50.     Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51.     Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52.     Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53.     Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54.     Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: „A halál teljes és végleges vereséget szenvedett”.

1. Zsoltárok 17 : 1 (Uram), 15

1     Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.

15     Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.

2. Zsoltárok 68 : 20

21     Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.

3. Hóseás 13 : 4 (én), 9, 14 (második !-ig)

4     én, az Úr, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.

9     Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.

14     Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Oh halál, én leszek a te romlásod! Oh sír, én leszek a te pusztítód!

4. Lukács 4 : 1 (az első ,-ig)

1     Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól,

5. Lukács 8 : 40-42 (harmadik ,-ig), 49-56 (első ,-ig)

40     És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.

41     Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába,

42     mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van.

49     Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”

50     Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy, és meggyógyul."

51     mikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját.

52     Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!"

53     Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54     Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: "Leányom, ébredj!"

55     Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56     Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól,

6. Lukács 17 : 20, 21

20     Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

21     Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

7. Rómaiakhoz 6 : 16-18, 22, 23

16     Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

17     De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok.

18     Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

22     Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

23     Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

8. I Péter 1 : 3-6 (első ,-ig), 7-9, 13-16

3     Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,

4     Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,

5     Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

6     Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

7     Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendõ, de tûz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsõségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;

8     Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek [benne], kibeszélhetetlen és dicsõült örömmel örvendeztek:

9     Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.

13     Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelenik.

14     Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti elõbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;

15     Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;

16     Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

9. II Korinthusiakhoz 5 : 1, 4-10 (első ,-ig)

1     Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

4     Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.

5     Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] aki a Lélek zálogát is adta minékünk.

6     Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

7     (Mert hit által járunk, nem látás után);

8     Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.

9     Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.

10     Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt,

1. 470 : 21-24

Isten az ember teremtője, és amint az ember isteni Alapelve tökéletes marad, úgy az isteni idea vagy tükröződés, az ember, is tökéletes marad. Az ember Isten lényének kifejez(őd)ése.

2. 242 : 9-14

Csakis egy út vezet a mennyországba, harmóniába, és a Krisztus az isteni Tudományban megmutatja nekünk ezt az utat. Ez az út pedig, nem ismerni semmilyen más valóságot - nem tudni mást az életről - mint a jót, Istent és az Ő visszatükröződését, és felülemelkedni az érzékek úgynevezett fájdalmain és gyönyörein.

3. 324 : 4-18

Az érzék és saját magunk megtisztítása a haladás bizonyítéka. „Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”

Hacsak az ember harmóniája és halhatatlansága nem válik egyre egyértelműbbé, nem nyerjük el Isten igaz eszméjét, és a test azt fogja tükrözni, ami kormányozza azt, akár az Igazság, akár a hiba, megértés vagy hiedelem, Szellem vagy anyag. Így hát, „ismerkedj most meg Istennel, és légy békében.” Légy éber, józan és körültekintő. Az út egyenes és keskeny, mely ahhoz a megértéshez vezet, hogy Isten az egyetlen Élet. A testtel való harc az, melyben le kell győznünk a bűnt, betegséget és halált, akár itt, akár a jövőben - de mindenképpen azelőtt, hogy elérhetjük a Szellem célját vagy az Istenben való életet.

4. 291 : 12-18, 23-25 (első .-ig), 28-31

Az egyetemes üdvözülés alapja a haladás és próbatétel, és ezek nélkül az elérhetetlen. A mennyország nem egy hely, hanem az Elme isteni állapota, amelyben az Elme valamennyi megnyilvánulása harmonikus és halhatatlan, mert ott nincs vétek, az embert pedig olyannak találják, mint akinek nincs saját igazsága, hanem „az Úr értelmé[nek]” birtokában van, amint a Szentírás mondja.

Ahogyan a halál megtalálja a halandó embert, olyan lesz ő a halál után, míg próbatétel és növekedés el nem érik a szükséges változást.

Semmilyen végső ítélet nem vár a halandókra, mert a bölcsesség ítéletnapja minden órában folytonosan jön, mégpedig az az ítélet, amely megfosztja a halandó embert minden anyagi tévedéstől.

5. 46 : 20-24

Jézus változatlan fizikai állapotát azt követően, ami halálnak látszott, minden anyagi állapot fölé való felmagasztaltatása követte, és ez a felmagasztaltatás megmagyarázta mennybemenetelét és kétségkívül feltárt a halál után egy átmeneti és előrehaladottabb állapotot.

6. 290 : 16-11

Ha a halálnak nevezett változás megsemmisítené a vétek, a betegség és a halál hiedelmét, akkor a boldogságot a feloszlás pillanatában elnyernénk, és az örökre megmaradna; de ez nem így van. A tökéletesség csak tökéletesség által nyerhető el. Akik igazságtalanok, igazságtalanok lesznek mindaddig, amíg az isteni Tudományban Krisztus, az Igazság el nem távolít minden tudatlanságot és vétket.

A vétek és a tévedés, amelyek a halál pillanatában fogva tartanak bennünket, nem szűnnek meg abban a pillanatban, hanem ezeknek a tévedéseknek a haláláig tartanak. Ahhoz, hogy teljesen lelki legyen, az embernek bűntelennek kell lennie, és csak akkor válik azzá, amikor eléri a tökéletességet. A gyilkos, ha megölik is tette során, ezáltal nem adja fel a vétket. Nem lesz attól spirituálisabb (lelkibb), hogy azt hiszi, a teste meghalt és, hogy rájön, hogy gonosz elméje nem halt meg. Gondolatai nem lesznek bűntelenebbek, amíg a gonoszt le nem fegyverzi a jó. Teste ugyanolyan anyagi, mint az elméje, és fordítva.

A feltevések, hogy a vétek bocsánatot nyer, amíg el nem hagyják, hogy a boldogság valódi lehet a vétek közepette, hogy a test úgynevezett halála megszabadít a vétektől, és hogy Isten bocsánata másból áll, mint a vétek megsemmisítéséből - ezek súlyos hibák. Tudjuk, hogy minden meg fog változni „egy szempillantásban”, amikor az utolsó trombitaszó felharsan; de a bölcsességnek ez az utolsó hívása addig nem juthat el a halandókig, amíg nem engedtek minden csendesebb felhívásnak a keresztényi jellem fejlődésére. A halandók feleslegesen képzelik, hogy a halál tapasztalatában való hit megdicsőült létre ébreszti majd őket.

7. 569 : 3-5

Egyszer, akár itt, akár a túlvilágon, minden halandónak meg kell küzdenie az Istennel ellentétes hatalomban való halandó hiedelemmel és felül kell kerekednie azon.

8. 77 : 9-11

A halál meg fog történni a létezés következő síkján, ahogy ezen, mindaddig, amíg az Élet lelki megértését el nem érjük.

9. 409 : 27-7

Nincs jogunk azt mondani, hogy az élet az anyagtól függ most, de nem fog tőle függeni a halál után. Nem tölthetjük itteni napjainkat az Élet Tudománya figyelmen kívül hagyásával, és várhatunk a síron túl jutalmat ezért az tudatlanságért. A halál nem tesz minket harmonikussá és halhatatlanná tudatlanságunk kárpótlásaként. Ha most nem törődünk a Krisztusi Tudománnyal, ami szellemi és örök, akkor nem leszünk készen a spirituális Életre a másvilágon.

„Ez pedig az örök élet” mondja Jézus - ez, és nem ez lesz; azután úgy határozza meg az örökké tartó életet, mint az Atyjának és önmagának jelenbeni ismeretét - a Szeretet, Igazság és Élet ismeretét.

10. 427 : 29-14

A halál álmát le kell győzni az Elme által itt vagy a másvilágon. A gondolat fel fog ébredni saját anyagi kijelentéséből „halott vagyok”, hogy meghallja az Igazság trombitaszavát: „Nincs halál, sem tétlenség, beteges vagy túlzott működés vagy reakció.”

Az Élet valóságos, a halál az illúzió. A Lélek tényeinek kimutatása Jézus módján az anyagi érzet sötét látomásait harmóniára és halhatatlanságra oldja. Ebben a nagyszerű pillanatban az ember előjoga, hogy bizonyítsa Mesterünk szavait: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.” Megfosztani a gondolatot a hamis bizakodásoktól és anyagi bizonyítékoktól azért, hogy a lét lelki tényei megjelenhessenek - ez az a nagyszerű teljesítmény, amely által elsöpörjük a hamisat és helyet adunk az igaznak. Így alapozhatjuk meg az igazságban a templomot, vagy testet, „melynek építője és alkotója Isten”.

11. 74 : 10-12

Amikor most vagy a másvilágon az anyagban lévő élet hiedelme kipusztul, a tévedés, amely a hiedelmet fenntartotta is szétoszlik majd ezzel a hiedelemmel, és soha nem tér vissza a régi állapothoz.

12. 296 : 4-13

A haladás tapasztalatból ered. Az a halandó ember érlelődése, amely által elhagyja a halandót a halhatatlanért. Itt vagy a túlvilágon, a szenvedésnek vagy a Tudománynak meg kell semmisítenie minden illúziót az életről és elméről, és meg kell újítania az anyagi érzetet és ént. Az ó embert cselekedeteivel együtt le kell vetkőzni. Semmi sem halhatatlan, ami érzékies vagy vétkes. Nem a szerves anyag halála, hanem egy hamis anyagi érzet és a vétek halála az, ami feltárja, hogy az ember és az Élet harmonikus, valóságos és örök.

13. 492 : 11-12

Ily módon a fejlődés végül elpusztít minden hibát, és fényt derít a halhatatlanságra.