1.     Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.

2.     Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya!

9.     Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.

10.     Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!

17.     Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az Úr.

15.     Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.

1. I Mózes 1 : 1, 26-28 (első ,-ig)

1     Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27     Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

28     És megáldá Isten őket,

2. I Mózes 2 : 1, 6-8, 21 (első .-ig)

1     Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

6     Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

7     Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

8     És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.

21     Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt.

3. I Mózes 3 : 9, 10

9     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10     És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

4. I Mózes 4 : 1

1     Azután ismeré Ádám az õ feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szüli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

5. Jób 14 : 1, 6 (első ,-ig)

1     Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

6     Fordulj el azért tõle,

6. Lukács 4 : 1 (Jézus) (első ,-ig), 16-19, 21 (Ma)

1     Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól,

16     És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

17      És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:

18     Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,

19     Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

21     Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.

7. János 3 : 1-7

1     Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:

2     Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

3     Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

4     Monda néki Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

5     Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

6     Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.

7     Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

8. Efézusiakhoz 4 : 17 (első ,-ig), 22 (levetkezzétek), 23, 24 (felöltözzétek)

17     Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az õ elméjöknek hiábavalóságában,

22     ...levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;

23     Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

24     ... felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

9. I Korintusiakhoz 15 : 45, 47-51

45     Így is van megírva: az első ember, Ádám, élőlénnyé lett; az utolsó Ádám pedig megelevenítő szellemmé.

47     Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.

48     Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49     És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.

50     Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51     Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

10. Rómaiakhoz 13 : 11 (most)-14

11     ... most van itt az ideje, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.

12     az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

13     Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,

14     hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

11. I János 3 : 2, 3

2     Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, amint van.

3     És akiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja õ magát, amiképpen Õ is tiszta.

1. 259 : 6-11

Az isteni Tudományban, az ember Isten hű képmása. Az isteni természet legjobban Krisztus Jézusban fejeződött ki, aki a halandókra Isten igazabb tükröződését vetette és magasabbra emelte az életüket, mint amit szegényes gondolat-mintáik megengedtek - gondolatok, amelyek az embert bukottként, betegként, bűnösként és halandóként jelenítették meg.

2. 282 : 28-31

Mindaz, ami az ember bukására, Isten ellentétére vagy Isten hiányára mutat, az Ádám-álom, amely sem nem Elme, sem nem ember, mert nem az Atyától született.

3. 580 : 21-27

Az Ádám név a hamis feltevést képviseli, hogy az Élet nem örök, hanem kezdete és vége van; hogy a végtelen betér a végesbe, az értelem átmegy értelmetlenségbe, és hogy a Lélek az anyagi érzetben tartózkodik; hogy a halhatatlan Elme anyagot eredményez, az anyag pedig halandó elmét; hogy az egyetlen Isten és teremtő betért abba, amit teremtett, és azután eltűnt az anyag ateizmusában.

4. 307 : 14-16, 26-13

Ez a tévedés bebizonyította magáról, hogy tévedés. Az élete nem Életnek, hanem csak a létezés egy mulandó, hamis érzetének bizonyul, amely halálban végződik.

Az ember nem anyagi alapon lett teremtve és arra sincs parancsa, hogy anyagi törvényeknek engedelmeskedjen, amelyeket a Szellem soha nem alkotott; az ő hatásköre a szellemi törvényekben, az Elme magasabb jogában van.

A tévedés szörnyű moraja, sötétsége és káosza felett még mindig kiált az Igazság hangja: „Ádám, hol vagy? Tudat, hol vagy? Abban a hiedelemben időzöl-e, hogy az elme az anyagban van, és hogy a gonosz az elme, vagy abban az élő hitben vagy-e, hogy csak egy Isten van és lehet, és megtartod-e az Ő parancsolatát?” Amíg nem tanuljuk meg, hogy Isten az egyetlen Elme, amely az embert kormányozza, addig a halandó hiedelem félni fog, mint a kezdetekkor, és elrejtőzik a kérdés elől: „Hol vagy?”. Erre a félelmetes kérdésre „Ádám, hol vagy?” beismerően felel a fej, szív, gyomor, vér, idegek stb.: „Ímé, itt vagyok, a testben keresem a boldogságot és az életet, de csak káprázatot találok, hamis állítások, hamis gyönyör, fájdalom, vétek, betegség és halál vegyülékét.”

5. 250 : 6-11 (második .-ig), 22-25

A halandó létezés egy álom; a halandó létezésnek nincs valós entitása, de azt mondja ”Én vagyok az.” A Szellem az Ego, amely soha nem álmodik, hanem megért minden dolgot; amely soha nem hibázik, és mindig tudatos; amely soha nem hisz, hanem tud; amely soha nem születik és soha nem hal meg. A szellemi ember ennek az Egonak a hasonlatossága.

Most kérdezem: Több valóság van-e a halandó létezés ébrenléti álmában, mint az alvás álmában? Nem lehet több, mert mindaz halandó álom, ami halandó embernek látszik.

6. 305 : 29-30

Ezek a halandó álmok emberi, és nem isteni eredetűek.

7. 546 : 1-17

A hamis hiedelem, hogy a szellem most elmerül az anyagban, hogy a jövőben egyszer felszabaduljon alóla - csak ez a hiedelem halandó. A Szellem, Isten, sohasem sarjad, hanem „tegnap, és ma és örökké ugyanaz”. Ha az Elme, Isten, tévedést teremt, akkor annak a tévedésnek az isteni Elmében kell léteznie, és ez a feltételezés a tévedésről megfosztaná trónjától az Istenség tökéletességét.

Ellentmondásos-e a Krisztusi Tudomány? Helytelen-e a megállapítás a teremtés isteni Alapelvéről? Istennek nincsen Tudománya, hogy kinyilatkoztassa az Elmét, miközben az anyagot tévedhetetlen intelligencia kormányozza? „Akkor pára szállt fel a földről.” Ez úgy mutatja be a tévedést, mint amely egy anyagi alapokon nyugvó jó eszméjéből ered. Feltételezi, hogy Isten és az ember csakis a testi érzékek által nyilvánulnak meg, bár az anyagi érzékek nem érzékelhetik a Szellemet vagy a lelki eszmét.

8. 552 : 13-19, 22-24, 28-31

A halandó életben való emberi tapasztalat, amely egy petéből indul ki, megegyezik Jób tapasztalatával, amikor azt mondja: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokban bővelkedő.” A halandóknak fel kell emelkedniük abból az ötletből, hogy az anyagi élet a minden-a-mindenekben. A Krisztusi Tudománnyal fel kell törniük burkaikat, és kifelé és felfelé kell tekinteniük.

Anyagi forrásból nem ered gyógymód a szomorúságra, vétekre és halálra, mert az általuk okozott bajoktól való megváltó hatalom sem a petében, sem a porban nincs. ... Így tanuljuk meg, hogy az anyag a halandó elme megnyilvánulása, és hogy az anyag igényei mindig megszűnnek, amikor megértésre kerül a tökéletes és örök Elme.

9. 303 : 16-20

Az isteni Tudomány a fejszét azon illúzió gyökerére helyezi, hogy az életet vagy elmét az anyagi test formálja vagy hogy az az anyagi testben van, és a Tudomány végül elpusztítja majd ezt az illúziót az összes tévedés önpusztítása és az Élet Tudományának üdvözítő megértése által.

10. 557 : 16-21

Amikor a halandó elme párája szétoszlik, akkor megszűnik az átok, amely azt mondja az asszonynak: „fájdalommal szülsz magzatokat.” Az isteni Tudomány az Igazság világosságával oszlatja el a tévedés felhőit, és felfedi a leplet az emberről, mint amely sohasem születik és sohasem hal meg, hanem együttlétezik teremtőjével.

11. 223 : 2-6

Pál azt mondta: „Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” Előbb vagy utóbb megtanuljuk, hogy az ember véges képességeinek béklyóját az a káprázat kovácsolja, hogy az ember a Lélek helyett a testben él, a Szellem helyett az anyagban.

12. 230 : 4 (ebből)-10

... ebből a halandó álomból vagy illúzióból való felébredés egészségbe, szentségbe és halhatatlanságba vezet bennünket. Ez az ébredés a Krisztus örök eljövetele, az Igazság előzetes megjelenése, amely kiűzi a tévedést és meggyógyítja a beteget. Ez az üdvözülés, amely Isten, az isteni Alapelv, a Szeretet által jön, amint azt Jézus demonstrálta.

13. 171 : 4-8 (negyedik ,-ig)

Az anyagiság lelki ellentétének, mégpedig a Krisztus, az Igazság útjának észlelése által az isteni Tudomány kulcsával az ember újra megnyitja a Paradicsom kapuját, amelyet emberi hiedelmek zártak be, és meglátja, hogy nem bukott, hanem egyenes, tiszta és szabad.