto them his hands and his side. Then were the disciples glad, when they saw the Lord.
21 Then said Jesus to them again, Peace be unto you: as my Father hath sent me, even so send I you.
22 And when he had said this, he breathed on them, and saith unto them, Receive ye the Holy Ghost:
23 Whose soever sins ye remit, they are remitted unto them; and whose soever sins ye retain, they are retained.
24 But Thomas, one of the twelve, called Didymus, was not with them when Jesus came.
25 The other disciples therefore said unto him, We have seen the Lord. But he said unto them, Except I shall see in his hands the print of the nails, and put my finger into the print of the nails, and thrust my hand into his side, I will not believe.
26 And after eight days again his disciples were within, and Thomas with them: then came Jesus, the doors being shut, and stood in the midst, and said, Peace be unto you.
27 Then saith he to Thomas, Reach hither thy finger, and behold my hands; and reach hither thy hand, and thrust it into my side: and be not faithless, but believing.
28 And Thomas answered and said unto him, My Lord and my God.
8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
9 Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.
10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.
11 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.
8 But God commendeth his love toward us, in that, while we were yet sinners, Christ died for us.
9 Much more then, being now justified by his blood, we shall be saved from wrath through him.
10 For if, when we were enemies, we were reconciled to God by the death of his Son, much more, being reconciled, we shall be saved by his life.
11 And not only so, but we also joy in God through our Lord Jesus Christ, by whom we have now received the atonement.
1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2. Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
4 amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.
9 Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10 Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
1 What shall we say then? Shall we continue in sin, that grace may abound?
2 God forbid. How shall we, that are dead to sin, live any longer therein?
4 … like as Christ was raised up from the dead by the glory of the Father, even so we also should walk in newness of life.
9 Knowing that Christ being raised from the dead dieth no more; death hath no more dominion over him.
10 For in that he died, he died unto sin once: but in that he liveth, he liveth unto God.
11 Likewise reckon ye also yourselves to be dead indeed unto sin, but alive unto God through Jesus Christ our Lord.
A Krisztus illusztrálja Isten és az Ő képében az ember megegyezését vagy lelki összhangját.
Christ illustrates the coincidence, or spiritual agreement, between God and man in His image.
Minden nemzedéken keresztül a Keresztény korszak előtt és után a Krisztus mint a lelki eszme – Isten visszatükröződése – bizonyos fokú hatalommal és kegyelemmel eljött mindazokhoz, akik készek voltak Krisztus, az Igazság befogadására. Ábrahám, Jákób, Mózes és a próféták dicsőséges pillantásokat nyertek a Messiásról vagy Krisztusról, ami beavatta ezeket a látnokokat az isteni természetbe, a Szeretet lényegébe. Az isteni kép, eszme vagy Krisztus elválaszthatatlan volt az isteni Alapelvtől, Istentől, most is az, és örökké az lesz. Lelki azonosságának erre az egységére Jézus így utalt: „Mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok;” „Én és az Atya egy vagyunk;” „Az én Atyám nagyobb nálamnál.” Az egyetlen Szellem minden azonosságot magába foglal.
Throughout all generations both before and after the Christian era, the Christ, as the spiritual idea, — the reflection of God, — has come with some measure of power and grace to all prepared to receive Christ, Truth. Abraham, Jacob, Moses, and the prophets caught glorious glimpses of the Messiah, or Christ, which baptized these seers in the divine nature, the essence of Love. The divine image, idea, or Christ was, is, and ever will be inseparable from the divine Principle, God. Jesus referred to this unity of his spiritual identity thus: "Before Abraham was, I am;" "I and my Father are one;" "My Father is greater than I." The one Spirit includes all identities.
A názáreti Jézus az ember Atyával való egységét tanította és demonstrálta, és ezért végtelen hódolattal tartozunk neki. Küldetése mind egyéni, mind kollektív volt. Élete munkáját helyesen végezte nem csak saját magának eleget téve, de a halandók iránti könyörületességből is - hogy megmutassa nekik, hogyan végezzék el saját munkájukat, de nem azért, hogy helyettük elvégezze, sem pedig, hogy egyetlen felelősség alól is felmentse őket.
Krisztus engesztelése az embert békíti meg Istennel, nem Istent az emberrel; mert Krisztus isteni Alapelve Isten, és hogyan engesztelhetné ki Isten Önmagát? Krisztus az Igazság, mely nem ér magasabbra mint saját maga. A patak nem emelkedhet magasabbra, mint saját forrása. A Krisztus, Igazság, nem egyesíthet olyan természetet, mely saját, örök Szeretetből eredő természete felett álló lenne. Ezért a Krisztus célja az volt, hogy az embert összeegyeztesse az Istennel, nem Istent az emberrel.
Jesus of Nazareth taught and demonstrated man's oneness with the Father, and for this we owe him endless homage. His mission was both individual and collective. He did life's work aright not only in justice to himself, but in mercy to mortals, — to show them how to do theirs, but not to do it for them nor to relieve them of a single responsibility.
The atonement of Christ reconciles man to God, not God to man; for the divine Principle of Christ is God, and how can God propitiate Himself? Christ is Truth, which reaches no higher than itself. The fountain can rise no higher than its source. Christ, Truth, could conciliate no nature above his own, derived from the eternal Love. It was therefore Christ's purpose to reconcile man to God, not God to man.
Jézus elősegítette az ember Istennel való megbékélését azáltal, hogy az ember számára a Szeretet egy igazabb értelmét adta, Jézus tanításainak isteni Alapelvét, és a Szeretet ezen igazabb értelme megváltja az embert az anyag, a bűn és halál törvényétől a Szellem törvénye által - az isteni Szeretet törvényével.
Jesus aided in reconciling man to God by giving man a truer sense of Love, the divine Principle of Jesus' teachings, and this truer sense of Love redeems man from the law of matter, sin, and death by the law of Spirit, — the law of divine Love.
Jézus nem azért szenvedett a mi vétkeinkért, hogy megsemmisítse az egyén bűnére rótt isteni ítéletet, mivel a bűn elkerülhetetlen szenvedést hoz.
Jesus suffered for our sins, not to annul the divine sentence for an individual's sin, but because sin brings inevitable suffering.
Jézus a fizikai érzékek gyönyöreiből keveset tapasztalt, de szenvedései más emberek bűneinek gyümölcsei voltak, nem sajátjáé. Az örök Krisztus, az ő lelki önmaga, soha nem szenvedett. Jézus kidolgozta az utat mások számára. Felfedte a Krisztust, az isteni Szeretet szellemi eszméjét. Azoknak, akik a vétek és az én hiedelmébe merültek, csak a gyönyörnek vagy az érzékek kielégítésének éltek, Jézus röviden ezt mondta: Szemeitek lévén, nem láttok, és füleitek lévén, nem hallotok; hogy valami módon ne értsetek szívetekkel, és meg ne térjetek, és meg ne gyógyítsalak benneteket. Azt tanította, hogy az anyagi érzékek kizárják az Igazságot és annak gyógyító erejét.
Jesus experienced few of the pleasures of the physical senses, but his sufferings were the fruits of other people's sins, not of his own. The eternal Christ, his spiritual selfhood, never suffered. Jesus mapped out the path for others. He unveiled the Christ, the spiritual idea of divine Love. To those buried in the belief of sin and self, living only for pleasure or the gratification of the senses, he said in substance: Having eyes ye see not, and having ears ye hear not; lest ye should understand and be converted, and I might heal you. He taught that the material senses shut out Truth and its healing power.
A keresztrefeszítés hatásossága abban a gyakorlati szeretetben és jóságban rejlik, amelyet az emberiség számára demonstrált. Az igazságot élték az emberek között; de amíg nem látták, hogy az Mesterüket képessé tette arra, hogy a sír felett győzedelmeskedjen, saját tanítványai sem tudták beismerni, hogy ilyen esemény lehetséges. A feltámadás után, még a hitetlen Tamás is arra kényszerült, hogy elismerje, milyen teljes volt az Igazság és Szeretet nagyszerű bizonyítéka.
The efficacy of the crucifixion lay in the practical affection and goodness it demonstrated for mankind. The truth had been lived among men; but until they saw that it enabled their Master to triumph over the grave, his own disciples could not admit such an event to be possible. After the resurrection, even the unbelieving Thomas was forced to acknowledge how complete was the great proof of Truth and Love.
A megbánás és szenvedés minden kínja, minden igyekezet a megújulásra, minden jó gondolat és cselekedet segíteni fog bennünket, hogy megértsük Jézus engesztelését a vétekért és elősegíti annak hathatósságát; de ha a vétkes továbbra is imádkozik és megbánást tanúsít, vétkezik és bocsánatot kér, csekély része van az engesztelésben - az Istennel való (ki)egyezésben - mivel hiányzik belőle a gyakorlati megbánás, amely megreformálja a szívet és képessé teszi az embert arra, hogy a bölcsesség akaratát teljesítse.
Every pang of repentance and suffering, every effort for reform, every good thought and deed, will help us to understand Jesus' atonement for sin and aid its efficacy; but if the sinner continues to pray and repent, sin and be sorry, he has little part in the atonement, — in the at-one-ment with God, — for he lacks the practical repentance, which reforms the heart and enables man to do the will of wisdom.
Az anyagban való élet hiedelme minden lépésnél vétkezik. Magára vonja az isteni rosszallást, és megölné Jézust, csak hogy megszabaduljon a zavaró Igazságtól. Az anyagi hiedelmek megölnék a lelki eszmét, bárhol és bármikor jelenik meg. Ugyan a tévedés egy hazugság mögé bújik, és mentséget talál a vétekre, de a tévedés nem maradhat örökké rejtve. Az Igazság, örök törvényein keresztül, leleplezi a tévedést (hibát). Az Igazság okozza, hogy a bűn (vétek) elárulja önmagát, és a fenevad bélyegét nyomja a tévedésre. Még az arra való hajlam is, hogy a bűnösséget felmentsük vagy elrejtsük, büntetést von maga után. Az igazságosság elkerülése és az igazság tagadása a vétek állandósítására irányul, a bűn előidézésére, az önfegyelem veszélyeztetésére, az isteni irgalmasság kigúnyolására.
The belief of life in matter sins at every step. It incurs divine displeasure, and it would kill Jesus that it might be rid of troublesome Truth. Material beliefs would slay the spiritual idea whenever and wherever it appears. Though error hides behind a lie and excuses guilt, error cannot forever be concealed. Truth, through her eternal laws, unveils error. Truth causes sin to betray itself, and sets upon error the mark of the beast. Even the disposition to excuse guilt or to conceal it is punished. The avoidance of justice and the denial of truth tend to perpetuate sin, invoke crime, jeopardize self-control, and mock divine mercy.
Az engesztelés állandó önfeláldozást kíván a vétkestől. Hogy Isten az Ő szeretett Fián töltse ki haragját, istenien természetellenes. Az ilyen teória emberalkotta. Az engesztelés nehéz probléma a teológiában, tudományos magyarázata azonban az, hogy a szenvedés a vétkes érzék tévedése, amelyet az Igazság megsemmisít, és hogy végül mind a vétek, mind a szenvedés lehull az örökkévaló Szeretet lábai elé.
The atonement requires constant self-immolation on the sinner's part. That God's wrath should be vented upon His beloved Son, is divinely unnatural. Such a theory is man-made. The atonement is a hard problem in theology, but its scientific explanation is, that suffering is an error of sinful sense which Truth destroys, and that eventually both sin and suffering will fall at the feet of everlasting Love.
Az anyagi önazonosságban elmerülve, az Élet vagy Elme szubsztanciáját csak halványan fogjuk fel és tükrözzük. Az anyagi önazonosság tagadása segíti az ember lelki és örök egyéniségének felismerését, és megsemmisíti az anyagból vagy az úgynevezett anyagi érzékek által szerzett téves tudást.
Absorbed in material selfhood we discern and reflect but faintly the substance of Life or Mind. The denial of material selfhood aids the discernment of man's spiritual and eternal individuality, and destroys the erroneous knowledge gained from matter or through what are termed the material senses.
Amikor teljesen megértjük az Istenihez való viszonyunkat, akkor nem lehet más Elménk, csak az Övé - más Szeretetünk, bölcsességünk vagy Igazságunk, az Életről más értelmünk, és nem tudhatunk az anyag vagy tévedés létezéséről.
When we fully understand our relation to the Divine, we can have no other Mind but His, — no other Love, wisdom, or Truth, no other sense of Life, and no consciousness of the existence of matter or error.
Mindaz, ami valóban létezik, az isteni Elme és annak eszméje, és ebben az Elmében az egész létezés harmonikusnak és öröknek találtatik. Az egyenes és keskeny út az, hogy meglátjuk és elismerjük ezt a tényt, engedünk ennek a hatalomnak és követjük az Igazság irányításait.
All that really exists is the divine Mind and its idea, and in this Mind the entire being is found harmonious and eternal. The straight and narrow way is to see and acknowledge this fact, yield to this power, and follow the leadings of truth.
Mesterünk teljesen és véglegesen demonstrálta az isteni Tudományt a halál és a sír feletti diadalmában. Jézus az emberek felvilágosításáért és az egész világ vétektől, betegségtől és haláltól való megváltásáért cselekedett. Pál azt írja: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának [látszólagos] halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele. Három nappal testi temetése után beszélt a tanítványaival.” Üldözői kudarcot vallottak abban, hogy a halhatatlan Igazságot és Szeretetet egy sírba rejtsék.
Dicsőség Istennek és békesség a küszködő szíveknek! A Krisztus elgördítette a követ az emberi remény és hit ajtaja elől, és az Istenben való élet kinyilatkoztatása és demonstrációja által felemelte azokat annak lehetőségéhez, hogy egyek lehessenek az ember szellemi eszméjével és az ő isteni Alapelvével, a Szeretettel.
Our Master fully and finally demonstrated divine Science in his victory over death and the grave. Jesus' deed was for the enlightenment of men and for the salvation of the whole world from sin, sickness, and death. Paul writes: "For if, when we were enemies, we were reconciled to God by the [seeming] death of His Son, much more, being reconciled, we shall be saved by his life." Three days after his bodily burial he talked with his disciples. The persecutors had failed to hide immortal Truth and Love in a sepulchre.
Glory be to God, and peace to the struggling hearts! Christ hath rolled away the stone from the door of human hope and faith, and through the revelation and demonstration of life in God, hath elevated them to possible at-one-ment with the spiritual idea of man and his divine Principle, Love.
████████████████████████████████████████████████████████████████████████
Mary Baker Eddy
Ezen Egyház minden tagjának feladata minden egyes nap imádkozni: „Jöjjön el a Te országod”; hadd jöjjön létre bennem az isteni Igazság, Élet és Szeretet uralma és zárjon ki belőlem minden bűnt, és hadd gazdagítsa a Te Igéd az egész emberiség vonzalmait és kormányozza azokat!
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 4. pont
Az Anyaegyház tagjainak indítékait és tetteit nem szabad, hogy akár ellenségeskedés, akár személyes ragaszkodás vezérelje. A Tudományban az isteni Szeretet egyedül kormányozza az embert, és a Keresztény Tudós a Szeretet kedves vonásait tükrözi a bűn megdorgálásában, igaz testvériségben, könyörületességben és megbocsátásban. Ezen Egyház tagjainak naponta kell őrködnie és imádkoznia, hogy megszabadíttassanak minden gonosztól, jövendöléstől, bíráskodástól, ítélkezéstől, tanácsadástól, befolyásolástól vagy téves befolyásoltatástól.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 1. pont
Ezen Egyház minden tagjának feladata megvédeni magát naponta az agresszív mentális szuggesztióval szemben, és nem hagyni, hogy elfelejtessék vagy elhanyagoltassák vele az Isten, a Vezetője és az emberiség felé való kötelezettségét. Tettei alapján kerül majd megítélésre – igazolásra vagy elítélésre.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 6. pont
Vegyes Írások, Mary Baker Eddy, 237. oldal
Keresztény Tudósoknak: — Lásd Tudomány és Egészség, 442. oldal, 30. sor, és ügyelj erre naponta.
Keresztény Tudósok, legyetek önmagatok törvénye, hogy a mentális mulasztás nem árthat nektek akár mikor alszotok, akár ébrenlétetekben.
(T&E, 442. o.)
████████████████████████████████████████████████████████████████████████