18.     Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé.

19.     És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!

21.     Házakat építnek és bennök lakoznak, és szõlõket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.

22.     Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.

23.     Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva õk, és ivadékaik velök [megmaradnak.]

24.     És mielõtt kiáltanának, én felelek, õk még beszélnek, és én már meghallgattam.

1. Zsoltárok 8 : 1, 3-6

1     Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!

3     Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,

4     micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?

5     Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

6     Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:

2. I Mózes 1 : 26, 28 (első .-ig), 31 (első .-ig)

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

28     Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.

31     És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.

3. I Mózes 2 : 6-9, 16, 17

6     Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

7     Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

8     És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.

9     És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

16     És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17     De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

4. I Mózes 3 : 1-7, 9-13, 23, 24

1     A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2     És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3     De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

4     És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5     Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

7     És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.

9     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10     És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11     És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

12     És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

13     És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

23     Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, amelybõl vétetett vala.

24     És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az élet fájának útját.

5. Példabeszédek 30 : 5, 6

5     Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek.

6     Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

6. Zsoltárok 51 : 1, 2, 10-12

1     Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!

2     Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

10     Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

11     Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

12     Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

7. Efézusiakhoz 4 : 17, 18, 23, 24

17     Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az õ elméjöknek hiábavalóságában,

18     Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a tudatlanság miatt, mely az õ szívök keménysége miatt van bennök;

23.     Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

24.     És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

8. II Korinthusiakhoz 5 : 1, 6-8

1     Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

6     Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

7     (Mert hit által járunk, nem látás után);

8     Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.

9. I Korintusiakhoz 15 : 22

22     „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.”

1. 516 : 9-13, 19-23

Isten minden dolgot az Ő saját hasonlatosságára formál. Az Élet a létezésben, az Igazság az igazságosságban, Isten jóságban tükröződik, amelyek saját békéjüket és állandóságukat osztják meg. A Szeretet, önzetlenségtől átitatva, mindent szépségben és fényben fürdet....Az ember, az Ő hasonlatosságára teremtve, birtokolja és tükrözi Isten egész föld felett való uralmát. Férfi és nő, Istennel együtt létezőként és örökként mindörökre kifejezik megdicsőült kvalitásban a végtelen Atya-Anya Istent.

2. 517 : 31-4 (az első .-ig)

Az ember nem arra lett teremtve, hogy a földet művelje. Veleszületett joga az uralkodás, nem az alávetettség. Ura a föld és ég hiedelmének - ő maga csakis Alkotójának van alárendelve.

3. 200 : 9-13

Az Élet most független az anyagtól, mindig is az volt, és mindig is az lesz; mivel az élet Isten, és az ember Isten gondolata, mely nem anyagilag, hanem lelkileg formáltatott, és nincs hanyatlásnak és pornak alávetve.

4. 519 : 3-6

Az Istenség elégedett volt az Ő munkájával. Hogyan lehetett volna más, mint elégedett, hiszen a lelki teremtés az Ő végtelen önállóságának és halhatatlan bölcsességének fejleménye, kisugárzása volt?

5. 216 : 18-21

A halandók nagy tévedése az, hogy az emberről, Isten képéről és hasonlatosságáról azt feltételezik, hogy anyag is és Szellem is, hogy jó is és gonosz is.

6. 521 : 21-22, 26-29

1. Mózes 2: 6. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a föld felszínét.

Mózes első könyvének második része tartalmaz egy megállapítást erről az Istenről és a világegyetemről alkotott anyagi szemléletről, megállapítást, amely az előbbi feljegyzett, tudományos igazság egyenes ellentéte.

7. 522 : 5-17

Az első feljegyzés minden hatalmat és kormányzatot Istennek tulajdonít, és az embert Isten tökéletességével és hatalmával ruházza fel. A második feljegyzés változékonynak és halandónak rögzíti az embert - olyannak mint aki elszakadt az Istenségtől, és önálló pályán kering. A Tudomány megmagyarázza, hogy az Istenségtől elválasztott létezés lehetetlen.

Ez a második feljegyzés félreérthetetlenül a külsőleg megnyilvánult tévedés történetét nyújtja, amelyet az anyagban lévő életnek és értelemnek neveznek. Ez a panteizmusról szól, amely ellenszegül az isteni Szellem legfelsőbbségének; de a dolgoknak ezt az állapotát ideiglenesnek nyilvánítják, ezt az embert pedig halandónak - pornak, mely visszatér a porba.

8. 580 : 21-27

Az Ádám név a hamis feltevést képviseli, hogy az Élet nem örök, hanem kezdete és vége van; hogy a végtelen betér a végesbe, az értelem átmegy értelmetlenségbe, és hogy a Lélek az anyagi érzetben tartózkodik; hogy a halhatatlan Elme anyagot eredményez, az anyag pedig halandó elmét; hogy az egyetlen Isten és teremtő betért abba, amit teremtett, és azután eltűnt az anyag ateizmusában.

9. 307 : 7-16, 26-13

A gonosz még mindig azt állítja magáról, hogy elme, és kijelenti, hogy egynél több értelem vagy Isten van. Így szól: „Sok úr és sok isten lesz. Kijelentem, hogy Isten gonosz elméket és gonosz szellemeket teremt, és én segítem Őt ebben. Az Igazság átáll a másik oldalra, és a Szellemhez hasonlótlan lesz. Én szellemet helyezek abba, amit anyagnak hívok, és az anyagnak éppolyan élőnek kell tűnni, mint Isten, a Szellem, aki Maga az egyetlen Élet.”

Ez a tévedés bebizonyította magáról, hogy tévedés. Az élete nem Életnek, hanem csak a létezés egy mulandó, hamis érzetének bizonyul, amely halálban végződik.

Az ember nem anyagi alapon lett teremtve és arra sincs parancsa, hogy anyagi törvényeknek engedelmeskedjen, amelyeket a Szellem soha nem alkotott; az ő hatásköre a szellemi törvényekben, az Elme magasabb jogában van.

A tévedés szörnyű moraja, sötétsége és káosza felett még mindig kiált az Igazság hangja: „Ádám, hol vagy? Tudat, hol vagy? Abban a hiedelemben időzöl-e, hogy az elme az anyagban van, és hogy a gonosz az elme, vagy abban az élő hitben vagy-e, hogy csak egy Isten van és lehet, és megtartod-e az Ő parancsolatát?” Amíg nem tanuljuk meg, hogy Isten az egyetlen Elme, amely az embert kormányozza, addig a halandó hiedelem félni fog, mint a kezdetekkor, és elrejtőzik a kérdés elől: „Hol vagy?”. Erre a félelmetes kérdésre „Ádám, hol vagy?” beismerően felel a fej, szív, gyomor, vér, idegek stb.: „Ímé, itt vagyok, a testben keresem a boldogságot és az életet, de csak káprázatot találok, hamis állítások, hamis gyönyör, fájdalom, vétek, betegség és halál vegyülékét.”

10. 282 : 28-31

Mindaz, ami az ember bukására, Isten ellentétére vagy Isten hiányára mutat, az Ádám-álom, amely sem nem Elme, sem nem ember, mert nem az Atyától született.

11. 545 : 27-5

Az Igazságnak csak egy válasza van minden tévedésre - a vétekre, betegségre és halálra: „Por [semmi] vagy te, s ismét porrá [semmivé] leszesz.”

„Amiképpen Ádámban [a tévedésben] mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban [az Igazságban] is mindnyájan megeleveníttetnek.” Az ember halandósága mítosz, mert az ember halhatatlan. A hamis hiedelem, hogy a szellem most elmerül az anyagban, hogy a jövőben egyszer felszabaduljon alóla - csak ez a hiedelem halandó. A Szellem, Isten, sohasem sarjad, hanem „tegnap, és ma és örökké ugyanaz”.

12. 265 : 5-15

A haladóknak Isten felé kell gravitálniuk, hogy ragaszkodásaik és céljaik lelkibbé váljanak - meg kell közelíteniük a lét tágabb értelmezéseit, és valamilyen helyes érzetet kell szerezniük a végtelenről, hogy levetkezhessék a vétket és a halandóságot.

A létezés ezen tudományos értelme, mely elhagyja az anyagot a Szellemért, egyáltalán nem utal az ember Istenségben való elmerülésére és identitásának elvesztésére, hanem megnövelt egyéniséggel ruházza fel az embert, szélesebb körű gondolkodással és tettel, kiterjedtebb szeretettel és egy magasabb fokú és állandóbb békével.

13. 470 : 32-5

Isten és az ember, az isteni Alapelv és eszme kapcsolata a Tudományban megsemmisíthetetlen, és a Tudomány nem ismer eltérést a harmóniától, sem visszatérést ahhoz, hanem azt állítja, hogy az isteni rend, vagyis a lelki törvény, amelyben Isten és mindaz, amit ő teremt, tökéletes és örök, változatlan maradt a saját örök történetében.

14. 14 : 25-30

Az anyagi élet hiedelmétől és álmától teljesen elkülönülve, van az isteni Élet, amely feltárja a lelki megértést, és annak tudatát, hogy az ember uralkodik az egész földön. Ez a megértés kiűzi a tévedést és meggyógyítja a beteget, és általa úgy beszélhetsz, „mint akinek hatalma van”.

15. 171 : 4-8 (negyedik ,-ig)

Az anyagiság lelki ellentétének, azaz a Krisztusnak, az Igazságnak útja észlelése által az isteni Tudomány kulcsával az ember újra megnyitja a Paradicsom kapuját, amelyet emberi hiedelmek zártak be, és meglátja, hogy nem bukott, hanem egyenes, tiszta és szabad.