1.     Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az Úr.

2.     Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

3.     Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.

4.     Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.

11.     De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked!

17.     Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!

18.     Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.

1. Mikeás 6 : 6-8

6     Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?

7     Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?

8     Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

2. 5 Mózes 5 : 1-4

1     Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat!

2     Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben.

3     Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk.

4     Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűzből.

3. 5 Mózes 6 : 1, 4-8, 18

1     Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az Úr, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek.

4     Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

5     Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.

6     Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.

7     Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!

8     Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.

18     Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr,

4. 5 Mózes 7 : 9

9     Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait.

5. Márk 1 : 14 (elment)-22, 32-39

14     elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát:

15     "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."

16     Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak;

17     és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket."

18     Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt.

19     Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban;

20     és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.

21     Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított.

22     Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.

32     Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat;

33     az egész város összegyűlt az ajtó előtt.

34     Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt.

35     Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.

36     Simon és a vele levők azonban utána siettek,

37     és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres."

38     Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem."

39     És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.

6. Márk 12 : 28-34 (az első .-ig)

28     Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?

29     Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

30     Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.

31     A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

32     Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más;

33     és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál."

34     Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától."

7. Zsidókhoz 8 : 8 (Íme), 10, 11

8     Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával;

10     De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.

11     Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt.

8. Zsidókhoz 9 : 13 (vére -ig), 13 (megszentel), 14

13     Mert ha bakok és bikák vére ... megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz,

14     akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

1. 183 : 21-25

Az Isteni Elme jogosan követeli az ember teljes engedelmességét, szeretetét és erejét. Kevesebb hűségre nincs rendelés. Az Igazságnak való engedelmesség hatalmat és erőt ad az embernek. A hibának való behódolás a hatalom elvesztését hozza magával.

2. 3 : 14 (Istent)-16

...Istent megérteni az örökkévalóság munkája, és a gondolatok, az energia és a kívánság feltétlen odaadását követeli.

3. 40 : 25-30

Mennyei Atyánk, az isteni Szeretet, megköveteli, hogy minden ember kövesse Mesterünk és apostolai példáját, és ne csak személyiségét imádja. Szomorú, hogy az istentisztelet kifejezés olyan általánosan csak nyilvános imádkozást jelent a mindennapi cselekedetek helyett.

4. 32 : 3-14

Az ókori Rómában a katonának hűséget kellett esküdnie tábornokának. A latin szó erre az esküre sacramentum volt, és ebből származik a szakramentum szó. A zsidóknál ősi szokás volt, hogy a házigazda minden vendégnek egy pohár bort nyújtson. Az Úrvacsora azonban nem a római katona esküjére emlékeztet, a bor, amit az ünnepi eseményekkor valamint a zsidó szertartásokon ittak, nem a mi Urunk pohara. A pohár az ő keserű tapasztalatát hirdeti - az a pohár, amelyért imádkozott, hogy elmúljék tőle, bár szent engedelmességgel meghajolt az isteni végzés előtt.

5. 33 : 27-17

Keresztények, isszátok-e az ő poharát? Kiveszitek-e a részeteket az Újszövetség véréből, az üldöztetésekből, amelyek Isten újabb és magasztosabb megértését kísérik? Ha nem, mondhatjátok-e akkor, hogy megemlékeztetek Jézusról az ő poharában? Hajlandók-e mindazok, akik Jézus emlékezetére kenyeret esznek és bort isznak, igazán kiinni az ő poharát, felvenni az ő keresztjét és mindent hátrahagyni a Krisztus-alapelvért? Akkor minek ezt az inspirációt egy halott rítusnak tulajdonítani, ahelyett, hogy megmutatnánk a tévedés kiűzése és a test „szent és Istennek kedves”-sé tétele által, hogy az Igazság megértésre került? Ha a Krisztus, az Igazság, demonstráció által jutott hozzánk, akkor nem szükséges más megemlékezés, mivel a demonstráció az Immánuel, vagy Velünk az Isten, és ha egy barát velünk van, miért van szükségünk megemlékezésre erről a barátról?

Ha valamennyien, akik valaha is magukhoz vették a szentséget, valóban megemlékeztek volna Jézus szenvedéseiről, és ittak volna az ő poharából, forradalmasították volna a világot. Ha mindazok, akik anyagi jelképekben keresik az ő emlékezetét, felveszik a keresztet, meggyógyítanak betegeket, kiűznek gonoszokat és a Krisztust vagy Igazságot hirdetik a rászorulóknak - a fogékony gondolatnak - elhozzák a millenniumot.

6. 25 : 26-32

A Tanítóba vetett feltétlen hit és mindaz az érzelgős szeretet, amellyel elhalmozhatjuk, önmagában nem tesz minket az ő követőivé. El kell indulnunk, és hasonlóan kell cselekednünk, különben nem kamatoztatjuk mindazon Mesterünk által ránk hagyott nagyszerű áldásokat, amelyekért Ő dolgozott és szenvedett. A Krisztus istenisége Jézus emberiességében nyilvánult meg.

7. 54 : 10-13

Jézus mérhetetlen emberi áldozatát az ihlette, hogy drágán szerzett kincseit bőségesen onthassa az üres vagy a vétekkel teli emberi tárházakba.

8. 11 : 22-27

Tudjuk, hogy kívánnunk kell a szentséget, hogy elérhessük; de ha mindenekfelett kívánjuk a szentséget, akkor mindent fel is áldozunk érte. Erre hajlandóknak kell lennünk, hogy biztonsággal járhassuk a szentséghez vezető egyetlen célszerű utat.

9. 15 : 26-32

Az önzetlenség, tisztaság és szeretet állandó imádság. Gyakorlás és nem kinyilatkoztatás, megértés és nem hiedelem az, ami elnyeri a mindenhatóság figyelmét és segítségét, és ez minden bizonnyal végtelen áldásokban részesít. A megbízhatóság a megvilágosodott hit alapja. Nem nyerhetjük el a szentséget, ha nem vagyunk rá alkalmasak.

10. 261 : 31-5

Felejtsük el a testünket a jó és az emberi faj emlékezésében. A jó az ember minden óráját megköveteli a lét problémájának megoldására. A jó iránti odaadás nem csökkenti, hanem fokozza az ember függőségét Istentől. Az odaadás ugyancsak nem csökkenti az ember kötelezettségeit Isten iránt, hanem megmutatja azok teljesítésének legmagasabb szükségességét.

11. 167 : 32-3

Szép szavakkal helyettesíteni a jó életet, szép látszattal az egyenes jellemet, silány fedezék a gyengék és világiak számára, akik úgy vélik, hogy a Krisztusi Tudomány színvonala túl magas nekik.

12. 462 : 9-19

Ha a tanuló nekiindul, hogy csak részben gyakorolja az Igazság tanítását, megosztva érdeklődését Isten és a mammon között és saját nézeteivel helyettesíti az Igazságot, elkerülhetetlenül aratni fogja a tévedést, amelyet vet. Aki demonstrálni akarja a Krisztusi Tudomány gyógyítását, annak szigorúan kell ragaszkodnia szabályaihoz, figyelembe kell vennie, minden megállapítást, és a lefektetett alapokból kell kiindulnia. Ebben a feladatban semmi nem nehéz vagy fáradtságos, amikor az út ki van jelölve; a jutalmat azonban csakis az önmegtagadás, őszinteség, Kereszténység és kitartás nyeri el, ahogyan ez az élet minden vonalán lenni szokott.

13. 458 : 25 (A)-11

A Krisztusi Tudós bölcsen irányítja útját, és becsületesen és következetesen követi az isteni Elme irányítását. Életével, valamint gyógyítással és tanítással kell bizonyítania, hogy a Krisztus útja az egyetlen, amely által a halandók gyökeresen megváltatnak a bűntől és betegségtől.

A kereszténység arra készteti az embereket, hogy természetesen forduljanak el az anyagtól a Szellem felé, ahogy a virág fordul a sötétségtől a világosság felé. Akkor az ember magáévá teszi azokat a dolgokat, „amiket szem nem látott, fül nem hallott”. Pál és János világosan értették, hogy miként a halandó ember világi tisztességhez csak áldozat útján jut, úgy a mennyei gazdagságot minden világiasság feladásával kell elnyernie. Így semmi közössége nem lesz a világi ember vonzalmaival, indítékaival és céljaival. A Krisztusi Tudomány bekövetkezendő haladását ne a már megtett lépésekből ítéld meg, nehogy te magad is elítéltessél, amiért nem tetted meg az első lépést.

14. 254 : 10-15

Amikor türelmesen várunk Istenre és tisztességesen keressük az Igazságot, Ő irányítja utunkat. A tökéletlen halandók lassan fogják fel a lelki tökéletesség végcélját; de helyesen elkezdeni és kitartani a lét nagy problémájának demonstrációjáért való küzdelemben, nagy teljesítmény.

15. 21 : 9-14

Ha a tanítvány spirituálisan halad, akkor igyekszik bejutni. Folyamatosan elfordul az anyagi érzettől, és a Szellem romolhatatlan dolgai felé néz. Ha őszinte, az elejétől fogva lelkiismeretes lesz, és minden nap halad egy kicsit a helyes irányba, míg végül örömmel fejezi be menetét.