25.     És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?

26.     Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

27.     Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

28.     Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

29.     Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit õ küldött.

35.     Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jõ, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

1. Zsoltárok 100 : 1-5

1     Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!

2     Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.

3     Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.

4     Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!

5     Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!

2. Márk 6 : 34 (És Jézus) csak

34     És Jézus …

3. Márk 7 : 24 (elment)-37

24     ... elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban,

25     mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult.

26     Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.

27     Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."

28     Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból."

29     Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög."

30     Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

31     Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül.

32     Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét.

33     Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét;

34     azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!"

35     És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt.

36     Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és

37     szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé."

4. Apostolok Cselekedetei 20 : 7-12

7     A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.

8     Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk.

9     Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.

10     Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: "Ne zajongjatok, mert a lelke benne van."

11     Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult.

12     A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

5. Rómaiakhoz 8 : 12-25

12     Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk.

13     Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.

14     Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

15     Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét, hogy félelemben legyetek, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

16     Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

17     Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg.

18     Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.

19     Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.

20     A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,

21     hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

22     Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.

23     De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

24     Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?

25     Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.

6. I János 3 : 1-3

1     Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.

2     Szeretteim, most vagyunk Isten gyermekei, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, amint van.

3     És akiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen Õ is tiszta.

1. 428 : 22-23

Felszínre kell hozni azt a nagyszerű szellemi tényt, hogy az ember most tökéletes és halhatatlan, nem pedig majd lesz.

2. 195 : 11-14

Mindenkinek azt kell eldöntenie, vajon a halandó elme vagy a halhatatlan Elme az okozó. Hagyjuk el az anyag alapját a metafizikai Tudományért és annak isteni Alapelvéért.

3. 303 : 21-21 következő oldal

A hiedelem, hogy fájdalom és élvezet, élet és halál, szentség és szentségtelenség keverednek az emberben - hogy a halandó, anyagi ember Isten hasonlatossága és maga is teremtő - végzetes hiba.

Isten, Saját képmása és hasonlatossága nélkül egy nemlét lenne vagy kifejezés nélküli Elme. Saját természetének tanúja vagy bizonyítéka nélkül lenne. A szellemi ember Isten képmása és ideája, egy idea, amely sem elveszni nem tud, sem nem választható el isteni Alapelvétől. Amikor az anyagi érzékek bizonyítéka engedett a lelki érzetnek, az apostol kijelentette, hogy semmi sem idegenítheti el őt Istentől, az Élet és az Igazság örömteljes érzetétől és jelenlététől.

A dolgok anyagi érzetén alapuló tudatlanság és hamis hiedelem az, ami elrejti a lelki szépséget és jóságot. Ezt megértve, Pál azt mondta: „sem halál, sem élet, ... sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl.” A Keresztény Tudomány tanítása a következő: hogy az isteni Szeretet nem fosztható meg megnyilvánulásától vagy tárgyától; hogy az öröm nem fordulhat bánatba, mert a bánat nem uralkodik az öröm felett; hogy a jó soha nem hozhat létre gonoszt; hogy az anyag soha nem hozhat létre elmét, és az élet nem eredményezhet halált. A tökéletes ember - Isten, az ő tökéletes Alapelve által kormányozva - bűntelen és örök.

A harmóniát Alapelve hozza létre, az kormányozza és azzal együtt marad. Az isteni Alapelv az ember Élete. Az ember boldogsága tehát nincs a fizikai érzet kényére hagyva. Az Igazság nem szennyezett tévedéssel. A harmónia az emberben éppolyan szép, mint a zenében, a diszharmónia pedig természetellenes és valótlan.

4. 312 : 14-22

Emberek extázisba esnek egy testi Jehova érzete felett, noha alig van egy szikrányi szeretet a szívükben; pedig Isten maga a szeretet, és Szeretet, Isten nélkül nem jelenhet meg a halhatatlanság. A halandók megpróbálnak az Igazság megértése nélkül hinni; miközben Isten maga az Igazság. A halandók állítják, hogy a halál elkerülhetetlen; de az ember örök Alapelve az örökké jelenlévő Élet. A halandók egy véges személyes Istenben hisznek; miközben Isten végtelen Szeretet, aminek korlátlannak kell lennie.

5. 475 : 5-27 következő oldal

Kérdés: — Mi az ember?

Válasz: — Az ember nem anyag; nem agyból, vérből, csontokból és más anyagi elemekből áll. A Szentírás tudtunkra adja, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ez a hasonlatosság nem az anyag. A Szellem hasonlatossága nem térhet el ennyire a Szellemtől. Az ember lelki és tökéletes, és mert lelki és tökéletes, a Keresztény Tudományban ilyenként kell őt értelmezni. Az ember eszme, a Szeretet képe; nem fizikum. Ő Isten összetett ideája, aki minden helyes ideát magába foglal; mindannak generikus elnevezése, ami Isten képét és hasonlatosságát tükrözi vissza; a létezés tudatos azonossága, amint az a Tudományban megállapítható, ahol az ember Isten vagy Elme tükröződése, és így örök; az, amelynek nincs Istentől elkülönült elméje; az, amelynek nincsen egyetlen tulajdonsága sem, amely nem az Istenségtől származik; az, amely nem rendelkezik saját élettel, intelligenciával, sem saját teremtő erővel, hanem lelkileg tükrözi mindazt, ami Alkotójához tartozik.

És monda Isten: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

Az ember képtelen a bűnre, betegségre és halálra. A valódi ember nem tud eltérni a szentségtől, és Isten, aki által az ember kialakul, sem tudja előidézni a vétkezés képességét vagy szabadságát. Egy halandó vétkes nem Isten embere. A halandók a halhatatlanok hamisítványai. A halandók a rossznak, vagyis az egyetlen gonosznak, a gyermekei, amely kijelenti, hogy az ember porban vagy mint anyagi embrió kezdődik. Az isteni Tudományban Isten és a valóságos ember, mint isteni Alapelv és eszme, elválaszthatatlanok.

A tévedés, melyet végső határához szorítanak, megsemmisíti önmagát. A tévedés abba fogja hagyni annak állítását, hogy a lélek a testben van, és hogy élet és intelligencia van az anyagban, és hogy ez az anyag az ember. Isten az ember Alapelve, és az ember Isten ideája. Tehát az ember nem halandó, sem nem anyagi. A halandók el fognak tűnni, és a halhatatlanok vagy Isten gyermekei meg fognak jelenni mint az ember egyedüli és örök valóságai. A halandók nem Isten bukott gyermekei. Nekik soha nem volt tökéletes létező állapotuk, amelyet aztán később visszanyerhetnének. Ők a halandó történelem kezdete óta „vétekben fogantak és bűnben születtek.” A halandóságot végül elnyeli a halhatatlanság. A bűnnek, betegségnek és halálnak el kell tűnnie, hogy helyet adjon a halhatatlan emberhez tartozó tényeknek.

Tanuld ezt meg, Ó halandó, és kutasd őszintén az ember szellemi státuszát, amely minden anyagi egyéniségen kívül áll. Emlékezz arra, hogy a Szentírás a halandó emberről azt mondja: „Az embernek napjai olyanok, mint a fű; úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha által megy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.”

6. 428 : 23-29

Örökké a létezés tudatában kell lennünk, és előbb-utóbb Krisztus és a Krisztusi Tudomány által le kell győznünk a bűnt és a halált. Az ember halhatatlanságának bizonyítéka egyre láthatóbbá lesz, amint feladja az anyagi hiedelmeket és a halhatatlan tények elfogadást nyernek.