1.     Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

2.     Füves legelőkön nyugtat engem, csendes vizekhez terelget engem.

3.     az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

4.     Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

5.     Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

6.     Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

1. Zsoltárok 37 : 3-5

3     Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

4     Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

5     Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

2. II Királyok 4 : 1-7

1     Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának.

2     Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj.

3     Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset.

4     Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!

5     Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett.

6     Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Hozz ide még egy edényt. De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj.

7     Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!

3. Jeremiás 29 : 11-13

11     Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.

12     Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.

13     Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.

4. János 6 : 3-14, 26, 27 (;-ig), 29 (Az az), 37, 38, 41 (első ,-ig), 42, 43, 47, 48, 63

3     Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.

4     Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe.

5     Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

6     Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

7     Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

8     Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

9     Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?

10     Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezren.

11     Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala.

12     Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.

13     Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.

14     Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendõ vala a világra.

26     Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

27     Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek;

29     Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit õ küldött.

37     Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.

38     Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

41     Zúgolódának azért a zsidók õ ellene,

42     És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?

43     Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

47     Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

48     Én vagyok az életnek kenyere.

63     A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.

5. Máté 6 : 24-26 (.-ig), 34 (első .-ig)

24     Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

25     Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?

26     Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.

34     Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl.

6. Filippiekhez 4 : 4-7

4     Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!

5     A ti szelídlelkûségetek ismert legyen minden ember elõtt. Az Úr közel!

6     Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt.

7     és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

1. 275 : 10-15

Hogy felfogd a létezés valóságát és rendjét annak Tudományában, abból kell kiindulnod, hogy Istent minden valósan létező isteni Alapelvének tekinted. Szellem, Élet, Igazság, Szeretet egyként léteznek - és Isten Szentírásbeli nevei. Minden szubsztancia, intelligencia, bölcsesség, létezés, halhatatlanság, ok és okozat Istenhez tartozik.

2. 468 : 17 (A Szubsztancia)-22

A Szubsztancia az, ami örök, és képtelen a disszonanciára és romlásra. Az Igazság, Élet és Szeretet a szubsztancia, ahogy az Írás használja ezt a szót a Zsidókhoz írt levélben:

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága [szubsztanciája], és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” A Szellem az Elme, Lélek vagy Isten szinonimája, az egyetlen igaz szubsztancia.

3. 301 : 17-29

Minthogy Isten a szubsztancia és az ember az isteni képmás és hasonlatosság, az embernek kizárólag a jó szubsztanciáját, a Szellem és nem az anyag lényegét kellene kívánnia, és a valóságban nem is birtokol mást. A hiedelem, hogy az embernek valamely más szubsztanciája vagy elméje van, nem szellemi és megszegi az első parancsolatot: Egy Istened, egy Elméd legyen. A halandó ember önmaga előtt anyagi szubsztanciának látszik, holott az ember „képmás” (eszme). A téveszme, vétek, betegség és halál az anyagi érzet hamis bizonyságából erednek, amely egy feltételezett, a végtelen Szellem fókuszpontján kívüli álláspontból, az Elme és a szubsztancia fordított képét mutatja, amelyben minden fonák.

4. 139 : 4-9

A Szentírás elejétől végéig tele van a Szellem, Elme anyag feletti diadalmáról szóló beszámolókkal. Mózes az emberek által csodáknak nevezett dolgokkal bizonyította az Elme hatalmát, és ezt tette Józsué, Illés és Elizeus is. A keresztény korszakot jelek és csodák vezették be.

5. 591 : 21-22

Csoda. Az, ami istenileg természetes, de emberileg meg kell tanulni; a Tudomány egy jelensége.

6. 134 : 31-1

Egy csoda betölti Isten törvényét, de nem sérti ezt a törvényt. Ez a tény jelenleg titokzatosabbnak látszik, mint maga a csoda. 

7. 509 : 20-28

Az úgynevezett ásványi, növényi és állati szubsztanciák most éppúgy nem függenek az időtől és az anyagi szerkezettől, mint amikor „a hajnalcsillagok együtt örvendezének”. Az Elme teremtette a növényt amikor „még semmiféle mezei növény sem vala a földben”. A lelki felemelkedés periódusai az Elme teremtésének napjai és évszakai, melyekben a szépség, fenség, tisztaság és szentség - igen, az isteni természet, megjelenik az emberben és az univerzumban, hogy soha el ne tűnjék.

8. 257 : 6-11

Az elmélet, hogy a Szellem nem az egyedüli szubsztancia és teremtő, panteisztikus tévhit, amely betegségben, vétekben és halálban végződik; ez egy testi lélekben és egy anyagi elmében, a test által kormányzott lélekben és az anyagban lévő elmében való hiedelem.
Ez a hiedelem sekélyes panteizmus.

9. 281 : 27-1

Az Isteni Tudomány nem tölt új bort régi tömlőkbe, nem helyezi a Lelket az anyagba, sem a végtelent a végesbe. Az anyagról alkotott hamis nézeteink megsemmisülnek, amikor felfogjuk a Szellem tényeit. A régi hiedelmet ki kell űzni, különben az új eszme elforgácsolódik és elvész az ihlet, hogy álláspontunkat megváltoztassuk.

10. 91 : 16-21

Az anyagi önazonosságban elmerülve, az Élet vagy Elme szubsztanciáját csak halványan fogjuk fel és tükrözzük. Az anyagi önazonosság tagadása segíti az ember lelki és örök egyéniségének felismerését, és megsemmisíti az anyagból vagy az úgynevezett anyagi érzékek által szerzett téves tudást.

11. 66 : 6-16

A megpróbáltatások arra tanítják a halandókat, hogy ne támaszkodjanak anyagi botra - törött nádra, amely átszúrja a szívet. Az öröm és a jólét napsugarában erre alig gondolunk. A bánat üdvös. Nagy búbánatokon át megyünk be az országba. A megpróbáltatások Isten gondoskodásának bizonyítékai. A lelki fejlődés nem az anyagi remények földjébe vetett magból ered, hanem amikor ezek megromolnak, a Szeretet újra szaporítja a Szellem magasztosabb örömeit, amelyekben nincs földi salak. A tapasztalat minden következő lépcsője új nézeteket ad az isteni jóságról és szeretetről.

12. 92 : 32-9

Azt mondod-e, hogy nem jött el az ideje annak a felismerésnek, hogy a Lélek szubsztanciális és képes a test felett uralkodni? Emlékezz Jézusra, aki csaknem tizenkilenc századdal ezelőtt kimutatta a Szellem hatalmát, és azt mondta, „Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem”, és aki azt is hozzátette „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát”. „Íme itt a kellemes idő, itt az üdvösség napja” mondta Pál.

13. 195 : 11-16

Mindenkinek azt kell eldöntenie, vajon a halandó elme vagy a halhatatlan Elme az okozó. Hagyjuk el az anyag alapját a metafizikai Tudományért és annak isteni Alapelvéért.

Mindaz, ami olyan eszme hasonlatosságát szolgáltatja, amelyet Alapelve kormányoz, gondolkodásra késztet.

14. 201 : 1-9

A legjobb prédikáció, amely valaha elhangzott, az Igazság gyakorlása és demonstrációja a bűn, betegség és a halál megsemmisítésében. Jézus tudta ezt, valamint azt is, hogy az egyik vonzalom felülkerekedik bennünk és irányítja életünket, ezért ezt mondta: „Senki nem szolgálhat két úrnak.”

Hamis alapokra nem építhetünk bizonyossággal. Az Igazság új teremtményt alkot, akiben a régi dolgok elmúlnak, és „újjá lett minden”. 

15. 269 : 11-20

A metafizika a fizika felett áll, és az anyag nem jut a metafizika előtételeibe, sem eredményeibe. A metafizika osztályozásai egyetlen alapzatra helyezkednek, az isteni Elmére. A metafizika a dolgokat gondolatokká oldja és az érzet tárgyait a Lélek eszméire cseréli.

Ezek az eszmék tökéletesen valóságosak és kézzelfoghatóak a lelki tudat számára, és az anyagi érzet tárgyai és gondolatai felett az az előnyük, hogy jók és örökkévalók.

16. 261 : 2-7

Fordítsd el tekintetedet a testtől az Igazság és Szeretet felé, minden boldogság, harmónia és halhatatlanság Alapelve felé.
Rendületlenül tartsd gondolataidat a maradandón, jón és igazon, és ezeket olyan arányban fogod tapasztalni, amilyen arányban azok betöltik gondolkodásodat.

17. 17 : 14-15

Mert Isten végtelen, minden-hatalom, minden Élet, Igazság, Szeretet, mindenek feletti, és Minden.